Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-29 / 26. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. június 29. *• 11 Egy lélek se vesszen el miattunk! Egy lelki közösségi órán egykoron arról beszélgettünk, hogy ki a bölcs Isten előtt. A közösségi órát vezető Balia Rebeka diakonissza testvér egy külföldi igehirdető előadásából ismertetett részleteket. Elmondta, hogy nem az a bölcs, aki földi jólétet szerez magának, nem az, aki győztes hadvezérré Válik, hanem az, áld lelkeket nyer meg a halálból az életre. Minden hívő keresztyénnek ez kell, hogy az életcélja legyen. Krisztus azért mentett meg, hogy munkatársai legyünk. Hat indokot említett arra, hogy miért kell minden Krisztus-hívő keresztyén életfeladatává lennie annak, hogy lelkeket akarjon megnyerni. Az első indok: mert erre Jézus maga adott parancsot: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket..” (Mt 28,19a; Károli-ford.) Nemcsak felszentelt lelkészeknek, misszionáriusoknak, de mindnyájunknak lelkeket kell megnyernünk, ha Jézus parancsát követjük. Másodszor azért, mert Jézus követői vagyunk, azaz ugyanannak kell lennie az életutunknak, mint ami Jézusé volt. Ezt az ige mondja: „Uram, a tegírád tízgírát nyert” (Lk 19,16b) Ez a te életcélod is? Ha nem, akkor nincs rá jogod, hogy Jézus követőjének nevezd magad! Harmadszor -azért, hogy Jézus személyes munkatársai lehessünk: „...ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéigf (Mt 28,20b) Ez az igevers akkor igaz, ha megtesszük az előfeltételét is: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket..” Negyedszer azért, hogy a Szentlélek egész teljességét és hatalmát kitölthesse ránk. Imádkozhatunk Szentlélekért, amíg beleőszülünk és beleöregszünk, de ez valóság sohasem lesz számunkra, ha nem indulunk el, hogy a Szentlélek erejével nekidőljünk a célnak: lelkeket menteni. Ötödször azért, mert ennek vannak a legdrágább gyümölcsei. Ezt legjobban az alábbi igevers fejezi ki: „Tudja meg hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól, és sok bűnt elfedez” (Jak 5,20) Milyen fontos ez a három szó: lélek, halál és megmentés. A lélek oly drága, hogy nem hasonlítható a legdrágább gyémánthoz sem. Még a legmegvetettebb utcanőnek is ilyen drága a lelke. Érdemes tehát velük is foglalkozni és a lelkűket megmenteni Isten országa számára. A halál a legsötétebb szavak egyike. Akkor legszörnyűbb a halál, ha test és lélek együtt semmisül meg. A megmentés pedig a legfénylőbb szavak egyike: a halálból megmenteni, Krisztus örökös társává, Isten gyermekévé tenni valakit. Hatodszor azért, mert semminek sincs ehhez mérhető maradandó és csodálatos jutalma. „Az értelmesek pedigfénylenek, mintáz égnek fény essége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké” (Dán 12,3) Ezután Rebeka testvér egy történetet olvasott fel. Egy evangéliumi főiskola tagja volt két testvér: Ede és Vilmos. Egyik reggel az a hír futott be a főiskolára, hogy a közelben lévő tavon süllyed egy gőzhajó. Ede, aki kitűnő úszó volt, ledobta felsőruháit, és beugrott a tóba. Tíz embert kimentett, majd a parton égő tűz mellé ült melegedni. Vacogott a foga, kék-zöld volt az arca, de minden tartóztatás ellenére újra és újra beugrott a tóba, s még öt hajótöröttet hozott ki a partra. Ekkor már félholtan húzták ki a vízből. Továbbra is figyelte a tavat, s két fejet látott a hullámok közt. Újra beugrott a tóba, és kimerültén, minden erejét megfeszítve úszott a partra a két emberrel. Szerető kezek vitték haza és fektették ágyba. Vili ott ült mellette. Ede megszólalt: „Vili, megtettem mindent, amit lehetett?” Ő igyekezett megnyugtatni, hisz tizenhét életet mentett meg. „De attól félek, hogy ez nem volt minden” - válaszolta Ede, és egyre inkább az elveszettekkel foglalkozott. Testvére újra próbálta nyugtatni: „De hiszen tizenhetet megmentettél!” „Tudom - mondta Ede -, de hátha megmenthettem volna a tizennyolcadikat is!” A történetből megértettem, hogy Isten azért mentett meg Fiának drága vére által, hogy munkatársa legyek, és részt vegyek a lelkek mentésében. E lélekmentő munkában a legnagyobb teher lelkipásztorainkra nehezedik. Ezt egyedül nem is képesek végezni. Segítőkre van szükségük. Munkamegosztásra van tehát szükség. Komoly lelki segítséget tudnak adni a gyülekezeti munkában részt vevő testvéreink is, akik imádkozó közösségekben könyörögnek azért, hogy lelkipásztorainkat a Szentlélek készítse fel a bizonyságtevő