Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-29 / 26. szám
2 * 20X4- június 29. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 2. VASÁRNAP - ZAK 1,3-6 Megítélt múlt Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Hálás szívvel állunk meg előtted, mert így jutunk igazán a közeledbe, hogy eléd vihessük mindazt, ami terhel bennünket, ami nehezíti sorsunkat, ami emberileg lehetetlennek és megoldhataüannak tűnik. Kérünk, hallgasd meg könyörgésünket! Mennyei Atyánk, könyörgünk egyházadért, gyülekezeteinkért, hogy megmaradjunk igédben, és általa éljünk. Sokszor félreértjük üzenetedet, nem hallgatunk rád. Világítsd meg életünket az ige fényével, hogy lássuk meg azt az utat, amelyet kijelöltél a számunkra, és kövessük akaratodat! Könyörgünk a keresőkért és azokért, akik elvesztették hitüket. Mutasd meg nekik végtelen szeretetedet, hogy rád találjanak. Mennyei Atyánk, könyörgünk a világért, hazánkért, városunkért! Add, hogy harmóniában tudjunk élni a teremtettséggel, megőrizzük szépségeit, értékeit, és meglássunk benne téged. Mennyei Atyánk, könyörgünk azokért, akiknek hatalmat adtál, akiket emberek és országok fölé rendeltél, vezetőinkért. Ajándékozz nekik bölcs gondolatokat, békességre törekvő lelkületet, egymás iránt érzett felelősséget. Mennyei Atyánk! Sok helyen ma kezdődik az aratás. Könyörgünk azokért, akik annak érdekében dolgoznak, hogy nekünk mindennap friss kenyerünk legyen. Áldd meg őket és munkájukat, adj nekik erőt és kitartást. Add, hogy amikor megérezzük a friss kenyér illatát, eszünkbe jusson, mennyi fáradság van mögötte. Őrizz meg bennünket a pazarlástól, a kidobott falatok mozdulatától! Mennyei Atyánk! Könyörgünk betegeinkért, add nekik Szentlelkedet, hogy elviseljék a megpróbáltatásokat, légy kegyelmes hozzájuk, és segítsd meg őket a fájdalmak közepette. Eléd visszük haldokló testvéreinket és a gyász szomorúságát hordozókat. Mutass nekik vigasztalást igéddel, és őrizd meg bennük az örök élet reménységét. Mennyei Atyánk! Könyörgünk családunkért, közelben és távolban élő szeretteinkért és önmagunkért is. Tudjuk, hogy a te kezedben vagyunk. Tarts meg minket a hitben, az egymás iránti szeretetben és hűségben. Köszönjük, hogy mindezeket eléd vihetjük, és hogy bizonyosak lehetünk abban, hogy te meghallgatod hangosan és szavak nélkül elmondott imáinkat. Áldunk ezért, Atyánk! Ámen. HIRDETÉS Felhívás doktori képzésre való jelentkezésre Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Doktori Iskolája pótfelvételt hirdet a 2014/2015- ös tanévtől kezdődően PhD-képzésre. A kitöltött, aláírt jelentkezési lapot mellékleteivel együtt az EHE titkárságára kell eljuttatni 2014. augusztus 8-ai beérkezési határidővel: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. További információkért forduljon az EHE titkárságához (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.; teologia@lutheran.hu, 1/469-1050), vagy látogassa meg a doktori iskola honlapját: http://teol.luthemn.hu/index.phpAm/di/di-hirei A szabályzatok megtekinthetők a következő címen: http://teol.lutheran.hu/index.php/hu/di/diszabalyzatok/di-mukodesi-szabalyzat „November húsz, kédd. Délben hazatelefonálok anyámnak. Anyám belesírja a telefonba, hogy meglesz a Munka Arany.- Tegnap volt minisztertanács - zokogja -, valaki szólt, azonnal megszavazták. Úgy adják meg, mintha még élne.- Mintha élne?- Az oklevelet korábbra fogják datálni. Péntekre. Leteszem a kagylót, magam elé bámulok. Pénteken még élt. Este anyám tovább sír.