Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-07 / 36. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. szeptember 7. !► 11 Luther Márton tanévnyitó gondolatai - Isten kisebb és nagyobb gyermekeinek „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, mégha megöregszik, akkor sem tér el attól" (Péld 22,6) ► Reformátorunk alábbi útra való tanítása a Jer, örvendjünk, keresztyének! című áhítatos könyvéből örök érvényű igazságokat hordoz, ezért a kisiskolások és a nagyobb diákok, illetve a szülők és a nevelők számára is eligazítást adhat a most kezdődött új tanévben. ♦ A kis Jézus engedelmes volt szüleinek, ez azt jelenti, hogy megtartotta a negyedik parancsolatot. De nagyszerű gyerekek is lehetnénk, ha példáját követve mi is megtennénk, amit szüléink parancsolnak, legyen az bármily kellemetlen és csekélység (lásd Lk 2,51). • Az ifjúság Isten képviselőit lássa a szüleiben, akik ha szegények és gyarlók is, mégis Isten küldöttei. Életmódjuk vagy hibájuk miatt nem szabad a tiszteletet megvonni tőlük. Isten nemcsak azt parancsolta meg, hogy a szülőket szeretni kell, hanem azt is, hogy tisztelni kell őket (lásd Kol 3,20). ♦ Az Isten helyes szolgálatára való gyermeknevelés ér annyit, mint két tele marék jó cselekedet. Téged tesz tulajdon gyermekeid gondnokává, hogy vigyázz rájuk, s etesd, itasd őket jó szóval, példával, hogy megtanuljanak Istenben bízni, hinni, s őt félni, reménységüket beléje vetve nevét dicsőíteni, Istent tisztelni, igéjét megtartani (lásd Mt 18,5-6). ♦ Akarod Istent szolgálni? Nos hát, itt van a házadban, háznépedben s gyermekeidben. Tanítsd őket Isten helyes félelmére és szeretetére, hogy tudjanak egyedül benne bízni. Lásd - mondja az Úr -, minden rád szoruló szegényben én közeledem hozzád. Enyéimek: amit velük teszel, velem cselekedted azt (lásd Jn 21,16). ♦ Neveld gyermekeidet Isten ismeretében, fogadj nekik jó, kegyes nevelőt, nem kímélvén semmi költséget. Ha mindezt megteszed: Istennel teszed, s ő nem marad adós. Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett (lásd Mt 25,40). ♦ A felsőségnek az a kötelessége, hogy a lehető legnagyobb igyekvéssel gondozza az ifjúságot. Abban van a község igazi gazdagsága és jóléte, hogyha sok kitűnő, művelt, értelmes, becsületes, jól nevelt polgára van, akik azután tudnak majd javakat gyűjteni s megtartani, sőt helyesen élni is tudnak azokkal. Ezért hát fáradságot s időt nem kímélve kezünkbe kell vennünk a nevelést. Mert ki hibája, hogy mindenütt annyira szűkében vagyunk a megfelelő embereknek? Azé a felsőségé, amelyik úgy hagyta felnőni az ifjúságot, mint ahogy az erdei fa tenyészik, s nem látott hozzá a tanítás és nevelés dolgához. Felette szükséges hát nemcsak az ifjúságért, hanem a világi és egyházi rend fennmaradásáért is, hogy ehhez a dologhoz komolyan és idején hozzáfogjunk (lásd Jer 29,7). ■ Válogatta: G. A. Forrás: Jer, örvendjünk, keresztyének! - Luther írásaiból mindennapi áhítatra. Szerk. D. Karl Witte. Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 1990. 63., 64., 65., 197., 331., 310. oldal. ► Augusztus utolsó vasárnapja a kiskőrösi és a város környéki diákoknak is az új tanév kezdetét jelentette. Vasárnap délután öt órakor a három harang szavára gyülekeztek a fiatalok az evangélikus templomban, tanévnyitó istentiszteletre. Szentgyörgyiné Szlovák Mária igazgató jó hangulatú, vidám évnyitó beszédben készítette föl a diákokat a tanév eleji nehézségekre, hiszen még nem fejeződött be a gimnázium energetikai felújítása. Az istentiszteleten iktatta be Lupták György esperes a két lelkészt, Szűcs Máriát az általános iskola, Farkas Sándort pedig a középiskola iskolalelkészi tisztébe. Mindketten már az intézmény indulása óta itt szolgálnak, de véglegesítésük csak most történt meg. A tanévnyitó istentiszteleten az iskolalelkészek megáldották az új diákokat és az új pedagógusokat is. A záró ökumenikus imádságot a három intézményvezető - Szentgyörgyiné Szlovák Mária igazgató asszony, Grausza Jánosné, a Petőfi Sándor Evangélikus Általános Iskola tagintézmény vezetője és Dénes Istvánné vezető óvónő, a Harangvirág Evangélikus Óvoda tagintézmény vezetője - együtt mondta el. Az új tanévet