Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-23 / 12. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 20x4. március 23. » 5 Luther megmozdul és megmozdít A Luther-film rendezőjével Pfalzban A korái nagy mestere ■ Fabiny Tamás Még a nyolcvanas évek közepén kapott tiszteletbeli doktori címet a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémiától az akkor pfalzi dékán, a ludwigshafeni illetőségű Friedhelm Borggrefe. Idén nyolcvanöt éves. Szakterülete a szekularizált nagyvárosokban folyó egyházi misszió és általában a szórványegyházak élete. Ez utóbbi iránti elkötelezettségének számos jelét adta oly módon, hogy a Gustav- Adolf-Werken és más szervezeteken keresztül egyházunk több projektjét támogatta az elmúlt években. A ma is rendkívül mozgékony lelkész elmondja, hogy Pfalzban a Krisztus utáni 3. században egy pannóniai légió állomásozott, s a katonák között állítólag keresztények is voltak. Amúgy pedig ők honosították meg e vidéken az itt ma is kedvelt szilváni borfajtát. Válaszként elmesélem, hogy egyik első szolgálati helyemen, a Somogy megyei Kötcsén pedig azoknak a pfalzi és türingiai evangélikusoknak a leszármazottai élnek, akik a 18. század vallási türelmetlensége idején Magyarországon kerestek új hazát. Borggrefe úr nemrég hírét vette, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház reformációi emlékbizottságának védnöksége alatt Luther Márton életéről készítünk filmet. Richly Zsolt rendezőt és e sorok íróját mint az emlékbizottság elnökét azzal a céllal hívta meg a Frankfurthoz közeli Ludwigshafenba, hogy az egyik elkészült epizódot bemutassuk a városban. Egész pontosan egy olyan templomban, amelyet néhány éve be akart záratni az egyházvezetés. Az indok a multikulturalitásban keresendő: az adott városrészben immár igen sok török él, és az evangélikus hívek a felsőbbség szerint könnyűszerrel eljuthatnak a város más templomaiba is. Borggrefe úr és munkatársai ebbe nem akartak belenyugodni, és haladékot kértek. A templomot és a hozzá tartozó tágas helyiségeket az istentiszteleti funkciók megőrzése mellett kulturális célra is használni kívánják. Ennek jegyében az egyházi év különböző szakaszaiban kulturális és tudományos előadásokat, valamint kiállításokat is rendeznek. 2014 böjtjében Luther megmozdít címmel rendeznek sorozatot a reformátor tevékenységének és mai hatásának bemutatására. Tekintettel a város nagyszámú török lakosságára Luther és a török - Magyarországi tapasztalatok címmel kértek tőlem előadást. Referátumomban szólok a százötven éves török uralomról, Luthernek a Mária magyar királynéhoz a mohácsi tragédia után írt, Négy vigasztaló zsoltár című iratáról és a reformátornak a törökkérdésben tett számos egyéb megnyilatkozásáról, továbbá az olyan lutheri énekek törökkel kapcsolatos felhangjáról, mint a Tarts meg Urunk, szent igédben és az Erős vár a mi Istenünk. Egyebek mellett megkockáztatom azt a feltételezést, hogy reformációi himnuszunk utolsó versszakának azon sorai például, hogy „Kincset, életet /Hitvest, gyermeket / Mind elvehetik, / Mitér az őnekik..!’, vélhetően a janicsárok sorsára utal. Álszerénység nélkül mondhatom, hogy az igen sok érdeklődőt vonzó este középpontjában nem ez az előadás, hanem Richly Zsolt művészete áll. Ehhez nemcsak a templom előtt kifüggesztett lepedőnyi molinó, hanem a város számos forgalmas pontján elhelyezett plakát is kedvet csinál, rajta a magyar rendező Luther-figurájával. A szervezők egy kisebb életmű-kiállítást rendeznek a Balázs Béla-díjas alkotónak: számos grafikáját, vázlatát és versillusztrációját mutatják be összesen negyven tablón. A következő hetekben folyamatosan látogatható kiállítás derekas részét a Luther-filmmel kapcsolatos vázlatok és tervek képezik. Kettőnk tárlatvezetése jól előkészíti a film erfurti epizódjának német nyelvű bemutatóját. A böjti sorozat címét kicsit átalakítva úgy fogalmazok: Luther megmozdul, vagyis a rajzfilmben megelevenedik. A vetítés óriási sikert arat, és a jelenlevők - beleértve az egyházvezetés és a média képviselőit - megfogalmazzák reménységüket, hogy a film valamennyi epizódját megismerheti majd a német közönség. A szervezők azt tervezik, hogy Richly Zsolt rajzait