Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-01-05 / 1. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2014. január 5. » 3 VÍZKERESZT ÜNNEPE - 1JN 1,5-10 A világ legszebb látványa Hálaadás tíz évért Stawomir Mrozek novellájában egy ember éjszakai szállást keres, de már minden hely foglalt. Eleinte arra gondolt, némi luxust enged meg magának, most azonban kénytelen beérni egy nagyon is igénytelen panzióval. Nagy meglepetésére azonban a portás egy olyan szobát kínál neki - igaz, elég borsos áron -, ahol a világ legszebb látványa fogadja majd. Emberünk megörül, és kész kifizetni a felárat is. Amikor azonban elfoglalja a szobát, nagy meghökkenésére teljesen átlagosnak találja. A bútorok kopottak, egyszerű ágy, asztal, szék, egy nagy tükör, szekrény. Az ablak pedig egyáltalán nem a világ legszebb látványára nyílik, hanem egy világítóudvarra, szemeteskukákra és tűzfalra. Emberünk persze nagyon dühös lesz, hiszen nem kis pénzéért sokkal többet remélt. Lemegy, hogy mindezt számon kérje a portástól. * * * Szemtől szemben állni egyidejűleg kibírhatatlan és egyidejűleg elkerülhetetlen. És mégis vágyva vágyunk arra, hogy szemtől szemben állhassunk. A közvetve kimondott szavak mindig gellert kapnak. Legyen az telefonbeszélgetés, arctalan, mimikátlan, vagy lelkészi interpretáció, bármennyire áthatva hittel és Lélekkel. Szemtől szemben állni kibírhatatlan. A szempilla rezdül, aztán félrenézünk, lesütjük a szemünket. Még emberek egymás között is, hát még ha Isten tekint ránk. Az Ószövetség ki is mondja, hogy Isten ilyen közelségét nem bírja ki a halandó. Szemtől szemben állni elkerülhetetlen. Ez az ünnep arról szól, hogy Isten közénk lépett. A sötétségből világosság ragyogott fel. Ez történik minden alkalommal, amikor szemtől szemben állunk vele. Sötétségünkben felragyog a világosság. Félelmetes erővel hat ránk. Leplezetlenül állunk. Mégis vágyakozunk rá. Életelemünk az őszinteség. Gyűlöljük hazugságainkat. Jó lenne gyermeki szívvel igazat mondani, igaznak látszani. Másfelől ott van az udvariasság, a világ hazug rendszerei, az elvárások és saját gyengeségünk. Ez a nap nemcsak Jézus megjelenéséről szól, hanem az álarcok elővételéről is. Mert a mulatság álarcos. Fáradtan az élet mulatságaitól szeretnénk őszintén szemtől szemben állni. * % % A portás némileg sértve érzi magát, hogy a vendég nem értékelte kellőképpen a világ legszebb látványát, melyet az általa kínált szoba mutat. Néhány kérdés után felmegy az emeletre, hogy megbizonyosodjon a panasz igazáról. Hamar rájön, hogy a probléma abból adódik, hogy a vendég nem a szoba megfelelő pontján kereste a világ legszebb látványát. Nem az ablakon kellett volna kinéznie, hanem a tükör elé kellett volna állnia. Biztatja is, hogy álljon oda, és nézze meg, mit lát. A vendég rettenetesen dühös. Perrel fenyegetőzik, és követeli vissza a pénzét. A portás azonban nem hagyja magát kizökkenteni, ő meg van győződve arról, hogy a szolgáltatás pontosan azt nyújtja, amit megígért. Végül sikerül rávennie a vendéget arra, hogy álljon oda, ahová ő mondja, a tükör elé. * # * János szavai jól ismertek, ezt szoktuk olvasni a gyónási liturgiában, némileg torzítva, de beazonosíthatóan. „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg és nincs meg bennünk az igazság. Ha megváltjuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” Ezek