Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-04-06 / 14. szám

4 ■« 2014- április 6. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Missziói tűzzel Indiáért Beszélgetés M. Philip tamil misszionáriussal Megújulást hozó erőforrások Pályázati konferenciát tartott az evangélikus egyház ► Öt hónapja tartózkodik Magyarországon az indiai M. Philip, aki az Evan­gélikus Külmissziói Egyesület legutóbbi estjének vendégeként beszélt az általa alapított Reach The Nation (Elérni a Nemzetet) nevű szervezetről. Az alkalomra március 24-én került sor Budapesten, egyházunk orszá­gos irodájának Üllői útról nyíló termében. Tamil testvérünk nem vélet­lenül került Budapestre, hiszen magyar leányt vett feleségül. Február óta a cinkotai evangélikus gyülekezetből indult - s oly sok hazai misszi­ós közösségben szolgáló - Sánta Ágnesnek a hites ura. Mivel megle­­' hetősen ritka, hogy egy indiai férfi magyar leányt válasszon feleségéül, Philipet először is megismerkedésük körülményeiről kérdeztem. ► Pályázati konferenciát rende­zett a Magyarországi Evangéli­kus Egyház (MEE) március 25-én a Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsának (MEÖT) székházában. A tanácskozáson állami tisztségviselők beszámo­lóján túl példaértékű evangélikus projektek bemutatására, vala­mint a jövőbeni pályázati lehető­ségek ismertetésére is sor került.- Már tizennyolc éves korom óta azért imádkoztam, hogy Istentől olyan hitvest kaphassak, aki társam tud len­ni a szolgálatban. Bár lány hallgatói is voltak annak a szemináriumnak, ahol a missziói szolgálatra felkészítettek, egyikükért sem dobbant meg a szívem igazán. Nem éreztem bennük az evan­géliumi „tüzet” vagyis hogy égnének azért, hogy a Krisztusról szóló jó hírt továbbadhassák indiai honfitársaink­nak. Közben az Úr valaki másban már megkészítette ezt. Egy távoli or­szágban élőnek, Áginak a szívére he­lyezte Isten annak a terhét, hogy egy több mint egymilliárdos lélekszámú nép elveszhet Krisztus ismerete nélkül. Amikor egy ismerősünkön keresz­tül kapcsolatba kerültem Ágival, és Skype-on beszélgetni kezdtünk, egy­szer csak felismertem, hogy ő az, akit az Úr nekem szánt. Hiszen a szí­ve, ahogyan az enyém is, Indiáért ég. Ott akar missziói szolgálatot végezni, és én is arra kaptam elhívást Istentől, hogy a népem közt szolgáljak.- Philip tehát Ágival együtt vissza fog térni Indiába?- Igen. A feleségemben nem csu­pán élettársat, hanem a missziói szol­gálat számára munkatársat is kaptam. Együtt tudunk imádkozni, s kapunk vezetést Istentől. Ági élő kapcsolatban van az Úrral, így bölcsen tud tanácsol­ni engem. Tudom, őt Isten a hazám szolgálatára szánta.- Előadásában említette, hogy In­dia huszonnyolc szövetségi államában 347 különböző nyelvet beszélő népcso­port él, amelyeknek a kulturális örök­sége, hagyományai is különböznek egymástól.- Ez igazi kihívás a misszióban. Je­lenleg két állam területén folynak szolgálataink: Karnatakában és Orisszában. Ez utóbbi helyen nemcsak gyülekezetét alapítottunk, hanem ár­va és félárva gyermekekkel is foglalko­zunk. Segítünk nekik az iskolai lecké­ikben, és igyekszünk odafigyelni szük­ségeikre. Ha nincs cipőjük vagy isko­latáskájuk, próbálunk beszerezni szá­mukra. És természetesen Isten szere­­tetéről tanítjuk őket. Szervezetünk, a Reach The Nation még fiatal, két éve indítottuk. Imádságunk és látásunk, hogy Isten lehetővé teszi majd, hogy terjeszkedhessünk, India más álla­maiba is eljuthassunk az evangélium­mal. Ehhez azonban a különböző népcsoportok nyelvét beszélő és értő munkatársakra lesz szükségünk. Az ilyenek képzésének céljára szeret­nénk létrehozni egy missziói iskolát.