Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-29 / 26. szám
4 ◄< 2014- június 29. KERESZTUTAK Evangélikus Élet „Az állam akkor erős, amikor az egyházat nem ellenségnek, hanem természetes szövetségesnek tekinti”Ez bizony igaz. A történelem folyamán sok példa volt arra, hogy állam és egyház mire képes együtt. Mindig voltak ugyan, akik másképpen gondolták, az első századok keresztényeitől kezdve Savonarolán és Húsz Jánoson keresztül Mindszenty Józsefig és Ordass Lajosig. Na de ma szabad országban élünk, demokratikusan megválasztottkormány mellett, nincs ok az aggodalomra. Az erős államot illetőleg nincs is. Akik kormányoznak, potens, becsületes emberek, akiknek megvannak a kormányzáshoz szükséges anyagi és szellemi javaik. Nem hunyhatunk azonban szemet afölött, hogy nem mindenki lehet részese ennek a sikertörténetnek. A napi pártpolitikai vitákba nem kell ugyan beleavatkoznunk, de valahogy • • mégis törekednünk kellene arra, hogy a társadalom lelkiismerete lehessünk. Sokan vannak ugyanis azok, akiknek mindene elfér egy bevásárlószatyorban, lehetőségeik nem terjednek tovább, mint az önkormányzattól kapott söprű vagy lapát és egy ingyenebéd. Ki lesz az ő szószólójuk? A szegénység problémáját senki sem tudja megoldani, „...a szegények mindig veletek lesznek..!’ (Jn 12,8). De mi hol vagyunk? Elég ha jótékonykodunk, és ingyenebédet oszr tunk? Nem arra kellene törekednünk, hogy azok, akik semmire sem képesek ebben a sikerorientált társadalomban, minket tekinthessenek természetes szövetségesüknek? A szövetség mellett van egy jobb szó is, a szolidaritás. Kikkel vagyunk szolidárisak, a potensekkel vagy azokkal, akik kimaradnak ebből a sok sikerből? ■ Szilas Attila Több mint találkozás A magyarországi protestáns egyházak cigánymisszióért felelős vezetői és munkatársaik jöttek össze május végén Sárszentlőrincen. Ezeknek a találkozóknak már hagyományuk van, minden alkalommal hol kicsit, hol nagyobbat léphetnek előre testvéri közösséget megélve a baptista, evangélikus, metodista, pünkösdi és református szolgálók egymás megismerésében, támogatásában, egymástól tanulásban, egymás megerősítésében. Természetesen mindezen áldás nem marad meg az egyes szolgálattevőkben - a kapott ismeret-, tapasztalat-, áldásözön az egyházainkban folyó cigánymissziói szolgálat kiteljesedésében is megmutatkozik. A hagyománnyal annyiban szakított a mostani alkalom, hogy nem Budapesten, hanem vidéken, jelesül a cigánymisszióban ténykedő Sárszentlőrincen rendezték meg a találkozót, lehetőséget adva egy kiadósabb, kevésbé rohanós, sőt kifejezetten Úrra figyelő együttlétre, ahol kicsit jobban lehetett figyelni a helyi sajátosságokra is. Az igemagyarázat és közös imádság után a résztvevők beszámoltak az egyházaikban történt előrelépésekről és koncepcionális tervekről a cigánymisszió terén, kiértékelték a csoport által szerkesztett, Tükör című negyedéves kiadvány megjelenése kapcsán tartott sajtótájékoztatót, illetve a frissen megjelent második számot, és megtervezték az ez évben még esedékes két szám tartalmát. A Cigánymissziói Módszertani Füzetek sorozat első kötetét is „sínre tették" a jelenlévők. Beszéltek még közös pályázati lehetőségekről, a megrendezés előtt álló, egymás felekezetei számára is nyitva álló programokról. A cigánymisszióban szolgálók a lehetőségek, a nyitott kapuk garmadájával szembesültek. E sorok írójában - aki az evangélikus egyházat képviselte a találkozón - az a súlyos kérdés mindenképpen megfogalmazódott, hogy vajon mennyire akarnak részesülni gyülekezeteink vezetői, tagjai mindabban a gazdagságban, áldásban, amellyel a jóságos Isten a cigánymisszión keresztül tud megajándékozni. Talán mindezek után érthető, hogy több volt ez a nap puszta találkozásnál... ■ Bakay Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház cigánymissziói referense HIRDETÉS EKME-konferencia A Kenyából érkezett Nairobi Girls énekegyüttes hat tagjával találkozhatnak, és a fekete bőrű lányok által adott koncert részesei lehetnek mindazok, akik jelentkeznek az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) konferenciájára, amelyet a piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthonban tartunk július 10-13. között. Az alkalom témája: Család és megtartó közösségek. Előadók többek között: Ittzés István nyugalmazott lelkész (igehirdetéssorozat), Gáncs Péter elnök-püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő, Tasnádi-Sáhy Péter újságíró. Jelentkezni az 1085 Budapest, Üllői