Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-29 / 26. szám
„Szorosabb együttműködést szeretnénk az egyik legfontosabb alapító tagunkkal, az MEE-vel. Elsősorban önkéntesképzésről van szó, amely első lépésben három egyházmegyét érint.” Lehel László a MÖS konzervatív szociálpolitikájáról !► 5. oldal „A közösség a maga 4,1 millió megkeresztelt hívével az egész LVSZ egyik legnagyobb tagegyházának számít. A rajnai egyház 19. századi missziói tevékenysége nyomán terjedtek el Szumátrán.” Horas, shalom, halleluja! W 8-9. oldal „Az internetfüggőség legnagyobb veszélye az, hogy a személy más tevékenységekkel kapcsolatban motivációvesztetté válik, érdektelenné, összességében pedig életunttá lesz...” Interjú Frivaldszkyné Jung Csilla klinikai szakpszichológussal !► 12. oldal Megítélt múlt !► 2. oldal Természetes szövetség? W 4. oldal A „Bonhoefferek”példája !► 6. oldal Lelkésszé avatások !► 10. oldal Egy lélek se vesszen el... !► 11. oldal Nyári Erzsébetre emlékezve W 15. oldal Háromszoros ajándék A nagyvelegi kastélyt a zsidó vallású Grünfeld család építtette, s Grünfeld Pál földbirtokos 1945-ben az evangélikus egyházközségnek adományozta. Az épület az államosításig evangélikus iskolaként és tanítólakásként szolgált. 1995-ben került vissza egyházi tulajdonba. Idén felújítva - immár Grünfeld Pál Evangélikus Vendégház néven - vehették birtokba a táborozok. Az ünnepélyes átadásra június 19-én, csütörtökön este került sor. Az alkalmon közreműködtek a helyszínen zajló Fejér-Komáromi egyházmegyei hittantábor résztvevői is. Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Zsolt 46,9-12 alapján arról beszélt, hogy ez az épület többszörösen is Isten ajándéka számunkra. Hiszen eredetileg és a kárpótlás során is ajándékba kapta a gyülekezet, mostani felújítása pedig pályázati támogatásból valósulhatott meg. Végül hozzátette: „A legnagyobb ajándék az, hogy Isten a mi várunk. Róla tesz bizonyságot ez a kastély.” Az ünnepségen Szarka István fejér-komáromi esperes köszöntötte a megjelenteket. Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő felidézte egykori táborozóként szerzett élményeit, és azt kívánta a mostani fiataloknak, ők is éljék át, hogy az Úr Jézus önmagával ajándékozza meg őket. Ezután Szloboda Istvánná, a község polgármestere adta át jókívánságait. Az istentiszteletet szeretetvendégség követte, majd a tábor programja a M.Is.K.A. együttes koncertjével folytatódott. ■ Adámi Mária felvétele Nyolcvanéves a Kapernaum Fennállásának nyolcvanadik évfordulóját ünnepelte június 21-én a gyenesdiási Kapernaum. A jelenleg konferencia-központként és szeretetotthonként működő evangélikus intézmény áldásokban gazdag múltjáról kétnapos programmal emlékeztek meg. Az első nap kezdetén Smidéliusz Zoltán esperes megáldotta az újonnan épült pihenőteraszt és sportpályát, ahol ezután egész napos focibajnokság vette kezdetét. Szombaton ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát az egybegyűltek mindazért, amivel Isten a Kapernaumon keresztül sokakat megajándékozott. Minderre dr. Fabiny Tamás püspök igehirdetésében is rámutatott, Mk 2,1-12 alapján párhuzamot vonva a Genezáreti-tó partján fekvő település és a Balaton-parti Kapernaum között. A jubileum alkalmából megjelent ünnepi kiadványnak szintén a diakóniáért (is) felelős püspök írta az előszavát - ezt jelen lapszámunk 3. oldalán - az Égtájoló rovatban - az Evangélikus Élet olvasóival is megosztjuk. ■ Tenczné Tóth Krisztina felvétele Személyes ügy ■ Prőhle Gergely Az olvasó jól teszi, ha a politikusok által írt visszaemlékezésekkel óvatosan bánik. Hivatalból és politikatörténeti érdeklődésem okán már jó néhány ilyen kötet járt a kezemben, ám a legritkább esetben tudtam azzal az érzéssel követni a visszaemlékezések fonalát, hogy valóban személyes, őszinte vallomás tanúja vagyok. Leggyakrabban a politikai propaganda, az önigazolás vagy éppen az ellenfelekkel - s olykor az elvbarátokkal - való személyes leszámolás szándéka vezeti a szerzők tollát. Ennek lehet pillanatnyi érdekessége, de azt már nehéz lenne állítani, hogy ezeknek a köteteknek tartós helyük van a könyvespolcon. Egy egyházi kiadó pedig még inkább jól teszi, ha erős kritikával kezeli a politikusi memoárirodalmat. S ezen a hozzáálláson