Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-26 / 4. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK íioi^. január Í26. » 7 Mesteri virtusok Reformációról és művészetről - budakeszi protestánsok körében ► A Budakeszi Protestáns Kör vendégeként maratoni előadást tartott dr. Marosi Ernő művészettörténész akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa január 16-án, csütörtökön a Kálvin teremben. A reformáció és a művészet címet viselő előadásra nemcsak avatott művészettörténészek érkeztek - mint például két egykori Marosi-tanítvány, Zászkaliczky Zsuzsanna tudományos munkatárs és dr. Harmati László Béla igazgató az Evangélikus Országos Múzeumból -, hanem sok be nem avatott érdeklődő is, akik ezen az estén estek át a Marosi Ernő-féle, láb- és széljegyzetekkel, asszociációkkal nem fukarkodó tűzkeresztségen. A művészettörténeti gyorstalpaló előtt dr. Lackner Pál püspök tartott gyors (de velős) áhítatot. „Akiket Isten lelke vezérel, azok Istenfiai!’(Róm 8,14) A modern kor az informatika kora. A számítógépek által használt kettes számrendszer o és 1 opciója jól párhuzamba állítható az ember helyzetével, aki eldöntheti, hagyja-e magát az Istentől vezérelni. A kérdés egyszerű: igen vagy nem? Az éneklés közösségformáló ereje Megjelent a Református énekek sorozat legújabb CD-je Előadásának mottójaként Marosi Ernő a 26. zsoltár 8. versét idézte: „Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét” Ez az igehely a professzor szerint minden, a művészettel kapcsolatos középkori ambíciót kifejez. A professzor előrebocsátotta, hogy a művészettörténet szempontjait fogja előtérbe helyezni, így a budakeszi református templom létrejöttének részletes tárgyalása már nem fér bele a történeti levezetésbe, pedig - mint mondotta - Basa Péter építész munkája is „megérne egy misét” Majd kétórás előadásában a művészettörténész tehát csak „néhány szempontot és témát” kívánt bemutatni. A reformáció a művészettörténetnek és a művészetnek magának is sorsfordulója volt. Azt a „kolbászt” amely az európai kultúra története, tulajdonképpen egyre vékonyabbra, egyre apróbbra szeletelte a tudomány, illetve a kortárs művészi ambíció. Aztán rájöttünk, hogy a kultúrát nagyobb egységekben kell áttekinteni. Napjaink egyik leghíresebb német művészettörténésze, Hans Belting 1990-ben adta ki a Bild und Kult című könyvét (magyarul 2000-ben jelent meg Kép és kultusz címmel). Leegyszerűsítve: Belting két kultúrtörténeti korszakot különített el munkájában. Az első korszak a középkori képtisztelet ideje, amikor a kép is a vallásos kultusz tárgya volt. A modernizmus ezzel szemben a művészetnek mint elvont gyűjtőfogalomnak a korszaka. Korábban a kép - leválasztva az istentisztelet formájáról - egyoldalú kultuszt teremtett. A modernizmus az esztétikai és szellemi élvezet igényét teremtette meg, így hozva a művészet kultuszát a magánéletbe. A két korszak közötti választóvonalnak Belting Luther fellépését nevezte. Luther volt az első ugyanis, aki nyíltan szembeszállt a kép középkori kultuszával. A reformátor csak a templomból tiltotta ki a képeket. A kiváltó ok Albrecht mainzi érsek búcsúcédula-terjesztése volt. Hatalmas vállalkozásba fogtak ugyanis ez idő tájt az egyház római központjában: új pápai bazilikát kívántak építeni a búcsúcédulák hasznából. De hogy nézett ki egy búcsúcédula? - tette fel a kérdést Marosi Ernő a fejét csóváló közönségnek. Rögvest ki is vetített két fametszetes cédulát. Mindkettő annak a tömegkommunikációs gyakorlatnak a példája, amely egy fél évszázada működött Európában, és forradalmasította a hírközlést. Nemhiába nevezik a kultúrtörténet ezen szakaszát „Gutenberg-galaxisnak” Az egyik fametszeten egy holdsarlós Madonna látható, a másikról megtudhatta a hallgatóság, hogy jellegzetesen római zarándokemlék - a Via Appiáról való, és egy példányát ma a Szépművészeti Múzeumban őrzik. Egy újabb érdekes példával a reformáció korabeli humor is megvilágítást nyert. A képrombolás kezdeti időszakában, 1550 táján Nürnbergben egy, a tiszta tannak elkötelezett férfiú, Erhard Schön egyleveles fametszetet készített a következő ironikus címmel: Szegény üldözött bálványok panasza. A professzor szemléltette azt is, hogy