Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-30 / 13. szám
2 -m 2014. március 30. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Szerető Urunk, Jézus Krisztus! Aki örömünk kenyere vagy, hallgasd meg, és fogadd kegyelmedbe könyörgésünket! [Lektor:] Könyörgünk mindazokért, akik valamilyen szolgaság terhét hordják, és híján vannak a szabadság kenyerének. Te adj nekik erőt és kitartást, hogy megleljék a szabadulás útját, de ne csupán olyan módon, ahogyan a világ adja, hanem ahogyan azt te rendelted a mi számunkra. Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk mindazokért, akik a mindennapi kenyér gondjával küzdenek. Tudjuk, hogy te gondot viselsz rólunk, és nem taszítod el a hozzád menekülőt. Segítsd őket, és küldj olyan embereket, akik nyomorúság helyett lehetőséget hozhatnak! Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk mindazokért, akik úgy érzik, fogytán van életük kenyere. Enyhítsd a fájdalmakat, erősítsd a lelkeket, vigasztald a szíveket! Urunk, olyan sokan vannak vigasztalás nélkül! Add, hogy legyenek küldöttek, akik tebenned bízó reményt tudnak adni! Légy közel mindazokhoz, akiknek sebzett a szívük! Ne engedd el a betegek, szenvedők, haldoklók és hozzátartozóik kezét! Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk mindazokért, akik kenyeret adnak nekünk. Te adj bölcsességet és belátást azoknak, akiknek a kezébe a hatalmat adtad, szolgáljanak, és ne uralkodjanak! Láttasd meg velük, mi az, ami jó, és a te tetszésedre van, hogy béke és nyugalom vegyen körül bennünket! Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk a kenyered által táplált gyülekezetért. Te újítsd meg a szívünket, hogy meglássuk egymásban a testvért, akiknek ugyanazon kenyér jelenti az életet! Viseld gondját a nyájnak és a pásztoroknak, hogy valóban belőled éljen a lelkünk! Kérünk téged... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Urunk, te adj szívünknek örömet, békességet! Kísérjen áldásod egész életünkben, s vezessen országod teljessége felé, ahol te vagy minden mindenekben. [Gyülekezet:] Ámen. HIRDETÉS A Bethánia CE Szövetség országos csendesnapja Szeretettel meghívjuk a Bethánia CE Szövetség országos csendesnapjára, amely Az Úrnak szolgáljatok összefoglaló címmel április 5-én, 10 órakor kezdődik a Budapest VIII., Salétrom u. 5. sz. alatti református templomban. Alkalmunk - mely éves rendes közgyűlésünk és egyben választási közgyűlésünk is - 16 óráig tart. Ebédszünetben szendvicsekkel és teával tudunk szolgálni a résztvevőknek. Bővebb információ a ce-union.hu címen. ‘Evans Evangélikus ÉletS- w _üíu m BÖJT 4. VASÁRNAPJA (LAETARE) - JN 6,48-59 Kenyér az útra A VASÁRNAP IGÉJE Azt mondom: kenyér. Még csak mondom, s te érzed az illatát. Kenyérillata van. Még csak mondom, s te már az ízét is érzed a szádban. Semmi máshoz nem hasonlítható. Igazi kenyéríz. Azt mondom: kenyér. Régről tanult mondatok és szavak tolulnak elő: kenyérkereset; kenyeres pajtás; megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel; kenyér mindaz, ami a test fenntartásához szükséges; madárlátta kenyér. Azt mondom: kenyér. Kirándulás jut eszembe. Hosszú, fárasztó út. Kemény kaptatok, rögös ösvény, kitérők és vargabetűk. Biztos a cél, de vajon kitartunk-e odáig? S a hátizsákból előkerül a kenyér. Jóllakunk, és megerősödve indulunk tovább. A kenyér erőt ad. Ha nem volna mit enni, lerogynék erre a kidőlt fatörzsre. Kidőlt fatörzs