- Holnap kell átvennünk a minisztériumban - sírja. - Háromkor. Kocsit küldenek. Ülök a fotelban, benne ültek a nagyanyáim, amíg meg nem haltak, és öt napja még apám is benne ült sárgán, csontvázsoványan.” (A részletek Spiró György Álmodtam neked című novelláskötetéből valók. A novella címe: Munka Arany.) £ % * Nem hiszem, hogy van jogunk elítélni az előttünk járó nemzedéket. Közöttük vannak ők, akiknek életünket köszönhetjük, akár testi, akár szellemi értelemben. Az ő koruk nem a mi korunk. A hirtelen fordult világ miatt aligha érthetjük azokat a megfontolásokat, amelyek hétköznapjaikat, döntéseiket, életüket meghatározták. Más volt az utcák hangulata, más szavak vették őket körül a templomban, más illata volt a levegőnek. így volt ez Zakariás korában is. Isten az új nemzedéknek mégis az előző nemzedékről beszél. „Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi prof éták ezt hirdették: »Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitek-Énekeskönyvünk úrvacsoráról szóló fejezetének bemutatását most azzal kezdjük, hogy együtt olvassuk azt a nagyon korai imádságot, amely a hagyomány szerint az 1. század végén keletkezett, és egészen a tizenkét apostol pünkösd utáni imádságára megy vissza. Ha elolvastuk, már alig kell valamit írni a fejezetről, hiszen érezzük majd: az imádságos rész e szakaszát is érdemes lapozgatni. „Hálát adunk neked, Atyánk, Dávidnak, a te szolgádnak szent szőlőtövéért, amelyet kijelentettél nekünk Jézus, a te szolgád által. Tied a dicsőség örökké! Hálát adunk neked, Atyánk, azért az életért és ismeretért, amelyet kijelentettél nekünk Jézus, a te szolgád által. Tied a dicsőség örökké! Mert ahogy a kenyér morzsái szerte voltak a hegyen, most pedig össze vannak gyűjtve eggyé, úgy gyújtsd össze egyházadat a föld határairól egyházadba. Mert tied a dicsőség és az erő Jézus Krisztus által örökké! Hálát adunk neked, szentséges Atyánk, szent nevedért, amelynek szállást készítettél szívünkben, és az ismeretért, a hitért és a halhatatlanságért, amelyet kijelentettél nekünk Jézus, a te szolgád által. Tied a dicsőség örökké! bői!«, de nem hallgattak és nem figyeltek rám - így szól az Úr.” # & * „November huszonegy, szerda. Anyám fél háromig mozdulatlanul gubbaszt a konyhában a sámlin. Akkor csönget a minisztérium sofőrje. Anyám feketében, én feketében, az érettségi öltönyömben. A Volga is fekete. A sofőr begyújtja a motort.- Jól ismertem — mondja. - Engedjék meg... Anyám hallgat. Most egészen jól tartja magát. Bárcsak végig kibírná. A Volga a minisztérium hátsó udvarára kanyarodik a Mártírok útjáról, a sorompót leengedik mögöttünk. A többi állami kocsi között parkolunk. A sofőr sietősen betessékel a hátsó bejáraton. Nehogy valaki meglásson. A liften megyünk fel, nem a páteren. A liftes tiszteleg. Kezemben apám fekete svájcisapkája. A folyosón a sofőr csaknem szalad előttünk. Loholunk utána. Betessékel egy szobába, két nő és egy fiatalember fejezi ki a részvétét. Köszönjük. Fogasra akasztjuk a fekete kabátokat. Anyámról én segítettem le, azok állnak, néznek.” # * # ítéletünk azért sem méltányos, mert a múlt döntéseihez kapcsolódunk mi is. A történelmet nem lehet nemzedékenként újrakezdeni. Legyen bár a legkiadósabb rendszerváltás, a múlt ott rejtőzik az agyakban. Ereinkben ott folyik apáink vére. Ha más nem, az irántuk érzett szeretet összeköt velük. Amikor a hit dolgaira kerül a sor, akkor pedig éppen irigyelni szoktuk elődeink hitét, egyházszeretetét, el-Mindenható Uralkodó, te teremtetted a mindenséget a te nevedért; ételt és italt adtál az embereknek, hogy hálát adjunk neked. Nekünk pedig lelki ételt és