Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-04-06 / 14. szám
4 ■« 2014- április 6. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Missziói tűzzel Indiáért Beszélgetés M. Philip tamil misszionáriussal Megújulást hozó erőforrások Pályázati konferenciát tartott az evangélikus egyház ► Öt hónapja tartózkodik Magyarországon az indiai M. Philip, aki az Evangélikus Külmissziói Egyesület legutóbbi estjének vendégeként beszélt az általa alapított Reach The Nation (Elérni a Nemzetet) nevű szervezetről. Az alkalomra március 24-én került sor Budapesten, egyházunk országos irodájának Üllői útról nyíló termében. Tamil testvérünk nem véletlenül került Budapestre, hiszen magyar leányt vett feleségül. Február óta a cinkotai evangélikus gyülekezetből indult - s oly sok hazai missziós közösségben szolgáló - Sánta Ágnesnek a hites ura. Mivel megle' hetősen ritka, hogy egy indiai férfi magyar leányt válasszon feleségéül, Philipet először is megismerkedésük körülményeiről kérdeztem. ► Pályázati konferenciát rendezett a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) március 25-én a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházában. A tanácskozáson állami tisztségviselők beszámolóján túl példaértékű evangélikus projektek bemutatására, valamint a jövőbeni pályázati lehetőségek ismertetésére is sor került.- Már tizennyolc éves korom óta azért imádkoztam, hogy Istentől olyan hitvest kaphassak, aki társam tud lenni a szolgálatban. Bár lány hallgatói is voltak annak a szemináriumnak, ahol a missziói szolgálatra felkészítettek, egyikükért sem dobbant meg a szívem igazán. Nem éreztem bennük az evangéliumi „tüzet” vagyis hogy égnének azért, hogy a Krisztusról szóló jó hírt továbbadhassák indiai honfitársainknak. Közben az Úr valaki másban már megkészítette ezt. Egy távoli országban élőnek, Áginak a szívére helyezte Isten annak a terhét, hogy egy több mint egymilliárdos lélekszámú nép elveszhet Krisztus ismerete nélkül. Amikor egy ismerősünkön keresztül kapcsolatba kerültem Ágival, és Skype-on beszélgetni kezdtünk, egyszer csak felismertem, hogy ő az, akit az Úr nekem szánt. Hiszen a szíve, ahogyan az enyém is, Indiáért ég. Ott akar missziói szolgálatot végezni, és én is arra kaptam elhívást Istentől, hogy a népem közt szolgáljak.- Philip tehát Ágival együtt vissza fog térni Indiába?- Igen. A feleségemben nem csupán élettársat, hanem a missziói szolgálat számára munkatársat is kaptam. Együtt tudunk imádkozni, s kapunk vezetést Istentől. Ági élő kapcsolatban van az Úrral, így bölcsen tud tanácsolni engem. Tudom, őt Isten a hazám szolgálatára szánta.- Előadásában említette, hogy India huszonnyolc szövetségi államában 347 különböző nyelvet beszélő népcsoport él, amelyeknek a kulturális öröksége, hagyományai is különböznek egymástól.- Ez igazi kihívás a misszióban. Jelenleg két állam területén folynak szolgálataink: Karnatakában és Orisszában. Ez utóbbi helyen nemcsak gyülekezetét alapítottunk, hanem árva és félárva gyermekekkel is foglalkozunk. Segítünk nekik az iskolai leckéikben, és igyekszünk odafigyelni szükségeikre. Ha nincs cipőjük vagy iskolatáskájuk, próbálunk beszerezni számukra. És természetesen Isten szeretetéről tanítjuk őket. Szervezetünk, a Reach The Nation még fiatal, két éve indítottuk. Imádságunk és látásunk, hogy Isten lehetővé teszi majd, hogy terjeszkedhessünk, India más államaiba is eljuthassunk az evangéliummal. Ehhez azonban a különböző népcsoportok nyelvét beszélő és értő munkatársakra lesz szükségünk. Az ilyenek képzésének céljára szeretnénk létrehozni egy missziói iskolát.