Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)

2014-08-24 / 34-35. szám

i6 ■m 2014. augusztus 24-31. KERESZTUTAK Evangélikus Élet KÖTCSEI MINTAGAZDASÁG A balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon védő­szárnyai alatt úgynevezett kiskert-mintagazdasági szociális projekt idult idén kora tavasszal a Somogy megyei Kötésén. Egyházunk intézménye kétezer négyzetméteres ingatlanhoz jutott a településen Weisz Jenő Né­metországban élő nyugalmazott evangélikus lelkész jóvoltából. Ez a föld­művelésre alkalmas telek - rajta egy kis erdővel, egy „parasztházzal” és néhány gyümölcsfával - jelentette az alapját a szociális fejlesztő prog­ramnak, amelyben öt család vesz részt Kötésén, illetve a szomszédos Nagycsepely településén. Összeállításunkban egyházunknak ezt a különleges vállalkozását mutatjuk be. Apró lépésekben haladni Interjú Kocsis István pályázati referenssel ► A kötéséi szociális fejlesztő program létrejöttében és mű­ködtetésében - a balatonszárszói Evangélikus Konferen­cia- és Missziói Otthon igazgatójának, Végh Szabolcsnak az elszánt munkája mellett - egyházunk pályázati refe­rensének, Kocsis Istvánnak is nagy szerepe van. A projekt hátteréről őt kérdeztük. „Gazdálkodj okosan!” Kocsis Istvánnal- A szárszói otthonban 2010 óta működik a Komplex fenn­tarthatóság elnevezésű minta­projekt, amelynek megvalósí­tását egy uniós pályázati for­rás tette lehetővé - kezdi az át­tekintést Kocsis István. - A megújuló energiaforrások használatával a teremtett világ védelmét is célul tűztük ki. Mindezt jól kiegészíti az idén útjára indult kötcsei prog­ram, amelynek keretében öt szociálisan hátrányos helyze­tű családnak nyújtunk hosszú távú, évekre szóló segítséget. A megvalósításban a szárszói in­tézmény önrészén kívül az Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ), a Magyarországi Evangélikus Egyház és az ame­rikai evangélikus egyház anya­gi támogatása segített.- A mikroprojekt helyszíne az a telek, amely eredetileg Weisz Jenő Németországban élő nyugalmazott evangélikus lelkész családi öröksége, tulaj­dona volt. Mit kell tudni az itt folyó munkáról?- Főként mezőgazdasági jellegű programról van szó, az érintett családok konyhakerti növényeket termelnek, első­sorban saját fogyasztásra. Az induláskor öt olyan - kötcsei és szomszédos falubeli, nagy­­csepelyi - családot vontunk be, amelyekben volt munka­­nélküli, volt tizenhat éven aluli gyermek, és a családtagok­ban volt elszánás, hogy mező­­gazdasági munkát végezze­nek. Közülük három család­nak van saját művelhető kert­je, a két másik a kötcsei min­tagazdaságban kapott művel­hető területet. A vetőmagokat és a szükséges szerszámokat, kisgépeket a pályázat kereté­ben biztosítjuk a számukra, és a felmerülő egyéb költségeket is így fedezzük.- Mekkora mezőgazdasági tapasztalatuk van a résztve­vőknek?- Változó, de a programnak épp ez a célja: folyamatos kép­zés keretében elméleti és minél több gyakorlati tudást átadni nekik. Kéthetente szombaton­ként egész napos foglalkozás keretében vannak a műhely­munkák. Opperheim fózsefhe­­lyi szőlész, borász, mezőgaz­dász segítségével a teljes mező­­gazdasági év teendőit sorra veszik a magvetéstől és a met­széstől kezdve a betakarításig. így tanulhatnak például a talaj fajtákról, a növények víz- és hőigényeiről vagy épp a termés betakarítási módjai­ról és a tartósításról.- Visszatekintve a tavasztól eltelt néhány hónapra, eddig milyenek a tapasztalataik?- Nagyon pozitívak. Már az is említésre méltó, hogy ezeknek a hátrányos helyze­tű családoknak az asztalára sok olyan friss zöldség és gyümölcs került, amit amúgy biztosan nem vettek volna meg. A szombati napokon emellett van egy úgyneve­zett Gazdálkodj okosan! elne­vezésű műhelymunkánk is. Ebben az én támogatásom­mal a családoknak pénzügyi dolgaikban igyekszünk a se­gítségükre lenni. Átnézzük a háztartások be­vételi és kiadási adatait, és ezek tükrében ők dönthet­nek, hogyan próbálják meg tudatosabban tervezni a csalá­di költségvetésüket.