Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-07 / 36. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2014. szeptember 7. *■ 7 Katolicitás: „a mindent átölelő” A Societas Oecumenica XVIII. tudományos konferenciája ► A tizennyolcadik nemzetközi, idén először hazánkban megrendezett Societas Oecumenica konferencia megnyitóját augusztus 21-én, csütörtökön a zuglói evangélikus templomban tartották. Az idei konzultáció témája a katolicitás, vagyis az egyetemes, teljesség szerinti egyház mibenléte volt, amelyről majd egy héten át, augusztus 26-ig folytak az előadások és eszmecserék - az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tatarozási munkálatai miatt - a közeli Hotel Ében konferenciatermében. Az 1978-ban alakult európai ökumenikus társaság kétévenként tartja tanácskozásait. A konferencia célja az ökumené, a keresztény egység előmozdítása. Főszervezője dr. Szentpétery Péter, a társaság (augusztus 25-i tisztújításakor leköszönt) titkára, az EHE Vallás- és Társadalomtudományi Tanszékének vezetője volt. A megnyitón a zuglói házigazdák, Tamásy Tamás és Tamásy Tamásné lelkészek mondtak imádságot. Az alkalomra színes műsorral készült a Budapest-Zuglói Evangélikus Egyházközség énekkara Fekete Anikó vezényletével és Kéménczy Antal orgonakíséretével. A konferenciára történő lelki ráhangolódás jegyében az EHE kijelölt rektorhelyettese és Egyháztörténeti Tanszékének egyetemi tanára, dr. Korányi András tartott áhítatot az Útmutató aznapi igéje, Lk 5,5 alapján. „Gyakran közbejön valami. (...) Hiányzik az a mindennapi kenyér, a friss és tiszta ivóvíz, az igazságon és tiszteleten alapuló emberi rend kisebb-nagyobb közösségi köreinkben” - fogalmazta meg sok és sokféle keresztény gyakran érzett egységes tapasztalatát. Az egyetemességet - hívta fel áhítatában Korányi András a figyelmet - nem lehet megtapasztalni, kifejezni és együtt ünnepelni e nélkül az ősi bibliai és apostoli felismerés nélkül: „A Mester, az Úr - Jézus Krisztus cselekszik jelenlétével, szeretetével és szavával, ahol a megoldatlan, köztes terekben és időkben is rá kell lelnünk valamire.” Dr. Szentpétery Péter, a Societas Oecumenica titkára és a konferencia többszöri látogatója a tudós esemény hazánkba való eljutásának történetét osztotta meg a hallgatósággal, amelyben Kránitz Mihálynak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara professzorának és persze neki magának nagy szerepe volt. A 2010-ben Belgrádban rendezett konferencián vetették fel, hogy szívesen lennének a Societas Oecumenica házigazdái 2014-ben. Ezt a javaslatot 2012-ben a belfasti találkozón fogadták el, ekkor választották meg Szentpétery Pétert a társaság titkárává. A konferencia plakátján a Lánchíd látható. Arra is fény derült a megnyitón, miért. Az 1849-ben felavatott híd is azt az egységet szimbolizálja, amelyre a konferencia résztvevői törekednek. A konferencia főszervezőjének szavaival: „Krisztus egyetlen, teljes egyházának tagjaként hiszem, hogy a híd teljes, ha nem is látszik az egész. Hiszem, hogy van összeköttetés a két part között, még ha nem is látom a túlpartot. Az egység eleve adott azzal, hogy minden különbözőségünkkel együtt át kell mennünk a hídon.” A megnyitón egyperces néma csenddel emlékeztek meg az egybegyűltek azokról a tagokról, akik a legutóbbi konzultáció óta már „átmentek a túlpartra”. Utolsóként a társaság intézményes magyarországi tagjának vezetőjéről, a június 16-án elhunyt dr. Tóth Károly ny. dunamelléki református püspökről, aki az Ökumenikus Tanulmányi Központ megalapításával is sokat tett az ökumenikus hidak építéséért. Gáncs Péter elnök-püspök szintén a híd metaforájára építette köszöntőjét, hangsúlyozva, hogy a legnagyobb hídépítő a pontifex maximus: Jézus Krisztus. (A résztvevők a másnapi budapesti városnézés alkalmával át is mentek a Lánchídon.) Az ökumené történetéről és jelentőségéről szólt köszöntőjében dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára, megemlékezve az iraki keresztények tragikus, 2014-ben felfoghatatlan helyzetéről. Az egység korántsem ugyanaz, mint az egyformaság - jegyezte meg, utalva ezzel a „katolicitás” sokszínűségére. A Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) üdvözletét tolmácsolta dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, az MKPK Ökumenikus Bizottságának elnöke, aki a konferenciát páratlan lehetőségnek nevezte a kiengesztelődésre és az európai népeket képviselők találkozására. A megnyitón került sor az első plenáris előadásra is. A Societas Oecumenica elnöke, dr. Dagmar Heller, az Egyházak Világtanácsához tartozó Bossey-i Ökumenikus Intézet tanára