volnék magam is. Azt mondom: kenyér. Az életutunkra gondolok. Kinek hosszabb, kinek rövidebb. Egyszer napos, máskor hideg széllel metszett. Jézus azt mondja: aki a mennyei kenyérből eszik, bírni fogja az utat. Ő maga a mennyei kenyér. Mózes is adott kenyeret - de nem mentette meg a népet. A törvény, bármennyire tiszta beszéd, csak éhségünket erősíti, gyöngeségünket teszi nyilvánvalóvá. Jézus azt mondja: ő maga a mennyei kenyér, amely életet ad a világnak. Azt mondom: Jézus. Még csak mondom, s te hallod a Hegyi beszédet, a tékozló fiú példázatát, és hallod a kiáltást is a keresztről: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” Azt mondom: Jézus. Még csak mondom, s előtolulnak a csodák, irgalmának cselekedetei. Nemcsak a régiek, hanem azok is, amelyeket napról napra átélünk: gyógyulások és megbékélések; ismeretlen emberek, akik Jézus hatalmával közeliekké váltak; közösségek, amelyeket Jézus tart egyben. Azt mondom: Jézus. Hálát adok azokért, akiktől hallottam drága evangéliumát. Megköszönöm, hogy most is hangzik az ige - szószéken, a médiában és családi, baráti körökben egyaránt. Köszönöm, hogy olvashatom a Bibliát, az Útmutatót, igehirdetés-gyűjteményt. Köszönöm, hogy együtt kutathatjuk a gyülekezet tagjaival, egyszerű emberekkel és képzett teológusokkal az igét. Hálás vagyok azért, mert vannak, akik lefestették, szoborba faragták, versben megszólaltatták. Azt mondom: Jézus. Az élő kenyér. Aki megerősít, hogy bírjuk az utat. Aki lelkesít, amikor jó felé indulok. Aki napként ragyog rám, ha mások vagy a magam könnyei eláztatták ingemet. Aki botként támaszom, amikor roskadozom, és hordoz, amikor elestem gyöngeségem miatt. Azt mondom: Jézus. Ma annak örvendezünk, hogy az evangéliumot nemcsak hallhatjuk és láthatjuk, hanem ízlelhetjük is. Annak örvendezünk, hogy Jézus testéből s véréből terített asztalt. Ma annak örvendezünk, hogy az élő kenyér nem elvont valóság, hitünktől függő hatás, hanem amit megrágunk, aminek az ízét érezzük. Ma annak örvendezünk, hogy Jézus teste és vére igazi étel és ital. Az evangélium a látható igében, az úrvacsorában valóságosan táplál és üdít. Ma annak örvendezünk, hogy van kenyerünk és italunk az útra, életünk útjára, amelynek erejével bizonyosan célba érhetünk. Azt mondom: kenyér. Szép, ropogósra sült kenyér. Illatos, és a szemnek is kellemes. Vitték a gyerekek haza a boltból, s már útközben letépték a gyürkéjét, elmajszolták. Otthon az apuka rátette kését, keresztet rajzolt a hátára, aztán megszegte a kenyeret. Talán még aznap este megette a család. Sok éhes száj várta a kenyeret. Ez a kenyér sorsa. Megszegik és megeszik. Azt mondom: Jézus. Élő kenyér. A durva gerenda keresztet rajzolt a hátára. Teste megtöretett. így osztotta szét magát eledelül. Ez Jézus sorsa. Meghalt, hogy belőle életet nyerjünk. így lett valóban kenyerünkké. Nem képletesen, hanem valóságosan. Azt mondom: Jézus. Élő kenyér. S eszembe jut, ahogyan Jézus megvendégelte az ötezer embert, és összeszedték a maradékot, tizenkét tele kosárral. És tudom, hogy bár megtöretett a kenyér, Jézus teste, tudom, hogy bár szétosztotta magát eledelül, soha nem fogy el. Ez az örömünk: a mindig megszaporodó, a minden éhes szájat megelégítő kenyér. Azt mondom: kenyér. Az élet kenyere. Megosztom félelmemet is: hogy sokszor csak beszélünk Jézusról, de nem élünk vele. Hallgatjuk ugyan, de nem jut el vérünkig. Emlékezünk rá, de hiányzik a