a képrombolás - Luther tiltakozását alátámasztva - valóban nem éppen a legkifinomultabb és legkeresztényibb cselekedetnek volt mondható. A képeket ugyanis baltával és csákánnyal távolították el, majd azonmód tüzet is raktak belőlük (szerencsére a templomon kívül). Ezt a tevékenységet mintázó alkotást is kivetített az előadó, mondván: „Amott a csákánnyal és baltával áhítatoskodók hada.” A reformáció hatására a művészet korábbi szentképtisztelő gyakorlatai háttérbe szorultak, de az illusztráció hagyománya megmaradt. Fogas kérdés volt ugyanis a korban - hangsúlyozta Marosi Ernő -, hogy mi lesz az iskolás gyerekekkel, nekik hogyan szemléltessék a szövegeket. A reformátorok a sola Scriptura jegyében azokat a képeket, amelyek a szövegértést szolgálták, és az isteni kinyilatkoztatást segítették eljuttatni a diákokhoz, megkímélték. A reformáció karikatúrái harci eszközöknek számítottak - evezett új vizekre az előadó. Illusztrációképp egy Jagelló-kori pompás kéziratot hozott, mely a Prágában őrzött Jénai kódexben található. A rajzok Krisztus életútjának eseményeit a pápa egyes világi megmozdulásaival állítják szembe. Bal oldalon láthatjuk például - mutatta a professzor - a keresztet cipelő Krisztust, jobb oldalon a pápa körmenetét. A másik rajz Krisztus lábmosó gesztusát állítja szembe a pápának kötelezően járó lábcsókkal. A harmadik karikatúra az apostolok elhívását Ágnes nőpápa koronázásával ellentételezi. A reformációnak fontos előzménye volt a cseh huszita mozgalom. Luther maga is mártírként, előfutárként emlegette Húsz Jánost. A legérdekesebb talán az az allegória volt Marosi Ernő előadásában, amely több képen is megjelent a korban. Jelesül, hogy Huszt - akinek a neve csehül libát jelent - libaként, a mi jól megtermett Lutherünket pedig hattyúként ábrázolták. A kép, amelyet a professzor mutatóba hozott, a mondást hirdeti, hogy bár Huszt megfőzhették, megsüthették, megölhették, a hattyút ellenben, aki utána jön, nem pusztíthatja el senki. A hattyúmetaforához hasonló finomságokról is informálódhatott a hallgatóság. Hallottunk-e arról, hogy az itáliai buzgó „ellenreformátorok” nagy erőkkel készítették el Luther horoszkópját, bizonyítván, hogy esetében világrengető példányról van szó, aki csak békétlenséget hoz? Az itáliai kritika egyik harci eszköze volt a horoszkóppal történő tézisigazolás - árulta el a professzor. Az még csak hagyján, hogy a Szaturnusz és a Jupiter együttállásával spekuláltak az itáliai „csillagképezők” de odáig is elmentek, hogy képesek voltak Luther születési dátumát is megmásítani, 1484. november 10-ére számítva a „katasztrófát” (Luther 1483-ban született). Érdekes módon a szakrális épületekbe is hamar „visszaszivárgott” a díszítés. A templomok oldalfalait és mennyezeti boltozatát belepték a középkori hagyományba plántált virágok. Persze visszafogott puritánokhoz méltón, mégis látványosan. Marosi Ernő néha talán megterhelően részletes előadásának csúcspontja egy szemfüles pápistának és egy védekezni nem rest kálvinista testvérnek a dialógusa volt. Az előbbi - épp a kazettás mennyezet díszítését felfedezve - megállapította: „Lám, kigyelmetek sem vetik meg a képecskéket!” Mire a derék protestáns férfiú: „Azok csak a mesterember virtusai.. ■ Kinyik Anita A vasárnapi istentiszteletet lehet aktív résztvevőként, de akár kívülállóként is megélni. Néha talán egyszerűbb és kényelmesebb csöndben szemlélni a szertartás eseményeit, pedig a liturgia nem passzív gyülekezetét feltételez, hanem személyes, aktív részvételre szeretne ránevelni. Istentiszteleteink egész dramaturgiája az úrvacsorái örömben megélt communio (közösség) teljessége felé halad. Ezen az úton a közös ének is elkísér bennünket, és segít kiemelkedni egyéni gondolataink sodrásából. Gyülekezeti énekeink a közös megszólaltatás során egyszerűségük és tömörségük ellenére is monumentális erővel hatnak, és fókuszálják gondolatainkat az egyedül lényegesre: Krisztusra. Valóságos élmény-e számomra a gyülekezeti éneklés magával ragadó sodrása? Részese vagyok-e a közös ének révén is a communio teljességének? A X. református zenei fesztivál keretében a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében 2013. július 6-án tartott, tizenkettedik