Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-04-13 / 15. szám

6 « 2014- április 13. ÁPRILIS 11. - A KÖLTÉSZET NAPJA Evangélikus Élet Azúr vagy az Úr? EvÉlet-nyomozás Kosztolányi Dezső Hajnali részegsége ügyében Lapunk március 2-i számában kö­zöltünk tudósítást Udvaros Béla feb­ruár 20-i budakeszi Kosztolányi-est­­jéről. Az Evangélium Színház alapító igazgatója előadásának zárásaként a költő Hajnali részegség című versét mondta el, mégpedig egy igen érdekes megjegyzés kíséretében. Szerinte a ma ismert szövegben sajtóhiba van: az utolsó versszakban a „dalolni kezdtem ekkor az azúrnak” helyett „az Úrnak” kellene állnia. Mivel Kosztolányi nap­lójának gyorsírásos részeit éppen a la­punkban (is) haláláig rendszeresen publikáló - evangélikus - Schelken Pálma „fejtette meg” úgy véltük, érde­mes visszatérni hasábjainkon Udvaros Béla felvetésére (aki egyébként közeli barátságban volt Schelken Pálmával). Lehetséges-e, hogy az „azúr” való­ban „az Úr”? - tettük föl a kérdést dr. Szegedy-Maszák Mihály irodalomtör­ténész akadémikusnak, az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem Összehason­lító Irodalom- és Kultúratudományi Tanszéke professor emeritusának, aki főszerkesztőként irányítja a Kosztolá­nyi kritikai kiadás munkálatait. „Szójátékról van szó, de nem hibá­ról. Az azúr jelkép, és olyan francia versekre utal, amelyeket Kosztolányi nagyon szeretett. A Hajnali részeg­ségnek Kosztolányi által kézzel javí­tott levonata a Petőfi Irodalmi Mú­zeumban van. Kizárt a nypmdahiba” - mondta Szegedy-Maszák Mihály. A professzor Az újraolvasás kény­szere című könyvében (Kalligram Kiadó, Pozsony, 2011) külön tanul­mányt szentelt a versnek. Ebben ol­vashatjuk a következőket. „A záró szakasznak legtöbbször a végét idézik, megfeledkezve arról, hogy e résznek a fölütése olyan szembeállítást fogalmaz meg, amely­nek egyik fele korántsem sugall de­rűlátást, inkább az Ének a semmiről című költeményt előlegezi meg. [...] Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szívem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, A legutolsó szó mintegy magába sűríti a költemény beszédmódjának lényegét, amennyiben jelentő és jelentett, szó­játék és idézés, saját és idegen nyelv, já­tékosság és létértelmezés szoros össze­függésére emlékeztet. Egyrészt »az Úrra« céloz, kinek vendége a beszélő, másfelől alighanem egy olyan francia költőnek két 1864-ben keletkezett köl­teményére utal vissza, kit Kosztolányi feltűnő nyomatékkai idézett utolsó éveiben. A LAzur első szavai az örök­kévalóval azonosítják a címszó jelen­­tettjét (»De l’éternel azúr«), a Soupir (Sóhaj) című, tízsoros költeményben pedig az ismétléssel és nagybetűvel ki­emelt Azúr »a sosem elérhető« Esz­mény jelképe [...].” (387-388. o.) Az „azúr” ügyében tehát - úgy tű­nik - megkaptuk a választ. Szegedy- Maszák Mihály idézett tanulmánya azonban más, nem kevésbé érdekes kérdéseket is felvet a verssel kapcsolat­ban. Lehetséges, hogy mégis szöveg­­romlásról kell beszélnünk. Az utóbbi évtizedek Kosztolányi-kiadásaiban kérdéses a költemény egyik szavának írásmódja (batárvagy bazár), és vitat­ható a vesszők használata is az egyik sorban. Hogy milyen variánsokat vet­tek számba az irodalomtörténészek, és milyen érvek szólnak az egyes változa­tok mellett, az is elolvasható Az újra­olvasás kényszere című kötetben. ■ EÉ HIRDETÉSEK Meghívó évfordulós ünnepi istentiszteletre A Sárszentlőrinci Evangélikus Egyházközség április 21-én, húsvéthétfőn 15 órától emlékezik volt lelkészére, Csepregi Bélára születésének száza­dik évfordulóján. Az ünnepi istentiszteleten igét hirdet Gáncs Péter püs­pök. Szeretettel hívunk minden érdeklődőt ünnepünkre. A gyülekezet vezetősége Gusztáv Adolf-ünnep Sopronban A Gusztáv Adolf-ünnepnek Ausztriában már régóta nagy hagyománya van - idén Sopronban rendezzük meg közös oszták-magyar alkalom­ként június 14-én. Ízelítő a programból: ♦ Istentisztelet Gáncs Péter elnök-püspök igehirdetésével • ökumenikus kórustalálkozó ♦ koncertek: Kocsis Anna orgonaművész, a pedagóguskó­rus és a Hauer Strings vonószenekar ♦ a „Young-GAF” programjai fiata­loknak, gyerekeknek, családoknak - zenei programok [Crazy Angels, Ju­ventus zenekar), barkácsolás, ládamászás és sok minden más ♦ filmvetí­téssel egybekötött beszélgetés a határnyitás huszonötödik évfordulója al­kalmából ♦ záróáhítat Manfred Koch szuperintendens igehirdetésével. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás a soproni evangélikus lelkészi hi­vatalban (telefon: 99/523-002: e-mail: sopron@lutheran.hu). Asztali beszélgetés az ügynökkérdésről Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Petőfi Irodalmi Múze­ummal együttműködve szeretettel várja az érdeklődőket következő dis­putájára. Időpont: április 24. (csütörtök) 18 óra. Helyszín: Petőfi Irodal­mi Múzeum (1053 Budapest, Károlyi u. 16.). Disputapartnerek: Tabajdi Gábor történész (Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézet és Oral History Archívum); Kertész Botond tör­ténész (a Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottságának tagja). Moderátor: Galambos Ádám evangélikus teológus. Téma: az ügynökkérdés. A disputa a múltfeltárásról szól majd, annak ér­telmezéséről az egyházakon belül és kívül, valamint a pártállam és az egy­házak kapcsolatáról, az állambiztonság egyházellenes tevékenységéről. A rendezvényre a belépődíj felnőtteknek 600 Ft, diákoknak és nyug­díjasoknak 300 Ft. (A belépővel a Petőfi Irodalmi Múzeumot támogat­ja.) A beszélgetés élőben az interneten, a pim.hu oldalon is követhető. Kosztolányi Dezső Hajnali részegség Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, amit írtam, lázasan meredt rám. Izgatta szívem negyven cigarettám. Meg más egyéb is. A fekete. Minden. Hát fölkelek, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba le-föl, ingben, köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombéli mézek s amint botorkálok itt, mint a részeg, az ablakon kinézek. Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam? Te ismered a házam, s ha emlékezni tudsz a hálószobámra, azt is tudhatod, milyen szegényes, elhagyott ilyenkor innen a Logodi-utca, ahol lakom. Tárt otthonokba látsz az ablakon. Az emberek feldöntve és vakon vízszintesen feküsznek s megforduló szemük kancsitva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek, mert a mindennapos agyvérszegénység borult reájuk. Mellettük a cipőjük, a ruhájuk s ők egy szobába zárva, mint dobozba, melyet ébren szépítnek álmodozva, de - mondhatom - ha így reá meredhetsz, minden lakás olyan, akár a ketrec. Egy keltőóra átketyeg a csendből, sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl és az alvóra szól a harsány riasztó: „ébredj a valóra”. A ház is alszik, holtan és bután, mint majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e vagy állat óla. De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, reszketve és szilárdul, mint a hűség. Az égbolt, egészen úgy, mint hajdanába rég volt, mint az anyám paplanja, az a kék folt, mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt, s a csillagok lélekző lelke csöndesen ragyog a langyos őszi éjjelbe, mely a hideget előzi, kimondhatatlan messze s odaát, ők, akik nézték Hannibál hadát s most néznek engem, aki ide estem és állok egy ablakba, Budapesten. Én nem tudom, mi történt vélem akkor, de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem s felém hajol az, amit eltemettem rég, a gyerekkor. Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten s a szélben a csillagok szikrázva, észrevétlen meg-meglibegtek és távolba roppant fénycsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult, körötte láng gyűlt, valami rebbent, oszolni kezdett a vendégsereg fent, a hajnali homály mély árnyékai közé lengett a báléj, künn az előcsarnok fényárban úszott, a házigazda a lépcsőn búcsúzott, előkelő úr, az ég óriása, a bálterem hatalmas glóriása s mozgás, riadt csilingelés, csodás, halk női suttogás, mint amikor már vége van a bálnak s a kapusok kocsikért kiabálnak. Egy csipkefátyol látszott, amint a távol homályból gyémántosan aláfoly, egy messze kéklő, pazar belépő, melyet magára ölt egy drága, szép nő és rajt egy ékkő behintve fénnyel ezt a tiszta békét, a halovány ég túlvilági kékét, vagy tán egy angyal, aki szűzi szép mozdulattal csillogó fejékét hajába tűzi és az álomnál csendesebben egy arra ringó könnyücske hintó mélyébe lebben s tovább robog kacér mosollyal ebben, aztán amíg vad paripái futnak a farsangosan lángoló Tejutnak arany konfetti-záporába sok száz batár között, patkójuk fölsziporkáz. Szájtátva álltam s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van és most világolt föl értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes kőrútjain a végtelennek. Virradtig maradtam így és csak bámultam addig. Egyszerre szóltam, hát te mit kerestél ezen a földön, mily kopott regéket, miféle ringyók rabságába estél, mily kézirat volt fontosabb tenéked, hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél és annyi rest éj s csak most tűnik szemedbe ez az estély? Ötven, jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -halottjaim is itt-ott, egyre többen -már ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes égi szomszéd, ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét. Szóval bevallom néked, megtörötten földig hajoltam s mindezt megköszöntem. Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem s azt is tudom, hogy el kell mennem innen, de pattanó szívem feszítve húrnak dalolni kezdtem ekkor az azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen úrnak vendége voltam. Forrás: Kosztolányi Dezső összes versei. A szöveggon­dozás Réz Pál munkája. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1989. Nyári kántorképző tanfolyamok A fóti Evangélikus Kántorképző Intézet szeretettel várja a kántori szolgálatra készülőket az idei nyári bentlakásos tanfolyamokra. A tanfolyamok időpontjai és vezetői: Június 26. - július 12. - Bence Gábor Július 17. - augusztus 2. - Németh Sándor Augusztus 5-20. - Kertész Botond Jelentkezni levélben (2151 Fót, Berda József u. 3.) vagy e-mailben (kantorkepzo@lutheran.hu vagy kantorkep­­zo@citromail.hu) lehet. Kérjük, hogy a jelentkezéshez mel­lékeljenek lelkészi ajánlást és rövid zenei életrajzot. A tan­folyamokkal kapcsolatos tudnivalókról a résztvevőket kü­lön értesítjük. További információ a Kántorképző Intézet honlapján (http://kantorkepzo.lutheran.hu) található. Jelentkezési határidő: május 25.

Next

/
Thumbnails
Contents