Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-22 / 25. szám
4 2014- június 22. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Továbblépések az EHE-n ► „Együtt lépünk eggyel tovább” - fogalmazott dr. Béres Tamás, a Rendszeres Teológiai Tanszék vezetője június 13-án, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanévzáró istentiszteletén a zuglói evangélikus templomban. A szomszédos kollégium felújítását végző munkások aznapra letették szerszámaikat. A vizsgatemető-évértékelő - és nem utolsósorban hálaadó - alkalmon mind az alsóbb és felsőbb évfolyamok kiemelkedően teljesítő növendékei, mind a teológiai tanulmányaikat az idén, illetve negyven, ötven vagy hatvan évvel ezelőtt abszolválok elismerésben részesültek. A118. zsoltár 24. versét idézte igehirdetésében Béres Tamás: „Ez a nap az, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” Nem egyszerű évzáró ünnep a mai - hangsúlyozta a jövő embereit köszönthetjük. A jövő embereinek útja a közösségi terek kialakítása és megerősítése felé vezet. A mesterszakért felelős professzor a társadalom különböző rétegei felé való kilépésre buzdította a hallgatókat. „Vigyétek az evangélium erejét és a lelkiismeret szabadságát utatokra” - hangsúlyozta. Az igehirdető érdekes és elgondolkodtató statisztikát hozott társadalmunk életképességéről. Eszerint a magyar társadalom 70%-a szenved, 20%-a lázad, és csupán 10%-a cselekszik. Magától értetődő, hogy aki útra bocsát, az a harmadik csoportban szeretne tudni bennünket - szögezte le Béres Tamás. Nagy szavak helyett pedig az oly gyakran hallott, ám kevéssé mélyen értett kifejezésekre irányította a figyelmet, mint a reménység. A reménység minden pillanatban kezdődik, és értelmes életre hív. A reménység hangjait az egyetem énekkara és liturgikusének-szemináriuma szólaltatta meg Dömök Krisztina vezényletével. Orgonán Finta Gergely játszott. Az ünnepi ülést dr. Korányi András, az EHE Egyháztörténeti Tanszékének professzora nyitotta meg. Dr. Szabó Lajos rektor nagy ívű áttekintésében hangsúlyozta, hogy a minőségi képzés garanciája az a lelki többlet, amelyet az intézmény folyamatosan éltetni igyekszik. A rektor beszédében kitért arra, hogy az elmúlt tanévben - Béres Tamás és Korányi András személyében - két új professzort nevezhettek ki, és kiemelte azt is, hogy az EHE oktatói tevékenyen részt vettek a revideált új fordítású (RÚF) Biblia teológiai munkálataiban, valamint a reformációi emlékévre készülő Luther-sorozat gyarapításában is. A teológia és a művészet viszonyáról elmélkedett még Szabó Lajos, megemlékezve Polgár Rózsa textilművész „kárpitba szőtt emlékeinek” univerzális üzenetéről és erejéről. Jó kedvvel köszöntötték ezután az ókori szövegekkel mindig jókedvűn elbánó, idén ötvenéves dr Kőszeghy Miklóst, az egyetem oktatóját. Méltó búcsúztatásban részesültek a teológia életébe új színt és hangot hozó német ösztöndíjas cserediákok is. Beszédet tartott Kodácsy Tamás, akinek habilitációs dolgozatát ebben a tanévben fogadta el az EHE illetékes bizottsága. A habilitált doktor a szószéki beszéd isteni és emberi oldalának összefonódásáról beszélt. Kodácsy Tamás - mint az EHE testvérintézményének, a Károli Gáspár Református Egyetemnek az oktatója - külön is köszönte az ökumenikus nyitottságot, és hangsúlyozta, hogy ezt a teológiai munkában általában is elengedhetetlennek tartja. Mostanra jobbára kicserélődött az egyetem rektori és gazdasági hivatalának személyi állománya. Kovács Viktor egyetemi lelkész feleségével, Kovácsáé SterczerRita egykori tanulmányi felelőssel és néhány hetes gyermekükkel vidékre költözik lelkészi szolgálatra. (Az új tanévtől Pángyánszky