Református énekek koncert mintát ad ahhoz, hogyan frissíthetjük fel az istentiszteleti éneklés közös élményét. A nemrég CD-n is megjelent hanganyag arról tanúskodik, hogy komolyabb zenei felkészültséget igénylő megoldások mellett akár egészen egyszerű, bármely gyülekezet számára elérhető eszközök is használhatók az istentiszteleti zene színesítéséhez. Jó példát ad erre Balassi Bálint 148. zsoltár alapján írt énekének, a Mennyei seregeknek (RÉ 252) előadása, melynek népies elemekből szőtt dallamát egy fiatal népdalénekes hajlékony, kifejező szólója vezeti be. Az orgona magas regiszterekben játszott, a parlando (beszédszerű) előadásmódot hosszú, tartott akkordokkal lehetővé tevő kísérete révén a megdicsőült mennyei seregek éneke elevenedik meg előttünk. Érdemes megfigyelni a 130. zsoltárt alapul vevő Luther-korál, a Bűnösök, hozzád kiáltunk (RÉ 217) - Mélységes mélyből kiáltunk (EÉ130) - „hangszerelését” is, mely hűen követi az egyes versszakok tartalmát. A bűnös lélek elesettségét a második strófa példázza legjobban („...Nincs nékünk semmi érdemünk...”); a csupán a férfikarral megszólaltatott vers kifejező kontrasztot teremt a teljes kórus éneke (1. és 3. vsz.) és a kamarakórus által előadott Mendelssohnféle korálfeldolgozás (4. vsz.) mellett. „... énekelek lélekkel, de énekelek értelemmel is” (íKor 14,15) - Csomasz Tóth Kálmán református zenetudós-egyházzenész ezzel az igével hívja fel figyelmünket, hogy gyülekezeti énekeink csak akkor lehetnek igazán szépek, ha lelkesen, de egyben fegyelmezetten énekeljük őket. A koncert teljes anyagát is éppen ez a kiegyensúlyozott, dinamikai és hangképzésbeli szélsőségektől mentes előadásmód jellemzi. Különösképpen is bizonyítja ennek az elvnek az érvényesülését a 74. genfi zsoltár dallamával összekapcsolódott Apostoli hitvallás lendületes, mégis hitbeli meggyőződést sugárzó előadása. Az egyes tételeket az énekszöveg által ihletett, annak tartalmát zenei eszközökkel visszatükröző orgonaintonációk vagy a zeneirodalom mestereitől származó előjátékok (például Bach Aus tiefer Not korálelőjátéka vagy a németalföldi mester, Sweelinck genfizsoltár-variációi) vezették be. Szilágyi Gyula orgonaművész játéka példát ad arra, hogy az istentiszteleti orgonazene nem csupán a tempó és a kezdőhang megadására hivatott. Az intonáció segít belehelyezkednünk a soron következő ének hangvételébe, előrevetíti a tartalmát, s ezzel elhelyezi a liturgikus cselekmény folyamatában. A Református énekek koncertsorozatnak eddig összesen tizenkét lemeze jelent meg, melyeken neves karnagyok, orgona- és énekművészek, hangszeres együttesek, valamint a mára már háromszázhetven főt számláló Kárpátmedencei egyesített református kórus mutatja be változatos formában a Református énekeskönyv közel kétszáz tételét. Semmilyen pompázatos templomi ünneplés nem lehet fontosabb az igaz tanítás megőrzésénél, hiszen istentiszteletünk a liturgia királyi díszében is, de a nélkül, koldusgúnyában is az igaz tanítást kell, hogy közvetítse - emlékeztet Wilhelm Löhe evangélikus teológus. A Műpa-beli, igeolvasásokkal gazdagított, koncertszerű istentiszteleten valóban nem a hivalkodás, hanem a liturgiához illő díszben előadott énekkincs bemutatása volt a cél, s a gyülekezeti ének méltó zenei köntösbe öltözve tárult elénk. ■ Fekete Anikó Református énekek XII. CD. Periferic Records, Budapest, 2013. Ára 2900forint. Evangélikus kántorok a Magyar Egyházzene folyóiratban A Magyar Egyházzene folyóirat hivatalos oldalán, az egyhazzene.hu oldalon, a Magyar Egyházzene folyóirat menüpontban be lehet tekinteni a megjelent lapszámokba, és meg is lehet rendelni őket. A folyóirat állandó részét képezik a kántorlevelek, melyek szerkesztése evangélikus részről az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzene Tanszékén történik, dr. Finta Gergely szervezésében. Az elmúlt két évben új színnel gazdagodott a kántorlevél, hiszen Kinczler Zsuzsanna szervezésében, Déri Balázs főszerkesztővel egyeztetve belekezdtek hűséges hazai kántoraink életének és munkájának bemutatásába. H Forrás: Evangélikus.hu „Csákánnyal és baltával áhítatoskodók hada” - a háttérben, jobb oldalon a szálka-gerenda példázat illusztrálása látható