- Nem léteznek már ilyen helyek In­diában? Az egymillió tagot számláló Tamil Evangélikus Egyháznak biztos vannak bibliaiskolái, lelkészképző in­tézete. Említette, hogy Ön is szeminá­riumban tanult. - A mi munkatársainkat arra is fel kell készíteni, hogy milyen veszélyek­kel kell számolniuk az evangélium ügyének szolgálatában. Olyan terüle­tekre szeretnénk küldeni őket, ahol az emberek még nem hallották Jézus ne­vét. Ahogyan például az az idősebb asszony sem hallotta korábban, akinek a képét mutattam előadásom illusztrá­ciójaként. Hatvanévesen tartotta elő­ször kezében a Bibliát, s beszéltek ne­ki először Krisztusról, a Szabadítófól. De ezeken a távoli területeken, a fél­reeső falvakban bizony számolni kell azzal is, hogy a hittérítők erőszakkal találkoznak. India sok vidékén üldö­zik a keresztényeket, templomaikat, imahelyeiket felgyújtják. Ezekre az at­rocitásokra kevésbé készítik fel az embereket azokban a bibliaiskolákban, amelyekből a diákok a történelmi egyházak védett falai közé kerülnek.- Indiával kapcsolatban még min­diga kasztrendszer fogalma jut először eszünkbe. Tudom, hogy hivatalosan már eltörölték, de vajon érezhető-e még a hatása az emberek gondolko­dásában?- A városokban már kevésbé, de vi­déken még tetten érhető. A mi szol­gálatunkban ez úgy mutatkozik meg, hogy a magasabb társadalmi rangban lévők kevésbé fogékonyak az evangé­lium iránt, nehezebben fogadják be. Á legalsóbb népréteg viszont mo­hón vágyik Krisztus szabadítására.- Ön hogyan ismerte meg a Meg­váltót?- Keresztény családban nőttem fel, de a hit dolgait nem vettem túl komo­lyan. Annyira, hogy még a bibliaisko­lában, ahová a nővérem tanácsára ke­rültem, sem az Isten dolgaival foglal­koztam. Jól éreztem magam, élveztem a közösséget. Ez azonban megváltozott, amikor észrevettem, hogy az egyik tanárunk hogyan tölti az estéit. Min­dennap nyolctól tízig a Szentírást ta­nulmányozta. Amikor megkérdeztem, hogyan bírja ezt, azt tanácsolta, kezd­jem el én is olvasni a Bibliámat. És akkor megértettem a lényeget, Isten szava hozzám kezdett szólni. Mintha ott ült volna valaki mellettem: feltárta a múltamat, s segített elenged­ni azt, ami volt. Megmutatta a jelen valómat, és látást adott a jövőre néz­ve. Nem egy megrázó esemény, még csak nem is egy személy játszott tehát szerepet a megtérésemben, hanem maga a Biblia. A Szentlélek Isten tár­ta fel magát, irántam való kimondha­tatlan szeretetét az írás lapjain keresz­tül. Ez változtatta meg az életemet. Harmadéves koromban már én is két órát szántam a Biblia olvasására, s eljutottam odáig, hogy ezt mondjam Istennek: „Egy földi életem van, Uram, de azt a te szolgálatodra adom.” I) B. Pintér Márta Bevezető áhítatában Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke Salamon királyra utalt, aki nem pénzt kért az Úrtól, ha­nem bölcsességet. Ennek eredménye nemcsak szellemi gazdagságot ered­ményezett, hanem Izrael felvirágzá­sát, templomépítést. „Ma az a bölcs, aki élni tud az élet által adott lehető­ségekkel, azaz követi a mai tenden­ciákat és abban felfedezi a számára fontosat, az értékteremtőt” - fogal­mazott Gáncs Péter. Az elnök-püspök arról is beszá­molt, hogy az elmúlt hat-hét évben evangélikus gyülekezetek és intéz­mények közel tízmilliárd forintot nyertek pályázati úton. „Tudnunk kell, hogy ezek a beruházások nem ön­magunk építésére szolgálnak, hanem arra, hogy olyan intézményeket hoz­zunk létre vagy fejlesszünk, amelyek a jövőt, a folytatást szolgálják. Az el­múlt évek bebizonyították, hogy ér­demes ebben az országban szorgalma­san gyűjteni, kitartóan dolgozni, mert ezáltal a ránk bízottak gazdagodnak" - állapította meg az elnök-püspök. „Régen rossz, ha az egyháznak a kormány mondja meg, hogy mit kell csinálnia. Az