a mondatok az egyik legőszintébb szertartásban hangoznak el. A szemtől szemben állás szertartásában. Amikor az ember szeretne kicsinnyé lenni, megszabadulni minden képmutatásától, álarcától, hazugságától. Általában hozzá szoktuk kapcsolni az úrvacsoravételhez, amely Isten kitárulkozásának szertartása. Ha az ember kész szemtől szemben állni Istennel, Isten kész megmutatni magát neki. AZ ÜNNEP IGÉJE Bár ilyen könnyen menne! Valójában minden szertartásunkat, minden mozdulatunkat, gondolatunkat átjárja a magunk imádata. Miközben Isten szeretne szemtől szemben állni velünk, mi csak magunkat bámuljuk, a világ legszebb látványát. # # # A tükör előtt állva a vendég természetesen magát látja. Még mindig nagyon mérges, de a portás váltig bizonygatja, hogy most éppen a világ legszebb látványa tárul elé. Ő erről teljesen meg van győződve. Ha a vendég nem ezt látja a világ legszebb látványának - mármint önmagát -, akkor az nem a szálloda hibája. A novella azzal zárul, hogy a vendég belenézve a tükörbe, valóban úgy gondolja, hogy az, amit lát, a világ legszebb látványa. így aztán igazat ad a portásnak, és marad. * # # Mi töri be azt a tükröt, amelyben folyton magunkat bámuljuk? Mi fordíthatja el szemünket pöffeszkedő énünktől? Talán az, amit a most érkező, a sötétségből világosságként felragyogó hirdet. Hogy számára mi vagyunk a világ legszebb látványa. Nem azért, mert valóban szépek lennénk, hanem mert ő olyannak lát. És a számára megfogalmazódó látvány, mely minket a magunk valójában, álarcok nélkül lát szépnek, egyidejűleg megmutatja nekünk saját rútságunkat. Amikor szépnek látjuk magunkat, nem látjuk őt. Amikor ő elmondja, milyen szépek vagyunk neki, meglátjuk csúfságunkat. Ebben a csúnyaságunkban azonban átéljük azt a boldog szégyent, melyben elfogadtatunk, és készek vagyunk levenni álarcainkat. # # Ht „Jöjj fényeddel, mert bennünk sok a sötétség.'/ Jöjj szépségeddel, mert olyan csúnyák és taszítok vagyunk sokszor. / Jöjj erőddel, hogy felegyenesedjünk. / Vedd el szívünk keménységét.” ■ Koczor Tamás A dinamikusan fejlődő és népesedő Budaörs a városhoz hasonló módon gyarapodó evangélikus gyülekezettel büszkélkedhet. A sokáig szórványhelyzetben élő közösség tizenhét éve vált - választott felügyelő és segédlelkész által vezetett — missziói egyházközségé, tíz esztendővel ezelőtt pedig saját templomba költözhetett. Mindezért december 22-én, advent negyedik vasárnapján ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát a hívek. Igehirdetésében dr. Fabiny Tamás püspök Fii 4,4-5 alapján szólt az örömről. A köszöntések sorában szót kapott többek között Rusznyák Dezső, a szlovákiai sajógömöri testvérgyülekezet lelkésze, D. Szebik Imre, a templom szentelését végző nyugalmazott püspök, valamint Ittzés István, a gyülekezetben gyakran helyettesítést vállaló nyugalmazott lelkész. A sort Endreffy Géza, a tizenhét éve itt szolgáló lelkipásztor (képünkön) zárta köszönő és Istennek hálát adó szavaival. Eltemették Szokolay Sándort Több százan búcsúztak december 21-én, szombaton Sopronban Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzőtől. A gyászszertartáson és temetésen Orbán Viktor miniszterelnök is részt vett, és - mások mellett - beszédet mondott Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter is. A soproni evangélikus templomban