Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-19 / 3. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 79. évfolyam, 3. szám ■ 2014. január 19. ■ Vízkereszt ünnepe után 2. vasárnap Ára: 275 Ft „A fő kérdés, hogy ezt a hajót miként tudjuk a statikusból dinamikus állapotba hozni. Hogy élettelen organizációból élő organizmussá tudunk-e válni. Ahhoz azonban, hogy a Szentlélek szele lobogtathassa a vitorlát, mindenkinek oda kell szánnia magát a szolgálatra.” Égtájoló !► 3. oldal „A Deák téren január 12-én ismét megszólalt előadást elevenítjük fel. Bach teológiája méltó örökösre talált, hiszen Kamp Salamon a zenét teológiailag és filozófiailag alátámasztva interpretálja, sőt mi több, ezt a próbák során az előadókkal is megosztja.” A karácsonyi örömhír utórezgései W- 6. oldal Uram, szeretnék válaszolni... 2. oldal Kortárs művészeti és vallási jelenségek 5. oldal Szela ► 11. oldal Az ökumeném eleje és vége !► 11. oldal Gyámság alól szabadságra 13. oldal A prezentáció jövője W- 15. oldal Ökumenikus imaheti melléklet W- 7-10. oldal Meghívó az ökumenikus imahét országos megnyitójára Most vasárnap veszi kezdetét a Krisztus-hívők egységéért tartandó ökumenikus imahét, melynek tematikáját erre az esztendőre a soknemzetiségű Kanada keresztény felekezeteit képviselő ökumenikus csoport állította össze. Az imahét hazai országos nyitó istentisztelete Budapesten, a Kálvin téri református templomban lesz január 19-én, 18 órai kezdettel. Az istentiszteleten Erdő Péter bíboros, prímás, érsek és Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök hirdet igét. A liturgiái szolgálatban Steinbach József református püspök, a MEÖT elnöke és - a hagyományokhoz híven - a MEÖT tagegyházainak vezetői vesznek részt. Az istentisztelet keretében kerül sor a felújított Kálvin téri református templom megáldására dr. Szabó István református püspök szolgálatával. Az istentiszteletet a Duna Televízió a Duna World csatornán élőben közvetíti. Az imahét központi igéje: „Hát részekre szakítható-e Krisztus?” (íKor 1,13a) Címlapképünk a Kanadai Egyházak Tanácsának a 2014. évi imahétre készített lógója. Az ország ökumenikus helyzetéről lapunk 10. oldalán olvashatnak. Korunk kontextusában Vendég igehirdető volt Budavárban a GEKE püspök-elnöke ^ Neves vendég igehirdető, a GEKE (Gemeinschaft Evangelischer Kirchen in Europa - Európai Protestáns Egyházak Közössége) ügyvezető elnöke, dr. Friedrich Weber szolgált a január 12-i, vasárnap délelőtti úrvacsorás istentiszteleten a budavári evangélikus templomban. A Braunschweigi Evangélikus Egyház lelkészi vezetője az idei év igéjét is - „De nekem olyan jó Isten közelsége!” (Zsolt 73,28a) - tartalmazó bibliai szakaszt választotta szószéki beszéde textusaként. Szavait dr. Fabiny Tamás, egyházunk külügyekért felelős püspöke tolmácsolta a gyülekezet tagjainak. A liturgiában Fabiny püspök mellett Bence Imre esperes, helyi lelkész vett részt, aki az istentisztelet kezdetén külön köszöntötte a GEKE jelen lévő alelnökét, Cselovszkyné dr. Tarr Klárát, egyházunk országos irodája ökumenikus és külügyi osztályának vezetőjét. Balról jobbra: Bence Imre, Friedrich Weber és Fabiny Tamás Friss személyes élmények szolgáltak Evangélikus Országos Múzeumban, Weber püspök prédikációjának kiin- ahol a Kortárs képzőművészek a toledulópontjaként. Egyebek mellett szó randáról című kiállítást tekintette esett arról, hogy járt a Deák téri meg, valamint beszélt arról is, mennyire megrázó volt számára a Terror Háza Múzeumban tett látogatás. Nevezett tárlatok már csalt azért is nagy hatást gyakorolhattak a püspökre, mert ő egy olyan szervezet, a GEKE egyik felelős irányítója, amelynek tagjai arra kötelezték el magukat, hogy a bizonyságtételben és a szolgálatban közösséget alkotnak, és igyekeznek hallatni hangjukat konkrét társadalmi kérdésekben oly módon, hogy mindeközben a protestáns értékeket képviselik. Mint elmondta, irányelveiket - konkrétan a szószéki és úrvacsorái közösséget - az európai