szolgálatokra. Jó dolog az is, ha gyülekezeteink tagjai már imádságos lélekkel indulnak az istentiszteletekre, előzetesen is kérve Isten áldását az igehirdető munkájára. Adja a mi Urunk, hogy minden gyülekezetben létrejöhessen ez a tehermegosztás, melynek áldott gyümölcseként felerősödik a lélekmentő munka, és megelevenedik a lelki élet! Uram, buzdíts bennünket, hogy ezért hittel tudjunk könyörögni, és érezzük annak felelősségét, hogy a mi mulasztásaink miatt egy lélek se vesszen el Isten országa számára! ■ Szenczi László SEMPER REFORMANDA „De most már nem háríthatom el, hiszen összegyűjtött könyveimet akár akaratom ellenére is kiadják (nem valami nagy dicsőségemre), kénytelen vagyok hagyni, hogy költséget és munkát öljenek beléjük. Egyetlen vigaszom, hogy idővel az én könyveimet is a feledés pora fogja borítani, különösen azt, amelyben Isten kegyelméből valami jót írtam. »Nem leszek jobb elődeimnél.« (íKir 19,4) Az alja viszont bizonyára az elsők között marad fönn. Mert ha maga a Biblia is sutba kerülhetett, s az egyházatyákat és a zsinati határozatokat is annál hamarabb feledték el, minél jobbak voltak, bizton remélhetjük, hogy ha a jelenlegi túlbuzgóságra csömör következik, az én könyveimnek sem lesz soká maradásuk. Már csak azért sem, mert mostanában csak úgy gombamód termett a könyv is, a mester is, és a legtöbbjük máris odavan: a felejtés és az enyészet még a nevüket sem kímélte. Pedig bizonyára reménykedtek benne, hogy mindig kelendők lesznek a piacon, és az egyház örökké csak az ő tanácsukat lesi. Hát jó, legyen meg Isten nevében! Csak egy szíves kérést még! Ha valaki megszerzi mostanában a könyveimet, ne tűrje, hogy azok megakadályozzák őt, hogy magát a Szentírást tanulmányozza, hanem tartsa kéznél őket, ahogy én a pápa dekrétumait és dekretáléit, valamint a szofisták könyveit kéznél tartom: mert időnként látni szeretném, mit csináltak, vagy szeretném megvizsgálni a kor eseményeit. Nem pedig azért, mintha tanulmányoznom kellene őket, vagy pont úgy élnem, ahogy ők előírták. Éppen így járok el az egyházatyák meg a zsinatok könyveivel is.” M Luther Márton: Német előszó (Csepregi Zoltán fordítása) HETI ÚTRAVALÓ Vasárnapi véletlenek Véget ért szokásos tavaszi országjáró csavargásunk, készülődtünk hazafelé. Vasárnap volt, Zalakarosról indultunk el reggeli után. A recepción rendeztük a számlát, levittük a csomagokat az autóhoz, egy gyors „a jóisten nevében”, és az autó vidáman nekilódult. Szép, tavaszi idő volt, a nap kellemesen cirógatott a szélvédőn keresztül.- Ne az unalmas sztrádát válasszuk, inkább menjünk a Balaton-felvidék felé - mondtam. Egyetértő hallgatás volt a válasz. Bevett szokásunk, ha valahol útközben ér bennünket a vasárnap, betérünk egy útba eső templomba. Csak egy rövid időre, s az sem baj, ha nincs éppen szertartás, sőt az is mindegy, melyik történelmi felekezet hajlékába botlunk először. Most is erre készültünk. Én vezettem, feleségem pedig pásztázta a vidéket, számba véve a lehetőségeket. Éppen a Balaton-part egyik nagy településén haladtunk keresztül, amikor egy barátságos küllemű templomépület mellé értünk. Lassítottam.- Ez nem egy evangélikus templom?- Dehogynem - hangzott a válasz. - Hiszen ott a Luther-rózsa a hirdetőtáblán.- Akkor ez jó lesz - mondtam, s gyakorlott vezetőként azonnal parkolóhely után kezdtem kutatni. Nem kellett sokáig. Ott árválkodott az orrom előtt egy, mintha csak vártak volna. Még soha nem jártunk abban a takaros kis evangélikus templomban, sőt valójában azt sem tudtuk, hogy létezik, csak „véletlenül” akadtunk rá. S „véletlenül” rfiég parkoló is akadt előtte. Különös. Tíz óra felé járt, s mivel az evangélikus istentiszteletek sok helyen - jól ismert hagyományunk szerint - tizenegy órakor kezdődnek, kényelmesen kászálódtunk kifelé. Egy kicsit sétálunk, és noha nincs ülőnk végig maradni, de legalább belehallgathatunk a liturgiába is- terveztük. Ám az egyre több érkező miatt kezdett gyanússá válni a helyzet. Igen, a harmadik „véletlen” is bejött. Tíz órakor kezdődött az istentisztelet... Néhány órával később leállítottam otthon az autó motorját. Jólesett kiszállni a hosszú út után. Bennem pedig az egész út alatt motoszkált egy gondolat. Vajon miért volt olyan fontos az Úrnak, hogy mi aznap menjünk templomba?Hiszen majdnem minden vasárnap ott vagyunk, s ez alkalommal nem hangzott el - vagy nem értettük meg? - különleges, személyre szóló ige sem. Be kell vallanom, sajnos azóta sem tudom a választ. De az biztos, hogy ott azon a vasárnapon a Mindenható így mutatta meg nekünk a jelenlétét és gondoskodó szeretetét. Amint mindenki mással is oly sokszor megteszi. Még azokkal is, akika „véletlenben” bíznak, a meghallgatott kérést pedig„mádinak”szokták értékelni... ■ Gyarmati Gábor HIRDETÉS Könyvbemutató Nemeskéren Megjelent A nemeskéri evangélikus egyházközség története című könyv. Július 13-án 15 órakor a nemeskéri evangélikus templomban Gabnai Sándor esperes emlékező istentisztelettel, majd a kultúrházban a szerző, Tóth Csaba mutatja be. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. A kiadvány kapható Tóth Csabánál (8960 Lenti, Zrínyi Miklós u. 8/B) és a soproni evangélikus templom iratterjesztésében, valamint Joóné Nagy Csilla nemeskéri polgármesternél. Ára 500 forint. Evangélikus magazin a Magyar Televízióban Június 29-én, vasárnap az Mi-en 10.45-kor jelentkezik egyházunk műsora, az Evangélikus magazin. Ismétlés: július 2-án, szerdán a Duna World csatornán 15.50-kor. Szerkesztő: Nagy László, rendező: Horváth Tamás. Szentföld mindenkinek Protestáns testvérek útja (Jeruzsálem, Betlehem, Názáret, Holt-tenger stb.) augusztus 15-22.: 169 800 Ft/fő vagy 596 euró/fő. Vezeti: Sárosi Gábor százhalombattai református lelkész. Makro világ Utazási Iroda, www.makrovilag.hu, makro@makrovilag.hu, tel.: +36 1/215-0636. Jézus Krisztus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek’.’ (Mt 11,28) 1X0YC Szentháromság ünnepe után a 2. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben Isten hív - emberek beszéde által. Ne vessétek meg azt, aki szól! „Isten beszéde élő és ható: élesebb minden kétélű kardnál, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (Zsid 4,12; LK) Ma szól az evangélium, s az Isten szeretete és jósága körülöleli életünket. „Mi, akik élünk, áldjuk az Urat mindörökké!” (GyLK 749) Péter és Pál oszlopapostolok közös névünnepe, mártírsorsa emlékeztessen: „Akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róm 14,8; LK) Jézus a nagy vacsora példázatával Atyja országába hív: „Jöjjetek, mert már minden készen van!” Mi ne utasítsuk vissza ez utolsó órán a meghívást, mert: „Boldog az, aki Isten országának vendége’.’ Sajó hír: „még van hely”! (Lk 14,17.15.22) Jézus halála által megbékéltetett Istennel zsidót s pogányt egyaránt, s minden ember számára ő a szabad út az Atyához. „Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (...) a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus...” (Ef 2,19-20) A bölcsesség s a balgaság hívogatása ma is hangzik, s egyformán kezdődik: „Aki tapasztalatlan, térjen be ide!” km mi tudhatjuk a Szentírásból: „A bölcsesség kezdete az Úrnakfélelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet’.’ (Péld 9,4.16.10) Mózes gyilkolt, és elmenekült. Midján papja ezt kérdezte a leányaitól: „Hol van ő most? (...) Hívjátok ide, és egyék velünk!” (2Móz 2,20) A gyermektelen Anna Silóban az Úrhoz könyörgött, majd erős fogadalmat tett: „Seregek Ura! Ha.. .fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom.. (lSám 1,11) Jézus meggyógyította a hozzá vitt betegeket, és nemcsak lelki eledellel táplálta az őt hallgató négyezer férfit s hozzátartozóikat, hanem meg is vendégelte őket: „. ..vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adva megtörte... Mindnyájan ettek és jóllaktak, azután hét kosarat szedtek tele a maradék darabokkal’.’(Mi 15,36-37) A kereszten így hallgatta meg a hittel hozzá forduló, istenfélő gonosztevőt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba! Jézus így felelt neki: Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban’.’ (Lk 23,42-43) „Ez a lator közülünk való, mi egészen hasonlatosak vagyunk hozzá. Kiáltsunk hát Krisztushoz mi is! Akkor majd nekünk is azt mondja, mint a latornak: Legyen neked a te hited szerint!” - tanácsolja Luther. A nagy .vacsora s Jézus heti igénkben adott ígérete teljességre jut Isten örök országában. Isten megszabadítja, összegyűjti és hazaviszi választott népét: „Mert atyja vagyok Izráelnek... Megjönnek majd, és ujjonganak..., élvezik az Úrtól kapott javakat... örömet szerzek nekik... Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket’.’ (Jer 31,9.12.13.25) „Jöjjetek, Isten Fia hív: / »Térj énhozzám, megterhelt szív! / Jöjj, hívlak, fáradt lélek! / Te, ifjú s öreg, jöjjetek! / Hadd adjak örök kincseket / És nyugalmat tinéktek!«” (EÉ 435,1) ■ Garai András
