Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-06-22 / 25. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2014. június 22. » 7 mi * f i® X A burgenlandi evangélikusok soproni ünnepe 1^ Folytatás az 1. oldalról Az ünnep helyszínválasztásá­nak okáról, a szervezés kulissza­­titkairól és a fiataloknak szóló rendezvényekről Manfred Koch burgenlandi szuperintendenst, Holger Mánké soproni német lelkészt és Plöchl Ildikó határ menti gyülekezetpedagógust kérdeztük.- Koch úr, az Ausztriai Evan­gélikus Egyházban a Gusztáv Adolf-ünnepségek rengeteg em­bert, számos résztvevőt vonza­nak. Mióta zajlanak ezek a ren­dezvények?- Ausztriában 1935 óta ünne­peljük a Gusztáv Adolf nevével fémjelzett napokat. Bár 1938 és 1948 között nem tartották meg az alkalmakat, de 1949-től ismét előtérbe került az ünnep megren­dezése. Burgenland tartomány­ban a Gusztáv Adolf-ünnep a legnagyobb szabású és a legtöbb embert vonzó evangélikus talál­kozó. Korábban kétezer-ötszáz fő volt a résztvevők átlagos száma. Ez az utóbbi években ezer-ezer­­ötszáz főre csökkent. A létszámot tekintve két ki­emelkedő rendezvényünk volt. Az egyik itt, Sopronban a rend­szerváltás után, amikor közel há­romezer-ötszázán szinte meg­töltöttük a soproni evangélikus templomot. A másik pedig a bur­genlandi Felsőőrött (Oberwart) volt 2007-ben, akkor a kelet-ausztriai egyházi napok rendezvényén vol­tunk jelen hasonló létszámban.- Miért éppen Sopronban ünnepel­nek az idén?- Mindannyiunkat jó érzéssel tölt el, és fontos számunkra, hogy huszonnégy év elteltével ismét Sop­ronban lehetünk, hiszen ez a mai al­kalom is igen jelentős momentuma a határon átívelő kapcsolataink­nak. Az elmúlt években nem egy olyan munkaterület forrta ki magát, amely a határ menti evangélikus gyülekezetek kapcsolatait erősítet­te - mind az osztrák, mind a magyar oldalon. A burgenlandi Lépesfalva és a magyarországi Ágfalva közöt­ti, illetve a határ menti egyéb kap­csolatok megerősítése céljából Plöchl Ildikó határ menti gyüleke­zetpedagógust állítottuk szolgálat­ba. Mesmer Ottó pedig - a szuper­intendensek tanácsának megbízásá­ból - az osztrák és a magyar evan­gélikus egyház kapcsolatainak meg­szilárdításán fáradozik. Jelezném, hogy a következő évben is tervezünk egy közös alkalmat Ma­gyarországon, Nemescsón. Továbbá: van egy elképzelésünk a - türelmi rendelet idején épült - templomokat összekötő „zarándokút” hálózatá­nak kiépítéséről is. Ezenkívül a 2017- es jubileumi évben számos közös osztrák-magyar projektet szeret­nénk megvalósítani.- Mánké úr, mennyi időbe telt egy ilyen nagyszabású és ilyen sok szá­lon futó rendezvény megszervezése? Az önök híres német precizitása és szervezéstechnikája mellett nem lett volna egyszerűbb az organizáció ott­hon, mint itt, Magyarországon?- Nem az előkészületek, hanem az ünnep sikerei állnak a középpontban. Az a fontos, hogy minden résztvevő - legyen közelről vagy távolról érke­ző - jó érzéssel és elégedetten men­jen haza, és tapasztaljon meg valamit ebből a határokkal is megküzdeni tudó, különleges közösségből és Isten szeretetéből. Ezt szeretném most hangsúlyozni, mert ez motivált ben­nünket a hosszú, egy éven át tartó elő­készületek során is. Ha pedig egy ilyen cél lebeg a szemünk előtt, akkor lényegtelen, hogy Magyarországon vagy Németországban szervezzük-e a rendezvénysorozatot.- Hány ember vett részt az alka­lom előkészítésében?- Erre a kérdésre nehéz felelni. A kemény magot mintegy húszán alkot-. ják, ők azok, akik az egész ünnepsé­get át tudják tekintem. Ennél azonban lényegesen többen vagyunk. Jó néhá­­nyan állnak most is a standoknál, nagyon sokan pedig sütemények ké­szítését vállalták. Megnyugtató érzés, hogy segítségünkre vannak a licisták, az Eötvös-iskola tanulói, és vannak itt jó néhányan az ágfalvi és a bánfalvi fi­atalok közül is. Gyülekezetünk felnőtt korosztálya pedig a stabil háttérről gondoskodik. Az önkéntes segítők kö­zé számítom a kórusokat, a zenei csoportokat, a színészeket és a tánco­sokat is, hiszen ők mindannyian hoz­zájárulnak a rendezvény sikeréhez. Az önkéntes munkának ez a sokszínűsé­ge és sokfélesége külön értéke a ren­dezvénynek.- Mit jelent ez az ünnepség a sopro­niaknak és a soproni evangélikusoknak?