út 24. postacímen, illetve a margit.szirmai@lutheran.hu e-mail címen vagy a 20/824-2791-es telefonszámon lehet. Romatársadalom-ismeret - nem csak diákoknak ► A nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium kiadásában jelent meg a közelmúltban a Roma-társadalomismereti szöveggyűjtemény címet viselő kiadvány. A Hüse Lajos és Kerülő Judit szerkesztette kötet az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával egy Támop-projekt keretében valósult meg. „Krisztus a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést” - idézi az előszóban a könyv azt az igét, amellyel Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének püspöke 2011 őszén megnyitotta az Evangélikus Roma Szakkollégiumot. Ugyanis a kötet nem kis részben éppen a falakról szól. Az egyes tanulmányok hasonló kérdéseket feszegetnek - és olykor csupán további kérdéseket hagynak maguk után. Olykor válaszokat is. Megnyugtató, semleges vagy épp dühítő válaszokat... A szöveggyűjtemény nem regény. Egyáltalán nem elvárás tehát, hogy az elejétől a végéig folyamatosan olvasható legyen, vagy hogy a szövegekből kirajzolódjon valamiféle mondanivaló. A szöveggyűjteményben - ahogy az elnevezésből könnyedén kikövetkeztethetjük - egymástól független írásművek szerepelnek, mind megáll magában. Hogy mit, mennyit adnak hozzá egymáshoz, mennyiben árnyalják, gazdagítják az egyes tanulmányok a többit, illetve így együtt a világról alkotott képünket, az nem függ az olvasás sorrendjétől. Ha egy szociálpedagógia vagy szociális munka szakon tanuló hallgató veszi kézbe a könyvet, vélhetően valahol a közepén - mondjuk, a befogadás-kirekesztés témakörnél - kezdi az olvasást. Egy tanár vagy tanító szakos alighanem a cigány mesékről szóló résztől lesz lelkes. A védőnőnek, szülésznőnek, ápolónak tanulók talán A cigány népesség egészségi állapotának összetevői Északkelet-Magyarországon fejezetcímnél ütik fel először az egyébként hihetetlenül szerény megjelenésű, teljesen dísztelen könyvet. Semmi kétség, tankönyvszerűen puritán a kötet, hiszen megalkotói oktatási segédletnek szánták. Abból ugyanis manapság nagy hiány van a felsőoktatásban, úgy általában is. Romatársadalom-ismeret dolgában meg különösen, mert hisz kit érdekel...? Kit érdekel az a szörnyű társadalmi valóság, amely akkor tárul elénk, ha különös módon mégis azzal a szándékkal vesszük kézbe, ahogyan könyvet szoktunk: elolvassuk az elejétől a végéig. * * # Cigány mese, cigánymese-gyűjtés, cigány mesemondás - Jenei Teréz (az Evangélikus Roma Szakkollégium romológiatanára) eredetileg PhD- értekezésnek szánt tanulmánya egészen ártalmatlannak tűnik az avatatlanok számára, míg rá nem ébred, mennyire másról van itt szó, mint általában a magyar népmesékről szólva. Mert szerintem drámai erejű felismerésre vezet az az információ, hogy a legnagyobb mesemondóként, a tudomány számára pedig adatközlőként jegyzett Rostás Mihály vagy épp Ámi Lajos az ötvenes években Mátészalkától Budapestig, a fekete vonaton is mesélte ezeket - nyilvánvalóan férfi társainak! Mennyire másként működik a mese a tanulatlan, gyakran írástudatlan emberek között, mint a középosztálybeli gyerekszobákban - vonhatjuk le máris a józan következtetést, ám aztán rábukkanunk arra a mesebeli mondatra, amely tényleg egészen közel visz a romatársadalom-ismerethez: „De azért a hátsó padba ültette. Hogy ne tanuljon, amiért ördög. De tanítani csak kellett, hogy tanítsa.” A Szépvirág című mese dörgöli bele az orrunkat abba a nagy büdös magyar valóságba, amely annyira mélyen érinti a köztünk élő cigányokat, hogy már a meséjükbe is beleszövik: a cigány gyerekek helye rendre az utolsó padban van az iskolában! Vagy vegyük a kirekesztés-befogadás jelenségét, melyet több dolgozat is körülír. „A társadalmi egyenlőtlenséget számos tényező hozza létre, majd tartja fenn, többnyire generációkon keresztül. Az egyenlőtlenségből bizonyos társadalmi rétegeknek, szereplőknek konkrét hasznuk származik, vagy előnyösebb pozíciókba jutnak a társadalmi-gazdasági versenyben, ezért érdekük fűződik az egyenlőtlenségi rendszerek fenntartásához” - írja Hüse Lajos A kirekesztés diskurzusa című tanulmányában, majd később így folytatja: „Amennyiben a valamekkora hatalommal rendelkező társadalmi rétegek tartósan fenntartják az alsóbb rétegekkel szembeni kirekesztő magatartásukat (pl. a jellemzően a középosztály által uralt közoktatás révén), úgy olyan helyzetet tudnak konzerválni, amelyben a társadalom egy jelentős rétegével