Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-06-08 / 23. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2014. június 8. »- 5 A budapesti Benczúr Ház dísztermében ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját május 28-án a Protestáns Újságírók Szövetsége, a Prúsz. Felsorolni is nehéz lenne, ki mindenki tisztelte meg személyes jelenlétével - vagy köszöntőlevéllel - a hivatalosan 2004. április 7-én megalakult egyesületet. (Nem, nem lenne nehéz felsorolni őket, csak szerénytelenség. - A szerk.) Idézzük inkább az Evangélikusait tudósítóját, aki ilyesféleképp fogalmazott: „Az ünnepi együttlét nem is kezdődhetett mással, mint a tíz évvel ezelőtti kezdetek felidézésével.” Az ötlet, hogy jó lenne olyan közösséget létrehozni, amelynek tagjai vallják a protestáns értékeket - sokakat megszólított. Ötletelések és megbeszélések követték egymást, mígnem kiderült: a történelmi (protestáns) egyházak vezetői is nyitottak egy efféle újságíró-szövetség támogatására. A kezdeti lelkesedés láthatóan mind a mai napig meghatározza a szövetséget. Novotny Zoltán elnök nemhiába említette, hogy a Prúsz - háta mögött immáron harmincöt konferenciával - a médiaműhelyeken, a klubesteken, az adventi vacsorákon keresztül nemcsak szakmai fórumot jelent a tagok számára, hanem egyúttal közösséget is. „Ma is feladatnak tekintjük, hogy munkánkkal reményt keltsünk az emberekben, és ezáltal közösséget építsünk. Ezért jöttünk ma is össze: hálát adni” - fogalmazott az elnök, aki felidézte az Evangélikus Élet főszerkesztőiének, T. Pintér Károly Prúsz-titkárnak az álláspontját, aki így fogalmazott: „Aki felvételét kéri a Protestáns Újságírók Szövetségébe, az tulajdonképpen »bizonyságtevő«, mert ezáltal óhatatlanul bizonyságot tesz hitéről, értékrendjéről.” A Protestáns Újságírók Szövetségének bensőséges gálaestjén nem csak beszédek hangzottak el. Fellépett a Boyzless Voice, Szomor Anikó fuvolaművész és Oláh Gábor zongoraművész, Lázár Csaba színművész, valamint - keresztény tartalmú rockszámokkal - Keresztes Krisztina és Keresztes István is. Egyházunk részéről az évfordulós gálaesten jelen volt - többek között - Gáncs Péter elnökpüspök, Fabiny Tamás médiáért felelős püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő, D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, Szeverényi János országos missziói lelkész, dr. Fischl Vilmos MEÖT-főtitkár, dr. Szentpétery Péter egyetemi docens és Regősné Zászkaliczky Zsuzsanna, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa is. Az Evangélikus.hu nevében nem is kívánhatunk mást a tízéves szervezetnek, mint azt, hogy az eddigi tíz év tapasztalatai alapján hosszasan folytassa megkezdett misszióját. ■ Galambos Ádám Részletek az Evangélikus.hu, valamintaPrusz.hu honlapon PROTESTÁNS ÚJSÁGÍRÓK SZÖVETSÉGE \wrtm 2004 € Soli Deo gloria! (Nyitóáhítat a Prúsz május 28-i gálaestjén) ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Amikor áhítatra kérnek, a legnehezebb a textusválasztás. Ezért most nem olvasok fel igét. Csak utalok egy olyan mondatra, amelyet nem szoktak igehirdetési alapigeként sem kijelölni, sem választani. „Én, Pál, saját kezemmel írom” - e mondat variánsait olvassuk az Első korinthusi, a Galata-, a Kolossé-, a Második thesszalonikai és a Filemon-levélben. Pál büszke arra, amit írt. Joggal büszke. Nem akármit rögzített. S ha valamit kétezer év múlva is olvasnak, az nem akármilyen írás. Pál büszkén írja az evangéliumot megfogalmazó mondatait, az életbölcsességnél, útmutatásnál többet: az igét. Nem más diktálta, nem más formálta a mondatokat. Én, Pál írom, olvassuk a galatákhoz írt levél végén - s azután ott következnek még a mély vallomást hordozó mondatok a kereszt evangéliumáról, az Isten halálos szeretetének a titkairól. Én, Pál írom, saját kezemmel!... S óhatatlanul is arra gondolunk, amit