Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-04-13 / 15. szám

„...halála a halált elnyelte...” Húsvét előtti gondolatok egy szervezet metamorfózisa kapcsán Búcsú az egyesületi formától Küldöttgyűlést tartott a Maek Budapesten, az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalának tanács­termében tartotta küldöttgyűlését április 4-én a Magyar Evangélikus Konferencia (Maek). Az esemény aktualitását az elnökség tavaly de­cemberi döntése adta. Ahogyan az Evangélikus Elet is beszámolt róla korábban, az elnökség tagjai arra a következtetésre jutottak, hogy a továbbiakban a szervezet a jelenlegi, egyesületi formájában nem mű­ködőképes, ezért ebben a tekintetben változtatásra van szükség. Akár találós kérdésként is fel lehet­ne tenni, honnan származik a cím­beli idézet. Azok, akik ismerik Lu­ther egyházzenei munkásságát, vagy esetleg Johann Sebastian Bach zené­jének kedvelői, bizonyára hamar vá­laszolni tudnak a kérdésre. Egy gre­gorián szekvencia, a 11. században keletkezett, Victimae paschali laudes kezdetű ének Luther Mártont is megihlette, majd ennek nyomán megírta a Christ lag in Todesbanden kezdetű szekvenciaparafrázist. Eb­ben az énekben található a fenti idé­zet, mely a mai napig lutheránus énekkincsünk egyik gyöngyszeme. Persze ki tudja, ha Bach nem komponálta volna meg ugyanezzel a címmel és szöveggel kantátáját (BWV 4), vajon akkor is ilyen ele­venen őrizné-e a lutheránus hagyo­mány ezt a gyönyörű szöveget, me­lyet magyarul az Evangélikus énekes­könyv 215. énekeként, Jézus, Meg­váltónk sírba szállt kezdettel találha­tunk meg. A címbeli idézet pedig aß. versszakban tűnik fel: „Ilyen bajví­vás nem volt még. / Küzdött halál és élet, / Mígnem a halál erején / Az élet győztessé lett, / S az ige valóra vált: / Krisztus halála a halált / El­nyelte, megcsúfolta. Halleluja!” A katartikus húsvéti üzenet, mi­szerint az egyik halál elnyeli a mási­kat, és válik belőle új élet, párhu­zamba állítható Jézus mondásával, melyet János evangélista idéz a bú­zaszemről, amelynek meg kell hal­nia, hogy termést hozzon. Ennek kapcsán most - húsvétra készülő lelkülettel bár, de - nemcsak a hús­véti kontextusban, hanem egy más vonatkozásban szeretnék kicsit gondolkodni, együtt gondolkodni az Olvasóval. A minap - az Útitárs felelős szer­kesztőjeként - részt vettem azon az ülésen, amelyre a 2006-ban Oroshá­zán megalakult Magyar Evangéli­kus Konferencia küldöttei voltak hivatalosak. Jómagam vendégként voltam jelen, de érintettként is, mi­vel az Útitárs magyar evangéliumi lap 2008 óta ennek a szervezetnek a kiadásában jelenik meg. Majd nyolc évvel ezelőtt óriási reményekkel bontott zászlót a Maek, azaz a Magyar Evangélikus Konferencia, mely létezési módjá­nak az egyesületi formát választot­ta. Ez a szervezeti rendszer ko­moly kötelezettségeket is ró a belé­pő tagokra. Kötelező a tagdíjfize­tés, meghatározott időközönként gyűléseket kell tartani az egyesület különböző grémiumainak, elnök­séget, főtitkárt kell választani. Aki emlékezni szeretne az eufóri­kus hangulatra, mely a szervezet megalakulását jellemezte, nézze meg ennek bizonyságául a Duna Tv által készített műsort - a „Maek” és az „Orosháza 2006” keresőszavak beírásával bárki megtalálhatja az in­terneten. Az Országgyűlés akkori elnöke, Szili Katalin köszöntötte az egybegyűlteket. Minden jelen lévő, delegált tag annak a reményének adott hangot, hogy a határon innen és túl élő evangélikus/protestáns testvérek ezentúl vállvetve segítik egymást, és ebben a Maek szerveze­te lesz az összetartó erő. Nem fér kétség ahhoz, hogy ezt ott és akkor mindenki komolyan gondolta. Jól emlékszem arra a sokak által kifeje­zett „üröm az örömben” érzésre is, hogy a szlovákiai magyar evangéli­kusok - elöljáróik tütása miatt - nem vehettek részt hivatalosan az eseményen, jóllehet néhány bátor testvér, nem törődve a hivatalos ál­lásponttal, jelen volt az orosházi zászlóbontáson. Majd jöttek a hétköznapok. A Maek szervezetileg létrejött, élt, élnie kellett. Id. Zászkaliczky Pál főtitkárként a legtöbbet tette azért, hogy az orosházi eszmék a gyakor­latban tovább éljenek. Ebben a mi­nőségében 2006-tól 2011-ig a Déli Egyházkerület Puskin utcai szék­házában hetente több alkalommal is fáradhatatlanul dolgozott, levele­zett, telefonált, intézkedett, ötlete­ket adott az aktuális Útitárshoz, és nagy buzgósággal járta a gyüleke­zeteket határon innen és túl. Mivel ezen időszak egy részében jómagam is a nevezett épületben dol­goztam, saját szememmel láthattam, hogy Pali bácsi milyen odaadóan vé­gezte munkáját, annak ellenére, hogy a szervezet már működésének kezdetén is gyakran falakba ütkö­zött: sok volt a rossz cím a névjegy­zékekben, újságcsomagok érkeztek vissza, kéréseit nemegyszer ignorál­­ták... O mindezek ellenére lelkiis­­meretesen tette a dolgát. Személyéhez kötődik továbbá több tartalmas révfülöpi konferen­cia megszervezése a Luther-rózsa színei címmel. Az ezeken elhang­zott előadások a lutheránus identi­tás erősítésére voltak hivatottak, mert bár sokféle szokás, hagyo­mány él a Kárpát-medencei evan­­gélikusság körében, igeközpontú­ságunkban, hitünk alapvető voná­saiban egyek vagyunk. A sokféle­ség ugyanakkor gazdagító tapasz­talat mindnyájunk számára. Számos határon túli projekt - mindezzel párhuzamosan - jól mű­ködött. A testvérgyülekezeti kap­csolatok éltek, újak is születtek köz­ben. A Magyarországi Evangélikus Egyháznak nem egy olyan lelkésze, aki valamely határ menti településen végzi szolgálatát, szívügyének érez­­te-érzi, hogy a határ másik oldalán magyar nyelvű istentiszteletet tart­son a helyi magyar szórványnak. Az országos iroda Cselovszkyné dr. Tarr Klára vezette ökumenikus és kül­ügyi osztálya is kiemelt figyelmet fordított és fordít a határon túli kap­csolatok ápolására; ezzel kapcsolat­ban Végh Szabolcs lelkiismeretes munkáját is ki lehet és kell emelni. A nyugat-európai magyar protes­tánsokkal való kapcsolattartás te­kintetében kiemelkedő volt példá­ul a magyar állam által támogatott Körösi Csorna program, mely lehető­vé tette, hogy lelkes magyarországi fiatalok szerte a világon a diaszpó­rában töltsenek néhány hónapot, jelenlétükkel és munkájukkal erő­sítve a magyar közösségek műkö­dését. Ahogy lapunkban tavaly be­számoltunk róla, így jutott ki Stutt­gartba Gazdag Zsuzsanna, aki evan­gélikus lelkészként a württembergi protestánsok munkáját is segítette. Erdélyben létrejött a Szélrózsa „kistestvérének” is mondható Kö­zéppont ifjúsági találkozó, mely­nek megszervezéséhez rengeteg energiára, lelkesedésre volt szük­ség, ám ezekben nem volt hiány. Egyházunk püspökei és országos felügyelője több alkalommal láto­gattak meg magyar gyülekezeteket Európában és a tengeren túl is. Hosszan lehetne még sorolni azokat a momentumokat, amelyek azt mutatják, hogy volt élő kapcso­lat az anyaországi és a határon túli magyar protestánsok között, és hogy ezzel együtt sok lelki élmény is adatott az elmúlt nyolc évben. Egy dolog mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül: az említett események legnagyobb része a Ma­gyar Evangélikus Konferenciától függetlenül jött létre. A programok a Maek tevékenységén kívül szü­lettek. Az egyesület tagdíjbefizeté­sei viszont elmaradtak, a küldött­­gyűlések általában rendkívül gyér látogatottsággal zajlottak. Az Orosházán megfogalmazott nemes eszméket tehát nem lehetett ilyen formán átültetni a gyakorlat­ba. A Maek mint egyesület léte­zett, de valódi tartalom, élet alig volt mögötte. Akár egy kiürült csi­gaház - ahogy egyik püspökünk fo­galmazott a küldöttgyűlésen. A Maek elnöksége így válaszút elé került: mit tegyen a csigaházzal, amelyben már érdemben nem lakik csiga? Vagy fenntartja a jelenlegi egyesületi formát, és nyögi annak adminisztratív terheit, vagy a for­máról inkább a tartalomra teszi át a hangsúlyt. Az elnökség és az április 4-én összeült küldöttgyűlés az utóbbit választotta. A szervezet egyesületi formájá­ban tehát - a küldöttgyűlés határo­zata révén - megszűnt létezni, de nem tagjainak lustaságából vagy nemtörődömségéből, hanem ne­mes céltól vezérelve. Hogy új élet sarjadjon. Hogy ne ölje meg a for­ma a tartalmat. A húsvéti példához visszatérve: az egyik halál - reménység szerint - elnyeli a másikat. Új esélyt te­remt. Hogy ne kelljen a forma ki­üresedéséből a tartalom kiüresedé­sének is következnie. Mindazonáltal egyben biztos le­het mindenki, aki szívén viselte, vi­seli a Maek sorsát: az intézmény maga nem szűnik meg. Létezésé­nek további részleteiről, formájá­ról az országos presbitérium dönt májusban. De addig is kéijük Urun­kat, hogy adjon mindnyájunknak - határainkon innen és túl - felelős­ségérzetet egymás iránt, hitet, ki­tartást és erőt a folytatáshoz. Szűcs Petra A küldöttgyűlésen jelen volt egy­házunk mindhárom püspöke és Prőhle Gergely országos felügyelő, a Maek elnöke, valamint Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangé­likus-Lutheránus Egyház püspö­ke. Rajtuk kívül a 2006-ban Oros­házán választott küldöttgyűlés tagjai - határon innenről és túlról - vettek részt az eseményen. A szavazást megelőző tanácsko­záson többen annak a meggyőződé­süknek adtak hangot, hogy kár len­ne „elsorvasztani” a szervezetet az­zal, hogy ezentúl nem egyesület­ként, hanem az egyházon belül, ki­sebb autonómiával működik - in­kább új lelkesedéssel kellene bele­vágni azon célok megvalósításába, melyeket a 2006-os alakuláskor fo­galmazott meg a szervezet. A jelen­lévők nagyobb része azonban úgy vélekedett, hogy nem lenne célsze­rű egy nehézkesen működő struktú­rát fenntartani, mert az nemhogy nem segíti elő, hanem a mára kiala­kult helyzetben egyenesen gátolja az Orosházán megfogalmazott cé­lok gyakorlati megvalósítását. „Nem szabad, hogy a forma meg­fojtsa a tartalmat” - hangzott sokak véleménye. így az - ilyen formában tehát utol­jára összeült - közgyűlés szavazás­sal döntött arról, hogy a Maek mint egyesület feloszlatja önmagát. A szervezet azonban az egyház kere­tein belül, szorosan együttműködve az országos iroda ökumenikus és külügyi osztályával, továbbra is élni fog. Az új struktúráról és a szerve­zet hatásköréről a májusban össze­ülő országos presbitérium dönt. E határozat az Útitárs létét nem befolyásolja, hiszen bár a lap kiadó­ja eddig a Maek volt, ezt követően a Magyarországi Evangélikus Egy­ház közvetlenül fog a megjelenésé­hez anyagi támogatást nyújtani.- gépéné -Séq. I; V X Ictimae paschá-li láudes * ímmolent Christ áni. 3 Agnus redémit óves : Christus ínnocens Pátri reconci­le jC X li- ávit peccatóres. Mors et ví-ta du-éllo conflixére mirán­k 31-H 33 —-1 do : dux vitae mórtu-us, régnat vívus. Die nóbis Mari- a, quid vidísti in ví- a? Sepúlcrum Christi vivéntis, et gló-S---------r 5= X ri-am vídi resurgéntis : Angé-licos téstes, sudá-ri-um, et 5-véstes. Surréxit Christus spes mc- a:praecédet sú-os in Ga­e-------­$ liláé- am. Scimus Christum surrexisse a mórtu- is vere : I­-t-T-------------------------------— -----Ta-------------­tu nóbis, victor Rex, mi-se-ré-re. Amen. (Alle-ló-ia.) Húsvéti szekvencia Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják. Bárány megváltotta nyáját, és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját. Élet itt a halállal megvítt csoda-csatával, a holt Élet-Vezér ma úr és él! Mária, szentasszony, mondd, mit láttál útadón? Az élő Krisztusnak sírját s a Fölkentnek láttam glóriáját, angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat. Feltámadt reményem, Krisztus, Galileába elétek indult. Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas: ó, győztes Királyunk, légy irgalmas. (Babits Mihály fordítása)

Next

/
Thumbnails
Contents