Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-09-07 / 36. szám

io ■m 2014. szeptember 7. FÓKUSZ Evangélikus Élet motívumtól Kulturális projektnek indult - ökumenikus istentiszteletté vált Egy-egy tétel előtt római katolikus, melkita, szír, örmény, kopt, görögke­leti ortodox, maronita és protestáns lelkészek, illetve főpapok álltak az ol­tár lépcsőjére, és énekük, amely ere­detileg a dallam bemutatására szol­gált, igazi imádságként csendült fel. Személyükben képviselték egyháza­ikat, tradíciójukat. Egyikük sem elő­ság szeretetének megtestesülése.” Valóban így volt. Akik énekelve imádkoztak, akik kórusban énjei­tek vagy zenekarban muzsikáltak, akik „csak” hallgatták, mind belekós­tolhattak abba a titokba, amely az egyház igazi titka: a Krisztusban adott egység. S ha még az eucharisz­­tiában sajnos nem tudunk Krisztus asztalához együtt leülni, a zenében már megtapasztalhattuk, hogy Krisz­tus teste és vére, valóságos jelenléte összeköt, elválaszthatatlanul egybe­köt minket. Testvéreknek éreztük, tudtuk magunkat. Elgondolkodtató, hogy a keresz­ténység nagy családjának tizenkét tagjából csak három, tradíciójában vi­szont csak kettő volt, aki a nyugati ke­nak egy- és többszólamú ismétlése ön­álló zárlattal már megfelelő bevezetés az énekhez: megadja a kezdőhangot, a tempót és a karaktert. Ezt lehet visszhangeffektussal bővíteni, regiszt­rációval színesíteni. A folyamat meg­szakítható szünetekkel, megváltoztat­ható metrumváltással. A tanultakat rögtön „élesben” is ki lehetett próbálni: vasárnap hat kur­zushallgató végezte a kántori szolgá­latot a fóti gyülekezet istentiszteletén. Vasárnap este a készülő korálelő­­játék-gyűjtemény munkájának je­lenlegi állásáról számolt be Gálos Miklós, a kötet szerkesztője és Ben­ce Gábor (mindketten szerzői is né­hány műnek). A hétfői napot a ceglédi evangéli­kus templomban töltötte az orgona­elevenítve - zsolozsma-istentisztele­tek tagolták (GyLK 646, 647). Az esti sorozaton Novotny Dániel, az aszó­di gimnázium iskolalelkésze szol­gált Pilátus kérdései - rejtett válaszok címmel, János evangéliumának 18. fe­jezete alapján. A reggeli sorozatot, az ének- és zsoltárrendet Ecsedi Zsuzsa készítette; az ő feladata volt a kurzu­sok szervezése is. A fóti kántorképző minden prog­ramja a legfontosabb célt szeretné szolgálni: az istentisztelet szakmai tu­dáson alapuló, igényes megformálá­sát. A munka ezért folytatódik a tanévben és jövő nyáron is, remélve, hogy mind többen ismerik fel az egyházzene istendicséretének hatal­mas erejét. ■ SZO-LA anyagából merít olyan részeket, ame­lyeket általában az eucharisztikus liturgiában énekelnek. Ezek ihlet­ték a szimfónia tizenkét tételét. A ze­nemű - bár nyugati karakter jegyeket mutat - párbeszédbe lép különböző kultúrákkal és korokkal az ősi ör­mény, bizánci, szír-arámi, etióp, kopt (fáraói), káld stb. zenei hagyományok segítségével. A tételek elején a gon­dosan megőrzött dallamok a cappel­la szólalnak meg az egyes vallásokat képviselő tizenkét énekes előadásá­ban. A szimfónia a hallgatót csendes szemlélődésre hívja, hogy lelki füle­ivel tapasztalja meg az egyház titok­zatos közösségét, a Titokzatos Tes­tet, amely tüdejének keleti és nyugati felével egyszerre lélegzik, s amely minden tagjával a krisztusi eucharisz­­tia testében és vérében él: egy túlára­dó szépség misztériuma, a Szentlé­lek Úristen műve és a Szenthárom­adóművész, mindegyikük felszen­telt papként vagy diakónusként vég­zett liturgikus szolgálatot. Armando Pierucci így vallott mű­véről: „A szimfónia a Jeruzsálemben egymás mellett élő tizenkétféle ke­resztény egyház hagyományos zenei reszténységhez tartozik. Nekünk, akik sokszor csak a magunk világát vesszük komolyan, rá kell ébred­nünk a keleti kereszténység jelentős voltára és csodálatosan gazdag, szer­teágazó hagyománykincsére. Sokszínű kereszténység - tapasz­talhattuk. Sokféle papi öltözék, na­gyon különböző dallamok, igencsak eltérő éneklésmódok - és mégis egy és ugyanaz: Krisztus teste. Nem ide­gen, nem zavaró, hanem olyan, ami­re rá lehet csodálkozni. A kincsek még ismeretlenül, még szokatlanul is az enyémek. Hozzám is tartoznak. A főszervezők nevében Dobszay Benedek provinciális felkérte Alber­to Bottari de Castello apostoli nun­­ciust, mondjon áldást. Az áldás ezen az estén valóság volt, ezt tapasztal­ta meg jelen sorok írója, aki hálás az Úristennek azért, hogy a maga evan­gélikus-protestáns színével és éneké­vel tanúskodhatott arról, hogy „min­den üdvösség forrása” Jézus Krisztus. Erről szólt az istentiszteletté vált hangverseny. ■ Dr. Hafenscher Károly az istendicséretig ► A megszokott igényes program­mal várta az Evangélikus