Ágnes lesz az egyetemi lelkész.) Az alkalom offertóriuma a kiemelkedő tanulmányi eredményeket elért tanulókat támogató Dr. Sólyom Jenő Alapítvány céljait szolgálta. Az alapítvány éves jelentését Korányi András ismertette. A Dr. Sólyom Jenő-díjat Percze Sándor győrménfőcsanaki evangélikus lelkész nyerte el Művészet, mozi, prédikáció című pályaművével. Az idei tanév oklevéltermése is bőséges volt. Nyolcán szereztek teológus-lelkész, ketten katekéta-lelkipásztori munkatárs, hárman hittanár-nevelőtanár, négyen teológus mesterszakos oklevelet, égy hallgató pedig kántor szakon vehetett át oklevelet. A jubilánsok nevében Pátkai Róbert nyugalmazott püspök megszívlelendő teológiai gondolatokkal köszöntötte az ünnepi ülés résztvevőit. ■ Kinyik Anita Teológus-lelkész szakon oklevelet szerzett: Andrejek-Györfi Judit, Arató Lóránd, Bajnóczi Mártó, Brunner Beatrix, Gyurkó Donát, Kulcsár Márton, Molnár Lilla, Szlaukó Orsolya ♦ sikeres záróvizsgájáról igazolást vehetett át: Bence Győző ♦ Katekéta-lelkipásztori munkatárs szakon alapfokozatú (BA) oklevelet szerzett: Zaharia Annamária Júlia ♦ sikeres záróvizsgájáról igazolást vehetett át: Ondrik Erzsébet ♦ levelező tagozaton alapfokozatú (BA) oklevelet szerzett: Horváthné Somogyi Renáta ♦ sikeres záróvizsgájáról igazolást vehetett át: Tóth Zsoltné ♦ Hittanár-nevelőtanár mesterszakon oklevelet szerzett: Fülöpné Horváth Mónika, Nagyné Gadányi Andrea, Óvári-Urbán Anikó • sikeres záróvizsgájáról igazolást vehetett át: Szabó-Varga Aliz ♦ Teológus mesterszakon, szociáletika szakirányon oklevelet szerzett: Frankó Dóra, Négyesi Zsolt, Szűcs Kinga Beatrix ♦ biblikus szakirányon oklevelet szerzett: Pásztor Zsófia Eszter ♦ Kántor szakon oklevelet szerzett: Arató Lóránd ♦ Habilitációs oklevelet szerzett: Kodácsy Tamás Jubileumi oklevelek: Emléklap (40 éve, 1974-ben végzett): Balogh András, dr. Foltin Brúnó Pál, Gáncs Péter, Szabóné Mátrai Marianna, Némethné Tóth Ildikó, Mátis András ♦ Arany oklevél (50 éve, 1964-ben végzett): Aradi András, Kosa László Csaba, Kutyej Pál Albert, Nobik Erzsébet, Rőzse István ♦ Gyémánt oklevél (60 éve, 1954-ben végzett): D. Keveházi Lászlóné Czégényi Klára, Glatz József, Sárkányné Horváth Erzsébet, Karner Ágoston, Dóka Zoltánná Lakos Magda, Pintérné Nagy Erzsébet, Pátkai János Róbert, Völgyes Pál A Dr. Sólyom Jenő-díjat vehette át: Percze Sándor Mit vár az egyház a teológiától? Részletek dr. Szabó Lajos évzárói rektori beszédéből Az aktuális kérdés Az elmúlt tanévben egyházunkban többször is megfogalmazódott egy nagyon határozott igény és elvárás az Evangélikus Hittudományi Egyetemmel kapcsolatban. Foglalkozott ezzel a püspöki tanács, a zsinat és az országos presbitérium is. De több más megbeszélésnek is ez a kérdés volt a témája: mit vár az egyház a teológiától? Folyamatosan zajlik ma az együtt gondolkodás az egyetem és fenntartója, a Magyarországi Evangélikus Egyház között. Ezeken az alkalmakon több aspektusból vizsgáljuk az evangélikus teológiai képzés aktuális lehetőségeit és megújulásának útját. Az alapkérdés valóban ennyi: mit vár az egyház a teológiától? Elméleti és gyakorlati kérdésként valóban ez az egyik standard kutatási irány a teológia tudománya számára minden időben. Amióta intézményesedett a teológiai oktatás a történelem folyamán az egyetemi keretekben, azóta időközönként újra és újra előtérbe kerül ez a kérdés. Ez a dialógus javára válhat a teológiai munkának, ha valóban őszintén és partneri stílusban folyik. A tudományos munka örök kritériumát is szem előtt tartja azzal, hogy az egyetemi autonómia nem csorbul a folyamatban. Kölcsönös így a felelősség az egyház és az egyetem között. Egyik