tartott gyászszertartáson valamennyi búcsúzó kiemelte a nyolcvankét évesen elhunyt művész magyarságát, hitét, rendkívüli személyiségét. Isten vigasztaló igéjét Ittzés János nyugalmazott evangélikus püspök hirdette. Szokolay Sándor mintegy hatszáz művet komponált, hét operát írt, közülük a Vérnász (1964) világsikert hozott, és a mai napig a legsikeresebb magyar zenedráma: tizenkilenc operaházban mutatták be. Munkássága elismeréseként a zeneszerzőt 1960-ban és 1965-ben Erkel Ferencdíjjal, 1966-ban Kossuth-díjjal, 1987-ben és 2001-ben Bartók- Pásztorydíjjal tüntették ki, 2002-ben megkapta a Corvin-láncot. 1976-tól volt érdemes művész, később a kiváló művész címnek is birtokosa lett. 1998-ban Magyar Örökség díjat, 2008-ban Prima-díjat, 2011-ben pedig Artisjus-díjat kapott. A gyászszertartás után a soproni evangélikus temetőben helyezték örök nyugalomra a zeneszerzőt, aki december 8-án otthonában hunyt el. Szokolay Sándor 1994 óta élt Sopronban, már nyugdíjasként, a csendesebb életmód, az alkotás, a művészi elvonulás jegyében költözött a városba. 2001-ben Sopron díszpolgára lett. M Forrás: MTI (Az evangélikus egyházunkhoz szorosan kötődő Szokolay Sándorról lapunk karácsonyi számában emlékeztünk meg.) A vízkereszttel mit akartok? A fenti kérdéssel nem Shakespeare komédiájára, a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabra szeretnék utalni, hanem a mi vízkeresztjeink elhalványodására. Érezhetően árnyékba került ez az ünnepünk. Bár több európai országban január 6-a, vízkereszt ünnepe máig ünnep és munkaszüneti nap, azzal nehéz vitába szállni, hogy valamikori fénye erősen megkopott. Valamikor ugyanis elképzelhetetlen lett volna, hogy ezen az ünnepen ne tartsanak istentiszteletet, manapság viszont az a ritka, hogy akkor is napján ünnepelik, ha hétköznapra esik... Keleti testvéreinknél máig karácsonyi ragyogása van, hiszen ott január 6- án ünnepelik Jézus születését. Nálunk viszont - a Kaláka együttes énekével ellentétben - nem húsvétig tart a karácsony, hanem vízkeresztig. Sokan ezért a karácsonyfát is akkor bontják le. Vízkereszt ünnepét újra fel kellene fedeznünk! Az ünnep evangéliuma a napkeleti bölcsek látogatását meséli el. Ez önmagában is számtalan kérdést felvet. Nem csak egyszerűen azt, hogy honnan és miért indultak el a bölcsek. Mit láthattak az égen? Mit jelentett az az égi jel az ő koordináta-rendszerükben? Felveti azt a témát is, hogy vajon Isten szól-e azokhoz is, akik látszólag kívül vannak a hozzá tartozók körén. Van-e számukra is mondanivalója? Van-e terve velük is? Persze ezek költői kérdések, hiszen tudjuk, hogy mindegyikre igennel felelhetünk. Amire viszont talán kevésbé gondolunk, hogy Isten a maga vüágot átölelő tervében nemritkán az ő követőit is fel akarja használni. Nem azért, mintha rájuk szorulna, inkább úgy helyes megfogalmazni, hogy a követőit kitünteti azzal, hogy a szőlőjében munkát ad nekik! Az Evangélikus Külmissziói Egyesület az idei vízkeresztre készülve minden gyülekezetünket felkereste egy levéllel, egy imádsággal és egy kis persellyel. Egyházunk püspöki tanácsának támogatásával azt a régi - és sok egyházban máig élő - hagyományt szeretné felébreszteni, hogy vízkereszt ünnepén fordítsuk figyelmünket a külmisszió ügye felé. Ennek kapcsán eszembe jutott Artabán. Artabán képzelt személy. Egy amerikai presbiteriánus