Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-23 / 12. szám
2 -m 2014. március 23. FORRÁS Evangélikus Élet BÖJT 3. VASÁRNAPJA (OCULI) - JN 1,35-40 Nyitott szemmel! Oratio oecumenica Jézusunk, Mesterünk! Hozzád fordulunk ma is, hiszen te magad biztatsz minket: kérjetek, és adatik nektek. Ebben bízva szólítunk meg ma is téged, Urunk. Könyörgünk a világért és a világ békéjéért. Vezesd a vezetőket, és erősítsd bennük a felelősséget a teremtett világ és a benne élő emberek iránt. Adj bűnbánatot a háborút szítóknak és megbocsátani kész szívet azoknak, akik ellen vétkeztek. Tölts be mindent a te szereteteddel és azzal a bölcsességgel, amelyet csak tetőled kaphatunk, és felette áll minden emberi logikának, mert csak ez vezet minket igazi békességre. Könyörgünk hozzád azokért, akik testi, lelki, szellemi hiányokkal küszködnek. Te látod, mi az, ami javukra lenne, add meg mindenkinek mindazt, ami teljessé teszi az életet, és használj ebben minket is. Hadd legyünk a magányosnak társsá, a betegnek kísérővé, a nehézségekkel küszködőnek reménységet ébresztővé, a szegénynek adakozóvá. Segíts, hogy böjtünk ne csak a lemondás, hanem az igazi tanítvánnyá válás időszaka legyen. Könyörgünk gyülekezeteinkért: azért a közösségért, amellyel ma itt együtt imádkozunk, és az otthoni közösségért is. Jó, Urunk, a téged szeretők közösségébe tartozni. Ezen a vasárnapon különösen is kérünk gyülekezeteinkben adakozó szívért és az adományok jó felhasználásáért. Tégy bennünket olyanná, mint első tanítványaidat, akik nemcsak idejüket, képességeiket osztották meg egymással, de anyagi javaikat is. Köszönjük, hogy van miből adnunk, segíts nekünk ezt megbecsülnünk és a hálánkat ilyen módon is kifejeznünk. Urunk, add, hogy szavainkkal, tetteinkkel rád mutassunk, mint egykor János tette. Ne minket lássanak az emberek, hanem rajtunk keresztül téged, és rád találva hadd váljanak követőiddé. Teremts belőlünk egyedül rád tekintő és téged követő közösséget! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Feláldozta magát a keresztfán - bűnössé és átokká lett. így hát ő az, aki megváltott bűntől, haláltól. Két lator közt függ a keresztfán, s közéjük számlálva hal gyalázatos halállal. Mindezt az egész emberi nem javára teszi, hogy megváltsa az örök átoktól. Az Úr Jézus tehát egyrészt a világ legnagyobb és egyetlen »bűnöse«, mert hiszen mindnyájunk bűne rajta van, másrészt pedig az egyetlen igaz és szent, mert hiszen senki sem lehet Isten előtt igaz és szent, hanem csak őáltala.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) Evangt “Evangélikus Étó Evangélikus Étó r s2c ■ÉjjH"“ TST-“ E9 evangelikuselet.hu Böjt harmadik vasárnapjának latin neve a látással függ össze: „oculi” (okuláré, szemüveg), és a liturgia bevezető zsoltára is a látásra tanít: „Szemem állandóan az Úrra néz..!’ (Zsolt 25,15) Tanuljunk látni, mert a látás olyan adományunk, amelyet lehet és szabad fejlesztenünk. Vannak technikák a fizikai látás fejlesztésére, de a lelki látás esetében se maradjunk tétlenek. Igekötők sokféleképpen módosíthatják a látás szó jelentését: meglátás, belátás, kilátás, átlátás, rálátás. Éppen ezért törekedjünk arra, hogy ne csak fizikai látásunk legyen, hanem a Lélek segítségével egyre kifinomultabb lelki és szellemi látás birtokába juthassunk, hogy mi is megláthassuk a mi Megváltónkat, Isten Bárányát! Ennek érdekében szól