reformátori egyházak képviselői által 1973 márciusában aláírt leuenbergi konkordiában rögzítették. (A konkordiát elfogadók 2003 óta immár a GEKE tagjai.) Megtudhattuk azt is, hogy mára Európa és Dél-Amerika több mint harminc országából kereken ötvenmillió protestáns -107 evangélikus, metodista, református és uniált egyház tagjai - törekszik a megbékélt sokszínűség megélésére a mindennapokban, a nélkülözhetetlen közös nevezőt, azaz a krisztusi alapot szem előtt tartva. Jézusra figyelve pedig ki-ki megélheti és átélheti - hangsúlyozta igehirdetésében Weber püspök -, hogy a valódi boldogságot nem a gazdagság, hanem az Istennel való közösség, az Úr közelsége jelentheti mindnyájunk számára. ■ Gazdag Zsuzsanna It* Dr. Friedrich Weber püspökkel interjúnk a 4. oldalon Köszöntéseinkköszönéseink ■ Bak Péter „Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: »Békesség néktek!«” (Jn 20,26b) Mind a mai napig a földön több millióan köszönnek egymásnak ezzel a két szóval: „Békesség néktek!” Szólhat így: „Szalem alejkum / wa alejkum esszalam.” De akár így is: „Shalom aleikhem / aleikhem shalom.” Mi, keresztények azonban nem így köszöntjük egymást, különösen hogy áldást és békességet hozzon, jelentsen mindazoknak, akik hisznek őbenne, és ezáltal örök életük legyen. A rendet (a békességet) a fejekben kellene legelőször meglelni, kialakítani, hogy valóban köszönthessük egymást - akár a Dicsértessék a Jézus Krisztus!, akár a Békesség néktek! szavak használatával és komolyan gondolásával. S talán álljon itt ez a fenti soroknál szívhez szólóbban megfogalmazva Reményik Sándor Békesség Istentől című verse: nem itt, Magyarországon. Eltérő módon üdvözöljük egymást római katolikusok, reformátusok és evangélikusok. Mindenki ismeri a,:Dicsértessék a Jézus Krisztus!”, az „Áldás, békesség!” és az „Erős vár a mi Istenünk!” köszöntési formákat. Szívem szerint a Jézus által használt szavakkal köszönnék én is, hiszen a béke, a békesség iránti vágy talán az egyik legfontosabb vágya az emberiségnek. Ha még azt is hozzágondoljuk, hogy ez nemcsak úgynevezett „politikai” békességre vonatkozik, hanem a lelki, egészségbeli, netán társadalmi békére is, nem hiszem, hogy sokan vitába szállnának velem. Mégis úgy gondolom, hogy maradjunk meg a már megszokott formáknál. Vagy mégse? Miért is jelentene nehézséget Jézus Krisztus dicséretével köszöntenünk egymást, vagy áldást és békességet kívánnunk egymásnak? Néhány hete többen arról vitatkoztak az Evangélikus.hu-n, hogy van-e, s mi lenne az akadálya a két magyarországi „tiltakozó” egyház egyesítésének. Szerencsére a kérdés nyugvópontra jutott. Viszont ha az ökumené „szűkített” változata is ilyen heves reakciókat, hogy ne mondjam, indulatokat vált ki, hogy állunk a szélesebb körben érvényesülővel? Igazából a mi háromféle köszöntésünk - ha jól meggondolom - egymásba, egymásból épül: Isten, aki erős várunk nékünk, úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát, Jézus Krisztust küldte a földre, dicsértessék az ő neve, Nincs nyugalom, nincs nyugalom,- a szív, Amíg ver, mindörökre nyugtalan. De mindörökké nyughatatlanul, Istentől mégis Békessége van. Nyugalma nincs, de Békessége van. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom,- vihar, Örök hullámzás a víz felszíne. De lent a mélyben háborítlanul Pihen a tenger s az ember szive, Hadd hullámozzék a víz felszíne. Békesség Istentől. Nincs nyugalom, nincs nyugalom, -s ez a Nyugtalanság mint a járvány, ragad. Te sugarazd szét békességedet És szóval, kézfogással másnak add. Az Isten Békessége is ragad. Békesség Istentől. Reggel mondd, délben mondd és este mondd A Feltámadott első, szép szavát. És ragyogóbbá lesz a reggeled És csillaghímesebb az éjszakád. És békességesebb az éjszakád. Békesség Istentől. Békesség Istentől: mi így köszönjünk, Hogy köszöntésünkben lélek legyen - Vihartépett fák - ágainkon mégis Vadgalamb búg és Békesség terem. Békesség: köszöntésünk ez legyen. Békesség Istentől. Erős vár a mi Istenünk!