egyházunk legnagyobb oktatási-nevelési intézményében összesen 1202 óvodás és diák kezdte el. Újdonság, hogy az elmúlt év nagyszabású óvodabővítési és -felújítási munkájának eredményeként mostantól ötcsoportosra bővült a Harangvirág óvoda. Az intézmény létszáma a következőképpen alakul: az óvodában 117, az £ általános iskolában 544, a középiskola Iában pedig 541 fő. Nyolc új pedagó£ gus, így összesen 123 tanár és a hit! oktatók foglalkoznak majd a gyerme- I kekkel. Az evangélikuson kívül továbbra is négy felekezet tart hittanórákat: a római katolikus, a református, a baptista és az evangéliumi pünkösdi. ■ LUPTÁK GYÖRGY A helyi gyülekezet lelkészei megáldják az új iskolalelkészeket, Szűcs Máriát és Farkas Sándort Farkas Sándor 1976-ban született, 1992-től aktív tagja volt a kiskőrösi gyülekezet ifjúságának és a Keresztény Ifjúsági Egyesületnek. Itt kapott biztos lelki alapot Jézus Krisztusban (íKor 3,11) és elhívást a lelkészi szolgálatra. 2000-ben végzett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen, és ekkor szentelte lelkésszé D. dr. Harmati Béla püspök Kiskőrösön. Segédlelkészi éveit is küldő gyülekezetében töltötte. 2004-ben választotta meg az Őrimagyarósdi Evangélikus Egyházközség lelkészévé, ahol közel hét évig szolgált. Ezután két évig a kiskunhalasi Szilády Áron Református Gimnáziumban dolgozott hittanárként, majd 2012-től Gáncs Péter püspök megbízásából az akkor alakult Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola gimnáziumi iskolalelkésze lett. Iskolalelkészként legfőbb célja, hogy diákjai és pedagógustársai rátaláljanak Jézusra, aki életük és mindennapi döntéseik alapja lehet, és akire építve felismerhetik életük célját. Szűcs Mária 2000-ben végzett a szarvasi Brunszvik Teréz Óvóképző Főiskolán, majd hat évig óvónőként dolgozott állami és egyházi óvodákban. Ezzel párhuzamosan kezdte meg teológiai tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetem levelező hitoktató szakán, ahonnan az alapvizsga letétele után kérte felvételét a nappali hittanár szakra. 2005-ben ösztöndíjas hallgatóként a chicagói Evangélikus Teológiai Egyetemen (Lutheran School of Theology) tanult, ahol 2009-ben MDiv lelkész szakos diplomát szerzett. Hazatérte után befejezte a hittanár, majd a lelkész szakot. Hatodéve előtt a mirfieldi anglikán teológián (College of Ressurection, Nagy-Britannia) tanult ösztöndíjasként, majd hatodévét a maglódi gyülekezetben töltötte. 2012 nyarán avatták lelkésszé. A kiskőrösi gyülekezetbe került beosztott lelkészként, és a Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola iskolalelkészeként állt szolgálatba. A hónap igéje „Légy erős és bátor, nefélj, és ne rettegj!” (iKrón 22,13b) A „bátorság” szó foglalja össze Dávid biztatását fia, Salamon számára. Háromszor üzeni Istenünk a Bibliában: „Légy erős és bátor, nefélj, és ne rettegj!” Először Mózesnek mondja, hogy az merje végigvezetni népét a pusztán át. Másodszor Józsuénak, hogy bízzon abban, hogy letelepítheti őket az ígéret földjén. Harmadszor itt, a Krónikák első könyvében hangzik el ez a mondat. Dávid által biztatja az Úr Salamont még uralkodása előtt, hogy merje elkezdeni a templom fölépítését, sikerülni fog. Erőt próbáló utunkon, megújulást adó pihenésünkben és (az Úrért való) munkánkban is velünk lesz az Isten. Nagyon nagy és megrendítő ígéret ez, amikor valamihez hozzáfogunk, amikor kevésnek érezzük erőnket és saját bölcsességünket. Mi is a bátorság? Először arra gondolunk, ami a rettenthetetlen emberre jellemző: semmi sem ingatja meg, nincs félelemérzete. De kevés ilyen ember van. Másodszor: nagy ellentmondás, de a legtöbben a félelemtől bátorodnak fel. Vészhelyzetekben úgy megemelkedik az adrenalinszintjük, akkora indítást kapnak, hogy képesek számukra addig lehetetlen dolgokat is végrehajtani, a nagyobb ellenséggel is szembeszállni. A harmadikfajta bátorság, amikor valami annyira fontossá válik, hogy mindent kész vagyok odaadni érte. És ehhez igazodik a többi dolog. Ezért még a félelmemet is képes vagyok legyőzni. Az apostolok kísérői, munkatársai közé tartozott Barnabás. Neve nemcsak azt jelenti, hogy „vigasztalás fia”, hanem azt is, hogy „bátorítás fia”. S milyen