Kán­torképző Intézet a tizennegyedik kántortovábbképző tanfolyam és az - immár negyedszer meg­valósuló - ökumenikus orgo­­nakurzusok résztvevőit augusz­tus 21. és 26. között a fóti Man­­dák-otthonban. A hallgatók háttere igen változatos volt: kisvárosi kántor és felföldi kon­­zervatóriumi növendék, erdélyi nyug­díjas mérnök és fővárosi gimnazista egyaránt megfordult a programokon. A gyakorló evangélikus kántorok részt vehettek a meghirdetett kurzu­sokon; emellett - igény szerint - kar­vezetésből Bence Gábor, a kántorkép­ző igazgatója, orgonából Ecsedi Zsu­zsa, az intézet tudományos munka­társa foglalkozott velük. A jól bevált és igen hasznos tudást adó intonációs kurzust Fekete Anikó egyházzenész akadályoztatása miatt végül Németh Csaba orgonaművész és Bence Gábor vezette. Christiane Michel-Ostertun herfordi professzor jegyzete alapján haladva olyan tech­nikákat lehetett elsajátítani, amelyek­hez - legalábbis kezdetben - nem szükséges eredeti zenei ötlet, hanem elég a korálkönyvi kíséretet alapul ven­ni. Csak éppen nem mindig min­dent és nem feltétlenül olyan sorrend­ben játszunk, mint ahogy a kottában áll. Az ének legjellemzőbb motívumá­szeretők népes csoportja. A „Bach­­orgona" - az Aeris Orgona Kft. hangszere, Magyarország első váltó­­csúszkás (egyes regiszterek mindkét manuálon megszólaltathatók), új építésű barokk orgonája - már tavasz óta vonzza az érdeklődőket, és új színt hozott a helyi gyülekezet életé­be is. Most Fassang László orgona­művész Bach- és (kilencedik alkalom­mal megrendezett) improvizációs kurzusa adott alkalmat a hangszer megismerésére (képünkön). Az idő is kegyes volt a programhoz: a gyönyö­rű napsütés és a ceglédi főtér árnyas fái kitűnő inspirációt adtak a muzsi­káláshoz. Szükség is volt erre az energiára, mert az új hangszeren minden egy kicsit másképp működik, mint a szabványos orgonákon: kisebb a pad, más méretűek a manuál- és pe­dálbillentyűk; különleges a regiszte­rek hangszíne, szokatlan a sípok megszólalási módja. A napot az esti hangverseny koro­názta meg: négy kurzushallgató ját­szott Bach-korálfeldolgozásokat, Fassang László pedig két nagyszabá­sú Bach-mű - C-dúr toccata, adagio és fúga (BWV 564), valamint e-moll prelúdium ésfúga (BWV 548) - után az orgona és a zene lehetőségeit ki­aknázó improvizációkkal is lenyűgöz­te a hallgatóságot. Péter Zoltán, a gyü­lekezet lelkésze a Gecsemáné-kertben imádkozó Jézust ábrázoló oltárkép alapján hirdette az evangéliumot. A tanfolyam idejét - a nagyszerű ősi gyakorlatot legalább részben fel­► Luther, aki a zenét - mint Isten különleges adományát - a teológia után a második helyre tette, arról ír, hogy a zene kiűzi a gonoszt. Ezt a cso­dát élhették meg a jelenlévők augusztus 18-án a budapesti Szent Ist­ván-bazilikában az Eucharisztikus szimfónia előadásakor. Jeruzsálem melkita katolikus érseke, Joseph Jules Zerey - aki vendégként maga is aktív résztvevője, azaz „szereplője” volt az eseménynek - a koncert után így fogalmazott: „Amit mi, emberek még nem tudtunk megva­lósítani, azt most valósággá tette a zene: ezen az estén megéltük a tel­jes keresztény egységet. A muzsikában tapasztaltuk meg Krisztus tes­tében és vérében való egységünket.” Armando Pierucci ferences szerzetes szintén Izraelben él. A kedves, mo­solygós ferences barát zeneszerző, or­gonista és karmester. A Jézus halálá­nak és feltámadásának feltételezett helyét magában foglaló épületegyüt­tes, a Szent Sír-bazilika zenei veze­tője. Komponistaként sok széppel ajándékozta már meg hallgatóit az egyházban és egyházon kívül. Eucha­risztikus szimfóniáját a jeruzsálemi kereszténység sokszínűsége és Krisz­tusban való összetartozása ihlette. A szent városban élő tizenkét keresz­tény felekezet egy-egy énekét kom­ponálta meg a szimfónia tételeiben úgy, hogy az egészében megjelenítet­te az úrvacsora (eucharisztia) litur­giáját. A jeruzsálemi bemutatón - amely a Gecsemáné kertjében csendült fel - tizenkét egyházi személyiség énekel­te el a maga felekezetének imádságát (érdemes a YouTube-on megnézni!). Ez a gyakorlat megmaradt az olaszor­szági előadáson is. Negyedikként ke­rült sor a budapesti bemutatóra - a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány jóvoltából -, Semjén Gabriella és Bubnó Tamás nagysze­rű szervezésével. E különleges alkotást a Szent Ist­ván-bazilikában a Weiner-Szász Ka­maraszimfonikusok, a Szent Efrém férfikar és a Szent Angéla öregdiákok énekkara adta elő. Megy esi Zoltán és Sirákné Kemény Kinga voltak a szó­listák. Vezényelt Virágh András, a ba­zilika orgonista karnagya. A megismételt A zene kóstolót adott az egységből VALI MIKLÓS FELVÉTELEI

Next

/
Thumbnails
Contents