előadásában a katolicitás (egyetemesség) legfőbb kihívását, a sokféleség és az egység viszonyát vizsgálta. A katolicitás az a meggyőződés, hogy Jézus Krisztusban lett kinyilatkoztatva az üdvösség az egész emberiség számára - fektette le az alapelvet. A katolikus szó etimológiáját is feltárta a hallgatóság előtt. A katholikosz szó eredeti jelentése: „általános” „egész szerinti” „az egészre, épre vonatkozó” A szót az ókorban a „mindent átölelő (átfogó)” értelmében használták. A szó történetét, a hangsúlyok eltolódásának és a jelentés szűkülésének okait is felvázolta az előadó. Megemlítette például azt a reformáció korában általánosnak tekinthető, ám evangélikus szempontból különösen is figyelemreméltó tényt, hogy Luther számára a katolicitás lelki jegy volt, amely minden egyház sajátja, ha az evangéliumot hirdeti. Végül az ökumenikus mozgalom nagy felfedezésére, az egyházak közötti megosztottság katolicitást romboló hatására tért ki, és ennek feloldására a kölcsönös szolidaritást javasolta Dagmar Heller. A felemelő, méltóságteljes megnyitónak nagyon jó folytatása volt az egyházunk által a templomkertben adott fogadás. Az elkövetkező napokban az Európa különböző országaiból érkezett hetvenöt résztvevő a katolicitás témakörét tizenöt előadás, egy pódiumbeszélgetés és húsz műhelyelőadás keretében járhatta körül. Római, görög és ókatolikus, evangelikál, baptista, anglikán és ortodox egyaránt szót kapott. Augusztus 25-én Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere - aki a Nemzeti Kulturális Alap miniszteri keretéből támogatta a konferenciát - személyesen üdvözölte a résztvevőket. Majd az élő katolicitásról szóló magyarországi esettanulmányok kerültek terítékre katolikus, református és evangélikus szempontból dr. Kránitz Mihály, dr. Szűcs Ferenc professor emeritus (Károli Gáspár Református Egyetem) és dr. Szentpétery Péter előadásában. Ugyanezen a napon a MEÖT adott fogadást. Előtte az Úr napja, augusztus 24-e országjáró túrával telt. Veszprémben misén, illetve istentiszteleteken vettek részt a konferenciára érkezettek dr. Márfi Gyula érsek, Ittzés János ny. evangélikus püspök és Niederhoffer Zoltán református lelkész szolgálatával. Balatonalmádiban Steinbach József dunántúli református püspökkel, a MEÖT elnökével és feleségével ebédeltek a résztvevők, majd „az ökumené hajója” egyórás kört tett a Balatonon. Végül Pannonhalmán vesperás, idegenvezetés és vacsora zárta a programot dr. Várszegi Asztrik bencés püspök főapáttal. ■ Kinyik Anita ; 2SS ZÜj gj jfP 0» UJ Catholicity under Pressure. The Ambiguous Re Umstrittene Katholizität. Von der zwiespältiger A katolicitás (egyetemesség) kihívása - Sok lationship between Diversity and Unity Beziehung zwischen Vielfalt und Einheit féleség és egység megfelelő viszonya s ______0 = «ec É UMEMICA European Society for Ecumenical Research Europäische Gesefechaft för Ökumenisch* Pc SodétéEuropéenr*deRedkend«OecumÉ AUGUST 21-26 2014 BUDAPEST ■ _______________________:___________:... Szemelvények Szentpétery Péter előadásából A lutheranizmus Magyarországon is, mint mindenhol, az egy szent katolikus és apostoli egyház folytatásának tekintette magát. Sajnos, bár ezt nem tagadták, ez a nézet a felvilágosodás óta elhalványult, és a felekezeti identitás egyre inkább a római katolicizmustól való elhatárolódásban jelentkezett. # # * Akár tetszik, akár nem, az ökumené egy magyar protestáns - akár evangélikus, akár más - számára mindenekelőtt a római katolikus egyházhoz való viszonyt jelenti. A katolicitást ebben az összefüggésben kell meghatározni és megélni, tudatosítva a protestáns egyházak tagjaiban, hogy katolicitás és katolicizmus nem ugyanaz. * * # Sokak számára századokon át az evangélikusság a nép közös sorsában való osztozást jelentette, így a katolicitást, vagy mondhatjuk úgy is, az ökumenét a szó legszélesebb értelmében. A nemzeti összefogás felemelő pillanataiban (1848,1956) a saját felekezeti szempontok és érdekek háttérbe szorulhattak. * * * Minden ellenkező híresztelés ellenére ma Magyarországon nagyon korlátozott az egyházak befolyása. Egyszerűen közös érdekük, és tapasztalat szerint szolgálatuk is hatékonyabb, ha összetartanak, egyre inkább Krisztus egész, azaz „katolikus” egyháza részének tekintve magukat. * * # Nem csupán az egyház egyetemes, hanem szolgáinak emberi gyengeségei is. Minden magyarországi egyháznak, beleértve az evangélikusokat is, le kell vonniuk a következtetéseket múltbeli bűneikből, hibáikból és mulasztásaikból, hogy ne hajoljanak meg „ökumenikusán” semmilyen keresztény- és emberellenes ideológia előtt. A SZERZŐ FELVÉTELEI
