Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-22 / 25. szám
8 -m 2014. június 22. PANORÁMA Evangélikus Élet Háromfalusi gyökerek 1^ Folytatás az 1. oldalról A hagyományünnep alapját tulajdonképpen a három faluban járt boricatánc képezte. Erről szólt a nyitónapon az a beszélgetés, amelyen a Brassói Lapok főszerkesztőjének, Ambrus Attilának a vezetésével a tánc múltjáról és identitásformáló szerepéről osztották meg ismereteiket az egybegyűltekkel szakemberek. A különböző kulturális műsorok a tatrangi templomban, a zajzoni egyházi kultúrházban, illetve a pürkereci színpadon voltak láthatók, a gyerekeket pedig Pürkerecen tanították a kézművesség hagyományaira. Tehát a szervezésből a „zárzások” (Tatrang), a „rozsdások” (Zajzon) és a „meszesek” (Pürkerec) egyaránt kivették részüket, ezzel is jelezve, hogy Háromfalu csángó közösségei egységet képeznek. A közösségek összetartozását nem csak a hasonló szokások, a hasonló viselet jelzi. Közös gyökér az evangélikus hit, amelyet vasárnap ünnepi istentiszteleten vallottak meg az oltszakadáti és orosházi vendégekkel egyetemben. ■ Veres Emese-Gyöngyvér Hagyományok ün ► A gombamód elszaporodott falunapokkal ellentétben, amelyeken jobbára az ünnepnek már csak a hagyományát próbáljuk mi, tudósítók tetten érni, a barcasági (Erdély, Brassó megye) Háromfaluban a tatrangi, zajzoni és pürkereci evangélikus egyházközség közös szervezésében június 13-15-én megtartott rendezvény tartalmas, érték- és - amint számos helyi résztvevő elmondta - remélhetően hagyományteremtő is volt. „Az ünnep során felvonultatjuk Tatrang, Zajzon és Pürkerec még élő hagyományait, szokásait. Bemutatjuk a tojásírást, boricajárást, valamint a népi viseleteinket, táncainkat és játékainkat, de nem maradnak el a helyi gasztronómiai ínyencségek sem” - állt a meghívón, s bizony bánhatja, aki ellenállt a csábításnak. Az utóbbi évek egyik, ha nem a legrangosabb seregszemléjéről maradt le. * * * Pénteken, június 13-án a tatrangi gyülekezeti teremben az egyedi háromfalusi szokás, a boricázás múltját, jelenét ismertették, jövőjét latolgatták néprajzkutatók és régi boricások. Könczei Csilla, a kolozsvári Babe^-Bolyai Tudományegyetem antropológusa, a Kulturális identitás, rítus és reprezentáció a Brassó megyei Háromfaluban - A borica című könyv szerzője a boricázók viseletének változásáról, a táncosok által használt kellék, a „lapocka” metamorfózisáról beszélt. Könczei Csilla megvallotta, hogy a borica - kisebb-nagyobb megszakításokkal - szinte egész eddigi életét végigkísérte. Hétfaluban 1979- ben, tizenhat éves korában járt először. Akkor hallotta először a borica zenéjét Sára Aladár előadásában, és akkor találkozott a boricatánccal, amelyet - mivel minden általa korábban ismerttől eltért - erősen furcsállott. 1982 szeptemberében László Csabával visszatért Háromfaluba, és megkereste azokat a vatáfokat, azaz táncvezetőket, akik jól ismerték a boricát, és a beszélgetések, valamint a közös táncolások alapján írásban rekonstruálta a tatrangi, pürkereci és zajzoni borica folyamatait, térformáit, tánclépéseit és vezényszavait. Koszta István brassói evangélikus lelkész régi boricás emlékeit mesélte el. O már gyerekkorától hegedűsként csatlakozott a boricajárókhoz. A négyfalusi ifi. Magdó János arra emlékezett, hogy a háromfalusiak rendszeresen jártak utcájukban a boricával, amely a várossá nőtt Négyfaluból már évtizedek óta kihalt. A beszélgetés konklúziója: korántsem zárult le a téma kutatása, a különböző intézményekben és személyeknél tárolt és őrzött adatok gyűjtése, közzététele nagyban elősegítheti a hétfalusi emberek és a borica mélyebb megismerését és jövőbeli tanulmányozását. * £ * A tatrangi gyülekezeti teremben a Camera Club Sicolorum fényképészcsoport életképeinek tárlatát Bartha Ártpád, a Brassói Szépművészeti Múzeum igazgatója nyitotta meg. A tatrangi tájház ezentúl berendezett csángó szobával várja a látogatókat. Érdekes adalékokkal szolgál és tárgyi emlékeket sorakoztat fel a máshonnan érkező, néprajz iránt érdeklődők számára, de azoknak a helybélieknek is, akik elődeik életmódjára, -körülményeire kíváncsiak. A tatrangi templomban a sepsiszentgyörgyi Mácsafej együttes koncertjét hallhatta a közönség. A Mácsafej a háromfalusi csángó költő, Zajzoni Rab István, illetve erdélyi költők megzenésített verseit tolmácsolta. A Zajzoni Rab-versek dallamát háromfalusi énekek ihlették. * * * Június 14-én, szombaton délelőtt a gyermekeké volt a tér. A pürkereci kultúrházban megismerkedhettek a tojásírás, a bútorfestés, a fafaragás, a nemezelés rejtelmeivel. Beavatták őket az íjászat művészetébe, népi játékokat játszhattak, és barantabemutatón vehettek részt. Este a zajzoni kultúrházban - a HMIK Band műsora után - bemutatták az oltszakadáti fonót. Megtanították a moldvai körtáncot. Fellépett a Harmadik zenekar. * * # Szentháromság vasárnapján a Zajzon hídján találkoztak a pürkereciek, tatrangiak és zajzoniak, azon a ponton, ahol a három barcasági csángó falu összeér. A Mi fúvószenekar ritmusára vonult fel Pürkerec főutcáján, a dombon álló evangélikus templomig a népviseletbe vagy ünneplőbe
