Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-24 / 34-35. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. augusztus 24-31. » 15 „Egyedül az Úristen maradt...’’ Találkozás Bálintné Varsányi Vilma nyugalomba vonult lelkésszel ► Keresztnevének jelentése - „erős akaratú védelmező” - határozott, kemény, kissé talán hűvös és távolságtartó egyéniséget sejtet. Ám mivel már jó ideje ismerem Bálintné Varsányi Vilma lelkésznőt, jól tudom, hogy ő nem ilyen. Kedves, mások felé nyitott személyisége már akkor rokonszenves volt számomra, amikor jó néhány évvel ezelőtt megismertem. Legutóbb 2005-ben találkoztunk, gyülekezete, az Óbudai Evangélikus Egyházközség temploma felszentelésének hetvenedik évfordulóján. Mostani „randevúnk” apropója pedig a búcsú és egy új kezdet: nyugalomba vonulása alkalmából hivatástudatról, szakmai kezdetekről, Isten megtartó kegyelméről és személyes terveiről beszélgettünk.- Mindig is izgatott a kérdés, vajon ki hogyan és miért dönt a hivatása mellett. Az Ön esetében is érdekel, hogy egy dunántúli família lánygyermeke miként határozta el, hogy a papi pályát választja.- „Ember tervez, Isten végez” - tartja a mondás, és úgy hiszem, az én esetemben is igaz ez. Várpalotáról származom, mélyen hívő evangélikus családból. Felmenőim között többen is akadtak olyanok, akik valamilyen gyülekezeti tisztséget töltöttek be, mert felelősséget éreztek egyházuk iránt. Presbiter édesapám is példa volt erre, akit annyira aggasztott az a tény, hogy az egyházközségünknek nincs kántora, hogy elküldött engem a fóti kántorképzőbe. Ez az utazás, az ott átélt élmények azután döntő fordulatot jelentettek számomra.- Mi történt pontosan?- Mint említettem, hívő szülők gyermeke vagyok, mégis ott, abban a közegben élhettem át egy olyan erős, személyes istenélményt, ami azután az egész hátralévő életemet befolyásolta. A szent zene, a korálok szövegei, a közösségben megélt hit egészen új dimenziót nyitott meg számomra Isten felé. A hit örömét, biztonságát kaptam meg és azt a felismerést, hogy Isten a mindennapi életünk része akar lenni. Hosszan tartó beszélgetéseket folytattunk egy-egy igéről, amelyek aktuálisan foglalkoztattak bennünket.- Már a fóti történések hatására eldöntötte, hogy lelkész lesz?- Lassan és hosszan érlelődött bennem a lelkészi pálya iránti elköteleződés, de a gyökerei mindenképpen Fóthoz és a kántori szolgálathoz köthetők. Hazaérkezésem után „szinte észrevétlenül” ifjúsági bibliakör alakult ki körülöttem. Sok időt töltöttünk együtt, hitbeli kérdésekről beszélgettünk, és bennem egyre többször felmerült a vágy, hogy szívesen vállalnám élethivatásként az igével és az emberekkel való foglalkozást.- Napjainkban már természetes, ha egy nő így határoz, az Ön idejében azonban - úgy vélem - azért még nem lehetett olyan könnyű ezt a döntést meghoznia...- Ha Jézus halála és feltámadása után harminc évvel az apostol úgy rendelkezik, hogy a nő hallgasson a gyülekezetben, akkor személy szerint nekem mi keresnivalóm van ezen a pályán? - állítottak a nagy kérdés elé, akiknek feltártam a szándékomat. A feloldást, a választ a húsvéti történet, Jézusnak Mária Magdolnával való találkozása jelentette a számomra. Ő csupán az üres sírt látta, amikor a háta mögött álló Jézus őt küldte el a tanítványokhoz hírvivőként, mint a feltámadás első tanúját. A Feltámadott első húsvéti tanúságtevője egy nő. A világtörténelem legnagyobb hírét rá merte bízni egy asszonyra. Ezzel alaposan felborította az akkori társadalmi és vallási szokásokat. És ha Jézus az első küldöttnek egy nőt választott, miért is aggódnék vagy kételkednék, hiszen az a hívás és küldés, amit oly erősen éreztem, tőle való. Ennek fényében - Istentől való elhívásom élményének és erős hivatástudatomnak a birtokában -, látva, hogy Jézus szemében az emberi elvárásoknál és tradícióknál fontosabb az engedelmesség és az iránta való bizalom, már nem egyszerűen csak vágyakoztam rá, de bátran mertem is vállalni ezt a hírvivői szolgálatot.- Végül mikor jelentkezett a teológiára?- 1971-ben. 1976-ban végeztem.- Ám ekkor még nem lehetett lelkipásztorrá...- A teológiai tanulmányok befejezése után csupán a férfiakat avatták lelkésszé, bennünket, nőket csak kibocsátottak a szolgálatba. Egy géppapíron kaptuk meg a diplománkat.-Holott Önök, nők ugyanannyi ideig és ugyanazt tanulták, mintaférfiak... Mikor változott meg a helyzet?- Kicsivel több mint negyedszázada, 1988-ban. Ettől kezdve a végzés után a női teológushallgatókat is ordinálták. 1988-ig csak abban az esetben avattak lelkésszé nőt, ha egy gyülekezet „hajlandó volt” lelkészének elfogadni.- Önnél mikor következett el ez a pillanat?- 1978-ban kerültem Csikvándra, és avatott lelkésszé Ottlyk Ernő püspök. A családom nagyon féltett, de gondolom, az is sokat számított nekik, hogy nem egyedül indultam a szolgálatba. Néhai férjemmel, Bálint Lászlóval - aki a Csikvánd melletti Malomsok lelkésze lett 1975-ben - mindig megosztottuk egymást közt a munkát mind a családban, mind a gyülekezetben. 1976-ban házasodtunk össze; öt gyermekünk született.- Mennyi időt töltöttek Malomsokon, illetve Csikvándon?- A férjemet úgy küldte ki a püspök, hogy három hónapnál többet nem lesz itt. Végül tizenhárom esztendeig gondoztuk Malomsok, Csikvánd, Takácsi, Gecse és Szerecseny evangélikus közösségeit... Celldömölkön és fóliáiban - Tokorcson, Mesteriben, Kemenesmihályfán, Kemenesszentmártonban és Merseváton - is beiktatott lelkészként szolgáltam. Egyháztörténetileg mindegyik különleges gyülekezet. Malomsoknak gályarab lelkésze volt, Edvi Illés Gergely. Hitéhez való hűsége, szolgálata, élete példaértékű lehet mindnyájunk számára. Celldömölk úgynevezett artikuláris hely volt. A türelmi rendelet miatt építhetett ide templomot a fél vármegyényi, vizes, lápos területen élő evangélikusság. Itt is mélyen megérintett a hívek hűsége és ige iránti vágya. Celldömölk után hívták a férjemet ide, Óbudára. 1993-ban érkeztünk a fővárosba, és öt esztendeig szolgáltunk még itt együtt úgy, hogy ő közben esperes is lett. Ebben a közösségben ugyancsak az elődök hite és állhatatossága volt tiszteletre méltó. A küzdelmük, amelynek révén Budavár szórványa - Mária Dorottya nádorné támogatása és Bauhofer György lelkész szolgálata révén - önálló gyülekezetté válhatott. Különleges örökségnek tartottam ilyen lelkészelődök után beállni az Úr aratásába! Óbudára visszatérve: miután a férjem 1998-ban váratlanul elhunyt, az egyházközség egyhangúlag megválasztott parókus lelkészének.- Egyedül, voltaképp mégfiatalon, öt gyermekkel nagyon nehéz lehetett Önnek...- Valóban nem volt könnyű. Miután megözvegyültem, számomra az idő kétfelé vált: a férjem halála előtti és utáni időszakra. Nem akartam visszafelé nézve élni, a halált szolgálni. A gyermekeinkről gondoskodnom kellett, fel kellett nevelnem őket. Folytatnom kellett azt, amit együtt kezdtünk el. Szerettem volna méltó lenni a férjemhez, az emlékéhez. Igazából csak miután elvesztettem őt, vált erőt adó isteni útmutatássá számomra az eljegyzési igénk mindkét része, a Zakariás énekéből vett idézetnek az üzenete: „... meglátogat minket a felkelőfény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára’.’ Bármilyen mélyen vagyunk is, onnan föntről akkor is jön a fény. Átélhettem azt, hogy nekem „csak az Úristen maradt”. Ő volt az, aki szeretettel és gyengéden vigasztalt, vezetett, minden bajban és nehézségben megsegített, és közben erősítette a hitemet. Ezt a személyesen is megtapasztalt isteni hűséget és gondviselést hirdettem másoknak is. Ennek hírét igyekeztem közvetíteni azoknak, akik hozzám fordultak örömükkel, bánatukkal. Ezért - ha autodidakta módon is, de - képeztem magam a lelkigondozás területén. Emellett érdekelt az egyháztörténet is, ezért írtam meg az óbudai gyülekezet történetét, különös tekintettel az 1844-től 1948-ig terjedő időszakra.- Előző szolgálati helyeihez hasonlóan sok szép emlék és esemény kötheti Óbudához is.- Örömmel tölt el számos egyéb dolog mellett például az, hogy 21. évfolyamába lép egyházközségünk lapja, az Óbudai Harangszó. Felpezsdült a közösségi élet a közösségépítő napoknak, kirándulásoknak köszönhetően, a havi családi istentiszteletek által vagy épp azoknak a passiójátékoknak a révén, amelyeket felnőttekkel adtunk elő. Építkezések is zajlottak: teljesen felújítottuk a gyülekezeti házat, a lelkészlakásokat, a templomot kívülről, és most fejeződik be a templom alagsorának renoválása. Teljesen felújított épületeket adok át az utódomnak.- De ez már a múlt... És a jövő?- Szeretném megírni a gyülekezet történetének folytatását is... És persze együtt lenni a családommal és segédkezni nyolc cseperedő unokám körül. Visszatekintve szolgálati időmre, a szívem tele van nagy hálával, hogy a Gazdám elhívott, és elküldött a legjobb, legszebb, legnagyobb hírrel, a feltámadás üzenetével. ■ Gazdag Zsuzsanna Áldás- Bocsásson meg azt az embert keresem, aki a zenétfogja szolgáltatni.- Megtalálta. Szája sarkában fogpiszkáló, napszemüveg a homlokán. Sodró személyiség. Széles vigyor az arcán, elemében van nagyon. Minden mozdulatában energia. Szüksége is lesz rá, hiszen ezen a lakodalmon egész éjszaka neki kell a zenét biztosítania. Kezében hosszú fekete kábel, éppen egy erősítőt piszkál.-Én vagyok a lelkész. Önhöz irányítottak, hogy beszéljük meg a szertartás menetét. Valójában nem szeretem az ilyen esküvőket. Kibérelnek egy vendégházat, egy kis szigeten lesz az ünnepség. Nélkülöz minden egyháziasságot. Gépzenét szerettek volna az elején és a végén. Nincs kántor, és legfőbbképpen nincs ének, amitől határozottan rossz kedvem van. Mégis csinálom, mert jobb, mint a semmi. Kértem, legalább legyen Bach. Most már ebben sem reménykedem. Kicsit kételkedem abban, hogy ez az ember egyáltalán tudja, ki Bach. Kezet fogunk.- Úgy tudom, az elején kell beúsztatnom azt, amit adtak - mondja -, és a végén újra beúsztatnom.- Úgy lesz a vége - magyarázom -, hogy mondunk majd egy „Mi Atyánk” kezdetű imádságot - de jó lenne, ha tudná, mi az! -, aztán felteszem a kezem, ezt könnyű megjegyezni, és megáldom az egész népet. Néz rám furcsa tekintettel, nem érti.