Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-05 / 1. szám
4 •« 2014- január 5. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Az ébredés kezdete A reformáció talajában gyökerezve 1^ Folytatás az 1. oldalról Nemcsak az egyénnek, hanem a gyülekezetnek és az egyháznak is meg kell térnie, hogy ne vesszen el, hogy ne egyezzen ki a világgal. A napokban megnéztem a Call Girl című svéd-norvég-finn-ír filmet. Megtörtént eseményeken alapul a történet: az egész Svédországot megrengető, hetvenes évekbeli prostitúciós botrányt dolgozza fel. Egy nem kevés politikai befolyással bíró asszony call-girl-hálózatot működtet, amelyben kiskorúakat is foglalkoztat. Ügyfelei között számos magas rangú tisztségviselő, politikus, sőt miniszterek is szerepelnek. A beszervezett tinédzser lányok számára a nevelőintézetből való szabadulás reményét kínálja a gyors pénzszerzési lehetőség, imponál nekik az éjszakai élet, az új ruhák, az ital és a drogok. A film plasztikusan mutatja be azt a folyamatot, amelyben miniszterek, parlamenti bizottságok hozzák meg sorban azokat a törvényeket, amelyek megkönnyítik a kiskorúakkal való szexuális érintkezést, a velük való visszaélést. Ezekkel a liberalizált szabályokkal azután ők is élnek, az igazságügyi miniszterrel az élen. Látni kell ezeket a folyamatokat. Európa törvényesíti az igével, természetes renddel szembeni viselkedést, életmódot. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen a világ világ marad. Nagy kérdés, hogy ebben a sodró folyamatban az egyház meg tud-e állni. Egyházunk újonnan felállt missziói bizottsága hangsúlyozza a lelki, hitbeli szempontok elsőbbségét. Hitet az élő ige ébreszt, semmi más. Ezért szükséges, hogy megújuljon az én személyes, lelkészi életem, és megújuljon minden felelősséget vállaló, hordozó lelkész, teológiai tanár, presbiter élete. Isten nem tudja, nem akarja használni a megtérés nélküli egyházat (Jer 7). A jövő egyháza szempontjából döntő stratégiai pont a lelkészképzés, a gyermek- és ifjúsági munka (iskoláinkkal együtt) és a médiaszolgálat. Ezért írtuk le (és tettünk is lépéseket a megvalósítás érdekében - kevés eredménnyel), hogy szükséges megerősíteni a lelkészképzést - többek között a missziológia kötelező (nem fakultatív) oktatásával és a missziói gyakorlat megszervezésével. Lényegében szinte minden a gyülekezetekben dől el. Az egyház a gyülekezetekben él. A mai struktúrában meghatározó szerepe van a lelkésznek. Ezértfontos, hogy misszionárius lelkészeket képezzen egyházunk, akik égnek az Isten- és emberszeretet tüzében, ismerik a mai szociológiai, szellemi helyzetben alkalmazható szolgálati modelleket, megoldásokat. Mi ebben a mai helyzetben egyházunk evangélizációs és missziói bizottságának és a missziói lelkészeknek a feladata? Például a fentiek felismerése, képviselete és megvalósítása egyházunkban. Folyamatosan alakítani kell/szükséges a struktúrát is, többek között megtalálni a missziói munkaágak és vezetőik helyét, felelősségét az egyházi életben. A missziói bizottság - magától értetődően - az egyházvezetéssel együtt kell, hogy megtalálja, megfogalmazza egyházunk közeli és távolabbi céljait. Ez a munka folyamatos volt az elmúlt években is. A missziói törvény szerint néhány évente a bizottság a zsinat elé terjeszti az irányelveket, hangsúlyokat. A zsinat azokat megtárgyalja és elfogadja. Ezt megtették az előző ciklusok munkaközösségei is. Kiáltsunk, könyörögjünk megújulásért, és tegyük dolgunkat az Ige szerint! A többit bízzuk az Úrra. A szerző a Margyarországi Evangélikus Egyház országos missziói lelkésze Megjelent a Keresztyén Igazság jubileumi száma A Keresztyén Igazság folyóirat a jubileumi, századik számához ért. Ennek örömére száz oldalon, gazdag tartalommal kerül az olvasók kezébe. Az Igehirdetés rovat Túróczy Zoltánnak a közelmúltban megjelent kötetéből közöl egy adventi elmélkedést, majd folytatódik a Lutheri teológiáról mindenkinek sorozat, mely ezúttal az adiaforon kérdését járja körül. 