Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-09-07 / 36. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 79. évfolyam, 36. szám ■ 2014. szeptember 7. ■ Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap Ára: 275 Ft „Hiszem, vallom, tapasztalom, hogy fontos, sőt kiemelt szolgálat az emberek arcára mosolyt csalni, a kedvetleneket felvidítani, a szomorkodókat derűre vezetni.” „Imádkozom: legyek vidám” !► 2. oldal „A lutheranizmus Magyarországon is, mint mindenhol, az egy szent katolikus és apostoli egyház folytatásának tekintette magát.” Societas Oecumenica !► 7. oldal „Azt hangsúlyozza, hogy hátrébb kellene húzódnunk a technikai vívmányoktól, és meg kellene próbálnunk élvezni az adott pillanatot. Nincs szükség arra, hogy minden órában megnézzük az üzeneteket, ugyanis azok mind - szinte kivétel nélkül - várhatnak egy napot. Babauta úgy döntött például, hogy nem használ tovább e-mailt.” A mobilkorszak eleje és vége W 15. oldal Országos lelkészkonferencia !► 3. oldal Lelkésziktató tanévnyitók !► 4. és 11. oldal Interjú az EPSZTI vezetőjével >► 5. oldal A barátság dimenziói !► 9. oldal Miért jött Jézus? !► 13. oldal Püspöklátogatás Míkkeliben !► 14. oldal Felejthetetlen nyitány ■ D. dr. Harmati Béla Rendkívüli ünnep volt 1989. szeptember í-je. Az 1952-ben állami önkénnyel megszüntetett fasori evangélikus gimnázium egyházi iskolaként indult újra, sokak számára jelezve a rendszerváltás kezdetét... Mennyi minden előzte, meg és tette felejthetetlenné ezt az ünnepet! Amikor az 1948-as, egyházi iskolákat államosító törvényben még meghagyott két budapesti gimnáziumunkat - a fasori fiú- és a Deák téri leánygimnáziumot - is elvették, arra sem voltak tekintettel, hogy e két gimnázium hazánk legkiválóbb intézményei közé tartozott, elindítva számos szakembert, tudóst, sőt Nobel-díjasokat is az életbe. Az egyház először beletörődött az önkénybe. De az 1956-os forradalom alatt felvetődött a visszafoglalás gondolata. A forradalom első napjai után következő csendesebb szakaszban a teológiai hallgatók Üllői út 24.-ben levő kollégán nában megjelent Juhász Géza akkori fasori gyülekezeti segédlelkész, és győzködött minket: „Fiúk, foglaljuk vissza a fasori gimnáziumot!”... A körülmények ebben megakadályoztak bennünket, és erre legközelebb csak 1984 októberében gondoltak a volt diákok, akik a VII. kerületi Hazafias Népfront égisze alatt megalapították a Fasori Öregdiákok Hagyományőrző Egyesületét - többek között Gyapay Gábor, Vitális György, Petri Gábor, Cselőtey László, Szentágothai János részvételével. A külföldre került volt diákok - például Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus, Bogsch Árpád, az ENSZ Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPOOMPI) igazgatója - gyűjtést szerveztek az újraindítás érdekében. 1987 júliusában tízéves genfi munkám után az ottani akciócsoport azzal indított el Budapestre, hogy - mint egyházunk új püspökjelöltje - fő feladatom a Fasor újraindítása legyen. 1987. októberi beiktatásom után tájékozódtam, és egyházunk országos presbitériuma már november 11-én határozatot fogadott el az újraindítás szándékáról, s ezt 1988. április 3-án - országos húsvéti püspöki körlevélben - meg is hirdettük. Az oktatási-kulturális minisztérium támogatta a tervet, de az Állami Egyházügyi Hivatal ellenezte, és a tárgyaláson előterjesztett terveinket megvétózták. A minisztérium jelen levő államtitkára azonban értésére adta az egyházügyi tisztviselőnek, hogy „le van maradva egy brosúrával” mert az újraindítás „egészen Gorbacsovig meg van beszélve”.. Elkezdődhettek tehát a megbeszélések az iskola tatarozásáról. Szerencsénkre a korábbi nemzedékeknél sokszor látható gondosság és szakmai tapasztalat kisegített minket. Amikor ugyanis 1952-ben az iskolát át kellett adnunk, szerződés készült. Egyházunk részéről egy tapasztalt ügyvéd, Vetsey Aladár ragaszkodott ahhoz, hogy foglaljuk bele a megállapodásba, hogy amikor egyszer az állam visszaadja az egyháznak az intézményt, az állam köteles olyan állapotban visszaadni, mint amilyen állapotban akkor volt, amikor elvették. A minisztériumban nevettek a feltételezésen, hogy az állam egyszer majd visszaadja, mi viszont ragaszkodhattunk ehhez a „nevetséges” ponthoz. (A minisztériumnak ez 1989-ben kilencvenmillió forintba került.) Amikor a hazai és külföldi öregdiákok megtudták, hogy a tatarozást megoldottuk, elkezdődött a segítség áramlása. A tanévnyitóra még nem volt minden a helyén, de megindulhatott az oktatás. Megemlítendő az iskola ökumenikus gesztusa a református testvéregyház felé, amikor kiderült, hogy az ő valamikori fővárosi gimnáziumaik még nem tudnak újraindulni. Mivel mi először csak első osztályokat terveztünk indítani, az üres osztálytermeket felajánlottuk „református osztályok” számára. Az volt a megállapodás, hogy ha