még annak sem kell szükségképp változtatnia, hogy a szerző - eredeti hivatására nézve - evangélikus lelkész. Amikor Joachim Gauck visszaemlékezéseinek német eredetijét olvastam, már az első néhány fejezet után éreztem, hogy itt valami merőben másról van szó, mint amit e műfajban megszoktam. Az nem lepett meg, hogy a szerző jól ír. Gauck - amellett, hogy von Haus aus ismeri az evangélikus lelkészi hivatásnak a szavak erejét általában jól alkalmazni képes gyakorlatát - olyan lefegyverző őszinteséggel fordul az olvasóhoz, amely nagyon szokatlan. Nem arról van szó, hogy folyamatosan az érzéseiről ömlengene, vagy intimpistáskodó információkkal igyekezne lekötni a figyelmünket. Sokkal inkább arról, hogy akár lelkészként, akár a keletnémet titkosszolgálati iratokat feldolgozó hatóság vezetőjeként, akár államfőként működött, működik, személyiségének ereje, a saját esendőségével is számot vető emberi habitusa foglalja egységbe különböző életszakaszait, és teszi izgalmasan érthetővé a bemutatott történelmi időszakot. Ezért örülök annak, hogy a Luther Kiadó vállalta a magyar változat kiadását. Igazából arra számítottunk, hogy a Nyári fagyok - őszi kikelet című kötet megjelenését úgy tudjuk összekötni a német elnök június 16- i budapesti látogatásával, hogy a szerző ne csak egyházunk vezetőivel, hanem a szélesebb közönséggel, elsősorban gimnáziumaink német tagozatos diákjaival is találkozzék. Mi más lehetne tanulságosabb a rendszerváltozás huszonötödik évfordulóján annál, mint a személyes találkozás egy olyan emberrel, aki - talán épp lelkészi mivolta okán - nem a fölösleges részletekben vész el, hanem az emberi élet fordulatainak titokzatosságát, kiszámíthatatlanságát is átélve hálát tud adni mindazért, ami történt? A „közönségtalálkozóból” végül - protokolláris okokból - sajnos nem lett semmi. Ugyanakkor az a tény, hogy Gáncs Péterrel és Hafenscher Károllyal együtt Magyarországra érkezése után elsőként tölthettünk közel egy órát a német lelkész elnökkel, jóval több volt, mint puszta udvariasság, protokoll. A magyar evangélikusok helyzetére, a hazai állapotokra vonatkozó kérdések nyíltsága olyan testvéri beszélgetést tett lehetővé, amilyet - bevallom - a pesti luxusszálloda mesterséges körülményei között még a kötet és a szerző erényeinek ismeretében is csak nehezen tudtam elképzelni. Akár hitéleti kérdésekről, akár intézményeink helyzetéről, a tényfeltárásról, többnemzetiségű gyökereinkről vagy a nacionalizmus megnyilvánulásairól volt szó, nem az elnök udvariasságával, hanem a német evangélikus lelkész testvérei iránti érdeklődésével találkoztunk. A külföldiek számára olykor nehezen érthető hazai viszonyokkal kapcsolatban nem rögeszméket sulykolt, hanem a német sajtóban Magyarországgal kapcsolatban megjelenő - gyakran negatív - véleményeket tette őszinte kritika, felülvizsgálat tárgyává - anélkül, hogy bármit, bárkit is idealizálni akart volna. Köztisztviselői, diplomáciai pályafutásom során gyakran volt részem olyan találkozásokban, beszélgetésekben, ahol a valódi érdeklődés, a személyesség hiánya, a felületesség már-már fájt. A megfelelés kényszere sokáig kitartóvá tesz ezekben a helyzetekben, ugyanakkor könyvének zárófejezetében Gauck a szívemből szól: „Nem cselekedhet az ember a saját, egész élete során kialakult meggyőződései ellenére csak azért, hogy mindenkinek a kedvére tegyen.” Megkockáztatom, hogy ez még a diplomácia - olykor túl simulékonynak tartott - eszköztárával is összeegyeztethető. A személyességből fakadó hitelesség, az ebből eredő nyíltság a legformálisabb, legkínosabb helyzeteken is átsegít. Jó, ha az egyházban, munkahelyi környezetünkben meg tudjuk ezt valósítani, át tudjuk ezt élni. Ennek reményében - s legyen ez afféle szolgálati közlemény - folytatom a jövőben a munkámat Balog Zoltán hívására az általa vezetett minisztériumban a nemzetközi és európai uniós ügyek helyettes államtitkáraként. A Gauck elnökkel való találkozást követően még elcsíptem a Deák téri Bach-hét záróakkordjait. Az ötödik evangélistánál senki sem tudta személyesebbé tenni a bibliai alakok karakterét, hangjegyekbe öntve saját sorsát, meggyőződését, kételyeit, hitét - személyes ügyét. A szerző a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője
