Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-20 / 16. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2014. április 20. » 9 Legyen a térből hely Beszélgetés az Evangélikus Országos Múzeum lehetőségeiről Bő hónappal ezelőtt lebontották a Deák téri evangélikus múzeum legutóbbi - egyelőre utolsó - időszaki kiállítását, és kiköltözött az intézmény irodája is. Elkezdődik a régen tervezett és várt felújítás, bővítés. Erről kérdeztem a múzeum igazgatóját, Harmati Béla Lászlót és történész-muzeológusát, Kertész Botondot.- 2011 májusában többfelvonásos finisszázzsal búcsúztatták az Evangélikus Országos Múzeum állandó kiállítását. Miért és kinek voltfontos ez a búcsú?- Kertész Botond: Mindnyájunknak, akik itt dolgozunk, akik szívünkön viseljük ennek a helynek és a gyűjteménynek a sorsát. Fontos volt egyházi vezetőinknek és „civil” barátainknak, akik a jóízű tárlatvezetéseket tartották. És annak a mintegy százharminc látogatónak és kollégának, akik el is jöttek a búcsúra. A bontás előtt még utolsó lehetőséget adtunk, hogy aki akar, körülnézzen, hogy - jó társaságban - fejet hajtson az elődök és a múzeum megálmodója, Fabiny Tibor egyháztörténész emléke előtt. Arra azért nem számítottunk, hogy hat nagyszabású időszaki kiállítást is rendezni fogunk a munkálatok megindulásáig.- A múzeum tehát nem megszűnik, hanem... Mi történik most? Többen kérdezik: mit csinálnak a muzeológusok, amíg zárva a múzeum? honlapunkat az új helyzethez igazítottuk. Egyebek mellett „építési naplóban” fogunk beszámolni a felújítás folyamatáról.- Egy műemlék épület átalakítása komoly szakmai felkészültséget jelent. Megtalálták-e a megfelelő embert a feladatra? H. B. L.: Igen, a tervezők Potzner Ferenc és Potzner Ádám, akik nem utolsósorban a Deák téri gyülekezet tagjai. Ádám belsőépítész is, így a kiállítás installációinak elkészítésében is fontos szerepe lesz.- Mit talál majd a látogató az épületben 2015 őszén? K. B.: A cél egy kulturális központ létrehozása, hiszen „egységben az Harmati Béla László erő”: könyvesbolttal, előadóteremmel, nagyobb időszaki kiállítótérrel sokkal több lehetőségünk lesz. „A tér és a hely között az a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, hacsak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható, és alakja körzővel, vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy.” (Hamvas Béla: A'bor filozófiája.)- Harmati Béla László: Hogy mit csinálunk? Amit a lelkészek két vasárnap között... A kiállítás a muzeológus munkájának egyik, bár kétségkívül leglátványosabb eredménye. Ezt mindig kutatás, restaurálás, tervezés, forgatókönyvírás előzi meg. A legnagyobb kihívást, de a legszebb feladatot is egy állandó kiállítás megtervezése jelenti. Most ráadásul az épületbelső is megújul. Már kiköltöztünk, jelenleg a műszaki tervezés és a restaurátori falkutatás fázisában vagyunk. K. B.: Hogy a láthatatlan múzeum legalább virtuálisan láthatóvá váljék,- Nem túl nagy kihívás ez a Belváros szívében, ahol egymást érik a galériák, alternatív és hagyományos kultúrházak, kulturális terek, rendezvényhelyszínek? K. B.: De, ez nagy kihívás, ám nagy esély is. Nem beszélve a tradíció általi „legitimációról” Hiszen az úgynevezett Insula Lutherana - a lutheránus sziget - mintegy kétszáz éve a magyarországi evangélikusság egyik legjelentősebb kulturális és lelki központjának számít. A múzeumnak is otthont adó épület egyik oldalán a híres, klasszicista stílusban épült templom -Pollack Mihály első középülete -, amely a Déli Egyházkerület székhelye is egyben. „Az ország temploma” turisztikai látványosságnak is számít. Híressé vált lelkészek szolgáltak falai között: „az ország papja” Székács József, Cervantes első magyar fordítója, Győry Vilmos és a 20. század mártírsorsú püspöke, Ordass Lajos. A gyülekezet kulturális nevezetessége a Magyar Örökség díjas, száztíz éves Lutheránia énekkar, amelynek hatvan éve folyó Bach-koncertjei országos hírűek, és mindig megtöltik a templomot. A másik oldalon helyezkedik el az evangélikus gimnázium impozáns épülete, mely a 19. században Pest második gimnáziuma volt, és országos, sőt világhírnévre szert tett személyiségek tanultak a falai között. Ide járt például Petőfi Sándor, Kálmán Imre, Pecz Samu, Kandó Kálmán és még oly sok más híresség, akiknek emléktábláját nemrég leplezték le. A pesti evangélikus gyülekezettől bérelt múzeumi helyiségek a bérbeadót és a bérlőt is kötelezik arra, hogy a hely szellemének megfelelő üzenetet jelenítsenek meg...