húsvét után vándorkiállítás keretében tudják bemutatni a tartományi egyház számos gyülekezetében és intézményében. Rövid látogatásunk során megismerhetjük a hatalmas BASF vegyi gyárat, amely a Rajna partján amolyan város a városban, illetve fogad minket Éva Lohse főpolgármester asszony is. Egyebek mellett örömmel állapítjuk meg, hogy a 165 ezer lakosú város egyik kerülete partneri kapcsolatot ápol a budapesti Terézvárossal. Hazautazásunk előtt ellátogatunk még Wormsba is, ahol Harald Storch esperes és munkatársai fogadnak, majd kalauzolnak végig a városon. Itt természetesen megannyi történelmi emlékhely idézi fel az 1522-es birodalmi gyűlést, amelyen Luther híres hitvallása is elhangzott: „Itt állok, másként nem tehetek...” Ezt a jelenetet örökíti meg a városközpontban álló hatalmas szoborkompozíció, amelyen Luthert a reformáció számos városának szimbolikus alakja, valamint a többé-kevésbé előreformátornak tekinthető Wald, Wycliffe, Húsz és Savonarola méretes szobra veszi körüL Utóbbiak a reformáció összeurópai (francia, angol, cseh és olasz) gyökereire is utalnak. Abban a reményben koptatjuk a történelmi város utcakövét, hogy egyházunk reformációi előkészületeivel - benne a készülő Luther-filmmel - mi is bekerülünk a nemzetközi vérkeringésbe. Zsolton látszik, hogy lélekben - és gyakorlatilag is - már azt az epizódot készíti elő, amely itt, Wormsban játszódik. Minden apró részletet meg akar ismerni. Kíváncsian fürkészi a történelmi helyszínt, hogy Luther vajon honnan érkezett a városba, és melyik kapun juthatott be a birodalmi gyűlés épületébe. Tudni szeretné, hogy melyik nációt képviselték, és milyen öltözéket hordtak V. Károly császár testőrségének tagjai. Magában már vázlatot készít arról, hogy a wormsi polgárok miként kémlelik ablakukból a mindenre elszánt Luthert. Egyszóval örömmel jelenthetem: a rendező gondolataiban már formálódik a film wormsi epizódja. Mindezt jól kiegészíti Borggrefe úr marketingeseket megszégyenítő ötlete, amikor azt javasolja az egyházmegye vezetésének, hogy jövőre ők is szervezzenek egy Richly-kiállítást, amelynek keretében bemutathatják majd a rajzfilm wormsi epizódját... Fáradtan, de élményekben gazdagon érkezünk haza. Zsolttól a püspöki hivatal előtt veszek búcsút. Itt, egy nagyobb tetőtéri helyiségben működik az animációs műhely. Megbeszéljük, hogy másnap kivételesen nem jön be dolgozni. Azt gondolom, azért, mert pihenni akar a kimerítő másfél nap után. Valójában nem erről van szó, ám az okot ő szerényen elhallgatja. Másnap a sajtóból tudom meg, hogy tevékenysége elismeréséül Balog Zoltán miniszter Magyarország Kiváló Művésze díjat adományozott Richly Zsolt filmrendezőnek. A szerző evangélikus lelkész, az Északi Egyházkerület püspöke ► Az evangélikus egyházzene Bach előtti korszakának egyik legjelentősebb zeneszerzője Samuel Scheidt (1587-1654). Március 24-én emlékezhetünk halálának háromszázhatvanadik évfordulójára. Az evangélikusok számára Johann Sebastian Bach nem csupán egy a zeneszerzők közül. Sokan a barokk zenével azonosítják, s bizonyos, hogy a stílus az ő alkotói munkássága során érte el csúcsát. Sok neves mester mellett a korszak középső szakaszában alkotó zeneszerzők is jelentős hatással voltak Bach munkásságára. Sámuel Scheidt a középső barokk egyik legkiemelkedőbb, de kevésbé ismert zeneszerzője. Kortársai - Molnár Antal szavaival élve a további két „nagy Sch”-s alkotó - Heinrich Schütz és Johann Hermann Schein, valamint Michael Praetorius. A reformációt követő évszázadban ők munkálkodtak az evangélikus egyházi zene megújításán, új értékekkel való felruházásán. Mind a négy zeneszerző, de talán legteljesebben Schein és Scheidt voltak azok, akik megalapozták Bach művészetét. Scheidt a zeneszerzés mellett kántori munkával kereste a kenyerét. Már húszas éveiben a hallei Moritzkirche orgonistája lett, később pedig udvari orgonistává nevezték ki. A híres zeneszerző, Jan Pieterszoon Sweelinck tanítványa volt Amszterdamban. 