- Nem léteznek már ilyen helyek Indiában? Az egymillió tagot számláló Tamil Evangélikus Egyháznak biztos vannak bibliaiskolái, lelkészképző intézete. Említette, hogy Ön is szemináriumban tanult. - A mi munkatársainkat arra is fel kell készíteni, hogy milyen veszélyekkel kell számolniuk az evangélium ügyének szolgálatában. Olyan területekre szeretnénk küldeni őket, ahol az emberek még nem hallották Jézus nevét. Ahogyan például az az idősebb asszony sem hallotta korábban, akinek a képét mutattam előadásom illusztrációjaként. Hatvanévesen tartotta először kezében a Bibliát, s beszéltek neki először Krisztusról, a Szabadítófól. De ezeken a távoli területeken, a félreeső falvakban bizony számolni kell azzal is, hogy a hittérítők erőszakkal találkoznak. India sok vidékén üldözik a keresztényeket, templomaikat, imahelyeiket felgyújtják. Ezekre az atrocitásokra kevésbé készítik fel az embereket azokban a bibliaiskolákban, amelyekből a diákok a történelmi egyházak védett falai közé kerülnek.- Indiával kapcsolatban még mindiga kasztrendszer fogalma jut először eszünkbe. Tudom, hogy hivatalosan már eltörölték, de vajon érezhető-e még a hatása az emberek gondolkodásában?- A városokban már kevésbé, de vidéken még tetten érhető. A mi szolgálatunkban ez úgy mutatkozik meg, hogy a magasabb társadalmi rangban lévők kevésbé fogékonyak az evangélium iránt, nehezebben fogadják be. Á legalsóbb népréteg viszont mohón vágyik Krisztus szabadítására.- Ön hogyan ismerte meg a Megváltót?- Keresztény családban nőttem fel, de a hit dolgait nem vettem túl komolyan. Annyira, hogy még a bibliaiskolában, ahová a nővérem tanácsára kerültem, sem az Isten dolgaival foglalkoztam. Jól éreztem magam, élveztem a közösséget. Ez azonban megváltozott, amikor észrevettem, hogy az egyik tanárunk hogyan tölti az estéit. Mindennap nyolctól tízig a Szentírást tanulmányozta. Amikor megkérdeztem, hogyan bírja ezt, azt tanácsolta, kezdjem el én is olvasni a Bibliámat. És akkor megértettem a lényeget, Isten szava hozzám kezdett szólni. Mintha ott ült volna valaki mellettem: feltárta a múltamat, s segített elengedni azt, ami volt. Megmutatta a jelen valómat, és látást adott a jövőre nézve. Nem egy megrázó esemény, még csak nem is egy személy játszott tehát szerepet a megtérésemben, hanem maga a Biblia. A Szentlélek Isten tárta fel magát, irántam való kimondhatatlan szeretetét az írás lapjain keresztül. Ez változtatta meg az életemet. Harmadéves koromban már én is két órát szántam a Biblia olvasására, s eljutottam odáig, hogy ezt mondjam Istennek: „Egy földi életem van, Uram, de azt a te szolgálatodra adom.” I) B. Pintér Márta Bevezető áhítatában Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke Salamon királyra utalt, aki nem pénzt kért az Úrtól, hanem bölcsességet. Ennek eredménye nemcsak szellemi gazdagságot eredményezett, hanem Izrael felvirágzását, templomépítést. „Ma az a bölcs, aki élni tud az élet által adott lehetőségekkel, azaz követi a mai tendenciákat és abban felfedezi a számára fontosat, az értékteremtőt” - fogalmazott Gáncs Péter. Az elnök-püspök arról is beszámolt, hogy az elmúlt hat-hét évben evangélikus gyülekezetek és intézmények közel tízmilliárd forintot nyertek pályázati úton. „Tudnunk kell, hogy ezek a beruházások nem önmagunk építésére szolgálnak, hanem arra, hogy olyan intézményeket hozzunk létre vagy fejlesszünk, amelyek a jövőt, a folytatást szolgálják. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy érdemes ebben az országban szorgalmasan gyűjteni, kitartóan dolgozni, mert ezáltal a ránk bízottak gazdagodnak" - állapította meg az elnök-püspök. „Régen rossz, ha az egyháznak a kormány mondja meg, hogy mit kell csinálnia. Az egyház feladata, hogy az Úr tanítása szerint végezze tevékenységét. Ennek szellemében Magyarország Alaptörvénye egyértelműen kimondja az állam és egyház különválasztását, azonban mindez nem zárja ki a két félnek a közösség érdekében szerveződő együttműködését” - fogalmazott előadásában Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Utóbbira a miniszter a jezsuita közösséget említette példaként, ahol néhány évvel ezelőtt erőteljes romafelzárkóztatási programot dolgoztak ki. Balog Zoltán a pályázati beruházásokkal kapcsolatban figyelmeztetett arra, hogy a történelmi keresztény felekezetek számára nagy kihívás, hogy a működő és bővülő intézményi aktivitás mögött élő és bővülő gyülekezeti közösségek legyenek. A közfeladatok kormányzati megítélését illetően a miniszter kitért arra, hogy „az egyházak tevékenysége közfeladat ellátásának minősül, hiszen mind intézményi szinten, mind szellemiségét tekintve Magyarországnak szüksége van ezekre az értékekre”. A miniszter előadásában leszögezte, hogy az elmúlt években a szociális ellátás és az egészségügy terén végrehajtott változtatások nemcsak szervezeti átalakulást eredményeznek, hanem a mentalitást is megváltoztatják. „A központi koordináció úgy teremt lehetőséget mind a különbségek megszüntetésére, mind az átláthatatlanság felszámolására, hogy ennek az új rendszernek a működtetéséért egyedül az állam a felelős. Azon dolgozunk, hogy az egyház úgy tudjon belépni a közfeladatok széles körű ellátásába, hogy ezzel közössége ne sérüljön. így az eddig is nagy egyházi szerepvállalással működő szociális és nevelőszülői hálózaton belül a kormányzat részéről növelni szeretnénk az egyházak további részvételét” - mondta a miniszter. Balog Zoltán kitért arra is, hogy mindehhez a „rosszízű kötélhúzás” helyett bizalomra van szükség. Kidolgozás alatt van egy több száz milliárd forintos pályázati csomag; ez új finanszírozási rendszerrel fog társulni, amely közös infrastruktúratervezésre fog épülni. Az európai uniós forrástervezéssel kapcsolatban Balog Zoltán kiemelte: „Nagy hangsúlyt fogunk fektetni a család társadalmi szerepének erősítésére, valamint a családkoordinációra. Ebben az egyházak közül az evangélikus az, amelyik évek óta a legerősebb humánerő-fejlesztést végzi, ugyanis gyülekezeti alkalmait szinkronba hozza a fenti stratégiával. A jövőben a társadalmi felzárkóztatás továbbra is kiemelt feladatnak tekintendő. Az egyházak ilyen tevékenysége - beleértve a hitéleti alkalmakat is - társadalmi cél, amely megfelel Magyarország érdekeinek.” A miniszter előadása végén kitért arra is, hogy tervek vannak az eddigi kvótarendszer átalakítására: a közszolgáltatás területi egységeihez igazodva és a felzárkóztatáshoz igazítva dolgozzák át. A Magyarországi Evangélikus Egyház 2007 és 2013 közötti pályázatairól nyújtott átfogó tájékoztatást Kocsis István. „Ebben az időszakban kétszáznegyvenhárom európai uniós pályázatot tudtunk megvalósítani, értékük elérte a tízmilliárd forintot. Ebből az Új Széchenyi terv keretein belül százharmincöt pályázatot bonyolítottunk le sikeresen. Ezek elsősorban az infrastruktúra fejlesztésére irányultak” - fogalmazott egyházunk pályázati referense. Kocsis István kitért arra is, hogy a Darányi Ignác tervnek köszönhetően - mely vidéki, ötezer főt nem meghaladó lélekszámú településekre kiírt pályázatokat tartalmaz - százhat evangélikus vonatkozású projekt valósult meg. Ez azt jelenti, hogy kis közösségek templomai, parókiái tudtak megújulni és korszerűsödni. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodáján belül működő pályázati osztály 2011-ben hozott létre egy pályázati szabályozó rendszert, mely most ismét - a mai kiírásnak megfelelő - átalakulás előtt áll. „Arra törekszünk, hogy pályázóinkat a pályázati előkészítésben, az előfinanszírozásban és az önrész támogatásában egyaránt segítsük. Ezenkívül elindítottunk egy pályázati képzést, melyet szeretnénk felnőttképzésként akkreditáltatni. Képzésünkön eddig az országos iroda munkatársai vettek részt, de április í-jén az Evangélikus Hittudományi Egyetem hatodéves hallgatóinak is tartunk előadást. Munkánk és pályázati beruházásaink lényege minden esetben az emberek hosszú távú segítése úgy, hogy a beruházások egyúttal fenntarthatok és korszerűek is legyenek” - fogalmazott Kocsis István pályázati referens. „Az elkövetkezendő pályázati időszakban 8200 milliárd forintos beruházási keret áll rendelkezésre” - mondta Tóth Tamás. Elmondta, hogy egy 2014. március eleji adat alapján az egyházak közel kilencszáz pályázati projektben érintettek. „A kormányzat szándéka, hogy a közfeladatokat ellátó intézményeket - ebbe az egyházak is beleértendők - az energetika terén erősítse, hiszen a korszerűsítéssel hosszú távú költségcsökkentést lehet elérni, mely a fenntarthatóságot is erősíti" - közölte. A 2014-2020-as pályázati rendszerrel kapcsolatban megtudhattuk, hogy az operatív programok most véglegesednek. A tervek között szerepel többek között a pályázatok átláthatóbbá tétele, a bürokratikus pályázati rendszer egyszerűsítése, valamint a közfeladatokra irányuló beruházások százszázalékos támogatása is. Ezután evangélikus pályázati fejlesztési projektek bemutatása következett. Végh Szabolcs intézményvezető az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon, Szarka István esperes a Bakonycsernyei Evangélikus Egyházközség, Györfi Mihály lelkész a nyírtelek-görögszállási Filadelfia Evangélikus Egyházközség, Molnár Gizella és Hornyákné Pásztor Enikő a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházközség, Joób Olivér Szeretetintézmény, illetve az Oltalom Szeretetszolgálat, Lázár Zsolt esperes a Szarvas- Ótemplomi Evangélikus Egyházközség, Tölli Balázs igazgató a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Molnár Erzsébet intézményvezető pedig a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium pályázati fejlesztéseiről számolt be. Délután a 20x4-2020 közötti támogatási időszak fejlesztési lehetőségeit taglalták. (Gazdaságfejlesztés - dr. Komoróczi István; humánerőforrás-, infrastruktúrafejlesztés - dr. Köpeczi-Bócz Tamás; vidékfejlesztés- dr. Maácz Miklós; vidékfejlesztés hálózatban - dr. Eperjesi Tamás.) A konferencia végén Kocsis István az evangélikus fejlesztési irányokat és lehetőségeket foglalta össze. A 2014- 2020 közötti Sáfár-projekt az s mint stratégia,/mint fejlesztés és r mint reformáció jegyében fog zajlani. Az evangélikus stratégiából kiindulva fontos a fejlesztési irányok pontosítása és a prioritások meghatározása. Az infrastruktúra mellett nagy hangsúlyt kell, hogy kapjon a humán fejlesztés is. Szükség van a pályázati rendszer átfogalmazására. A felettes egyházkormányzati szint projektajánlásával a változó mértékű támogatási rendszert, illetve a visszatérítendő támogatásokat is be kell vezetni. Ha lehetséges, akkor állami előfinanszírozást, valamint folyamatos közbenső monitoringrendszert kell felállítani. A projektek kommunikációját a felállítandó Információs Központ végezné. A konferencia dr. Fischl Vilmos MEÖT-főtitkár áhítatával ért véget. ■ Szöveg: Galambos Adám és Horváth-Bolla Zsuzsanna Evangélikus.hu A konferencia előadásainak videódokumentációja elérhető az Evangélikus.hu honlapon.
