Evangélikus Élet, 2014. július-december (79. évfolyam, 27-52. szám)
2014-08-24 / 34-35. szám
Szomszédolás - ima a békéért a határ mentén Immáron huszonharmadik alkalommal rendezték meg pünkösd hétfőjén az osztrák-magyar határ egyik Sopron környéki falujában az Ima a békéért elnevezésű ökumenikus alkalmat. Idén az osztrák oldalon, Lépesfalva (Loipersbach im Burgenland) evangélikus templomában ünnepeltek magyarok, magyarországi németek, osztrákok - evangélikusok és katolikusok - közösen. Forrás: agfalva.lutheran.hu Református lelkigondozók konferenciája A hetven éve fennálló Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat 1988 óta minden esztendőben megrendezi évi rendes tanácskozását, melyen fontos hittudományi kérdések kerülnek terítékre. 2004 óta minden második évben az ausztriai Felsőőr (Oberwart) a konferencia helyszíne. Az idén július 3-6. között immár hatodik alkalommal gyűltek egybe a résztvevők. A házigazda, a felsőőri református gyülekezet az idén rekordszámú jelentkezőt fogadhatott, összesen harminchárom lelkigondozó vett részt a háromnapos konferencián, többek között Svédországból, Németországból, Franciaországból, Svájcból, Csehországból, Szerbiából, Erdélyből és Magyarországról. Az idei tanácskozás a magyar -magyar párbeszéd jegyében zajlott, EU-munkavállalási „előjellel”, hiszen gazdasági okokra visszavezethető újabb migráció van folyamatban, és a külföldre szakadtak sokszor szorulnak lelki támaszra - mondta el Gúthy László református lelkész, a felsőőri konferencia szervezője és házigazdája: A háromnapos konferencián előadást tartott többek között Karvansky Mónika református lelkész Bécsből Az ausztriai magyar református egyházi szolgálatok a 20. században címmel, valamint Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, professor emeritus Budapestről A lelkigondozók lelkigondozásáról - A professzionális segítés lehetőségeiről címmel. Az előadásokat és beszélgetéseket színes program kerekítette ki, így a résztvevők ellátogattak az alsóőri Magyar Otthon Tájházba, Borostyánkőre (Bernstein), megkoszorúzták Gyenge Imre síiját, és orgonahangversenyt is hallhattak. Forrás: Volksgruppen, orf.at/magyarok „A PÜNKÖSDNEK JELES NAPJÁN...” Ökumenikus istentisztelettől a magyar rétesig Stuttgartban Pünkösd a Szentlélek kiáradásának napja, melyet az egyház a Krisztus kereszthalálától számított ötvenedik napon ünnepel. Maga a pünkösd szavunk a görög pentekoszté, vagyis „ötvenedik” szóból származik. Jézus a következőket mondta tanítványainak: „Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. ” (Jn 16,7; Károli-fordítás) Jézus halála része volt az Atya tervének; feláldozta egyszülött Fiát az emberek megváltásáért. Maga Jézus mondta, hogy ha nem hal meg, akkor nem tudja elküldeni a Vigasztalót, a Szenlelket, aki megvigasztalja gyászukban az apostolokat, és elvezeti őket a teljes igazságra. Jézusra megkeresztelkedése után galamb formájában szállt rá a Szentlélek. Pünkösd napján nagy vihar kerekedett, és a Szentlélek tüzes lángnyelvek formájában szállt a tanítványok szívébe. Ezek az attribútumok a pünkösd legtöbb képi ábrázolásán megfigyelhetők, például a stuttgarti, Bad Cannstatt-i Luther-templom ablakán is a fehér galamb, alatta pedig a piros lángnyelvek. * * * Minden hónap második vasárnapján protestáns istentiszteletre gyűlnek össze a stuttgarti és a város környéki hívek Bad Cannstatt városrész Luther-templomában. A nagy meleg, a hosszú iskolaszünet és a nyaralási szezon ellenére idén júniusban is így történt, amikor abban a szerencsés helyzetben volt a gyülekezet, hogy pünkösd ünnepnapjára esett az istentisztelet. Többszörösen is