néhány éve-, belül megindulnak a református gimnáziumok is, akkor majd a református tanulókat azokba fogjuk irányítani. A minisztériumban nevettek a feltételezésen, hogy az állam egyszer majd visszaadja, mi viszont ragaszkodhattunk ehhez a „nevetséges” ponthoz... Nem volt egyszerű a tanárok és a tanulók felvétele, és ebben óriási munkát végzett Gyapay Gábor megbízott igazgató, aki már az államosítás előtt évekig ott tanított, s aki engem is tanított 1950-52-ben. Egyháztagjaink és az öregdiákok nagy várakozással készültek az évnyitóra, sőt a magyar társadalom is úgy tekintett rá, mint „rendszerváltoztatási kísérletre” Glatz Ferenc miniszter bejelentette, hogy a fasori evangélikus gimnáziumban fogja megnyitni az új tanévet az egész ország számára. Mégpedig a televízió nyilvánossága előtt, egyházunk vezetősége, külföldi és állami vendégek jelenlétében. Nagyszerű országos ünnepély volt! Előre gondolva egyházi iskoláink indulására, már 1988 szeptemberében országos egyházi tanácskozást tartottunk az evangélikus egyházi oktatásnevelés spiritualitásáról és céljairól. Ennek a megbeszélésnek az alapján mondtam el az iinnep reggelén a megnyitó istentisztelet prédikációja keretében, hogy célunk megszabadítani az embereket „a koponyazsugorító vulgármaterializmustól”, ahol a pénz, a siker, a személyes haszon, az egyéni élvezet a legfőbb cél, és felmutatni a bibliai, jézusi értékeket. így legyen! A szerző nyugalmazott evangélikus püspök, volt fasori diák EPSZTI: új evangélikus pedagógiai intézmény ► Újraindításának huszonötödik évfordulóján ünnepi istentisztelettel nyitotta meg tanévét hétfőn reggel a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium. Az 1823-ban alapított oktatási intézmény melletti evangélikus templomban Gáncs Péter elnök-püspök hirdette Isten igéjét. A jubileumi alkalom vendégeiként ezúttal az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán, valamint dr. Glatz Ferenc akadémikus köszöntötte az egykori evangélikus iskolák közül elsőként visszakapott gimnáziumot. A szoboravatással és fogadással kiegészült ünnepség résztvevői között szép számmal akadtak öregdiákok is, így az egymást követő generációk egyszerre eleveníthették és fedezhették fel az alma mater múltban gyökerező, ám újra meg újra gyümölcsöket hozó értékeit. Luther almafája és a fasori alma mater Dr. Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere az újraindításának 25. évfordulóját ünneplő Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanévnyitó ünnepségén ► Könyörgésre és hálaadásra gyűltek össze augusztus 29-én a józsefvárosi evangélikus templomban az EPSZTI, vagyis az Evangélikus Pedagógiai-szakmai Szolgáltató és Továbbképző Intézet megnyitóján. Az új létesítmény a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) negyvenharmadik köznevelési intézménye, melynek feladata a negyvenkét óvoda, iskola, illetve kollégium szakmai munkájának segítése. Vezetésével Tarjánné Sólyom Ildikót bízta meg az intézménnyel szorosan együttműködő MEE Országos Irodájának Nevelési és Oktatási Osztálya. Az évfordulós eseményhez kapcsolódó - zenével és szavalattal átkötött - beszédek a tanítói hivatás és a tanulói elhivatottság jelentőségét emelték ki. Prédikációját a püspök egy Kundera-idézettel kezdte: „Bekötött szemmel kelünk át a jelenen. (...) Csak később, amikor a kötést levesszük, és szemügyre vesszük a múltat, csak akkor eszmélünk rá, mit éltünk át valójában, és akkor értjük meg a történtek jelentését.” Gáncs Péter a rendszerváltással szinte párhuzamosan lezajló ’89-es újrakezdést egyfajta „kis pünkösdnek” nevezte, szerinte azonban az ebben rejlő isteni közbenjárást nem feltétlenül a múltban vagy a jövőben érdemes keresnünk, sokkal inkább a jelenben kellene megélnünk. Hiszen - ahogyan azt Balog Zoltán ünnepi gondolatai is megerősítették - a keresztény értékrenden alapuló oktatás zálogát is a figyelmes jelenlétben találhatjuk meg. Ezt erősítette meg az öt „rendes tanár” kinevezést kapó fasori oktató közösség előtti eskütétele is. „A magyar iskolarendszerben az egyházi és nemzetiségi iskolák különös státusszal bírnak” - emlékeztetett az emberi erőforrások minisztere, és hozzáfűzte: az egyházi oktatási rendszer ma vonzó Magyarországon, működőképes, és képes a megújulásra. Folytatás a 3. oldalon „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” - állt a lépcsősorral illusztrált meghívón a 90. zsoltár tizenkettedik verse. Gáncs Péter elnök-püspök áhítatában a lépcsőt kifejező képnek vélte, az új létesítmény elindításával ugyanis vélekedése szerint egyházunk újabb lépcsőfordulóhoz érkezett. Számba kell vennünk mindazt, amink már van, és hálát kell adnunk érte. Voltunk már a pincénél is lejjebb - utalt az oktatási intézményeitől megfosztott evangélikus egyház egykori „áldatlan” állapotára. Folytatás az 5. oldalon