egyház feladata, hogy az Úr tanítása szerint végezze tevé­kenységét. Ennek szellemében Ma­gyarország Alaptörvénye egyértel­műen kimondja az állam és egyház különválasztását, azonban mindez nem zárja ki a két félnek a közösség érdekében szerveződő együttműkö­dését” - fogalmazott előadásában Ba­log Zoltán, az emberi erőforrások mi­nisztere. Utóbbira a miniszter a jezsuita kö­zösséget említette példaként, ahol né­hány évvel ezelőtt erőteljes romafel­zárkóztatási programot dolgoztak ki. Balog Zoltán a pályázati beruhá­zásokkal kapcsolatban figyelmezte­tett arra, hogy a történelmi keresz­tény felekezetek számára nagy kihí­vás, hogy a működő és bővülő intéz­ményi aktivitás mögött élő és bővü­lő gyülekezeti közösségek legyenek. A közfeladatok kormányzati megíté­lését illetően a miniszter kitért arra, hogy „az egyházak tevékenysége közfeladat ellátásának minősül, hi­szen mind intézményi szinten, mind szellemiségét tekintve Magyaror­szágnak szüksége van ezekre az ér­tékekre”. A miniszter előadásában leszö­gezte, hogy az elmúlt években a szo­ciális ellátás és az egészségügy terén végrehajtott változtatások nemcsak szervezeti átalakulást eredményez­nek, hanem a mentalitást is megvál­toztatják. „A központi koordináció úgy te­remt lehetőséget mind a különbségek megszüntetésére, mind az átláthatat­lanság felszámolására, hogy ennek az új rendszernek a működtetéséért egyedül az állam a felelős. Azon dolgozunk, hogy az egyház úgy tud­jon belépni a közfeladatok széles körű ellátásába, hogy ezzel közössé­ge ne sérüljön. így az eddig is nagy egyházi szerepvállalással működő szociális és nevelőszülői hálózaton belül a kormányzat részéről növelni szeretnénk az egyházak további rész­vételét” - mondta a miniszter. Balog Zoltán kitért arra is, hogy mindehhez a „rosszízű kötélhúzás” helyett bizalomra van szükség. Kidol­gozás alatt van egy több száz milli­árd forintos pályázati csomag; ez új finanszírozási rendszerrel fog társul­ni, amely közös infrastruktúraterve­zésre fog épülni. Az európai uniós forrástervezéssel kapcsolatban Balog Zoltán kiemelte: „Nagy hangsúlyt fo­gunk fektetni a család társadalmi szerepének erősítésére, valamint a családkoordinációra. Ebben az egy­házak közül az evangélikus az, amelyik évek óta a legerősebb hu­­mánerő-fejlesztést végzi, ugyan­is gyülekezeti alkalmait szink­ronba hozza a fenti stratégiával. A jövőben a társadalmi felzárkóz­tatás továbbra is kiemelt feladat­nak tekintendő. Az egyházak ilyen tevékenysége - beleértve a hitéleti alkalmakat is - társadal­mi cél, amely megfelel Magyaror­szág érdekeinek.” A miniszter előadása végén ki­tért arra is, hogy tervek vannak az eddigi kvótarendszer átalakítá­sára: a közszolgáltatás területi egységeihez igazodva és a felzár­kóztatáshoz igazítva dolgozzák át. A Magyarországi Evangélikus Egy­ház 2007 és 2013 közötti pályázata­iról nyújtott átfogó tájékoztatást Ko­csis István. „Ebben az időszakban két­száznegyvenhárom európai uniós pályázatot tudtunk megvalósítani, értékük elérte a tízmilliárd forintot. Ebből az Új Széchenyi terv keretein belül százharmincöt pályázatot bo­nyolítottunk le sikeresen. Ezek első­sorban az infrastruktúra fejlesztésé­re irányultak” - fogalmazott egyhá­zunk pályázati referense. Kocsis István kitért arra is, hogy a Darányi Ignác tervnek köszönhetően - mely vidéki, ötezer főt nem megha­ladó lélekszámú településekre kiírt pá­lyázatokat tartalmaz - százhat evan­gélikus vonatkozású projekt valósult meg. Ez azt jelenti, hogy kis közössé­gek templomai, parókiái tudtak meg­újulni és korszerűsödni. A Magyar­­országi Evangélikus Egyház Országos Irodáján belül működő pályázati osz­tály 2011-ben hozott létre egy pályá­zati