bátran küzd az evangéliumért! Megértette és megtapasztalta, hogy Krisztus még az életét is odaadta érte, hogy megmentse, és örök életet nyerjen. Ezért - hálából - ő is odaszánta életét az Úr Jézusnak, és hűséggel szolgálta őt. Vajon te és én tudunk-e ilyen bátor és odaszánt társak lenni az Úr más szolgái mellett?! A Bibliában Istenünk végig biztat és bátorít minket, hogy ne féljünk. „Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek?” (Zsolt 27,1; Károli-ford.) Miért? Az Úr azt mondja: mert én veled vagyok. S akkor bátorságot kapok, és olyan dolgokat tudok véghezvinni és olyan dolgokban tudok helytállni, amelyekhez magamtól nem lenne erőm. A nehéz helyzeteken (mint amilyenben Mózes, Józsué, Dávid és Salamon volt) nem a nyers erő vagy a pszichikai feszültség, felindultság vezet át bennünket, hanem a mindenható Istentől kapott Lélek ereje, hogy kitartsunk, és győzelmet arathassunk. „Föl, barátim, drága Jézus zászlaja alatt! / Bátran, bátran, segedelme diadalmat ad. // Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, / Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemért.” (Halleluja, 52. ének) ■ Széll Bulcsú HETI ÚTRAVALÓ „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el’.’ (Ézs 42,3) Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a testet-lelket egyaránt gyógyító és a bűnöst megigazító Úr tetteit hirdetik. Isten igazít meg. „Kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8; LK) Hit által igazulunk meg; Jézus kegyelmével a bűnösöket igazságba öltözteti; az Úr a mi gyógyítónk (lásd 2MÓZ 15,26) - ezért kérheted: „Én Istenem, ments meg engem a gonosz kezéből!” (GyLK 721) Az Úristen szolgája beteljesítette heti igénket (lásd Mt 12,18-21), és szólt a süketnémához: „Effata, azaz: Nyílj meg! És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni’.’ (Mk 7,34-35) A gyógyító Jézus az őt üldöző Sault újra látóvá tette szolgája által. Ő a damaszkuszi úton vakká lett, hogy a mennyei fényben felragyogjon neki Krisztus, ki Anániást küldte el hozzá: „...hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel!’És Pál „azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia”. (ApCsel 9,17.20) A két vak szemét az Úr megérintette, „és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük’.’ (Mt 9,29-30) „Egyszer Mirjám és Áron Mózes ellen beszélt... Az Úr haragra gerjedt ellenük... Mirjám a poklosságtól olyan fehérlett, mint a hó. (...) Ekkor Mózes így kiáltott az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4MÓZ 12,1.9.10.13) A holdkóros fiút a tanítványok kishitűségük miatt nem tudták meggyógyítani. De „Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában”. (Mt 17,18) Az Úr nekünk is mondja: „Minden lehetséges annak, aki hisz!’ (Mk 9,23) S Jakab így tanít: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte... És a hitbőlfakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt..!’ (Jak 5,14-15) Pilátus átküldte Jézust Heródeshez, aki „azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára. Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki’.’ (Lk 23,8-9) Tudhatjuk: ki kétkedőn kutatja őt, annak választ nem ád az Úr, de... (lásd EÉ 328,2). Isten felséges, de könyörül a megtört és alázatos lelkű emberen: „Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom! Vezetem őt... Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét... Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,18- 19) Dr. Luther szerint: „Aki még nem semmi, azzal Isten semmit sem kezdhet. Ezért van az, hogy Isten csak a beteget gyógyítja meg; csak a vakot teszi látóvá; csak a bűnöst igazítja meg; csak a halottat eleveníti meg.” Te pedig hálásan zengheted vallomásodat: „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam... // Életben megtartottál... // Én Uram, üdvösségem, / Jézus, én reménységem!” (EÉ 373,3.4.5) A most 12. évfolyamába lépett Heti útravaló ars poeticája változatlan: Solus Christus! Egyedül a megfeszített, de feltámadott s élő Úr Krisztus a mi örök utunk, igazságunk s életünk, mert: „Ő az igaz Isten és az örök élet’.’ (íjn 5,20) „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged..., és... Krisztust!’ (Jn 17,3) ■ Garai András