nem kell versenyezniük a jobb munkahelyekért - vagy egyáltalán »a« munkahelyekért.” Nos, az ilyen mondatokat nem lehet úgy olvasni, mintha a jelenséghez semmi közünk nem lenne. Vagy hát lehet, de semmiképp sem helyes. Ennek a társasjátéknak ugyanis mind résztvevői vagyunk. Egy-# szerre előidézői, haszonélvezői és kárvallottjai. * * # A könyv egy másik pontján Kerülő Judit emlékeztet az igen fontos szociálpszichológiai felismerésre ezzel kapcsolatban: az előítéletek kialakulása mögött a társadalmi egyenlőtlenségek húzódnak meg. A jobb helyzetű többség a hátrányos helyzetű csoportokat olyan rossz tulajdonságokkal ruházza fel, amelyek igazolják a helyzetüket. Hogy a legkézenfekvőbb előítéleteket idézzük: lusták, piszkosak, nem igyekeznek eléggé, és erős hajlamuk van a „bűnözésre” A helyzet azonban az, hogy különböző társadalmakban különböző csoportok helyezkednek el alul, de a róluk alkotott előítéletek tartalma nagyon is hasonló. Az előítéletnek a funkcióját kell nézni ugyanis - s az nem más, mint önigazolás a többség számára: csak azt kapják, amit megérdemelnek... Valóban? A magyar lakosság születéskor várható élettartama jelentősen elmarad az európai átlagtól. A roma embereké pedig a magyar átlagtól. Sok tényező együtthatása befolyásolja az eredményt, a biológiai faktorok, öröklött tényezők mellett az életmódbeli, a társadalmi, gazdasági viszonyok is, de mindez két elemre egyszerűsíthető: a szegénységre és a nemre. A romák egészségi állapotát kutatva Fónai Mihály és Pénzes Marianna megállapítása az, hogy az egészségi állapot, mentális állapot egyszerre következménye a sokdimenziós kirekesztődésnek, és egyszerre a mutatója ennek a helyzetnek. Végül pedig a következő megállapításra jutnak: „Ebből az következik, hogy a romák egészségi állapotát jelentős mértékben befolyásoló szegénység, kirekesztettség és diszkrimináció a hazai »megoldási módok« ismert terápiájával oldható, azaz az iskolai végzettség jelentős emelésével, ami középtávon javíthatja a romák munkaerő-piaci pozícióit, ezáltal növelheti jövedelmüket.” Ha a közéletben nem lenne éppen erős késztetés a bűnbakképzésben igen hatékony rasszizmusra, könynyebb lenne észrevenni, hogy Magyarországon már régen nem csak a cigányok nagyon szegények. S ha van szőke, fcék szemű éhező gyermek, könnyebben nyílik meg nemcsak a szív, de az értelem is annak elfogadására, hogy ha egyszer nincs munka, és emiatt tartósan nem jut elég jövedelemhez a család, az pont azon az úton indítja el a középosztálytól leszakadókat, amelyen a romák már régóta járnak. Ez az út reménytelenségbe, kilátástalanságba visz, és szinte szükségszerűen hívja elő mindazt, amit a társadalom többségi része devianciának minősít, ám konokul nem hajlandó észrevenni, hogy nem a bőrszíntől van. * * # De térjünk vissza a megoldásként kínált recepthez: az oktatás fontosságához és a szóban forgó szöveggyűjteményhez. A szerkesztők - dr. Hüse Lajos, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Egészségügyi Karának főiskolai adjunktusa és dr. Kerülő Judit, a Nyíregyházi Főiskola Társadalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatója, főiskolai tanár - már csak azért is nehéz munkát végeztek, mert a kötetbe beválogatott tanulmányokat szerzőik nem ide szánták, nem az Evangélikus Roma Szakkollégium projektjének felkérésére írták eredetileg. A kötetbe válogatva, egymás mellé szerkesztve azonban sokat tehetnek a tanulmányok annak a pusztító előítéletnek a megváltoztatásáért, amely már önmagában is óriási probléma. Azok az ismeretek, amelyeket a hazai társadalomtudomány feltárt, orvosolhatják a mindennapjainkat mérgező folyamatokat - már ha teret nyerhetnek a gondolkodásunkban. Az Evangélikus Roma Szakkollégium mai és jövőbeli hallgatói is minden bizonnyal haszonnal forgatják ezt a kötetet, mert más dolog megélni-elszenvedni a diszkriminációt, és más megérteni, tudományos igénnyel feltárni, megismerni. Aligha spórolhatják meg ugyanis felsőfokú tanulmányaik során, az értelmiségivé válás folyamatában azt a fájdalmas mozzanatot, hogy a legfontosabb kérdéseket önmagukra vonatkoztatva is megvizsgálják, megválaszolják. Hiába lobogtatják azonban végül a diplomájukat. Ahogyan a dolgaink állnak, az biztos kevés lesz az előítéletekből emelt fal lebontására, ha a többségi társadalom hozzá nem kezd végre a munka rá eső részének elvégzéséhez. A könyv hátsó borítója teljesen fehér. Mondhatni, a kötet elolvasása után jöhet a tiszta lap... ■ Veszprémi Erzsébet