1628-ban megkapta a Director musices címet, így ő felelt Halle város három templomának zenei életéért. Művei külföldi jártasságot tükröztek, hiszen rendkívül jól ötvözte különböző országok színes zenei irányzatait. Még nem érte el negyvenedik életévét, amikor megjelent az orgonairodalom és a zenetörténet számára elengedhetetlen fontosságú műve, a Tabulatura nova (1624). E háromkötetes kiadvány szakított a hagyományos lejegyzési rendszerrel. Addig ugyanis csak vonalrendszerbe írt betűkottával ellátott tabulatúrából olvastak a billentyűs játékosok, ő viszont minden szólamot külön ötvonalas sorban közölt, egymás alá partitúraszerűen rendezve. A középső barokk kor egyházzenészeinek fő dilemmája a korái volt. E kifejezés akkor még gregorián dallamot és anyanyelvű protestáns népéneket egyaránt jelentett (manapság az énekeskönyvünkben található énekeket hívjuk így). A kor zeneszerzőinek kihívása: miként lehetséges úgy alkalmazni az új és divatos eljárásokat, hogy a korái lehessen e művek főszereplője. Mindegyik zeneszerző a lehető legkifinomultabb módon ötvözte saját eszköztárát a külföldön divatos irányzatokkal s a korálfeldolgozás technikáival. Scheidt nem csak új módszerével és orgonakötetével gyarapította a németalföldi egyházzene kincstárát. 1620 és 1640 között nyolckötetnyi latin, de főként német (azaz anyanyelvű) motettát írt. Ezenkívül számos egyházi concertót, valamint korálfeldolgozásokat nem csupán énekhangra, hanem orgonára is. A koráit felhasználó darabok jellemző módon variációk. Ez az archaikus komponálási mód csodálatosan illeszkedhet ma is a liturgiánkba: alternatim módon, azaz a gyülekezeti énekkel váltakozva. Nemrégiben alkalmam nyílt ezt kipróbálni, amikor vendégorgonistának hívtak a szentendrei református gyülekezetbe. Különleges alkalmakkor ünnepélyes köntösbe öltöztetheti a liturgiát az ilyen éneklés-orgonálás. A variációkon kívül - Sweelincktanítványként - műveiben uralkodó az imitációs szerkesztésmód. Emellett természetesen érezhető a korszellemben uralkodó itáliai hatás is. Kedvelt billentyűs műfaja a toccata és a fantázia. A későbbi német barokk orgonazenében jelentkező újműfajok, új formák, új harmóniai látásmódok Scheidt kompozíciós technikájában gyökereznek. Az érett barokk időszakának betájolását segíti, ha Bach életművére és orgonaműveire gondolunk. Bach zseniális formaalkotó volt, de a barokk műfaji sajátosságok már majd száz évvel születése előtt gyökeret vertek a német talajban, hála Samuel Scheidt kompozíciós eljárásainak. Míg Bach formaalkotó volt, Scheidt és kortársai műfajteremtők. A kortársak közül Johann Hermann Schein (1586-1630) szinte mindegyik vokálkompozíciójában elengedhetetlen fontosságú szerepet játszik a korái. A legigényesebb módon ötvözte az Itáliából eredő új tanokat a német gyülekezeti éneklés elvárásaival. Korálfeldolgozásai a mai napig nagy hasznára vannak a gyülekezeti kórusoknak, kántorképzőknek és kántorátusoknak. Harmóniakezelése egyszerű és letisztult, egyszerre idézi a múltbéli reneszánszt és az éppen kibontakozófélben lévő barokk zenét. Schein kedvelt eszköze volt az itáliai eredetű concertálás. Egyházi koncertjeivel a 17-18. századi kantátairodalom megalapozójává vált. Az egyházi koncertek evangéliumi szöveget dolgoznak fel, és az igei részhez kapcsolódva hangzottak el az evangélium felolvasása után vagy a prédikációt követően. A gyülekezeti kórusok által minden bizonnyal gyakran énekelt evangéliumi motetta műfaja is szorosan kapcsolódik a korai kantátákhoz, egyházi concertókhoz. Mint ebből a rövid bemutatásból is kitűnik, a régi korok zeneszerzője ugyanúgy felhasználta a kor vívmányait, divatos irányzatait, mint mi. Amikor viszont elakadt valamiben, visszanyúlt az atyai hagyományokig, s azokat megvizsgálva más úton tért vissza a kor zenéjéhez. Minden esetben ügyelt arra, hogy az utókor számára modern értéket hagyjon hátra. Bízom benne, hogy a régmúlt felelevenítésével mi is visszatérhetünk egy olyan egyházzenei környezetbe, ahol a fiatal zeneszerzők maradandót, értéket közvetítőt tudnak alkotni a divatos archaizmus jegyében. így háromszázhatvan évvel Samuel Scheidt halála után gondolkozzunk el mi is azon, milyen értéket tudunk a jövő generációjának hagyományozni. Ki tudja, talán egyszer egy újabb Bach követ minket az életben... ■ Opicz JÓZSEF Richly Zsolt és Friedhelm Borggrefe A ludwigshafeni „kultúrtemplom” sorozatára invitáló plakát az út mentén