ünnepi alkalom volt ez. A Szentlélek kiáradásának emléknapján köszönthetett új testvért az egyházközség: a keresztségben elkötelezte magát az egyház mellett Szabó Attila testvérünk. A presbitérium új tagjai ekkor tették le, a régi presbiterek pedig megerősítették esküjüket. A prédikációt Gémes Pál lelkész tartotta a jeles napnak és magának a Szentiélek eljövetelének jelentőségéről, illetve arról, hogy a mai világban mennyire fontos az Istenbe vetett hitünk, hiszen ez az, ami megtart minket azon az úton, mely elvezet magához Istenhez. Az úrvacsorát ifr#»éryí#/g<?nelkésznő osztotta. Az istentisztelet utáni szeretetvendégségen e sorok írója - néprajzkutató, Körösi Csorna Sándor-ösztöndíjas - tartott előadást a pünkösd népi kultúrában való megjelenéséről, a pünkösdi népszokásokról. Szólt többek között a pünkösdi királyválasztásról, a pünkösdi király egy évig tartó jogairól (minden mulatságba, lakodalomba hivatalos, a község fizeti a kocsmában általa elfogyasztott bort, társai őrizték lovait); a pünkösdölésről, a pünkösdi királynéjárásról, ezek termékenység- és kendervarázsló jellegéről, illetve arról, hogy ez a varázslás miként lett ünnepköszöntő, adománykérő szokássá. Beszélt a pünkösdhöz kapcsolódó különböző hiedelmekről is. Dologtiltó nap volt az ünnep, tilos volt dolgozni, az állatokat befogni, kenyeret sütni. Baranyában úgy tartották: ha pünkösdkor szép idő van, akkor sok bor lesz. A pünkösdi kendőbe szedett harmat a turaiak hitében megtisztította a lányokat a szeplőtől, de szembetegség ellen is használták. * * * Évente pünkösdhétfőn rendezik meg Stuttgartban a Tag der weltweiten Kirchét, vagyis az egész világra kiterjedő egyház napját. Ebből az alkalomból a Württemberg! Evangélikus Egyház ökumenikus istentiszteletet tart központi templomában, a Stiftskirchében, utána pedig vásárt rendez a környékén. E nyitott napon bemutatkozott a városban működő legtöbb evangélikus és ortodox nemzetiségi gyülekezet, többek között arabok, görögök, örmények, eritreaiak, koreaiak, a kopt egyház tagjai, a brazil és a portugál protestánsok stuttgarti közösségei. Kora reggel közösen állították fel a sátrakat a Stiftskirche melletti sétálóutcán, hogy a 11 órakor kezdődő ökumenikus istentiszteleten mindenki részt tudjon venni. A magyar közösséget Varga Pál, Gémes Pál és Bittner Abigél lelkészek képviselték. Az istentisztelet után nyitották meg a vásárt, amelyen a különböző nemzetiségek a saját ételspecialitásaikat kínálták. így mindenki megkóstolhatta a világ legkülönbözőbb pontjairól származó ízeket. Az ételek árával az egyházakat támogatták a vásárlók. Délután a publikum egyes nemzetiségek egy-egy szokását, zenéjét, táncait ismerhette meg. Sajnálatos módon a program annyira elhúzódott, hogy az utoljára maradt nemzetiségek - köztük a magyar is - már nem kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. A magyar protestánsok minden második évben állítanak sátrat a vásáron. Idén - a legutóbbi alkalmakhoz hasonlóan - házi rétest árusítottak a gyülekezeti tagok. Az egyházközség vezetői már hónapokkal korábban felhívták a háziasszonyok figyelmét az eseményre, és kérték őket, hogy aki tud, süssön egy-két rúd rétest. A tavalyelőtti vásár sikerén felbuzdulva még több almás, mákos, barackos, cseresznyés rétes készült, és mindet sikerült is eladni az utolsó morzsáig. A vásár látogatói között volt, aki már várta, mikor ehet újra magyar rétest. Reméljük, hogy a következő fesztiválon - a mostanihoz hasonlóan - nagy sikert fog aratni ez az édesség, és folytatódik a szép hagyomány, hogy a Szentlélek kiáradásának másnapján lelkiekben és testben is gazdagodhatunk. Fekete Bálint