- Úgy tudom, hogy a projekt vezetői nem csak a mezőgaz­daságterületén nyújtanak se­gítséget a családoknak.- így van. Már a kezdetek­től tudtuk, hogy a zöldségek, gyümölcsök termesztése ön­magában nem fogja megolda­ni a családok problémáit, bár anyagilag és táplálkozási szem­pontból óriási jelentősége van. A munka és a sikerélmény vi­szont az önbecsülésükön kívül számos pozitív hatással is jár­hat, és örömmel teszem hoz­zá, hogy ez esetben már jár is. A MÖSZ-nek beadott pro­jekttervben is hangsúlyt ka­pott a szociális mentorálás. Ennek keretében Hídvégi Má­ria szociális munkás segítsé­gével már sikerült elérni, hogy - látva az eddigi eredménye­ket - az egyik család lakhatá­si támogatást kapjon az ön­­kormányzattól. Egy másik csa­lád, Marika közbenjárására, a fogyatékos gyermek után emelt összegű családi támoga­tást kap.- A falubeliek hogyfogadják az ott folyó munkát?- Egyre inkább híre megy a tevékenységnek, a közeljövő­ben pedig szeretnénk egy nyűt nap keretében minél többeket invitálni, hogy saját szemük­kel lássák, már eddig is mire jutottunk. Abban bízunk, hogy ezzel majd egy kicsit ja­vulni fog a családok falubeli peremhelyzete is.- Feltétlen említsük meg Bagi Zoltánt is, aki a program indulásakor kiköltözött a min­tagazdaság területére, hogy minél többet segíthessen.- Ő a. gazda a terepen, és el­sősorban a gazdálkodásban segít: odafigyel, noszogat, buz­dít, vagy, ha kell, szállítja a ro­tációs kapát meg a permetező­­gépet. Tavasz óta állatokat is tartunk - Zoli hozta magával két juhát, most már hárman vannak, illetve méhészkedni is elkezdtünk.- Beszélgetésünk elején em­lítette, hogy a jelenlegi öt csa­lád éveken át részt vehet ebben a támogatási programban. Ez azt jelenti, hogy újak nem is ke­rülhetnek be?- Azt azért reálisan kell látni, hogy csak apró lépések­ben lehet haladni ebben a fo­lyamatban, ezért például egy év kevés lenne a családok helyzetének jelentős változá­sához. A MOSZ és az ameri­kai evangélikus egyház szán­déka szerint a támogatás hosszú távra szól, ezért a ké­sőbbiekben szeretnénk más családokat is bevonni a prog­ramba. ■ A diófa árnyékában, a veteményeskert mellett A Somogyi-dombság erdős, zöld lankái akadálytalanul tá­rulnak a szemem elé, amikor az autó Balatonszárszó utol­só házát is elhagyja. A nap vi­dáman szórja augusztusi su­garait a földekre - igazi békes­ség szállja meg az erre a tájra érkezőt. De nem sokáig élvezheti e látványt a kíváncsiskodó szem, mert a kanyargós út mentén néhány kilométerrel később feltűnnek Kötcse első házai. A völgyben fekvő, kö­zel ötszáz lelkes faluba beér­ve hamarosan a település egyik büszkesége, az evangé­likus templom mellett hala­dunk el. A valamikor színtisz­ta evangélikus falu címerében is hordozza a Luther-rózsát - ezt egy pillanatra saját sze­memmel is láthatom az út bal oldalán álló impozáns fa­luháza bejárata felett. Innen már csak egyet-ket­tőt kanyarog alattunk az asz­falt, amikor is Végh Szabolcs autója lassan fékezve megáll.- Megérkeztünk - mond­ja a balatonszárszói Evangéli­kus Konferencia- és Missziói Otthon igazgatója. Én ezt azonban alig hallom meg, annyira magával ragad a jobb oldalon a látvány: szinte az au­tó mellett békésen pihen egy juhcsalád. Hát persze, gondol­hattam volna! - ocsúdom fel a nézelődésből. - Hiszen tud­tam, hogy a kötcsei mintagaz­dasághoz juhok is tartoznak, amelyek nyilván a mintagaz­daság közelében élnek. Az autóból kiszállva leg­először egy drótkerítéssel kör­bevett kertre esik a pillantá­som. A kerítés mögött, mint­egy növényi elővédként, né­hány sor kukorica címeres fe­je integet felém. A kerítésen tábla hirdeti: „Kiskert minta­gazdaság - Balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Tandem Fejlesztési Alap pályá­zati programja a Velux Alapít­ványok támogatásával és a Dan Church Aid közreműkö­désével valósul meg.” Ezek sze­rint tényleg jó helyen járunk. A kert mellett gyümölcsfák lombkoronája rejti a kíván­csiskodó szem elől a kötcsei birtokhoz tartozó L alakú épületet. A kapun belépve először az egykori, hosszúkás parasztház fehérre meszelt, zöld-piros faablakos és faosz­lopos tornácára esik a pillan­tásunk.