- Milyen lesz ez az új kiállítótér? H. B. L.: Az átalakított és felújított földszinti kiállítótérben épül fel új állandó kiállításunk, melyben a tárgyközpontú installációt és a korszerű interaktivitást ötvözzük. Eddigi lehetőségeinkhez képest nagyobb súlyt fektetünk a magyarországi evangélikusság kulturális sokszínűségének megjelenítésére. Az evangélikus egyház ugyanis történelmileg háromnyelvű - német, szlovák, magyar - volt. Ez a multikulturalitás segítette elő a Kárpát-medencén túlról betelepülő evangélikusok integrálódását. Az új szellemű, a modern narratívát és technikákat alkalmazó, új állandó kiállításon jelenítjük meg a magyarországi evangélikusság európai kultúraközvetítő szerepét is. Az Insula Lutherana szelleme erősíti a kiállítás üzenetét.- Lesz-e valami különleges attrakció? H. B. L.: A kiállításon újszerűén tervezzük bemutatni Luther Márton saját kezűleg írt végrendeletét, amely 1820-ban - Jankovich Miklós műgyűjtő és mecénás révén - került Magyarországra, majd az evangélikus egyház tulajdonába. Egyebekről még nem beszélhetek.- És a látványosság terén? Vagy a technikai újdonságok használatában? H. B. L.: Legyen egyelőre ez is a mi titkunk...- Mit tesz majd a múzeum a látogatók becsalogatásáért? H. B. L.: Ma már nagyon fontos, sőt alapelvárás a „látogatóbarát” megoldások alkalmazása. A külföldiek miatt elengedhetetlennek tartjuk a kétnyelvű feliratok és a több nyelven elérhető kiállításvezetők elkészítését. Szeretnénk más kiadványokat, múzeumi ajándéktárgyakat árusítani. Kisebb figyelmességekkel a kisgyermekes családok számára is vonzóvá tesszük az intézményt. Számos példát láthatunk külföldi múzeumokban arra, hogy ugyanabban a kiállításban milyen módon talál rá a Kertész Botond neki szóló üzenetre egy tudós, egy átlagos múzeumlátogató vagy egy kisgyermek. Mi is megkeressük ezeket a módokat.- És a múzeumpedagógia? K. B.: Az evangélikus egyház egyik fontos tevékenysége hazánkban hagyományosan az oktatás: óvodák, iskolák fenntartása. Múzeumunk nemcsak konkrétan, földrajzilag, hanem átvitt értelemben is a templom és az iskola között foglal helyet. Eddig is folyt múzeumpedagógiai munka intézményünkben: iskolai osztályokat, hittancsoportokat fogadtunk, illetve „kihelyezett" foglalkozásokat tartottunk. Lehetőségeink a nagyobb kiállítótérben és egy foglalkoztatóhelyiség kialakításával megsokszorozódnak. Már csak a marketingjét kell megszerveznünk, mert a közelmúlt szomorú tapasztalata az volt, hogy nagyon kevesen éltek a múzeum kínálta lehetőségekkel.- Mi a helyzet az időszaki kiállításokkal? H. B. L.: Az elmúlt évtizedek időszaki kiállításait többnyire minimális, mintegy huszonöt négyzetméternyi helyen kellett megrendeznünk. A kiállítótérnek a pince felé tervezett bővítése dinamizálja a múzeum működését, új lendületet ad kulturális és egyházi missziós munkájának: az eddiginél nagyobb kiállításoknak, valamint konferenciáknak, kamarazenei koncerteknek, pódiumbeszélgetéseknek, diákprogramoknak kínál vonzó, különleges atmoszférájú helyet. A bővítéssel létrejövő multifunkciós tér ad lehetőséget arra, hogy valóban modern múzeumként működhessünk. Múzeumunk kibővített részében természetesen helyet szeretnénk adni az intézmény szellemiségével összeegyeztethető vendégkiállításoknak is.- Hogy lesz tehát a térből hely? K. B.: A gyakran konkrét találkozási pontként használt hely új, átvitt értelmet is nyer. A felújítással és bővítéssel, a múzeum, a könyvesbolt, a Kaláka-bolt közös arculatának kialakításával és összehangolt üzemeltetésével lehetőség nyílik arra, hogy eleven kulturális hely jöjjön létre, ahol az evangélikusság értékeit a széles közönség számára korszerű formában közvetíteni tudjuk. Az együttműködés lehetőséget ad arra, hogy a kialakult új terekben vonzó közművelődési programot kínáljunk. Ennek eredménye lesz az is, hogy a múzeum kiadványait, illetve ajándéktárgyait a jelenleginél hatékonyabban tudjuk értékesíteni. A szinergiák kihasználása reménységünk szerint mind az üzletek, mind pedig a múzeum forgalmát érezhetően növelni fogja. És nem utolsó az ökumenikus szempont sem: az újjászületett Insula Lutherana megnyitásával a Belváros olyan új létesítménnyel fog gyarapodni, amely a minőségi egyházi turizmust szolgálja. Gondoljunk csak erre az útvonalra: Szent István tér - Deák tér - Dohány utca - Kálvin tér.- Van-e az intézménynek küldetésnyilatkozata? H. B. L.: Igen, természetesen. A honlapunkon is olvasható. „Az Evangélikus Országos Múzeum feladata, “hogy a rendelkezésére álló eszközökkel a lehető leghatékonyabb módon bemutassa a Kárpát-medence ágostai hitvallású magyar, német és szlovák ajkú lakosságának szerepét a magyar kultúrában és az evangélium terjesztésében. Ugyanakkor kiemelt célja, hogy megszólítsa a mai kor emberét is, és kulturális programjain keresztül hitet tegyen az élő evangéliumról.” ■ zzs
