Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-30 / 13. szám
8 -m 2014. március 30. PANORAMA Evangélikus Élet Meghívó a Lepramisszió ünnepségére A Lepramisszió negyvenéves szolgálatáért való hálaadó ünnepség április 6- án, vasárnap 4 órakor lesz a Budapest VI. kér., Vörösmarty u. 51. szám alatti Skót Misszió templomában (a kisföldalatti Vörösmarty utcai megállójától pár lépésre). Szeretettel várják a munkatársakat, támogatókat, érdeklődőket! Jótékonysági hangverseny Gödöllőn A Tessedik Sámuel Alapítvány jótékonysági hangversenyt rendez április 4-én (pénteken) 18 órakor a Tessedik Galériában (Gödöllő, Lumniczer S. u. 4.) a Tessedik Sámuel Családok Átmeneti Otthonának támogatására. A koncertre szeretettel hívjuk és várjuk Önt is. Vendégünk lesz Kovács Anikó hegedűművész, a Katari szimfonikus zenekar tagja. A koncert műsorán: Massanet: Thais Meditation; Beethoven: F-dúr románc; Hubay: Zephir; Bartók: Román népi táncok; Brahms: Magyar táncok; Vivaldi: a-moll kettősverseny. Zongorán kísér Ferenczy Beáta. Közreműködik Roszík Csenge. Belépőjegyárak: felnőtteknek 1800 forint, diákoknak, nyugdíjasoknak 1000 forint. Jegyek válthatók napközben a Tessedik Galériában, a zeneiskola könyvtárában, illetve megrendelhetők a 20/824-7621-es telefonszámon vagy a tessedikgaleria@gmail.com e-mail címen. Asztali beszélgetések a Ludwig Múzeumban Szeretettel hívjuk a Ludwig Múzeum és az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány közös rendezvényének, a művészet és szakralitás kapcsolatátvizsgáló beszélgetéssorozatnak következő alkalmára április 10- én, csütörtökön 18 órára a Ludwig Múzeumba. Nagy Tamás Ybl-díjas építész, Sulyok Miklós művészettörténész és Hafenscher Károly evangélikus lelkész ül egy asztalhoz, hogy a kortárs művészet, illetve a liturgia kiindulópontjából a szakralitást értelmezzék. Mit nevezünk szakrálisnak? Hogyan jelenik meg az építészetben és a képzőművészetben? A templom különböző részei, valamint képző- és iparművészeti alkotások hogyan válnak a liturgia eszközévé? A magyarországi kortárs templomépítészet egyik kimagasló építészének alkotásain keresztül ezekre a kérdésekre is keressük a válaszokat. A beszélgetés moderátora Galambos Ádám evangélikus teológus. Belépődíj felnőtteknek 600 Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 300 Ft. A belépővel a Ludwig Múzeumot támogatja. Zuglói zenés esték Mindenkit szeretettel várunk a zuglói zenés esték tavaszi koncertsorozatának második alkalmára április 6-án, vasárnap 18 órakor a zuglói evangélikus templomba (Budapest XIV. kér., Lőcsei út 32.). Fellép Kákonyi Árpád. Kákonyi Árpád 2008-ban diplomázott a Zeneakadémia zeneszerzés szakán, emellett zongoristaként Magyarország és Európa számos koncerttermében fellépett már, többek között a belga királyi család előtt az Accord Quartettei. Kompozíciói felcsendülnek színházakban, kórusversenyeken, fesztiválokon, köztük a budapesti őszi fesztiválon. A zenés áhítaton a böjti elmélyülést segítő darabot hallhatunk, melyet a zeneszerző kifejezetten erre az alkalomra komponált. A Függelék Bach János-passiójához című alkotás lelki és zenei továbbgondolása a barokk mester jól ismert oratóriumának. A belépés ingyenes. SZÉCHENYI TERV Megújuló energiaforrással kombinált épületenergetikai korszerűsítés Körmenden A Körmendi Evangélikus Egyházközség több mint 8 millió forintot nyert az Új Széchenyi terv Környezet és energia operatív programjában (KEOP). Az összességében 14 milliós projekt lehetőséget adott a Körmendi Evangélikus Egyházközség lelkészi hivatalában a fűtés, a hideg- és melegvíz-ellátás rendszerének korszerűsítésére, napkollektoros rendszer kialakítására, napelemek felszerelésére. Az épület energetikai tényezői már nem voltak megfelelőek, a fűtési, illetve a hideg- és melegvíz-ellátási rendszere nem tett eleget a kor elvárásainak, nyílászárói és fényforrásai mára elavulttá váltak. A projekt keretében napelemes rendszert építettek ki, a fűtési, a hideg- és melegvíz-ellátási rendszert teljesen felújították, napkollektorokkal segítve működésüket. Sor került a födém és a lábazat utólagos szigetelésére, valamint a nyílászárók cseréjére is. A régi világítótesteket új, energiatakarékos darabokra cserélték. A projekt elsődleges célcsoportját a Körmendi Evangélikus Egyházközség dolgozói és gyülekezeti tagjai alkotják. A projekt környezeti hatásterülete azonban nemcsak az érintett ingatlanra terjed ki, hanem az elérni kívánt indikátorértékekkel közvetve az egész ország energiaellátásának biztonságát és versenyképességét javítja, a környezeti állapot megőrzését érdemben szolgálja. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg. Körmendi Evangélikus Egyházközség ♦ 9900 Körmend, Thököly I. u. 21. kormend@lutheran.hu kormend.lutheran.hu • ujszechenyiterv.gov.hu MAGYARORSZÁG MEGÚJUL Április t Aki válaszol: Barthel-Rúzsa Zsolt evangélikus lelkész, a ► A közelgő országgyűlési választással kapcsolatosan lapunkban már közöltük egyházunk elnökségének közleményét, amely a választójog felelős gyakorlására buzdít az április 6-i voksoláson. Az ennek szellemében készített interjúban a Luther Otthon - Szakkollégiumot is igazgató Barthel-Rúzsa Zsolt lelkész vállalkozott arra, hogy megválaszolja kérdéseinket, tisztázandó az aktuálpolitikai kampányzajban legtöbbször át sem gondolt alapfogalmakat.- Mi a szerepe, funkciója a demokráciában a választásnak, a szavazásnak? Kérdezhetném azt is: mitől demokrácia a demokrácia?- A demokrácia szó - amelyben az ógörög démosz, „nép” jelentésű szót találjuk - azt jelenti: a nép vagy a polgárok uralma. A demokrácia legalapvetőbb, legősibb értéktartalma ennek megfelelően nem más, mint hogy egy - politikai természetű - közösség tagjai maguk döntenek a közösséget érintő lényeges kérdésekben. Fontos azonban megjegyezni, hogy a demokrácia soha, egyetlen korban és semmilyen állami közösségben sem jelentette azt, hogy a döntések minden érintett egyenlő beleszólásával születnek, azt pedig végképp nem, hogy minden esetben konszenzusos, azaz teljes egyetértéssel meghozott intézkedésekről beszélhetnénk. Számomra a demokrácia önmagában a közösséget alkotó szereplők lehető legszélesebb körének részvételét jelenti az őket érintő döntések meghozatalában. A demokrácia fogalmát az elmúlt évszázadok-évezredek során különféle jelzőkkel pontosítottuk, például annak függvényében, hogy egyes korokban kiket tekintettek a közösség tagjai közé tartozónak, illetve kik voltak kizárva belőle - például a rabszolgák, a helyben tartózkodó idegenek és így tovább -, illetve hogy a közösség tagjai milyen formában és technikával gyakorolják a döntéshozatalt. Lehet közvetlenül - erre példa az ókori Athénben a cserépszavazás -, és lehet választott képviselők útján, ez utóbbi jellemző a modern parlamentáris demokráciákra. A mai nyugati tömegdemokráciák alapja az egyenlő, általános és titkos választójog, valamint az ezen alapuló különböző képviseleti modellek, azaz parlamentáris rendszerek. A képviseleti demokráciát kiegészítik - hol kisebb, hol nagyobb jelentőséggel, lokálisan-regionálisan, de akár országosan, sőt európai szinten is - a közvetlen demokrácia intézményei. Ezek közül a legismertebb a népszavazás és az úgynevezett népi vagy állampolgári kezdeményezés. Fontos fogalom továbbá a részvételi demokrácia. Ez azt jelenti, hogy nagy szerepük van a képviseleten és a közvetlen beleszóláson túl elérhető eszközöknek és technikáknak is, amelyek segítségével a polgárok további hatással lehetnek a politikai döntéshozatalra. Ilyen például az állampolgárokkal vagy civil szervezetekkel folytatott konzultáció, érdekképviseletekkel folytatott érdekegyeztetés és így tovább.- Hogyan „fejlődött” a választójog? Hogyan határozzák meg, hogy kiket illet meg?- Fontos, hogy a választásra - beleszólásra - jogosultak körének meghatározása mindig a közösség döntése, és nem külső kényszer eredménye. Először is kétféle választójogot különböztetünk meg; az aktívat: valaki választ, és a passzívat: valaki választható. A passzív választójoggal rendelkezők köre minden korban és közösségben szőkébb, mint az aktív választójoggal bíróké. Ez röviden annyit jelent, hogy sokkal szigorúbb feltételeknek kell megfelelnie annak, aki választott képviseleti tisztségviselő szeretne lenni, mint annak, aki „csak” választani szeretne ilyen tisztségviselőket. A választhatóság kritériumait az antikvitástól kezdve egészen az Egyesült Államok demokráciájának korai időszakáig és az európai tömegdemokráciák hajnaláig bizonyos fokú vagyoni vagy jövedelmi cenzushoz - minimális küszöbértékhez -, valamint általában magasabb életkorhoz kötötték, sőt jellemző volt az