- Itt most két szoba, fürdő­szoba és konyha van, ami a gazdánk lakhatását, megfe­lelő életkörülményeit biztosít­ja. Természetesen az ingatlan állagán volna mit javítani - meséli Végh Szabolcs. Ezek után a hajdanvolt is­tállóba megyünk, amelyet a korábbi tulajdonos, WeiszJe­­nő Németországban élő, nyu­galmazott evangélikus lelkész némileg átalakított, miáltal egy tágas helyiséget nyertek. Alkalmas akár közösségi tér­nek, de a mezőgazdasággal kapcsolatos munka céljára - mondjuk, feldolgozóüzem­nek - is. A házi kápolnává ala­kított, Luther Mártonról elne­vezett és 1994-ben felszen­telt pince bejáratát a néhai re­formátor bronzképe vigyázza.- A program indulásakor ebben a kis kápolnában Jenő bácsi tartott egy áhítatot - idézi fel Végh Szabolcs. - Mind az öt család tagjai itt voltak, nagyon különleges hangulata volt az egésznek. Átmegyünk a kertbe, ahol az egyenlő részekre felosz­tott területeken egy-egy táb­la jelzi, kinek a zöldségeit lát­hatjuk. Már piroslik a paradi­csom, bár a sok eső szemmel láthatóan nem tett jót neki. Ezzel szemben a paprika vígan érik, a tök hatalmas levelei kö­Opperheim József gyakorlati tanácsai - jobbján Hídvégi Mária és Bagi Zoltán zött gömbölyödik a termés, a répa sorai itt-ott már hiányo­sak - gondolom, finom leves készült belőle. Sőt egy gö­rögdinnyeinda is megmaradt; a növény termésének zöld hátát vidáman süti a nap. A programban részt vevő öt család közül három otthon gazdálkodik, ezen a telken a másik két család kapott mű­velhető földterületet, a fenn­maradó részt pedig Tandem mintakert néven a program egyik munkatársa, a „gazdá­nak” becézett Bagi Zoltán másodmagával műveli. A domboldalon elhelyezke­dő telek felső végében kisebb erdő. A nemrég idetelepített kaptárok nyílásain ki-be rep­kednek a szorgalmas méhek. Nem csoda, hiszen számukra is dologidő van. * # # Miután megtekintettük a kertet, visszasétálunk a ház udvarára. Az árnyas diófa alatt álló pád­ra telepszünk, hogy néhány fontos részletről beszélgessünk. Időközben megérkezik Bagi Zoltán is, és csatlakozik a be­szélgetéshez.- Az utóbbi években felme­rült az ötlet, hogy a balaton­szárszói otthon konyhájára minél több helyi őstermelőtől vásárolt alapanyag kerüljön — meséli az otthon igazgatója. - Ezt továbbgondolva jutot­tunk el addig, hogy vásárol­junk egy földterületet, ame­lyen egy szociális segítő prog­ram keretében tudnánk ter­melni saját zöldségeket, gyü­mölcsöket. Ezzel szinte pár­huzamosan az Ökumenikus Segélyszervezet tavaly ősszel elindította a Tandem nevű pályázatát, amelyre minket is meghívtak. Be is adtunk egy tervet; nagy örömünkre si­kerrel jártunk.- Akkor már megvolt ez a kötcsei telek?- Nem, akkoriban a kere­sés fázisában voltunk. Azt tudtuk, hogy szükségünk lesz helyben lakó gazdára is, aki folyamatos segítséget tud nyújtani, és akit bármikor el lehet érni. Ezért olyan földte­rületet kerestünk, amelyen lakóingatlan is áll. Több hely­színt megnéztünk, mikor is eszembe jutott Weisz Jenő korábbi felajánlása ezzel a kötcsei ingatlannal kapcsolat­ban. A vele folytatott tárgya­lások pozitívan zárultak. így részben vásárlással, részben adományként, harmadrész­ben pedig néhány évre szóló, öthetes üdülési jog fejében a mi tulajdonunk lett ez az in­gatlan. Ekkor már február végén, március elején jártunk. Folytatás a 17. oldalon

Next

/
Thumbnails
Contents