hozzánk ezen a vasárnapon ez a szent ige. Az alapigében Keresztelő János is szentleckét ad nekünk a látás művészetéből, és immáron - János evangéliuma szerint is - sokadszorra tesz bizonyságot tanítványainak arról a titokzatos férfiúról, akit názáreti Jézusnak hívnak, de akit az a név is megillet, hogy a világ világossága és Isten Báránya. A kezdetek kezdetén elmondja, hogy ő - Keresztelő János - tanúja annak, hogy ez a Jézus a „világosság” (1,7 k.), aki előbb volt, mint ő (1,15 kk.), és a „kegyelem és az igazság jött el általa". Hivatalos személyek faggatják Keresztelő Jánost, vajon az egyes szám harmadik személyben nem önmagára gondol-e (Jn 1,19 kk.), mintha mégiscsak ő lenne a várva várt Krisztus, a Messiás. Keresztelő János hűségesen kitart küldetése mellett, és többszörösen is hangsúlyozza, hogy ő nem az, akit igazán várnak, mert ő Kedves Istenem! Sóvárgok feléd. Nagyon szeretek veled lenni. Ebben most éppen a „lenni" a legfontosabb. Lenni - nem tenni, nem akarni, nem irányítani és nem behatárolni. De benned élni, veled gondolkodni, a tenyereden pihenni, a jelenlétedben lélegezni, veled hagyni cikázni a gondolataimat, általad élni meg mindazt, ami bennem van. Veled kelni és veled feküdni. Veled menni vásárolni a listáim nyomán, benned élni át egy izgalmas regény utolsó néhány frenetikus oldalát, tőled jövőnek érezni a másik ember várt vagy váratlan mosolyát. Rajtad keresztül tudni szeretni és szerethetőnek lenni, neked ismerni el a hétköznapi csodákat és neked kacsintani egy igazán jó vicc csattanóján. Veled örülni az érkező porontyoknak és veled gyászolni a szeretteimet. Veled beszélgetni, miközben órákig kell várni az orvosi rendelőben, és megtanulni újra szavak nélkül, „csak úgy” lenni a lényedben. Sóvárgok feléd. Megéltem veled már sokszor a teljes együttlétet. Napos és borús időkben is. Boldog bécsak vízzel keresztel, ő csak az ébredést elindító igehirdető, és „saruja szíját sem méltó megoldani annak” aki utána jön. János napról napra hűségesen kitart mennyei küldetése mellett, és lassan, fokozatosan igyekszik rávezetni hallgatóságát, hogy kire is számítsanak igazán. És egyszer csak elhangzik szájából a csúcskijelentés: „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” (Jn 1,29) íme, az áldozati bárány, megváltásunk különleges módja az egyszeri és megismételhetetlen Golgotán. S még azt is elmondja, hogy ezt a valakit a Szentlélek keni fel ennek az örök érvényű áldozatnak a bemutatásra. János eddig elsősorban idegeneknek szólt, bár a tanítványai körében. Igénkben a tanítványok közül éppen ketten vannak vele, amikor e pár versben elindul egy „látássorozat”. Keresztelő János rátekintett Jézusra, és meglátva őt a két tanítvány füle hallatára ismét kimondja: „íme, az Isten Báránya!” A két tanítvány ért a szóból. Ha ő az, aki a Megváltónk, akkor őt kell követni. Ez nyilvánvaló, magától értetődő. Keresztelő János, a mi tanítónk pedig ezt mondta, már nem is először. Hát akkor hezitálás nélkül eredjünk a nyomába. S bekövetkezik a meghitt pillanat, Jézus feléjük fordulva meglátja őket, és meg is szólal, és érthető módon ezt kérdezi tőlük: „Mit kerestek?” Mintha csak nekünk tenné fel ezt a kérdést ezen a vasárnapon. Adjunk hát értelmes feleletet arra, hogy mi „mit keresünk” itt. Azok a tanítványok ott tisztában voltak vele, hogy a bűneiktől megszabadító Messiást (Krisztust) keresik, akinek egyik szent metaforája a bűkességben és hatalmas viharokban. Most azonban... .. .sóvárgok feléd. Bár már számtalanszor átéltem ilyet, most is nehéz volt először felismerni, aztán beismerni, aztán változtatni akarni azon, hogy abbamaradt a veled való lüktetés. Mindig nagy lecke eljutni oda, hogy nem szégyellem, hogy időnként így van. Bár - tudod - így most fura ez a mondat. Merthogy természetszerűleg szégyellem, de azt látom, hogy ha nagyon így érzek, akkor dugdosom magam elől, aztán meg magamat dugdosom előled, mint amikor Ádám és Éva nem akartak veled sétád közben találkozni az édenben. Szóval ezért nem akarom szégyellni. Sóvárgok feléd. Vagyis most nem úgy élek veled, mint sokszor máskor. Sóvárgok feléd. Vagyis túl vagyok talán a nehezén. Sóvárgok feléd. Vagyis megbántam, hogy bujkáltam előled. Sóvárgok feléd. Vagyis kész vagyok újra arra, hogy megtaníts imádkozni. És most nem emberi szavakra, létező mondatfüzérekre és gyakorlatokra gondolok, hanem a teremtő, A VASÁRNAP IGÉJE nőket magára vevő áldozati bárány. A képet nem magyarázni kellett, látták a szívükkel, és ezért egykori mesterük szavára azonnal őhozzá fordulnak. Ők tudják, hogy mit - megváltást, szabadulást - keresnek. Szeretnének biztosak lenni a dolgukban. Szeretnének tehát többet tudni erről az ismeretlenről. Ezért Jézus szállása, lakása iránt érdeklődnek, reménykedve, hogy meghívást kapnak egy meghitt beszélgetésre. Bizonytalanul, bár korszerűen „rabbinak” szólítják, hiszen még csak mélyről jövő sejtéseik vannak. „Hol laksz?” Nem a lakás berendezése, fekvése, kényelme érdekli őket, hanem az a nyugodt és csendes hely, ahol Jézussal beszélgethetnek a megváltás titkáról. Könnyedén indíthatták a beszélgetést - kézenfekvőén - eddigi ismereteikből kiindulva. Ezt vázoltuk fel a második bekezdésben. Igaz, ne akarjunk többet tudni, mint amennyit az evangélista elárul. Sejtéseink azonban lehetnek. A tanítványokra mély benyomást tett ez az első találkozás, és egészen biztos, hogy a megtapasztalt, megismert szellemi tartalom és Jézus személye miatt. A benyomást az időpont megadásának pontossága jelzi: a nap tizedik órája volt, azaz délután négy óra. Vannak felejthetetlen pillanatok, órák, napok, amelyek beleégnek szívünk érintette memóriánkba. Az első találkozás időpontja pontosan délután négy óra, és estig vele maradtak. Az evangélista roppant egyszerű beszédes csendre veled, benned és általad. Örülök, hogy már sóvárgok feléd. Bár a kábulattól és a fájdalomtól akkor sok mindent nem megfelelően és felismerhetően éreztem, de azt tudom, hogy szörnyű volt. Bármi is történt, nincs annál rosszabb, mint ha nem lehetek veled. Hiányzol már vezetés közben az autóban, hiányzol takarítás közben, az adminisztráció miatti felsóhajtásokban, a gyerekekkel való játék közben, de még szinte alvás közben is. Sóvárgok feléd. Ez jó. Nagyon jó. Mármint elepedek, de tudom, hogy a sóvárgás vége mindig valami sokkal jobb. Már tudom, hogy e felé a sokkal jobb felé tartok. Sőt közelebb vagyok már hozzá, mint amikor még nem sóvárogtam feléd. Sóvárgok feléd. Szeretném újra falni a Bibliát, aláhúzogatni benne új dolgokat, cincálni mindenfelé, akár még le is enni vagy inni újra - persze véletlenül -, ha úgy adódik. Csak sokkal többet forgassam! Szeretném újra keveselleni a veled eltöltött időt, és egész nap tényleg benned lenni. Szeretnék újra