- Sopron a nyugat-magyarorszá­gi régió egyik nagyvárosa, amely az elmúlt huszonöt évben ismét „össze­nőhetett” a burgenlandi területekkel. A rendezvény ennek a testvéri és szí­vélyes együtt élésnek egy kis darab­kája. A soproniak számára ez az ün­nep az összetartozás érzését is ma­gával hozza. Úgy gondolom, hogy az együttes tervezés és kivitelezés pedig elősegítheti és megerősítheti a gyü­lekezeteken belüli közösség építését és megélését is.- Nagyon elfáradt?- Nem jobban, mint a többiek, akik az ünnep sikeréhez bármi módon hozzájárultak, és nem jobban, mint azok, akik eljöttek, és most - sok szép élményt begyűjtve és kellemesen el­fáradva - hazatérnek. Az pedig ki­mondottan jó érzés, amikor az ember hátradőlhet, és végre felsóhajthat: te, mert ez a mai igen-igen tartalmas bár egy kicsit kimerültem, de megér- és egyben hitmélyítő nap volt...- Az Evangélikus Élet olvasói számára a Gusztáv Adolf-ünnep alig ismert alkalom. A Young- GAF kifejezés pedig még ennél is idegenebbül cseng. Ildikó, Ön ho­gyan értelmezné, mi van az ide­gen kifejezések mögött?- A Gusztáv Adolf-ünnepség „kistestvére” az egész napos Young-GAF rendezvénysorozat, amely párhuzamosan fut a felnőt­tek rendezvényével. A Gusztáv Adolf-ünnep nem „nyugdíjas­találkozó” bár döntő többségében az idősebb korosztály van jelen az alkalmakon. Ha fiatalítani és vál­toztatni akarunk egy ilyen komoly tradíciókkal rendelkező ünnepség résztvevőinek az arányán, akkor nem elég, ha kiteszünk néhány színes ceruzát a gyerekeknek egy asztalkára. Nekik való, számukra is izgalmas, őket is érdeklő progra­mokat kell biztosítanunk.- Éspedig?- A gyerekek és a fiatalok nem a nagy, a közös nyitó istentiszteleten vet­tek részt, hanem egy fiatalosabb, a kor­osztályuk nyelvén megszólaló al­kalmon, ahol az ő ízlésüknek meg­felelő vagy ahhoz közelebb álló ze­nei kíséret volt. Ennek megfelelő­en a Crazy Angels nevű, határ menti - lépesfalvi, ágfalvi és bán­falvi - fiatalokból álló zenekar játszott mind a nyitó-, mind a zá­róáhítaton. Az elmúlt hónapokban ezek a fiatalok jótékonysági kon­certeket szerveztek Ausztriában, hogy az ott befolyt összegből támo­gatni tudják ezt a Gusztáv Adolf­­ünnepséggel párhuzamosan futó í alkalmat. A Fő téri színpadon is fo­­> lyamatosan megy műsor a Young- Si GAF szervezésében. Fellépnek - többek közt - a líceum német színjátszói, a soproni Hunyadi Já­nos Evangélikus Óvoda gyermekei, a Juventus ifjúsági fúvószenekar és a Testvériség néptáncegyüttes. Az Eggen­­berg-ház udvarán maszkokat készí­tünk, barkácsolunk, beszélgetünk, ját­szunk és sütünk-főztünk. A Fő téren pedig a legkisebbek két hatalmas lég­váron ugrabugrálnak.- Lesz Young-GAF rendezvény más­kor és másutt is Magyarországon?- Várhatóan igen. Mi, a mostani szervezők és a Crazy Angels a solt­­vadkerti Szélrózsán is ott leszünk. Egy nemzetközi sátrat fogunk „üze­meltetni” amelynek a határ mentén szerveződött, osztrák és magyar fia­talokból álló ifjúság lesz a házigazdá­ja. Szeretnénk otthonosabbá tenni a Szélrózsát a magyarul nem értő kül­földi vendégek számára is.-A mai nap során a leggyakrabban használt kifejezések közé tartozik a „határ” szó. Összetett szavak és szókap­csolatok garmadát képezik belőle: ha­tárhelyzet, határ menti, határon átíve­lő, határtalan... Minden olyan ideális­nak tűnik. Valóban az?- Ahogy vesszük. Egészen bizto­san ideálisabb, mint ha harminc vagy negyven évvel ezelőtt kellett vol­na megszervezni Sopronban egy ilyen programsorozatot. Persze az ideálistól még messze vagyunk. A nyelvi és kulturális különbségek ma is határvonalat húznak közénk. Az azonban rajtunk is áll, hogy ez a ha­tárvonal mennyire vékony vagy mennyire vaskos. Mostanság a Crazy Angels minden­napjaiba látok bele közelebbről. Az osztrák és a magyar fiatalok között új­ra és újra rácsodálkozom arra, ahogyan szép lassan lebontogatják maguk kö­zött a falakat. Az együttes első néhány hónapja a közös zenélésről szólt. Má­ra barátságok és szerelmek szövődtek közöttük. Nem csak a próbákon talál­koznak, a szabad idejüket is együtt töl­tik. És az is természetes a számukra, hogy együtt jönnek a Szélrózsára. Sőt az is, hogy együtt böngészik az euró­pai egyetemek felvételi tájékoztatóit. ■ Heinrichs Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents