Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-07 / 36. szám
io ■m 2014. szeptember 7. FÓKUSZ Evangélikus Élet motívumtól Kulturális projektnek indult - ökumenikus istentiszteletté vált Egy-egy tétel előtt római katolikus, melkita, szír, örmény, kopt, görögkeleti ortodox, maronita és protestáns lelkészek, illetve főpapok álltak az oltár lépcsőjére, és énekük, amely eredetileg a dallam bemutatására szolgált, igazi imádságként csendült fel. Személyükben képviselték egyházaikat, tradíciójukat. Egyikük sem előság szeretetének megtestesülése.” Valóban így volt. Akik énekelve imádkoztak, akik kórusban énjeitek vagy zenekarban muzsikáltak, akik „csak” hallgatták, mind belekóstolhattak abba a titokba, amely az egyház igazi titka: a Krisztusban adott egység. S ha még az eucharisztiában sajnos nem tudunk Krisztus asztalához együtt leülni, a zenében már megtapasztalhattuk, hogy Krisztus teste és vére, valóságos jelenléte összeköt, elválaszthatatlanul egybeköt minket. Testvéreknek éreztük, tudtuk magunkat. Elgondolkodtató, hogy a kereszténység nagy családjának tizenkét tagjából csak három, tradíciójában viszont csak kettő volt, aki a nyugati kenak egy- és többszólamú ismétlése önálló zárlattal már megfelelő bevezetés az énekhez: megadja a kezdőhangot, a tempót és a karaktert. Ezt lehet visszhangeffektussal bővíteni, regisztrációval színesíteni. A folyamat megszakítható szünetekkel, megváltoztatható metrumváltással. A tanultakat rögtön „élesben” is ki lehetett próbálni: vasárnap hat kurzushallgató végezte a kántori szolgálatot a fóti gyülekezet istentiszteletén. Vasárnap este a készülő korálelőjáték-gyűjtemény munkájának jelenlegi állásáról számolt be Gálos Miklós, a kötet szerkesztője és Bence Gábor (mindketten szerzői is néhány műnek). A hétfői napot a ceglédi evangélikus templomban töltötte az orgonaelevenítve - zsolozsma-istentiszteletek tagolták (GyLK 646, 647). Az esti sorozaton Novotny Dániel, az aszódi gimnázium iskolalelkésze szolgált Pilátus kérdései - rejtett válaszok címmel, János evangéliumának 18. fejezete alapján. A reggeli sorozatot, az ének- és zsoltárrendet Ecsedi Zsuzsa készítette; az ő feladata volt a kurzusok szervezése is. A fóti kántorképző minden programja a legfontosabb célt szeretné szolgálni: az istentisztelet szakmai tudáson alapuló, igényes megformálását. A munka ezért folytatódik a tanévben és jövő nyáron is, remélve, hogy mind többen ismerik fel az egyházzene istendicséretének hatalmas erejét. ■ SZO-LA anyagából merít olyan részeket, amelyeket általában az eucharisztikus liturgiában énekelnek. Ezek ihlették a szimfónia tizenkét tételét. A zenemű - bár nyugati karakter jegyeket mutat - párbeszédbe lép különböző kultúrákkal és korokkal az ősi örmény, bizánci, szír-arámi, etióp, kopt (fáraói), káld stb. zenei hagyományok segítségével. A tételek elején a gondosan megőrzött dallamok a cappella szólalnak meg az egyes vallásokat képviselő tizenkét énekes előadásában. A szimfónia a hallgatót csendes szemlélődésre hívja, hogy lelki füleivel tapasztalja meg az egyház titokzatos közösségét, a Titokzatos Testet, amely tüdejének keleti és nyugati felével egyszerre lélegzik, s amely minden tagjával a krisztusi eucharisztia testében és vérében él: egy túláradó szépség misztériuma, a Szentlélek Úristen műve és a Szentháromadóművész, mindegyikük felszentelt papként vagy diakónusként végzett liturgikus szolgálatot. Armando Pierucci így vallott művéről: „A szimfónia a Jeruzsálemben egymás mellett élő tizenkétféle keresztény egyház hagyományos zenei reszténységhez tartozik. Nekünk, akik sokszor csak a magunk világát vesszük komolyan, rá kell ébrednünk a keleti kereszténység jelentős voltára és csodálatosan gazdag, szerteágazó hagyománykincsére. Sokszínű kereszténység - tapasztalhattuk. Sokféle papi öltözék, nagyon különböző dallamok, igencsak eltérő éneklésmódok - és mégis egy és ugyanaz: Krisztus teste. Nem idegen, nem zavaró, hanem olyan, amire rá lehet csodálkozni. A kincsek még ismeretlenül, még szokatlanul is az enyémek. Hozzám is tartoznak. A főszervezők nevében Dobszay Benedek provinciális felkérte Alberto Bottari de Castello apostoli nunciust, mondjon áldást. Az áldás ezen az estén valóság volt, ezt tapasztalta meg jelen sorok írója, aki hálás az Úristennek azért, hogy a maga evangélikus-protestáns színével és énekével tanúskodhatott arról, hogy „minden üdvösség forrása” Jézus Krisztus. Erről szólt az istentiszteletté vált hangverseny. ■ Dr. Hafenscher Károly az istendicséretig ► A megszokott igényes programmal várta az Evangélikus Kántorképző Intézet a tizennegyedik kántortovábbképző tanfolyam és az - immár negyedszer megvalósuló - ökumenikus orgonakurzusok résztvevőit augusztus 21. és 26. között a fóti Mandák-otthonban. A hallgatók háttere igen változatos volt: kisvárosi kántor és felföldi konzervatóriumi növendék, erdélyi nyugdíjas mérnök és fővárosi gimnazista egyaránt megfordult a programokon. A gyakorló evangélikus kántorok részt vehettek a meghirdetett kurzusokon; emellett - igény szerint - karvezetésből Bence Gábor, a kántorképző igazgatója, orgonából Ecsedi Zsuzsa, az intézet tudományos munkatársa foglalkozott velük. A jól bevált és igen hasznos tudást adó intonációs kurzust Fekete Anikó egyházzenész akadályoztatása miatt végül Németh Csaba orgonaművész és Bence Gábor vezette. Christiane Michel-Ostertun herfordi professzor jegyzete alapján haladva olyan technikákat lehetett elsajátítani, amelyekhez - legalábbis kezdetben - nem szükséges eredeti zenei ötlet, hanem elég a korálkönyvi kíséretet alapul venni. Csak éppen nem mindig mindent és nem feltétlenül olyan sorrendben játszunk, mint ahogy a kottában áll. Az ének legjellemzőbb motívumászeretők népes csoportja. A „Bachorgona" - az Aeris Orgona Kft. hangszere, Magyarország első váltócsúszkás (egyes regiszterek mindkét manuálon megszólaltathatók), új építésű barokk orgonája - már tavasz óta vonzza az érdeklődőket, és új színt hozott a helyi gyülekezet életébe is. Most Fassang László orgonaművész Bach- és (kilencedik alkalommal megrendezett) improvizációs kurzusa adott alkalmat a hangszer megismerésére (képünkön). Az idő is kegyes volt a programhoz: a gyönyörű napsütés és a ceglédi főtér árnyas fái kitűnő inspirációt adtak a muzsikáláshoz. Szükség is volt erre az energiára, mert az új hangszeren minden egy kicsit másképp működik, mint a szabványos orgonákon: kisebb a pad, más méretűek a manuál- és pedálbillentyűk; különleges a regiszterek hangszíne, szokatlan a sípok megszólalási módja. A napot az esti hangverseny koronázta meg: négy kurzushallgató játszott Bach-korálfeldolgozásokat, Fassang László pedig két nagyszabású Bach-mű - C-dúr toccata, adagio és fúga (BWV 564), valamint e-moll prelúdium ésfúga (BWV 548) - után az orgona és a zene lehetőségeit kiaknázó improvizációkkal is lenyűgözte a hallgatóságot. Péter Zoltán, a gyülekezet lelkésze a Gecsemáné-kertben imádkozó Jézust ábrázoló oltárkép alapján hirdette az evangéliumot. A tanfolyam idejét - a nagyszerű ősi gyakorlatot legalább részben fel► Luther, aki a zenét - mint Isten különleges adományát - a teológia után a második helyre tette, arról ír, hogy a zene kiűzi a gonoszt. Ezt a csodát élhették meg a jelenlévők augusztus 18-án a budapesti Szent István-bazilikában az Eucharisztikus szimfónia előadásakor. Jeruzsálem melkita katolikus érseke, Joseph Jules Zerey - aki vendégként maga is aktív résztvevője, azaz „szereplője” volt az eseménynek - a koncert után így fogalmazott: „Amit mi, emberek még nem tudtunk megvalósítani, azt most valósággá tette a zene: ezen az estén megéltük a teljes keresztény egységet. A muzsikában tapasztaltuk meg Krisztus testében és vérében való egységünket.” Armando Pierucci ferences szerzetes szintén Izraelben él. A kedves, mosolygós ferences barát zeneszerző, orgonista és karmester. A Jézus halálának és feltámadásának feltételezett helyét magában foglaló épületegyüttes, a Szent Sír-bazilika zenei vezetője. Komponistaként sok széppel ajándékozta már meg hallgatóit az egyházban és egyházon kívül. Eucharisztikus szimfóniáját a jeruzsálemi kereszténység sokszínűsége és Krisztusban való összetartozása ihlette. A szent városban élő tizenkét keresztény felekezet egy-egy énekét komponálta meg a szimfónia tételeiben úgy, hogy az egészében megjelenítette az úrvacsora (eucharisztia) liturgiáját. A jeruzsálemi bemutatón - amely a Gecsemáné kertjében csendült fel - tizenkét egyházi személyiség énekelte el a maga felekezetének imádságát (érdemes a YouTube-on megnézni!). Ez a gyakorlat megmaradt az olaszországi előadáson is. Negyedikként került sor a budapesti bemutatóra - a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány jóvoltából -, Semjén Gabriella és Bubnó Tamás nagyszerű szervezésével. E különleges alkotást a Szent István-bazilikában a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok, a Szent Efrém férfikar és a Szent Angéla öregdiákok énekkara adta elő. Megy esi Zoltán és Sirákné Kemény Kinga voltak a szólisták. Vezényelt Virágh András, a bazilika orgonista karnagya. A megismételt A zene kóstolót adott az egységből VALI MIKLÓS FELVÉTELEI