beszélgetőpartnerünk, Fábri György egyházkerületi felügyelő egyértelmű tömörséggel ki is fejezte a fenntartói elvárást az oktatókkal folytatott eszmecserén: minőségi képzést várunk. Ha arra gondolunk ma, hogy a rendszerváltozás negyedszázados évfordulóját éljük, akkor ez a szinte teljesen újraformálódott magyar egyházi felsőoktatás számára is mérföldkő. Mi valósult meg negyedszázad alatt? Milyen munkaerő került az egyházi szolgálatba? Mennyire és milyen színvonalon áll helyt ma az a generáció, amely ebben az időszakban kapott diplomát akár csak a mi intézményünkben is? A mai ünnepi alkalmunknak is ez a tétje: mennyire felvértezetten, milyen erősen lépnek ki intézményünkből azok, akik diplomát vesznek át, és szolgálatba állnak hamarosan? Oktatók és hallgatók abban bízunk, hogy valóban rendelkeznek azzal a tudással és képességgel, amely lehetővé teszi majd szolgálatukat az egyházban. Emberileg nézve lehet garanciákat keresni és beépíteni is a képzési folyamatba, de a kilépéskor egy „kezdésre” való alkalmasság a tét. Ez egy külső oldal, amelyet minden bizonnyal a DPR, vagyis a diplomás pályakövető rendszer kiépítésével mi is alaposabban fogunk látni, grafikonok és számsorok segítségével. A teológiai diplomának van azonban egy másik vetülete is. Egy olyan lelki oldal, amelyet nem lehet jegyekben és minősítésben kifejezni. Ez a személyes, belső lelki érték, amely minden végzett hallgatóban másképpen jelentkezik, de lényeges a fejlettsége és érettsége a pályakezdő élet számára. Bízunk benne, hogy a külső és belső „diploma” egyaránt jó minőségű és hitelesítő erejű. Erre a másodikra vonatkozóan nagyon hamar visszajeleznek a gyülekezetek tagjai, az iskolák hittanosai és az új lelkész „érdeklődő, kíváncsi” környezete. A teológia a szélesedő kapcsolataiban újul meg A teológiai gondolkodás azonban ennél szélesebb kapcsolati rendszerben és teljesebb képben tud csak igazi tanévzáró ünnepségen emléklapot vehetett át a teológián negyven éve végzett Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes és Gáncs Péter püspök is zán működni. Bár ma egyre többször halljuk és olvassuk, hogy egy-egy szakterületnek is csak nagyon csekély részét láthatja át az adott terület kutatója, de a részeredmény, a speciális terület is csak akkor érvényesül, ha érthető nyelven és a nagy egész számára is indokoltan fogalmazza meg téziseit. A teológia is akkor igazán teológia, Béres Tamás hirdet igét az egyetem tanévzáró istentiszteletén ha minél inkább a teljesség, az „egész” irányában kutat és kérdez. Az impulzusait és a forrásait is a nagy összefüggések, az élet egészének megközelítésével szerzi be. Amikor lútre segíteni, hitben elmélyíteni szeretne, akkor is nagyon széles spektrumon mozog. Az élet pillanatait az élet egészének rendszerében szemléli. A véleményét is úgy tudja eredményesen kifejteni, ha nem pusztán a kifinomult hallásúaknak, a specialistáknak szól, hanem minél szélesebb körben nagyon sok embernek. (...) A teológia tudományának nyitottsága, érdeklődése akkor értékes, ha nagy területeken teszi lehetővé az aktív kapcsolatot a környezettel. így nem válik életidegenné. Nem lejárt szavatosságú. A teológiának mint tudományágnak hihetetlen nagy befogadóképességűnek kell ma lennie. Minden félelemből, kishitűségből bekövetkező szűkülés és határépítés egyben veszteséget is jelent. Valami kimarad Isten nagyságának és mindenhatóságának megismeréséből. A teológia ma arra van kötelezve, hogy felfedezzen és felismerjen jeleket és történéseket úgy, hogy nyíltan és élvezetesen kérdezzen, érdeklődjön és szólaljon meg velük kapcsolatban - ennek kockázatával és nehézségeivel is számolva.
