Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-24 / 34-35. szám
28 <t 2014- augusztus 24-31. Evangélikus Élet Új nap - új kegyelem Vasárnap (augusztus 24.) Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt. Zsolt 81,2 (Jel 19,7; Lk 19,41-48; Róm 9,1- 8.14-16; Zsolt 59) Isten háta mögött. Szomorú, eldugott hely, ahol minden reménytelen. Kölcsey: „Vár állott, most kőhalom, / Kedv s öröm röpkedtek, / Halálhörgés, siralom / Zajlik már helyettek.” - Hogyan lehetne felvidítani népünket? Hogyan lehetne szabadulni a keresztyénekre oly gyakran rátapadó „dogmakomorságtól”? Hogyan lehetne Isten előtti őszinte vígságra váltani a háta mögötti „kirúgok a hámból” bújócskát? Ő már nincs háttal nekem. Emberré lett, felém fordította töviskoronás arcát. Ha megteszem a személyes Pál-fordulót, én sem leszek neki háttal. A színről színre látás előszobájába kerül életem, az evangélium erőterébe, az Isten előtti vigasságba. HETI ÚTRAVALÓ „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (íPt 5,5) Új nap - új kegyelem Vasárnap (augusztus 31.) A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik. Préd 7,14 (Róm 8,28; Lk 18,9-14; Ef 2,4-10; Zsolt 37,1-20) Az élet minden élvezetét megragadó Salamon király mégis oly sokszor hangoztatta: minden hiábavalóság. Az Istenre hagyatkozó ember pedig meglátja: az életemben semmi sem volt hiábavaló. A jó hálára indított, a rossz imára késztetett, de nem távolított el attól, aki kezében tartja a sorsomat. Mert Isten látja a jövőmet. Szeretete és jósága készítette el azt számomra. Sok mindent nem tudunk előre, de azt a jövőt, hogy Isten vár, biztosan kell ismernünk. Hétfő (augusztus 25.) Krisztus a mi békességünk. Ef 2,14 (íKir 8,56a; Róm 11,1-12; iKrón 16,23-43) A mi békességünk nem a béke, hanem maga Jézus Krisztus. Tudomásul kell vennünk, hogy a bűneset óta nem létezik objektív békesség. Voltak próbálkozások, voltak ezerszer megszegett örökös békék a történelemben. A béke nem elvont fogalom. Nem kialakul, nem képződik, hanem a Messiás a keresztfán szerzi, és az Isten-ember viszonylatban kel életre. Az én békességemet adom nektek: nem úgy, amint a világ adja. Ez Jézus Krisztus megváltói műve, melyből következhet az ember-ember közötti béke, hiszen ránk bízta a békéltetés szolgálatát. Boldogok a békességet teremtők! Kedd (augusztus 26.) Nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk. íSám 2,2 (íKor 3,11; Lk 21,5-6.20- 24; iKrón 17,1-14) Egy barátom dolgozatot írt a modern archiválás sebezhetőségéről. „A több ezer évvel ezelőtt kőbe vésett üzenet ma is elolvasható, de mi lesz az állandóan változó digitális adathordozók sorsa?” - tette föl a kérdést. Ha a tanítványokat elhallgattatjátok, a kövek fognak megszólalni - mondta Jézus Jeruzsálemben kétezer évvel ezelőtt. Folytassuk most így: Ha a tegnapi floppylemezek olvashatatlanokká válnak is, az ókori információk a köveken még holnap is faggathatok, bár előbb-utóbb elmállanak azok is. Istennél azonban nincs változás vagy annak árnyéka. Nála az adathordozótól független a tartalom, az ő kegyelme változatlan. Az evangélium nem a múltat rögzíti, hanem a jövőt hirdeti. Énekelhetjük: az Ige kőszálként megáll. Szerda (augusztus 27.) Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Jn 6,11 (3MÓZ 26,5b; Jn 4,19- 26; iKrón 17,15-27) Én még a kenyértisztelet korának neveltje vagyok. A kenyeret tilos volt dobni, hát még eldobni. Igaz, akkor még nem volt olyan kenyérdömping, mint ma. Nem is volt úgy fölpuffasztva a tészta, nem is volt még ráragasztva az egymás mellett közömbösen elsuhanó, egymást soha nem keresztező vonalakból álló kód, de rajzoltak rá keresztet az apák, mielőtt megszegték. Miért keresztet? Mert a bogáncskóróra és orcaverejtékre kárhoztatott Ádámnak nemcsak a vetés-aratás irgalmát ígérte a Teremtő, hanem ő maga azért lett testté, hogy kézbe vegye az ember kenyerét, a mindennapit. Kenyérkereső szülők! Ott a helye a keresztnek a család kenyerén! Csütörtök (augusztus 28.) Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. Ézs 65,24 (Ef 3,20-21; Róm 11,13-24; iKrón 18,1-17) A völgyben gőzmozdonyos vonat haladt. Fölszállt a fehér gőz a sípból, de a hang csak később ért hozzánk. Gyorsabban terjed a fény a hangnál - tanítgatott édesapám. Régi, szinkronhibás filmeken előbb csörömpöl a tányér, s csak azután törik darabokra. Tanulságos és mulatságos élmények. Isten imameghallgató „szinkroneltolódása” azonban fordított. Még ki sem mondtam, és már meghallgatta. Ez nem fizikai jelenség, mint ahogyan közelsége sem térbeli, hanem lelki. Közel van az Úr a megtört szívűekhez. Velük, mellettük, bennük van. Péntek (augusztus 29.) Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Róm 8,25 (Ézs 8,17; Lk 23,27-31; iKrón 19,1-15) Illik, nem illik. Az illemszabályok dzsungelében messze sodródtunk az eredeti, nagyon is életszerű magaviselettől. Mi illik, mi illeszthető egymáshoz? - ez az eredeti kérdés. Az apostol figyelmeztet: „szakasszátok el magatokat” attól, ami nem illik hozzátok. Illik-e a kétségbeesés, a türelmetlenség, az állhatatlanság a reménységhez? Semmiképpen! Most tükör által homályosan látunk, tehát remélünk kitartással a színről színre látásig. „Dum spiro, spero” - amíg élek, remélek! A reménység illik az élethez az örök életig, mert nem szégyenít meg. Szombat (augusztus 30.) Azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek. íTim 4,10 (íSám 17,45; sMóz 4,27-35/36-40/; iKrón 19,16-20,8) Valaki jellegzetes módon tett fel kérdést Jézusnak: Kevesen vannak-e az üdvözülők? A Megváltó egyenes válasza: igyekezzetek bemenni! Lehet, hogy a kérdés föltevője már benn érezte magát, s önelégülten egyfajta statisztikát akart hallani? A minden ember üdvözítője nem nagy számokban gondolkodik, hanem egyesekben, személyekben, akik az üdvöt elfogadva képesek az élő Istenbe vetett reménységgel fáradni és küzdeni a másik emberért. ■ Győri János Sámuel Szentháromság ünnepe után a 11. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Jézus iskolájának idei tantervét közük, melynek fő témája: Mindig kegyelemre szorulunk! „Krisztus által, hitben van menetelünk ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk, és dicsekedünk is azzal a reménységgel, hogy részesedünk Isten dicsőségében.” (Róm 5,2; LK) Az Úr Jézus elnémítja a dicsekvőt, s az alázatost felmagasztalja. Példatörténetében a farizeus imádkozott: „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, minta többi ember...” A vámszedő pedig mellét verve szólt: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek’.’ Jézus ezzel minket oktat: „...ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik’.’ (Lk 18,11.13.14) Luther szókimondó: „Isten kimondja: a farizeus minden cselekedete istenkáromlás. Ha csak ujjnyival a legkomiszabb bűnös fölé tolom magamat, Isten megaláz.” Pál tömören tanít teológiát: Miszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék’.’ (Ef 2,8-9) Jézus iskolájában nem középiskolás fokon oktat a Szentlélek, de úgy, hogy minden tanítványa megérthesse a tananyagot: Isten igazsága minden emberé kegyelemből, hit által (lásd Róm 3,21-26). Az Örökkévaló prófétája által képes beszédben szemlélteti e heti igénk igazságát: „...én, az Úr, teszem alacsonnyá a magas fát és magassá az alacsony fát’.’{Ez 17,24) Jézus kiűzte az ördögöt a pogány asszony leányából, mert alázatosan, kitartó hittel kérte őt, és a szaván fogta: „Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból’.’ (Mk 7,28) A presbitertárs inti a Jézus iskolájába járó véneket, ifjakat: „...legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját... önként..., készségesen..., mint akik példaképei a nyájnak. (...) ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert.. ’.’ (íPt 5,2-3.5; a folytatást lásd heti igénkben.) Péter hiteles tanító, mivel kijárta Jézus iskoláját; a főpap házában háromszor letagadta, hogy ismeri őt. „... egyszerre megszólalta kakas. Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára... Azután kiment, és keserves sírásrafakadt!’ (Lk 22,60-62) .Könyörülj rajtam, Uram, mert erőtlen vagyok.” (GyLK 673) Ám akiket Isten elhívott iskolájába, azokat meg is igazította, ezért már zenghet a megváltottak hálaéneke: „Erős a mi városunk... Nyissátok ki a kapukat, hadd jöjjön be az igaz nép... Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!” {Ézs 26,1.2.4) „Kőszáluk, váruk voltál szüntelen... / Ó, hálaének, szállj az égbe fel! / Halleluja!” (EÉ 454,2.7) ü Garai András Hétfő (szeptember 1.) Jertek, és lássátok Isten tetteit! Félelmesek dolgai az emberek között. Zsolt 66,5 (Ef 1,3; Ez 17,1-6.22-24; iKrón 21,1-14) Az ember legnagyobb hiányossága, hogy nem látja meg a mindennapi történésekben, a világ rendezett szépsége mögött Isten alkotó és védelmező kezét. „Jertek, és lássátok...!”Olyan kedves hívogatás ez, mint ahogy a gyermekünket tanítjuk és eszméltetjük: „Fiam, látod, mindent a te boldogságodért teszünk.” Isten az emberek között mutatja meg hatalmát és szeretetét. Tekintsünk vissza a saját életünkre! Bizony elcsodálkozhatunk: a magam ereje kevés lett volna, hogy kibírjam, de Isten a karjában tartott. Kedd (szeptember 2.) Semmiértse aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. Fii 4,6 (Zsolt 145,18; íMóz ^üsző; iKrón 21,15-22,1) Pál amikor leírja e sorokat, börtönben van. Jól tudja, mi a félelem és az aggódás, és mi az ellenszerük. Oly sokszor vesszük észre saját aggodalmaink börtönébe zárva, hogy rossz úton keressük a megoldást, a szabadulást. Pedig csak felfelé kellene emelni a tekintetünket az ég felé. Bizonyosnak lenni abban, hogy Isten a rosszból is jót hoz ki. Az imádság szárnyaira helyezni lelkünket, hogy egészen más perspektívából, isteni távlatból lássuk: „Bízzál az Úrban, rólad ő / Meg nem feledkezik, / Sorsod sötétlő árnya közt / Szent arca rejtezik." (EÉ 328,3) Szerda (szeptember 3.) Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: „Vajon ti is el akartok menni?”Simon Péter így felelt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad’.’ Jn 6,66-68 (Zsolt 16,2; Mk 7,24-30; iKrón 22,2-19) A kenyércsoda után királlyá akarták tenni Jézust. De amikor arról szólt, hogy ő az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, már elfordultak tőle, „nem jártak vele többé’. Jézus Krisztus követése egész életünket, gondolkodásunkat, az élethez való viszonyunkat meg kell, hogy változtassa. Sokakat éppen ez riaszt vissza attól, hogy keresztyénné váljanak, mert lemondásként élik meg a mellette való döntést, nem nyereségként. Felismertük-e, hogy Jézus követése kizárólagosságot kíván? El tudjuk-e mondani Péterrel együtt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad’.’? Csütörtök (szeptember 4.) Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!MJk 7,19 (Jn 12,47b; íPt 5.1-5; iKrón 28,1-13) A legtöbb ember a bűn hordozásának terhétől szenved egy életen keresztül. Ezért nem hiszi el Isten örökkévaló szeretetét és haragja végességét. A bűnnek iszonyatos ereje van. Rabbá tesz és megbénít. Ezért kell eltaposni, harcképtelenné tenni és a tenger mélyére vetni, mint egy követ. Az ősevangélium leírja: „az asszony magva” (íMóz 3,15), Jézus Krisztus az, aki a szabadulást hozza az ember számára. Cipeljük-e bűneinket, vagy letesszük az Úr elé, akinek van hatalma eltaposni és mélybe dobni őket? Péntek (szeptember 5.) Kezedben van sorsom. Zsolt 31,16 (Mt 6,34; Lk 22,54-62; iKrón 29,1-22) Charles Blondin híres cirkuszi mutatványos volt az 1800-as években, aki a Niagara-vízesés fölött húzott acéldróton védőháló nélkül mutatta be produkcióit. Egyszer egy téglával megrakott talicskát tolt át, majd megkérdezte a csodálkozó tömegtől: „Ki hiszi el, hogy egy embert is át tudok vinni a talicskámban?” Mindenki felemelte a kezét, mert meg voltak győződve róla, hogy képes rá. Ezután azt kérdezte a nézőktől: „Ki az közületek, aki vállalkozik rá, hogy áttoljam a túloldalra?” Ekkor minden kéz lehanyatlott. Kevesen veszik ma is a bátorságot, hogy egy ember kezére bízzák a sorsukat. Azok között vagyunk-e, akik készek egész életüket Isten biztosan tartó kezébe helyezni? Szombat (szeptember 6.) Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Róm 8,14 (Ézs 61,1a; Ézs 26,1- 6; 2Krón 1,1-17) A Szentlélek különös, felülről kapott mozgatóerő életünkben. Világító fény, mely felragyog előttünk, és vezet életünk homályában és sötétjében. Akiket Isten Lelke vezet, azok megkapták azt a rangot, hogy Isten fiai lehetnek, nem szolgák. A sátán szolgaságba, rabigába dönt. Isten fiává fogad, mert örökséget készített számunkra. Milyen lélek fog vezetni bennünket ma? Békesség és szeretet árad belőlünk, vagy harag és gyűlölet? Imádkozzunk a Szentlélek ajándékáért! ■ Győri János Sámuelné i , tngrliku* \ ; f - A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail: evelet@lutheran.hu. ♦ EvÉlet on-line: www.evangelikuselet.hu. ♦ Hirdetésfelvétel: hirdetes@evelet.hu. Előfizetés: elofizetes@evelet.hu. ♦ Szerkesztőség: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-1108, 20/824-5519; fax: 1/486-1195. Szerkesztőségi titkár (előfizetési és hirdetési ügyek referense): Bállá Mária (maria.balla@lutheran.hu). Főszerkesztő: T. Pintér Károly (karoly.pinter@lutheran.hu). Olvasószerkesztő: Dobsonyi Sándor (sandor.dobsonyi@lutheran.hu). Korrektor: Fedor Sára (sara.fedor@lutheran.hu). Tervezőszerkesztő: Szabó Dávid Károly. Munkatárs: Kinyik Anita (kinyik.anita@lutheran.hu). Rovatvezetők: dr. Hafenscher Károly - Régi-új liturgikus sarok (hafo@lutheran.hu), Kendeh K. Péter - Oratio oecumenica (peter.kendeh@lutheran.hu), Véghelyi Antal - A vasárnap igéje (antal.veghelyi@lutheran.hu), Tamásy Tamás - Új nap - új kegyelem (tamytam@t-online.hu). Szerkesztőbizottság: Adámi Mária, B. Walkó György, dr. Fabiny Tamás, Horváth-Hegyi Áron, Kendeh K. Péter, Kiss Miklós, Orosz Gábor Viktor, Prőhle Gergely, Radosné Lengyel Anna, T. Pintér Károly. Kiadja a Luther Kiadó (kiado@lutheran.hu), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 1/317-5478,1/486-1228,20/824-5518; fax: 1/486- 1229. Felelős kiadó: Kendeh K. Péter (peter.kendeh@lutheran.hu). Nyomdai előállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: Nagy Zoltán. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztési ügyekben reklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 0133-1302. Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3575 Ft, fél évre 7150 Ft, egy évre 14 300 Ft, európai országba egy évre 48 100 Ft (172 euró), egyéb külföldi országba egy évre 56 320 Ft (201 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével regisztrálni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hét végi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az evelet@lutheran.hu, a hirdetéseket a hirdetes@evelet.hu címre várjuk.
