Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-20 / 16. szám
8 -m 2014- április 20. PANORÁMA Evangélikus Élet Teremtés Port és csillagot tűhegynyi pontba gyűjtve elkezdi újra Genezis Csillagok tüzét csomóba kötve, játszik élő vizekben Botos Ferenc Haikuk Kálvária Lombok alatt szólsz, megtört kőből is beszélsz, útszéli Krisztus Imprimo Megperzselt vásznon csak egy test lenyomata jelzi hiányod Felhőjáték Születnek, múlnak gyönyörű birodalmak Isten homlokán Prelúdium Egy tündérkönnycsepp téli ágról reszketve arcomra hullott Életút a Saale partjától a Temze vizéig ► Érdekes ellentmondás, hogy az egyik legnépszerűbb angol zeneszerző német születésű. Ebben a hónapban, egészen pontosan április 14-én emlékezhettünk meg Georg Friedrich Händel (1685-1759) halálának 255. évfordulójáról. Bár nem igazán kerek ez a szám, a komponista mindenképpen megérdemli, hogy életművének figyelmet szenteljünk. Húsvéti jegyzetlapok (Napló, 2014) lyes, himnikus hang, amely Händel kórusművészetének sajátossága. Amikor Händel tevékenysége súlypontját az operáról az oratóriumra helyezte át, az arisztokráciánál jóval szélesebb társadalmi réteg érdeklődését sikerült felkeltenie. Az akkori Angliában élt a puritanizmus öröksége, amely az angolokat bibliaolvasó néppé tette. Talán csak az ugyanakkori Németország protestáns vidékeinek bibliaismeretéhez foghatjuk mindezt. A 18. századi angolok előszeretettel azonosították magukat a bibliai történetek népeivel, elsősorban a zsidósággal. A legtöbb oratórium főszereplője ezért a zsidó nép jelentős személyiségei közül kerül ki: Saul, Sámson, József, Józsua, Salamon, Jephta, Júdás Makkabeus (ez utóbbi mű egyik dallamát énekeljük húsvéti szöveggel: Győzelmet vettél, ó, Feltámadott - EÉ 388). Händel oratóriumai valójában zenedrámák, és - a kórus jelentőségét tekintve - közelebb állnak az ógörög tragédiához, mint az opera. Érdekes, hogy éppen a legnépszerűbb közülük - a Messiás - jelent kivételt: szövege próféciák és elmélkedések láncolata, zenéjében több a lírai, mint a drámai elem. (Az alkotásról ötrészes elemzést közöltünk az Evangélikus Élet 2013/27-31. számában, a Cantate rovatban.) Másképpen rendhagyó az Izrael Egyiptomban: húsz kórustétele mellett elenyészően csekély az áriák, duettek, recitativók száma, s ezáltal inkább hatalmas történelmi tablóhoz hasonlít. Ez az opus a tíz csapás és az Egyiptomból való kivonulás drámai eseményeit, majd az ezt követő nagyszabású hálaadást jeleníti meg. A szöveget maga Händel állította össze Mózes második könyvének fejezeteiből. A műnek többféle verziója maradt fönn; manapság általában az eredeti változat második és harmadik részét szokták előadni. Händeltöl származnak az első orgonaversenyek - rendszerint az oratóriumok szünetében játszotta el őket. A húsz versenymű között alig akad, amelyben dolga lenne az orgonapedálnak; Angliában ugyanis kisméretű, pedál nélküli hangszerek voltak divatban. Az orgonaszólamok vázlatszerű egyszerűségéből arra lehet következtetni, hogy az előadónak bőséges alkalma nyílt rögtönzésre. Händel két legnépszerűbb, leggyakrabban elhangzó zenekari műve a szabadtéri előadásra készült Tűzijátékzene és a több szvitből álló Vízizene. És itt értünk el cikkünk címének második feléhez: a Vízizene tételeit ugyanis a Temzén úszó hajókról adták elő. A késői barokk korszak mesterei közül Händel az egyetlen, aki már életében nemzetközi hírnevet szerzett, s az később sem halványult el, sőt halála után egyre fényesedett. Zenéjének a közvetlen utódokra gyakorolt hatása felmérhetetlen - elegendő közülük Haydn, Mozart, Beethoven nevét kiemelni. ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa Händel élete a Saale folyó mellett fekvő Halle városában indult: bár a fiú zenei érdeklődése korán megmutatkozott, borbély-seborvos apja jogi pályára szánta. A szász-weissenfelsi herceg - felismerve az ifjú kiemelkedő képességeit - végül arra ösztönözte a vonakodó apát, hogy engedje fiát zenét is tanulni. Händel Friedrich Wilhelm Zachownak, a hallei Liebfrauenkirche orgonistájának tanítványa lett. Zachow nagy kéziratos műgyűjteménye kottamásolásra és stílusgyakorlatok készítésére ösztönözte az ifjú muzsikust; ilyen módon megismerte az előző korok értékeit, és elsajátította a különböző stílusok jellegzetességeit. Hosszú szünet után, a 20. század első felében kezdett fény derülni Händel tevékenységének egy feledésbe merült oldalára: operáira. Pedig harmincöt éven át ennek a műfajnak szentelte ideje javát, és ami a fő, e téren is sikerült jelentős értékeket létrehoznia. Negyvennél több olasz szövegű operája többnyire történelmi, ritkábban mesebeli környezetben játszódik. Zenei felépítésük az opera seria kialakult rendjét követi: a cselekményt közlő és gyorsító recitativo után a helyzetnek megfelelő ária következik, és ez a párosítás láncszerűen vonul végig a darabon. Kevés a csoportos jelenet, a „kórus” csupán egy-két énekest jelent szólamonként, a zenekar a nyitányt követően csak ritkán, rövid táncjelenetek vagy színpadi felvonulás alkalmával jut szóhoz önállóan. Mielőtt Angliába költözött, kortársaihoz hasonlóan Händel is az opera vallásos változatának tekintette az oratóriumot: recitativók és áriák sorozatának, melyet legfeljebb ha a felvonások végén zár le egy-egy rövid kórusjelenet. Noha Londonban az olasz zene érett mestereként fogadták, szerény kezdőként mélyedt el a nagy múltú és magas színvonalú angol kóruskultúra tanulmányozásában. Az eredmény nem sokáig váratott magára. Az utrechti béke alkalmából készült Te Deum egyrészt a német protestáns zene, valamint Giacomo Carissimi és a bel canto, másrészt Henry Purcell és az anthem hagyományait egyeztette, ami főként az énekkari és szólórészek arányos elosztásában nyilvánult meg. Ekkor csendült fel első ízben az az ünnepé-Ady Endre verse. Sokan próbálták megfogalmazni a magyar költészetben húsvét sugaras napját. Ma is az övé a legszebb: lángoló áradású verssorok, ahogy mindenségépítő kezével titkokat bont ki. Biztatást ad és örök reményt, halál helyett a veszendő élet szerelmét. „Odúkat és kriptákat pattant / S bús árokig leér a szava: / Ilyen a Húsvét szent tavasza / S ilyen marad” - üzeni a szonetthosszúságú vers. „Krisztus támad és eszmél, / Odúkat és kriptákat pattant. / Van-e gyönyörűbb ennél?” - kérdezi a költő lázas szavakkal. Nincs - válaszolhatjuk sietve: varázsütésre megmozdul az ébredő táj, a fák pompás virágágakat kínálnak, éneket röpít az áprilisi szél Áldott reggelek, áldott délutánok: a harangszó aranyos felhőkig száll, s betakarja a térés földeket. * * # A világ bűnei. Jézus magára vette bűneinket, de nem idegen köpenyként, hanem mint a lelke mélyébe hatoló, mindenség-nehéz súlyt. Nyilvánosan szenvedte meg az egyedüllét sebző csendjét. Ecce homo. Az elhagyott Isten. De amennyire a halálra szomjas tömeg előtt történt bukása, oly titok maradt húsvéti föltámadása. Weöres Sándor sorai ide illenek: „De jaj, szolga csak egy van: az Isten, / s uraktól nyüzsög a végtelenség.” Régi emlékek. Gyerekkoromban a húsvét előtti napok telve voltak szorongással. Mintha elkomorult volna az ég, a késő alkonyi órák fekete gyászszalaggal lettek volna keretezve. A főtéren a zsúfolt körmenet vonult selyemzászlókkal, amelyekre a vérző Bárányt hímezték. Az idősebb asszonyok fájdalmas hangon énekeltek. Kedves anyámmal együtt én is sírdogáltam apró, öreg templomunkban. Ezt a szomorúságot azóta is érzem, a harangzúgás nekem is szólna arany fényben. Valami ebből az isteni titokból bennem is van, de a félelmet soha nem tudtam legyőzni. * * * Róma. Tavaszi délelőtt, karjaival a fény fölemeli a repülőteret. Bent utasok hatalmas bőröndökkel, hangos újságárusok, taxisok, illatos virágcsokrok a hosszú asztalon. Gyönyörű nők a világ minden tájáról, olajos szerelőmunkások, gazdag férfiak és bemerészkedő hajléktalanok, pénzváltók és zsebtolvajok. Jó tudni, hogy a szétnyíló üvegajtón túl Róma kőszíve lüktet, vár több ezer éve! És az olcsó, kedves szobában, hol néhány esztendeje laktunk, most ébred egy kék szemű lány, fotós nézelődik a széles erkélyen, a pápa Hogy mi ez a titok, itt a földön csak a békességre vágyakozók szíve érti meg. „Az embernek meleg csend kell, és hideg tumultust adnak neki” - írta Pilinszky. Ez a csend Isten föltámadásának tapintható jele. Ellentétben a közönyös tömeggel, amellyel együtt mi is hajszoljuk a rosszat. Kik kapnak húsvét ajándékából, nem lehet rá válaszolni. Legtöbbször azok, akik nem várják, s talán kevésbé érdemesek rá. Isten és ember kapcsolatában ez a kifürkészhetetlenség a legszelídebb és legtitkosabb csoda. * * # most sürgeti a szegényeknek készülő ételt. Indulni kellene a metró felé, de fölzúgnak húsvét harangjai, száz és ezer, madárrajok köröznek felettünk a szikrázó ragyogásban. í «f* Áprilisi utazás. Ez az út már az utolsó, a búcsúzás órái. Apró városokon, falvakon utaztam át, és mindenütt kezek integettek felém. Vigasztalan emberi sorsok. Fáradt arcok, sebzett életek, amelyeken talán Isten tudna segíteni. Egy esti ablakban gyertya lobbant föl. A húsvéti harangok már elpihentek, de ez a kis olthatatlan fényjel mintha üzenne a közönyös világnak. M. S. mester: Feltámadás, „...nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. (...) Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. (...) Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és miután határozatot hoztak, sok ezüstpénzt adtak a katonáknak, és így szóltak: »Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk.«” (Mt 28,2.4.11-13) A fára festett kép hátterében balra a keresztről való levételt láthatjuk, jobbról a halott Krisztus megkenésére érkező asszonyokat. Középen a föltámadt Megváltó tűnik föl, aki úrrá lett a halál felett. A katonák legtöbbje még alszik, mások riadalommal eszmélnek a csodára. Az 1506 körül működött nagy festő egyetlen táblán tömöríti a drámát. A finom színek, részletük ellenére, egységes harmóniába olvadnak. * * * Csend és kiáltás. Jézus fölmutatja magát. És nincs hang, nincs zene. Hatalmas csönd van: mély és elhallgattató. A végtelen némaságban mintha az egész világ figyelt volna - támadt föl a Megváltó. * # * Itt és most. „Krisztus nem régen támadt föl - írta Vasadi Péter -, nem a gyerekkoromban, hanem Most. Ezek a megismétlődő Most-ok összefűzve azt jelentik Jézus szavával, hogy mindvégig.” ■ Fenyvesi Félix Lajos