- Lesz egy olyan áldás, amikor csak az ifjú párt áldom meg - próbálom elaprózni -, de a végén van egy olyan, amikor mindenkit.- Tényleg mindenkit? Ez jó - mondja hirtelen komolysággal. A lendületből semmi sincs most. - Akkor engem is? Egy pillanat csend.- Én is kapok áldást? - kérdezi újból. Mint amikor az apa messzi útról jőve kinyitja táskáját, hogy szétossza gyermekei közt a hozott ajándékokat, és minden gyerek tele van azzal az aggodalommal, hátha neki nem jut, hogy rá nem gondolt az apja, úgy szólal meg ez a kérdés. Én is komolyan válaszolok.- Azt hiszem, ön a leginkább. Majd figyelünk egymásra. Gyorsan fordul vissza az erősítő felé. Én egy árnyékos helyet keresek az augusztusi forróságban. Arra a bizonyos táskára gondolok, és hogy milyen jó lenne, ha nekem is jutna ma valami belőle. ■ Koczor Tamás Megújuló alma mater A Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium közel százötven éves épülete teljesen újjászületik. Az elmúlt években elindult fejlesztések leglátványosabb lépése ez a mostani, külső-belső megújulás. A korábbi időszakban történt beruházások nagyon fontosak voltak a környezeti nevelés és a korszerű energiafelhasználás szempontjából, hiszen óriási ciszternákat építettek az iskola udvara alá, amelyek esővizet gyűjtenek, és az így nyert szürke víz szolgál az iskolai mellékhelyiségekműemlék épületet az előírásoknak megfelelően újravakolják, a hátsó épületeket és a tornatermet teljesen megújítják. A diákok legnagyobb örömére az udvar is új képet kap, a korábban már megoldott felújítási munkákat most teljes átalakítás követi, sportpályák és pihenőhelyek kialakításával. A felújítási munkák egy részét pályázati keretből finanszírozzák, a többi - a fenntartó Magyarországi Evangélikus Egyház támogatása mellett - jelentős önerőből valósul meg. ben a vécék öblítésére. Emellett napelemek sorakoznak a tetőkön, melyek az áramellátást biztosítják, a világítótesteket energiatakarékosra cserélték, szelektíven gyűjtik a hulladékot, biciklitárolókat építettek, és kerékpárokat osztottak ki a tanulók és a tanárok számára, hogy a környezettudatos közlekedést népszerűsítsék. A megújulás ezzel vette kezdetét, az idei iskolai szünet alatt pedig minden helyiségben korszerűsítik a fűtésrendszert és a világítást, a hőszigetelés mellett kicserélik a nyílászárókat és a radiátorokat, valamint geotermikus hőcserélő fűtésrendszert alakítanak ki. Önerőből további százharminchárom napelemet telepítenek, cserélik a tetőt, és talajvíz elleni szigeteléssel látják el az épületeket. Az öreg alma mater - szintén önerőből - kívül is megújul, a régi Ez a megújulás már régóta váratott magára, és szimbolikus jelentősége is van, hiszen az elmúlt években az iskola más tekintetben is szép lassan átalakult, megújult. Új képzési orientációk indultak, a fizika és a médiainformatika tagozatok beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, így az iskola modern és környezettudatos külső és belső környezettel várja a tanulókat. A változásoknak még nincs vége, mert az iskola számára igen fontos a mottóul választott „hagyományos értékek - modern oktatás” fenntartása, ezért a már tervezett iskolamúzeum is megvalósul ebben a tanévben. Ezzel a legendás műemlék könyvtár mellett az iskolamúzeum is őrizni fogja a több mint kétszáz év jelentős állomásait, közvetíti a múlt értékes üzenetét a korszerű jövőnek. ^ EvÉlet-infó