megtanulni imádkozni. Tudod, mit? Most szeretnék másképp tanulni/tudni imádkozni! Csináljuk valahogy máshogy! Hadd legyek gazdagabb ezáltal is, ha túl leszek ezen az időszakon! Sóvárgok feléd. Már nem ismeretlen fantázia a benned való rezdülés, hanem valós megtapasztalás. Már tudom, mi hiányzik most. Már tudom, elbeszélésében nem említi a beszélgetés témáját, de aligha lehet kétséges, hogy a kíváncsiságukat Keresztelő János már felébresztette, és ezt a saját lelki éhségük csak fokozta. Ezért van képességük arra, hogy lássanak és halljanak, és ezzel már kezdődik is a misszió. Kaptak annyi lelki muníciót Keresztelő Jánostól, hogy nem foglyai a tehetetlen némaságnak, és (mi már) ismerjük Jézus tapintatos lelkigondozói módszerét is, amellyel jó terapeuta módjára előhívja belőlük a kérdéseket, tehát délután négytől az este sötétjének beálltáig nagyon tartalmas beszélgetés bontakozhatott ki köztük. Csak András nevét ismerjük meg, ez is finom figyelmeztetés arra, hogy a Jézus-ügyben - ha valóban róla van szó - nem a nevek számítanak. Az evangélista nagyon tapintatos, csak gondolhatjuk, hogy ő maga lehetett az a névtelen, aki az evangéliumában sehol sem nevezi meg magát, legfeljebb sejteti, hogy ő az. A lényeg az, hogy „íme” az Isten Báránya! S az ószövetségi műveltségű ember előtt nem is volt szükség több magyarázatra, számára világos volt az áldozatbemutatás igazi tartalma: bűnbocsánat, szabadulás a bűnöktől, azaz Isten ítéletétől. A bűn és az ítélet a bárányt találja telibe! Isten Lelke nyissa meg a szemünket! Igeszakaszunkban ötször van szó a látásról, és ennek következménye a hallás, a meghallás. ■ Ribár János Imádkozzunk! Urunk, könyörülj rajtunk, nyisd meg a szemünket, hogy felismerjünk téged, és a fülünket, hogy megszívleljük életet hozó szavadat! Ámen. RÉGI-ÚJ LITURGIKUS SAROK milyen veled járni. (Emlékszel, hogy szeretem ezt az Énókhoz kötődő mondatfoszlányt?) Hiányzik ez a veled való egység. Hiányzol a pillanataimból. Hiányzol az életemből. Sóvárgok feléd. Már vannak pillanatok, percek, órák, sőt néha napok, amikor ebbe belekóstolhatok, de még illékony valóságok csupán. Ilyen alkalom volt, amikor újra felfedezted nekem az éneket: „Lord, prepare me to be a sanctuary. Pure and holy, tried and true’.’Igen, Uram, készíts elő ahhoz, hogy a szentélyed lehessek! Szentelj meg, hogy Lelked ne csak néha-néha legyen érezhető számomra, hanem vegyél szállást bennem! Add, hogy bűneimtől megtisztult és szent legyek! Add, hogy kipróbált és általad megigazított legyek! - Köszönöm, hogy a dalban magammal vihetem, hogy... ...sóvárgok feléd. Kérlek, adj beteljesülést feléd ácsingózó lelkemnek! Add, hogy megtaláljam oázisodat a sivatagban, kenyeredet az éhezésben, sziklán nyugvó alapodat a homokra való építkezésemben! Nem akarok nélküled élni. Könyörülj rajtam! Elvesztem. Most már találj meg! Újra figyelem hívó hangodat. Kész vagyok meghallani téged. Ámen. ■ Pethő Judit evangelikuselet.hu Sóvárgok... ► A Régi-új liturgikus sarok ebben a félévben az imádsággal foglalkozik. Rovatunk olvasói tapasztalhatták, hogy sokféle írás váltja egymást hétről hétre. Tizenhetedik alkalommal jelenik meg az imádság témája, s mindig más megközelítésben. Tanításként, tanúságtételként, elmélkedésként. Pethő Judit, a nagyalásony-dabrony-nemesszalóki gyülekezet lelkésze az imádság műfaját választotta. Imádkozzunk vele együtt!