1983-ban adták ki neves német teológusok azt a dokumentumot, amely az úrvacsorával kapcsolatos téves gyakorlattal szemben kifejezésre juttatja a lutheri teológiai szempontokat. Fontos tájékozódási pont ez tehát minden evangélikusnak. A tanulmányok sorát Dóka Zoltán írása nyitja: az óegyházi evangéliumok etikai alkalmazhatóságát vizsgálja az igehirdetésben, nagy segítséget adva ezzel minden igehirdetőnek, de igehallgatónak is. Folytatódik Tubán József Identitás és tolerancia című sorozata, immár a harmadik, befejező résszel. Nagy érdeklődésre tarthat számot Terray Lászlónak a „Füstbe ment terv” címmel Vájta Vilmos ügynökké szervezésének kísérletéről szóló tanulmánya, illetve Pátkai Róbert írása, melyben a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközösségének (KÉMELM) munkásságát rejtő iratanyagot veszi számba. Új témával jelentkezik az ezt követő írás: Tóth Károly az egyházi választások történetét dolgozza fel folytatásokban. E számban köszöntik a kilencvenéves Terray Lászlót két, Norvégiában járt ifjú lelkész emlékezésével. Gazdag tartalommal telt meg a jubileumi számban az Emlékezünk rovat is. Közöljük Grendorf Péternek az Ordass Lajos sírjánál elmondott igehirdetését, a száz éve született Böröcz Sándorra emlékezünk Böröcz Enikő segítségével, Goór Judit tanulmánya pedig Weöres Sándor munkásságát eleveníti meg. Végül két könyvet ajánl a folyóirat az olvasók figyelmébe: Hallgrímur Péturssonnak az Ordass Lajos fordításában újra kiadott, Passió-énekek című művét, valamint id. Zászkaliczky Pál Vetés közben című kötetét. Reméljük, az olvasók örömmel forgatják majd az ünnepi számot! ■ Isó Dorottya szerkesztő A íl keresztyén igazság M Ordas» Lajos Alapítvány negyedévi folyóirata Új íslyam 10 ► Újpesten, a Károlyi István gróf által 1840-ben alapított településen egyazon esztendőben, száznegyven évvel ezelőtt, 1873-ban indult el az evangélikus és a baptista misszió. A két gyülekezet temploma és imaháza közel egy évszázada néhány száz méter távolságból tekint egymásra. Az evangélikus templom szépen felújított tornyán csillogó kereszt és a baptista imaház klinkertéglás homlokzatán fehérlő nagy kereszt az egykori munkáskerületként számon tartott nyüzsgő városrész szívében nap mint nap az ég felé irányítja az utca emberének figyelmét. A két gyülekezet szeretetteljes, őszinte kapcsolatát nemcsak az aktuális lelkészek, hanem a gyülekezetek tagjai is számon tartják. Mindkét protestáns felekezet a reformáció talajában gyökerezve együttműködésével jó példát mutat a városrész polgárainak. Nemegyszer együtt szolgáltak Újpest főterén, a karácsonyi vásár színpadán, vagy közösen osztoztak az alkalmi könyvesbódé működtetésén. A januári egyetemes imahéten és a reformáció hetében is együtt imádkozik a két közösség református testvéreikkel, sőt évente egy alkalommal a gyülekezetek presbiterei is találkoznak, ismerkednek. A februári, úgynevezett „szószékcserén” evangélikus lelkész hirdeti az igét a baptista imaház kereszteket ábrázoló, kerámiaborítású szószékén, és baptista lelkész prédikál az evangélikus templom boltíves falai között. Az évente hagyományosan megtartott nyári baptista egyházzenei tanfolyam keretében az evangélikus gyülekezet is biztosít helyet a zenei oktatásban részt vevő fiataloknak. A baptista testvérek a reformáció hónapjában, tavaly október 19-20-án emlékeztek meg arról, hogy négyszázkilencven évvel ezelőtt, 1523- ban érkezett Felső-Magyarország területére az első anabaptista prédikátor, Schröter Kristóf, aki Eperjesen alapított gyülekezetét. Az anabaptista mozgalom magyarországi kezdetére emlékezve több előadás is elhangzott. Josef Franz Enzenberger bécsi történészprofesszor az anabaptista reformációról, a mozgalom ausztria-magyarországi összefüggéseiről tartott előadást, Kiss