is, hogy csak férfiakat lehetett megválasztani. Mind az antikvitásban, mind a modern felfogások többségében erősen tartja magát az a vélekedés, hogy a közösség képviseletére és annak nevében döntéshozatalra szabad és rátermett emberek alkalmasak. Szabadok, mert rendelkeznek az egzisztenciális minimumkövetelményekkel: van fedél a fejük felett, tudnak enni adni a családjuknak, biztos a megélhetésük. És rátermettek, mert megfelelő élettapasztalattal és műveltséggel bírnak: eleget láttak, családjuk van - ismerjük a Bibliából a püspökkel szemben támasztott egyik követelményt: „egyfeleségűférfi” (íTim 3,2) —, elvégezték a szükséges iskolákat. Az aktív választójoggal rendelkezők köre ennél természetesen mindig is sokkal kiterjedtebb volt, azonban az általános és egyenlő választójog meglepően kései, zömében 20. századi intézmény. A kezdetekben sokféle kritérium szabta meg, kik választhattak akár országosan, akár a helyi közösségekben, elsősorban városokban. Mindenkor megfigyelhető egy komoly életkori cenzus. Ez az évszázadok során egyre lejjebb kúszott, és ma nagyjából minden jogállamban egybeesik a jogi nagykorúság korhatárával. Mint tudjuk, Magyarországon ez a tizennyolcadik életév. De érdekes, hogy például Ausztriában tizenhat éves kortól választhatnak. Fontos kritérium volt és maradt a közösséghez tartozás erőssége és tartóssága: a huzamos helybeli tartózkodás - lakóhely - és/vagy a közösséghez tartozás vérségi, nyelvi, kulturális aspektusai. További, mára javarészt eltűnt korlátokat jelentettek a társadalmi rangra - nemes vagy polgár -, vagyonra vagy jövedelemre és műveltségre, iskolázottságra vonatkozó kritériumok. Részben az előzőekből is következett, hogy a választójogot csak igen későn terjesztették ki a nőkre: a nyugati demokrácia egyik mintaállamának számító Svájcban mindez csak 1971-ben történt meg! Voltak és vannak továbbá egyéb korlátok abban a tekintetben, hogy ki hogyan tud élni a neki biztosított választójoggal. Külföldi tartózkodás nehezítheti a részvételt, kötelezően előírt részvétel is létezik a világon, illetve különböző regisztrációs, összeírási eljárások - például az Egyesült Államokban - igyekeznek biztosítani, hogy a választásokon elsősorban azok vegyenek részt, akik szívükön viselik a közösség dolgait. A választójog kiterjesztése a történelem során megfigyelhetően együtt járt a mélyreható gazdasági-társadalmi változásokkal. Míg a modernitás előtti időkben a különböző, nem szabad jogállású, a vagyoni/jövedelmi cenzust el nem érő társadalmi csoportok kisebb mértékben járultak hozzá az állam terheihez - hiszen közterheiket javarészt helyben rótták le a földesúr, város, megye, egyház részére -, addig a 19. századtól, az ipari államok létrejöttének korától kezdve a kis- és középpolgárság, a kisbirtokosok és a munkásság is jelentősen hozzájárult az állami feladatok ellátásához. Ebben a tekintetben helytálló tehát az észak-amerikai gyarmatok egykori követelésére hivatkozni („Nincs adózás képviselet nélkül!”), valamint meg kell említenünk ezen csoportok hatékony önszerveződésének, érdekképviseletének szerepét is a választójog kiterjesztésében.- Van-e felelőssége, és ha igen, milyen tekintetben a választónak? Mit jelent felelősen választani?- A választó felelőssége a demokrácia magától értetődő kulcseleme. Ugyan egy képviseleti tömegdemokráciában gyakran tűnhet úgy, hogy az egyéni szavazat súlya minimális, súlyos hiba erre hivatkozva nem élni a közös ügyekbe való beleszólásnak a választójog kínálta lehetőségével. Akár-létezik érvényességi küszöb egy választási rendszerben, akár nem, a választás kimenetelét végső soron azok döntik el, akik elmennek, és érvényes szavazatot adnak le. Mindenki más, aki nem gyakorolja választójogát, automatikusan másoknak engedi át a döntés lehetőségét. Ez a felelősség elhárítását jelenti, amit semmiképpen nem nevezhetünk öntudatos, erényes viselkedésnek. Ami a felelős választás kérdését illeti: felelősen választani annyit tesz, mint a lehetőségekhez mérten előzetesen és alaposan tájékozódni a döntésünk lehetséges következményeiről - „ha őket támogatom, erre számíthatok” -, az egyéb körülményekről - „ennek a pártnak van esélye bejutni, annak nincs” -, és a megszerzett információk birtokában, érték- és érdekválasztásunk tudatában legjobb lelkiismeretünk szerint dönteni.