italt és örök életet adtál a te szolgád által. Hálát adunk neked főként azért, hogy hatalmas vagy. Tied a dicsőség örökké! Emlékezzél meg, Urunk, egyházadról! Szabadítsd meg minden gonosztól, tedd tökéletessé szeretetedben. Gyújtsd egybe a neked szentelteket a négy világtájról a te országodba, amelyet nekik készítettél. Mert tied az erő és a dicsőség örökké. Jöjjön el a kegyelem, és múljék el a világ! Hozsánna a Dávid Istenének! Jövel, Uram Jézus!” Elgondolkodtató mondatok. Egy részüket jól ismerjük istentiszteletünk liturgikus szövegeiből, egy részüket pedig a római katolikus miseliturgiából. Ez a kettős tény arra utal, hogy az istentisztelet gyökerei nagyon mélyre nyúlnak. Az istentisztelet legősibb formáit fedezzük itt fel, amelyekben az igeliturgia és az úrvacsorái liturgia csodálatos harmóniában volt. Érezzük ennek az imádságnak minden mondatában azt az emelkedett hangot, amely segít felemelni szívünket az Úrhoz, segít átgondolnunk az úrvacsora titkából mindazt, amit kötelezettségét. Miről szól nekünk ma ez az ige? Nem nekünk kellene elődeinkre figyelnünk és szégyenkeznünk? % # * „Az egyik fiatalember előremegy a másik szobába, majd kijön, az ajtót tárva hagyja. Belépünk. Két középkorú férfi ül egy hosszú asztal másik oldalán. Egyikük feláll, a másik ülve marad, az lesz a miniszter első helyettese.- Csak tegnap mondták meg nekem - mondja az ülő férfi. A másik hellyel kínál. Leülünk.- Nem is tudtuk, hogy beteg - mondja a miniszterhelyettes. Anyámra sandítok, érzem, hogy baj lesz.- Meg voltam elégedve a munkájával - mondja az első helyettes. - Kitűnő munkaerő volt.- Én is megbecsültem a képességeit - mondja a másik. - Én vagyok a személyzetis. (...)- A kitüntetés - mondja az első helyettes. - Már régen folyamatban volt. Április negyedikén akartuk átadni, ünnepélyes keretek között.- Nem igaz - mondja anyám. Megrúgom az asztal alatt, de folytatja, közben potyognak a könnyei.- Az utolsó szavai... - mondja anyám, az elmúlt három napban ki tudja hányadszor -, ...az utolsó szavai azok voltak, hogy mondjam meg maguknak..., hogy fájt neki..., hogy senki se hívta fel...- Nem tudtuk, hogy beteg - mondja az első helyettes. - írják alá, kérem.- Én a szomszédolótól telefonáltam maguknak - mondja anyám -, hogy ő meg ne hallja..., minden héten többször telefonáltam maguknak..., hogy legalább hetente egyszer hívják fel... Belefullad a zokogásba. Az első helyettes szó nélkül elém tolja az oklevelet és egy űrlapot, mutatóujjával kopogtatva mutatja, hol írjam alá. Nézem a dátumot: november 16. Apám 17-én halt meg. megérthetünk, és átélni azt a titkot, amelyet csak hittel a szívünkbe zárhatunk. Képek sora emel minket a „magnum mysterium” azaz a hatalmas titok magasságába. Szól a szőlőről, a kenyérről, az életről, az igazi ismeretről, s mindezt úgy teszi, hogy miközben tanít, beállít minket az Istent dicsérők táborába, ahol már nem döcög, nem erőlködik, hanem szárnyra kap az ének, és magasztalja az Istent. Az ismételt dicsőségmondás szinte belevési szívünkbe és értelmünkbe a tényt: Istené a dicsőség! Nem kéri, vagy vágyik rá, hogy övé legyen, hanem bátran zengi: valóban övé. S aki ezt ki tudja mondani, az már meg is tapasztalja, hogy bár mást lát a szem a világban, s a rejtett isteni dicsőség csak a hit számára ragadható meg, mégis övé, már most övé a dicsőség. Ezt a drága imádságot érdemes úrvacsora előtt, után akár többször is végigolvasni, végigmondani. Énekeskönyvünk úrvacsoráról szóló fejezete még sok kincset tartalmaz. Itt is előkerül reformátorunk tanító, de tanításával