saját kezünkkel papírra vetettünk mi is. Minden sor mögött ott vagyunk tudásunkkal, igényességünkkel, végigküzdött vagy spontán hitvallásunkkal. Mi fogalmaztuk, mi mondtuk, mi írtuk. Örülünk neki, kihúzzuk magunkat. Nem kell ehhez keresztény műfajban alkotnunk. Az isteni értéket sokféle formában továbbadhatjuk... És a keresztény ember akkor is Istenhez való viszonyában értelmezi magát, ha látszólag nem vallásos témában mozog, alkot. Amit írunk, ahogy írjuk, amilyen célt kitűzve alkotunk, az mind-mind az Istenhez tartozásunkban - vagy a tőle való távolságunkban értelmezhető. Nem csak vasárnap 10-től 11-ig vagyok Isten gyermeke - létem minden rezdülésében. A munkámban is. A protestáns újságíró jól tudja, hogy semmi - sem magasság, sem mélység, sem jelenvalók, sem eljövendők - nem szakít el az Isten szeretetétől. S ez a szeretet valami módon - sugározva vagy csak éppen hogy, halványan, de — visszatükröződik. így alkotunk. Büszkék vagyunk rá. Egy-egy tudósításra, riportra, tárcára, meditációra, szépírásra. Büszkék. Még akkor is, ha a tollat letéve az ujjunk felfelé mutat: soli Deo gloria! Istené, egyedül Istené a dicsőség. Büszkeségünk oka, hogy együtt mondjuk Pállal: saját kezemmel írtam. Saját kezemmel? S mos már a bizonyosság felkiáltójele helyére egy kérdőjel ágaskodik. Azután eszembe jut egy afrikai imádság: Krisztusnak nincs más keze, mint a tiéd, nincs más lába, mint a tiéd, Krisztusnak nincs más szája, csak a tiéd. Ez a gondolat megkérdőjelezi az alapot: saját kezemmel írtam. S ha visszagondolok, valóban úgy van: ami jó volt, ami sikerült, aminek volt értelme, aminek volt értéke, azt nem én csináltam. Isten ihlette mondatok, Isten vezette kéz, Isten irányította mozdulatok. Mert valaki titkon ott áll mögötted, és vezeti a kezedet. Mint az első rajzoknál, az első betűknél, az első soroknál az édesanya vagy édesapa fogta valaha a kezed, s ha kellett, irányított, úgy irányítja néha keményen tartva, néha észrevétlenül az írásodat, a szavadat az Isten. Ez igazi evangélium. S ez az, amiért kell és érdemes is imádkozni. Azután eljuthatunk - bárcsak eljutnánk! - arra a pillanatra, amikor a zsoltárossal együtt ki tudjuk mondani: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod!’ (Zsolt 139,5) Nem nyomasztó, nem ránk nehezedő, nem fékező, korlátozó kéz ez, hanem védő, segítő, sőt áldó kéz. Ha írunk, ha szólunk, legyen ő minden szónak a motiválója, legyen minden megfogalmazott mondatnak a megáldója. Bárcsak ő írna kezünk által, ő szólna a szájunk által! így lesznek isteni írásaink, így lesznek isteni munkáink. Ő teszi kezünk munkáját maradandóvá. A szerző evangélikus lelkész, a magyar kormány Reformáció Emlékbizottságának miniszteri biztosa PROTESTÁNS ÚJ&kíÍRÓK ^f^l’SÉGH A Boyzless Voice női kamaraegyüttes Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter levele Tisztelt Ünneplő Közösség! Szeretettel köszöntőm a Protestáns Újságírók Szövetségének megjelent tagjait szövetségük 10 éves fennállása alkalmából! Egy szinte totálisan mediatizált világban az egyes ember és az emberi közösségek könnyen válhatnak és válnak manipulációk áldozatává legbensőbb viszonyaikban is. Az „igazi” újságírók felelőssége egyre nagyobb, miközben szakmájuk rohamosan veszít exkluzivitásából. Ma már egy You- Tube-feltöltés, egy blogbejegyzés is médiamunkássá tehet bárkit. Értékalapon állni, élni és írni - egyre keskenyebb ez az út. Önök mégis ilyen úton kívánnak járni, s ez tiszteletre méltó elhivatottságról árulkodik. Kívánom, hogy ne csalódjanak, hanem kapjanak minél több visszajelzést azoktól, akiknek olvasóként, kollégaként, közéleti szereplőként ugyancsak fontosak a keresztyén-protestáns értékek s azok hiteles, vonzó közvetítése a 21. század viszonyai között. Ez a levél is egy ilyen támogató és hálás visszajelzés. Jó, hogy vannak, jó hogy együtt