szabályozó rendszert, mely most ismét - a mai kiírásnak megfelelő - átalakulás előtt áll. „Arra törekszünk, hogy pályázóin­kat a pályázati előkészítésben, az előfinanszírozásban és az önrész tá­mogatásában egyaránt segítsük. Ezenkívül elindítottunk egy pályázati képzést, melyet szeretnénk felnőtt­­képzésként akkreditáltatni. Képzé­sünkön eddig az országos iroda mun­katársai vettek részt, de április í-jén az Evangélikus Hittudományi Egye­tem hatodéves hallgatóinak is tartunk előadást. Munkánk és pályázati be­ruházásaink lényege minden esetben az emberek hosszú távú segítése úgy, hogy a beruházások egyúttal fenntarthatok és korszerűek is legye­nek” - fogalmazott Kocsis István pályázati referens. „Az elkövetkezendő pályázati idő­szakban 8200 milliárd forintos beru­házási keret áll rendelkezésre” - mondta Tóth Tamás. Elmondta, hogy egy 2014. március eleji adat alapján az egyházak közel kilencszáz pályá­zati projektben érintettek. „A kor­mányzat szándéka, hogy a közfelada­tokat ellátó intézményeket - ebbe az egyházak is beleértendők - az ener­getika terén erősítse, hiszen a korsze­rűsítéssel hosszú távú költségcsök­kentést lehet elérni, mely a fenntart­hatóságot is erősíti" - közölte. A 2014-2020-as pályázati rendszerrel kapcsolatban megtudhattuk, hogy az operatív programok most véglege­sednek. A tervek között szerepel többek között a pályázatok átlátha­tóbbá tétele, a bürokratikus pályázati rendszer egyszerűsítése, valamint a közfeladatokra irányuló beruházások százszázalékos támogatása is. Ezután evangélikus pályázati fej­lesztési projektek bemutatása kö­vetkezett. Végh Szabolcs intézmény­­vezető az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon, Szarka István es­peres a Bakonycsernyei Evangéli­kus Egyházközség, Györfi Mihály lelkész a nyírtelek-görögszállási Fi­­ladelfia Evangélikus Egyházközség, Molnár Gizella és Hornyákné Pász­tor Enikő a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egy­házközség, Joób Olivér Szeretetintéz­­mény, illetve az Oltalom Szeretetszol­gálat, Lázár Zsolt esperes a Szarvas- Ótemplomi Evangélikus Egyházköz­ség, Tölli Balázs igazgató a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líce­um) Gimnázium, Molnár Erzsébet in­tézményvezető pedig a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium pályázati fejlesztéseiről számolt be. Délután a 20x4-2020 közötti tá­mogatási időszak fejlesztési lehető­ségeit taglalták. (Gazdaságfejlesztés - dr. Komoróczi István; humánerő­forrás-, infrastruktúrafejlesztés - dr. Köpeczi-Bócz Tamás; vidékfejlesztés- dr. Maácz Miklós; vidékfejlesztés hálózatban - dr. Eperjesi Tamás.) A konferencia végén Kocsis István az evangélikus fejlesztési irányokat és lehetőségeket foglalta össze. A 2014- 2020 közötti Sáfár-projekt az s mint stratégia,/mint fejlesztés és r mint reformáció jegyében fog zajlani. Az evangélikus stratégiából kiin­dulva fontos a fejlesztési irányok pontosítása és a prioritások megha­tározása. Az infrastruktúra mellett nagy hangsúlyt kell, hogy kapjon a humán fejlesztés is. Szükség van a pá­lyázati rendszer átfogalmazására. A felettes egyházkormányzati szint projektajánlásával a változó mértékű támogatási rendszert, illetve a vissza­térítendő támogatásokat is be kell ve­zetni. Ha lehetséges, akkor állami elő­finanszírozást, valamint folyamatos közbenső monitoringrendszert kell felállítani. A projektek kommuni­kációját a felállítandó Információs Központ végezné. A konferencia dr. Fischl Vilmos MEÖT-főtitkár áhítatával ért véget. ■ Szöveg: Galambos Adám és Horváth-Bolla Zsuzsanna Evangélikus.hu A konferencia előadásainak videódo­kumentációja elérhető az Evangéli­kus.hu honlapon.

Next

/
Thumbnails
Contents