jelenléte. És kidőlünk az úton. Nem érünk célba, mert nem ettük az élet kenyerét. Azt mondom: kenyér. Az élet kenyere. Az útra gondolok, életünk útjára s azokra, akik velem vándorolnak. Az útra gondolok. Kemény kaptátokra, megfáradásokra, arra az alig elviselhető érzésre, hogy nincs is cél, nem tudom, hová tartunk. Gondolok azokra, akikkel együtt indultunk, és elmaradtak. Gondolok azokra, akiknek hátizsákját legszívesebben átvenném, de mindenki a maga terhét hordozza. Azt mondom: kenyér. Azt mondom: Jézus. Azt mondom: úrvacsora. Jöjjetek, mert ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, amely életet ad a világnak! Jöjjetek, ízleljétek az evangéliumot, amelyet hallottatok, amelyet át is éltetek! Vegyétek, egyétek, mert aki eszi ezt a kenyeret, annak örök élete van. Ámen. ■ Bencze András Imádkozzunk! Te, Uram, magad vagy a mennyei kenyér, hogyan éhezhetne hát a lelkem? Te magad vagy az élet forrása, hogyan szomjazhatnék hát? Ha Te velem vagy, ki lehet ellenem? Bizonyos vagyok abban, hogy semmi sem szakíthat el Isten szeretetétől, amely Benned van. (Ma így imádkozzatok! Válogatás egy modern svéd imakönyvből. Szerk. Karl Gustaf Hildebrand, Britt G. Hallquist, Ragnar Holte. Ford. Hafenscher Károly. Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest, 1974, 58. o.) Téged kereslek, Uram RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK ► Az imádságról szóló Régi-új liturgikus sarok magyarázó, tanító írásai közé beleszőttünk számos olyan írást, amely nem egyszerűen személyes vallomásként, hanem együtt mondható imádságként kerülhet elénk. S bár minden ember imádsága más, hiszen a legbensőbb Istenember kapcsolat nyilvánul meg benne, mégis azt tapasztaljuk az egyház történetének első pillanatai óta, hogy az Istennel való személyes beszélgetés nemcsak minta a másik ember és a közösség számára, hanem lehetőség, hogy a hitben társunk szavával fordulhassunk mi is a mennyei Atya felé. (HK) „Téged kereslek, Uram, minden reggel, és vágyom a te fényedre, amely elindítja napomat. Minden délben téged kereslek, azután megmutatod, hogyan tudhatlak magam mellett a fényben és az árnyékban is. Amikor pedig eljön az este, téged kereslek, hogy vezess engem a sötétségen és félelmen át.” ( Ch. Trappe, Útmutató, február 8.) Téged kereslek a csendben, a magányban, amikor képes vagyok, és amikor erőtlen vagyok imádkozni. De jó, hogy tudhatom, te már lehajoltál hozzám, és rám találtál. Én mégis kereslek, mert sokszor veszítelek szem elől, amikor a zaj, a lárma, a mindennapok aggodalma, tennivalója között elfelejtek veled lenni, Uram. Szükségem van a csendedre, amelyben nemcsak én szólok, mindinkább te szólítasz meg és vezetsz engem. Szükségem van a csendedre, amely nem süket, hanem áthatja a meghallott szó. Az a szó, amelyet nekem üzensz; engedd felismernem és meghallanom. Számomra ezt jelenti az imádkozás. Elcsendesedni az ő jelenlétében és kérni - egy jól ismert ifjúsági énekünk soraival -: „A belső szobámba lépj be, Uram, és jöjj egész közel... tölts fel, védj meg és oltalmazz.” A belső szoba csendjében, Isten jelenlétében átélhetem és megtapasztalhatom, milyen csodálatos ajándék és mekkora lehetőség, hogy úgy lehetek előtte, ahogy vagyok. Milyen csodálatos az az élő kapcsolat, amelyet a Szentlélek elevenít meg, amelyben nem szükséges kimondani a szavakat, mert anélkül is értjük egymást. Az imádság számomra azt a kiapadhatatlan forrást jelenti, amely által Istenhez fordulva újra és újra bocsánatot nyerhetek, erőt meríthetek, újat kezdhetek. Mert a vele való élő kapcsolatban ezt ajándékozza a legnehezebb és legboldogabb órákban is. Szentlelke erejével akkor is ott van és munkálkodik az életemben, a szívemben, amikor fásultságomban, elkeseredésemben, erőtlenségemben képtelen vagyok hozzá kiáltani, amikor talán csak sóhajok hagyják el számat. Voltak ilyen időszakok az életemben, mert azt éreztem, nem hallgat meg, nem válaszol a kérdéseimre. De ezekben a pillanatokban is mindig megszólított, valahogy máshogyan. Emberek által, akik elmondták: imádságban hordoznak engem és támogatnak; egy vers által, amely akkor sokat jelentett, vagy éppen élmények által, amelyeket megtapasztalva újra megélhettem a vele való találkozás csodáját. Egy ilyen még sok évvel ezelőtt történt. A világ több országából való fiatalokkal együtt közös áhítaton vettünk részt, ahol többek között ezt az éneket is énekeltük. Ott akkor valami egészen megváltozott bennem: megéreztem, mit jelent Isten elé állni Jézus Krisztus által. Azóta igazán érzem és megélem, hogy a legnehezebb próbákban is kereshetem őt, és megállhatok előtte. Nem kell kimondanom, ha nem tudom, elég csupán a belső szoba csendjében jelen lenni vele, mert ez is kapcsolat, beszélgetés életem Urával. Később ezt az éneket magyarul egy ProChrist-evangélizáción énekeltem. Ez az ének az, amelyet azóta is imádságként éneklek. így szól: „Jézus, amint vagyok, úgy jöhetek hozzád, te mondtad azt, hogy mindenki jöhet. Nekem nem szükséges fogadkoznom, minden másképp lesz, hisz te ott a kereszten kegyelmet ajándékoztál. Látod nyomorúságom, felém nyújtod a kezed, és én, amint vagyok, jöhetek hozzád. Jézus, amint vagyok, úgy adom át magam, üres kezem, elrontott életem. Nekem nem szükséges eltitkolnom, miről úgyis tudsz. Tudod vágyódásomat s a falat is, mi elválaszt. Vége rejtőzésemnek, eléd tárom életem, és én, amint vagyok, adom át magam. Jézus, tudom, te megváltoztathatsz engem. Vedd el belőlem azt, ami rombol! Teremts új emberré, szeretettel töltsd meg szívemet, minden ember megláthassa mosolyod az arcomon! Te már régen elhívtál, a nevemen szólítottál, Uram, szólj hát, és én a tied vagyok!” (Német ifjúsági ének.) Ezt az Urat keresem naponként belső szobám csendjében a kimondott és csak gondolatban megfogalmazott mondataimmal; akkor is, amikor körülöttem talán hatalmas a zaj; akkor is, amikor úgy érzem, képtelen vagyok a vele való beszélgetésre. Szentlelke által ő még ezekben a nehéz órákban is lehajol hozzám, nevemen szólít. Ő ad erőt a szolgálatomban, az életemben, a családom életében. Ezért keresem a csendet, keresem életem Urát naponként, mert érzem a hiányát, amikor nem sikerül elcsendesednem. Keresem, amikor felébredek, először is, hogy hálát adjak minden ajándékáért, legfőképpen a családomért. Keresem, amikor erőt kérek az újabb naphoz. Keresem, amikor tehetetlenül állok az életem megváltozott pillanatai előtt. Keresem, amikor fájdalom gyötör, és elmondhatom, ami a szívemet nyomja. Keresem, amikor megköszönhetem, hogy csodálatos dolgokat élhetek át. Téged kereslek, Uram, hogy hálát adjak minden ajándékodért. Téged kereslek, mert tudom, te meghallgatsz, tudom, te megváltoztathatsz, tudom, te megbocsátasz nekem. Légy velem, és jöjj, ajándékozz meg csendeddel, amelyben megszólítasz, amelyben meghallhatom hangodat. ■ Torma-Hasza Mónika