lelkész, Henry van Dyke elbeszélésének főhőse, az úgynevezett negyedik bölcs. Ezt a színdarabot középiskolás koromban Székesfehérváron, a református ifjúsági körben (ahol öt felekezethez tartozó fiatalokkal alkottunk egy közösséget) feldolgoztuk, és néhányszor előadtuk. A történet a Bibliából ismert három napkeleti bölcs képzelt negyedik társának életútját mutatja be, mint egy modern példázatot. Az első jelenet a négy bölcs tanácskozásába enged betekintést. A csillagokat kutató tudósok a különleges égi csillagegyüttállásból azt olvassák ki, hogy Izraelben király születik, akinek uralkodása az egész világra nagy jelentőségű lesz. Ezért határozzák el, hogy útra kelnek, tiszteletüket teszik nála, és ajándékot visznek neki. Artabán három nagy értékű drágakövet ajánl fel. Elhatározzák, hogy a következő hajnalban induló tevekaravánnal fognak elmenni, de a reggeli találkozóra Artabán késve érkezik... A késlekedésnek az az oka, hogy a hajnali félhomályban egy félholtra vert emberbe botlik. Nincs szíve ott hagyni. Kimossa a sebeit, és amint az irgalmas samaritánus a bibliai történetben, elviszi egy fogadóba. Az egyik drágakövet szánja a gyógyíttatására. A megbeszélt helyre érkezve szomorúan konstatálja, hogy a karaván nélküle indult el a hosszú útra. Érdeklődésére megtudja, hogy a következő karaván csak két hét múlva indul... A második jelenet két héttel később már Beüehem vidékén játszódik. Heródes katonái éppen ki akarnak tépni egy gyermeket édesanyja karjaiból, amikor a távoli bölcs üzletet ajánl a ÉGTÁJOLÓ katonának. A második drágakőért cserébe az anyát futni hagyják a gyermekével. A harmadik jelenetnek három évtizeddel később Jeruzsálem a színhelye. A városi forgatagban próbál Artabán Jézus nyomára bukkanni. Úgy hallotta, hogy nemrég ott látták. Közben azt látja, hogy egy adóst fojtogat a hitelezője, és börtönnel fenyegeti. Közbelép, és a hitelezőnek adja a harmadik drágakövet az adós tartozásának elengedéséért. Eközben földrengés, majd sötétség támad. Jézus meghal a kereszten. Artabán, amikor hírül veszi Jézus halálát, teljesen összeroskad. Imádságként szakad fel a leikéből, hogy ő az útján többször is elkésett, és immár végleg lekéste a Jézussal való találkozást. Az Úr azonban ekkor megszólal. „Kicsoda vagy?” - kérdezi Artabán. „Én vagyok Jézus, akit keresel.” „Egész életemben kerestelek, de mindig elkéstem” - mondja az öreg bölcs. A hang azonban ezt mondja neki: „Bizony láttál is, hallottál is engem.” „Mikor láttalak vagy hallottalak volna?” Az Úr emlékezteti azokra az esetekre, amelyekben Artabán segített. „Láttam, amikor a hazádban segítettél azon a kirabolt és cserbenhagyott emberen, aki miatt lekésted a karavánt. Láttam, amikor megmentetted azt a halálra ítélt gyermeket és édesanyját, és azt is láttam, amit azzal az adóssal tettél Jeruzsálem utcáján. .. Artabán zavarában tapogatja az erszényét. „Hol vannak a drágakövek, amiket neked szántam?” „Megkaptam mind a hármat” - mondja az Úr. „Mert ha megtettétek eggyel a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg...” Vízkereszt Isten hozzánk fordulása nyomán arra akar indítani minket, hogy mi is forduljunk az ő szeretettjei felé. Erre pedig nemcsak felelősségünk, de lehetőségünk is van. Éljünk vele bölcsen! Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület horvAth-hegyi Áron felvétele