egyben lelki táplálékot adó biztatása. Luther a Kis kátéban egyszerű és lényegre törő definíciót ad. „Mi az úrvacsora? Az úrvacsora Jézus Krisztus Urunk valóságos teste és vére kenyérben és borban, melyet Krisztus azért rendelt, hogy azt mi, keresztyének együk és igyuk.” Az úrvacsora közösségi élményét nem változtatja meg, sőt erősíti az a személyes imádság, amellyel az oltárhoz indulhatunk: „Életnek Kenyere, Jézus Krisztus, aki lejöttél a mennyből, hogy életet adj a világnak: jöjj hozzám is az élet ajándékával. Jöjj, tisztíts meg bűneimből, hogy boldog bizalommal és szabad lelkiismeret-A VASÁRNAP IGÉJE A nyugta. Hatezer forint, mínusz levonás. Az öregségire. Nézem az oklevelet. »Visszavonásig érvényes.« ' Aranyplakett. Meg egy kicsi. Mellre lehet tűzni. Most kellene a fejükre borítani az asztalt. Aláírom, a személyzetis megnyálazza a kezét, és leszámolja a pénzt.” * * * Az ige nem korokról és nemzedékekről szól, hanem Istenről. Nem arról, mit gondolunk arról a nemzedékről, amely a maga történelmi korlátái között próbált ember lenni. Nem a kitüntetések és képmutatások között, Volgák és április negyedikék között élő és haló emberekről, apáinkról. És főképp nem arra gondol, mondjunk róluk ítéletet. Az ige Istenről szól. Isten a legkülönbözőbb helyzetekben keres minket. Történelmi korok változnak, uralkodók és leigázottak, szabadok és szolgaságban élők nemzedékei követik egymást, de Isten újra és újra szól. Az, hogy figyelünk-e arra, korunkban mint kell keresztyénként élnünk, meghatározza a következő nemzedék életét is. Hogy emberi logikák vagy Isten logikája szerinti egyházat szeretnénk, nemzedékünket minősíti majd. Örömhírünk az, hogy Isten kész találkozni velünk. Zakariásnál azt ígéri, megtér hozzánk, ha mi hozzá térünk. Jézus után viszont tudjuk, lemondott már erről: úgy tért hozzánk, hogy mi nen\-te*tünk egy lépést sem felé. Hozzánk /aló közeledése - olyan közel jött, ahogy csak lehet - hazatérésre hív minket is. ■ Koczor Tamás RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK tel szolgálhassalak. Jöjj, szentelj meg, légy oltalmam, maradj velem, maradj nálam. Hadd menjek egyszer én is oda, ahol te vagy, és színről színre láthassalak téged.” Az úrvacsorái oltártól visszatérve, amíg mások úrvacsorát vesznek, lehetőségünk van imádságra. Saját szavaink mellé két imádságot is ad például az énekeskönyvünk: Luther hálaadó imádságát és az Agendában, illetve a Liturgikus könyvben egyaránt megtalálhatót. „Uram! Bizony nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj” - visszhangozza Luther a kapernaumi százados mondatát. S a hozzákapcsolt imádság személyre szóló kibontása lehet a kétezer év óta ismételt mondatnak. A másik fontos hálaadó imádság - amely tehát szintén megtalálható énekeskönyvünkben - az 5. századi malabár liturgiából való: „Urunk! Magasztalodat hallotta fülünk: add, hogy süket legyen a veszekedés és a békédenség hangjára...” Ennek is érdemes minden egyes gondolatát egyenként venni és végigmeditálni, hiszen ez segíthet minket, hogy ne maradjon következmények nélkül mindaz, amit Urunk - asztala vendégeiként - velünk cselekedett. Mindezt azért, hogy - az ének szavaival élve - „ne légyen hiába szeretete rajtunk” (EÉ 310,5). ■ Hafenscher Károly Úrvacsora ► Lapunk legutóbbi számában a Régi-új liturgikus sarok a gyónásról szólt. Egyértelmű szavakat olvashattunk arról, hogy a gyónás nem az úrvacsora része, hanem azt megelőzi, ugyanakkor - bármennyire elhagyhatatlan és lényegi eleme az istentiszteletnek - nem írhatja felül az úrvacsora hálaadó jellegét.