Lehel kolozsvári egyháztörténész Bethlen Gábor erdélyi fejedelem alakját idézte, aki letelepítette és támogatta az anabaptista habánokat Erdélyben, dr. Szebeni Olivér egyháztörténész pedig Friss hírek, feketék és japánok közötti hutteri telepek címmel tartott érdekfeszítő előadást. Kérdésként merülhet fel az olvasóban, kik is valójában az anabaptisták, és korunk baptistáit milyen kapcsolat fűzi az anabaptistákhoz. A történelemírás számos esetben újrakeresztelőknek nevezi az anabaptistákat, mert bibliaértelmezésük szerint a keresztség szentségében csak a hitvallókat részesítették. A reformáció lángját meggyújtó Luther Márton fellépése idején többen is behatóan tanulmányozták a Biblia tanítását, és ez idő tájt nemcsak az úrvacsora kérdésében, hanem a keresztség ügyében is számos hitvita folyt. Maga Luther is sokat foglalkozott a keresztség formájával. Az egyház babiloni fogságáról című iratában vizsgálja ezt a kérdést. A Római levél 6. részének 4. verse nyomán meg is fogalmazta a keresztség tartalmi lényegét, de a gyakorlatán végül nem változtatott. Az anabaptista mozgalomnak számos irányzatát ismerjük. A mozgalom létrejötte nem köthető egyetlen kiemelkedő személyhez, mint a német vagy a helvét reformáció esetében látjuk. Természetesen számos kiemelkedő anabaptista vezetőt ismerünk. Szokás az anabaptista mozgalmat a reformáció népi irányzatának is nevezni. A népi jelző azonban ne tévesszen meg senkit. A mai napig száznál több anabaptista kódex maradt fönn, miközben a jezsuiták kocsiszámra égették el az anabaptisták kódexeit és énekeskönyveit. Az üldöztetés meneküléshez vezetett, sokan mártírhalált haltak. Előbb Morvaországban, később Erdélyben és onnan továbbmenve Oroszország területén telepedtek meg az anabaptista hitet követők. Ez a menekülés tartotta egyben a békességre igyekező, szorgos, hitük szerint élő embereket. Fazekasműhelyeikből kerültek ki a máig ismert és nagyra becsült habán kerámiák. Az 1609-ben Angliából elindult újkori baptista mozgalom ha nem is közvetlen utóda az anabaptistáknak, de a hitvalló keresztség okán mindenképpen szellemi örököse, éppúgy, mint a mennoniták vagy az evangéliumi szabadegyházak is. Enzenberger professzor egyik előadását dr. Balthasar Hubmayer anabaptista reformátorról tartotta, aki Luther és Zwingli kortársa volt. Zwingli először helyt adott a hitvalló keresztség gondolatának, de végül visszavonta, és üldözni kezdte az anabaptistákat és korábbi barátját, Hubmayert is. Hubmayer, a freiburgi egyetem doktora először a regensburgi teológiai akadémia rektoraként lett ismertté. A regensburgi dóm nagy hatású szónokaként tartották számon. Teológiai iratait azonban, amelyekben a keresztségről vallott nézeteit foglalta össze, már a nikolsburgi vár lelkészeként tette közzé. Nikolsburgban mint üldözött anabaptista reformátor mintegy hatezer tagú gyülekezetei vezetett. Működésének a Habsburg katolikusok vetettek véget, mikor is mondvacsinált politikai vádak alapján Bécsbe rendelték, és mivel nem volt hajlandó hitét megtagadni, máglyán égették el, feleségét pedig néhány nappal később a Duna vizébe fojtották. A baptisták mártírként tekintenek Hubmayerre éppúgy, mint Fischer Andrásra, a Felvidék anabaptista reformátorára is, akit Krasznahorka várából dobtak le a mélybe. Dr. Somogyi Imre, a múlt század egyik neves baptista vezetője írta: „Vértanúságotok nem volt hiábavaló, kifolyt véretek nem volt meddő magvetés...” Ma az evangélikusok és baptisták testvérként tekintenek egymásra, hisz az evangélium jó hírének hirdetése, a krisztusi élet megélésének bemutatása mindkét közösség tagjainak legfőbb célja. És ez nem csak Újpesten van így: Tótkomlóson elfogytak a baptisták, és megfogyatkoztak az evangélikusok, ezért a baptista imaházból evangélikus kápolna lett. ■ Marosi Nagy Lajos A baptista imaház mögött az újpesti evangélikus templom A SZERZŐ FELVÉTELE