vannak, jó, hogy dolgoznak, hogy nem hagyják magukat. Ne is hagyják! Hiszen sajátos, unikális üzenet bízatott ránk. S ha mi hallgatunk, akkor azt ki fogja leírni, elmondani, közvetíteni?! Isten éltesse a 10 éves szövetséget! Budapest, 2014. május 23. Üdvözlettel: ■ Balog Zoltán Novotny Zoltán Prúsz-elnök szignálja a gálaest emléklapját Európai ökumenikus tanácsok főtitkárainak találkozója ^ A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) nevével olvasóink gyakran találkozhatnak az EvÉlet hasábjain. A keresztény egyházakat azonban nemcsak hazánkban, hanem más európai országokban is összefogják hasonló szervezetek. Az európai ökumenikus tanácsok főtitkárai évente egyszer üléseznek, mindig másik országban. Tavaly Finnország, Helsinki, idén május 20-23. között Hollandia, Amszterdam volt a házigazda. Tizenhat európai ökumenikus tanács főtitkára volt jelen az Európai Egyházak Konferenciájának égisze alatt szervezett tanácskozáson, a MEÖT-öt e sorok írója képviselte. A főtitkárok beszámoltak arról, milyen rendezvények zajlottak tavaly nemzeti tanácsaik szervezésében. Több beszámolóban is hangsúlyt kapott az egyház és az állam kapcsolata. Néhány állam az ökumenikus tanácsokat is támogatja anyagilag. Nem egy főtitkár kiemelte, hogy szervezetük különböző bizottságai milyen jól szervezetten működnek, és akár komoly tudományos értékű teológiai anyagokat is kiadnak. Magyarországnak sem kellett szégyenkeznie, hiszen tavaly Budapesten volt az Európai Egyházak Konferenciájának tizennegyedik nagygyűlése, s a szépszámú résztvevővel zajlott rendezvénynek a magyar ökumenikus tanács - tagegyházaival együtt - volt a házigazdája. Az amszterdami találkozó első napján - a nemzeti ökumenikus tanácsok bemutatkozása mellett - Gazdasági krízis és az egyházak felelősségvállalása címmel tartott előadást dr. Trinus Hoekstra református lelkész-szociológus és dr. Huib Klamer jogász-pszichológus. Rámutattak arra, milyen komoly feladatokat végeznek a holland egyházak a krízishelyzetbe jutott családok érdekében - sokszor a kormányét felülmúló hatékonysággal cselekednek. Másnap a belgiumi Antwerpenbe utaztak a résztvevők. Az egész napot a Belga Egyházak Ökumenikus Tanácsa szervezte. A főtitkárok egy egyházi szeretetotthont látogattak meg. Tapasztalhatták, milyen magas színvonalú az idősek, hajléktalanok és fiatalok lelkigondozása. Délután a város katolikus püspöke tartott tájékoztatást az ökumenikus kapcsolatokról. Kiemelte: terjednek a szabadegyházak. Főként a migránsok körében munkálkodnak, akik közé a katolikus egyház nem jut el olyan erővel, mint ők - mondta el őszintén. A tanácskozás résztvevői találkozhattak Antwerpen kikötőjének lelkészével: stílszerűen egy hajóút alkalmával beszélt munkájáról a főtitkároknak. A következő nap programját ismét a bemutatkozások adták, és téma volt az ökumenikus tanácsok oktatásban való szerepvállalása. Az ír főtitkár az emmausi tanítványok történetéről szólva gyakorlati feladattal egészítette ki mondandóját: a résztvevőknek kettesével kellett elmenniük sétálni, közben beszélgetniük húsz percen át, felidézve az emmausi tanítványokat. George Molenkamp, az Amszterdami Egyetem nyugalmazott professzora, üzletember az egyházaknak a környezetvédelemmel kapcsolatos felelősségéről beszélt, különös tekintettel a vízre. Gé Speelman, az Amszterdamban és Groningenben működő Protestáns Hittudományi Egyetem oktatója előadásában kiemelte a muszlim nők hátrányos megkülönböztetését, többek között a hidzsáb - a nők fejét és testét takaró ruha - viselése kapcsán. A tanácskozás zárónapján Guy Liagre, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára számolt be szervezetének munkájáról. Végezetül a következő főtitkári értekezlet helyét és időpontját is eldöntötték a résztvevők: jövőre Németországban lesz a találkozó. ■ Dr. Fischl Vilmos
