Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-03-23 / 12. szám

„Aki hozzám hasonló érzésekkel látogatott el a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, bizony csalódott Cameron Carpenter játékában.” Az orgona Paganinije !► 4. oldal „Abban a reményben koptatjuk a történelmi város utcakövét, hogy egyházunk reformációi előkészületeivel - benne a készülő Luther-filmmel - mi is bekerülünk a nemzetközi vérkeringésbe.” Luther megmozdul és megmozdít 5. oldal „A felekezeti elkülönítés egyúttal népi elkülönítés is volt.” Egy betelepítő báró !► 6. oldal „Személyes lelkipásztori tapasztalataik alapján hasonló következtetésekre jutottak: minden vétek és bűn a tudatlanságból ered, ezért törekedni kell az emberek nevelésére.” Párhuzamos elképzelések W- 13. oldal Lelki akadálymentesítés W- 3. oldal A korái nagy mestere: S. Scheidt !► 5. oldal Izlandi passióénekek 6-7. oldal A megtalált Szentföld !► 8-9. oldal „Ez az a nap!” roadshow !► 11. oldal Interjú keresztény néptáncosokkal !► 12. oldal Fogantatott Szentiélektől Szák Kocsis Pál Út Nap vibrál üvegzöld tótükörben,- a part kövével nyelvel csobbanása... Meddig, s miért? Múló-eltűnőben Mohó vággyal árnyék-javakra vágyva? Tél-fosztott kamránk kiürülőben, Hideg álomban ver a szív, az árva. Megjön-e az elfelejtett vendég Roskadt kezekkel kisepert szobánkba? Vesztes életek vetőfonalát, Mely a szövőszék hengerébe sápad Láthatatlanul, időn s téren át Átszövik szép, színesen fénylő szálak. Vannak vakok, s van talán, aki lát, A retinákra képek fénye árad, Szorongok szívét öröm járja át, Lehull tükrükről a gyászszínű bánat. Böjti szelek sepernek utakat, Járunk rajtuk, s kereszteződnek bennünk. Bűn és erény ádázul összecsap, Hogyan lehetne most semmivé lennünk? Tajtékzó vihar, ég-kárpit hasad, Pöröly villámok, halál markába estünk... S bár vérbe hull, de feltámad a Nap. Felfogjuk-e, mi történik velünk? Budapest, 2014. március 10. Újjászületett a szarvasi Zöldpázsit utcai óvoda Kiemelt szerepet vállalnak az egyházak az óvodák működtetésében is ► Százhúszmillió forintból újjá­született Szarvason a Zöldpá­zsit utcai óvoda. Az átadási ün­nepséget március 10-én, hétfőn tartották. A rendezvényen jelen volt Doncsev András, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangé­likus Egyház elnök-püspöke is. j A régi óvodaépület kívül-belül telje­sen megújult és jelentősen kibővült. Egy új, húsz férőhelyes csoportszo­bát alakítottak ki a hozzá tartozó he­lyiségekkel. A felvehető gyerekek száma így már negyvenre emelkedett. Áprilistól várják a beiratkozó kisgyer­mekeket, akik családjukkal együtt szombat-vasárnaponként is felke­reshetik az intézményt, megismer­kedhetnek az óvó nénikkel. Az óvodát mostantól a Magyaror­szági Evangélikus Egyház működteti. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Benka Gyula Evangélikus Általános Is­kola és Óvoda kötelékébe kerül. A hétfői átadási ünnepség résztve­vőinek először egy kis műsorral ked­veskedtek a Zöldpázsit utcai, a Nap­fény és a Bacsó Béla utcai óvoda gyer­mekcsoportjai. Megható pillanat volt, amikor a gyermekek mindenki­nek egy-egy hétpettyes katicaboga­rat nyújtottak át, amelyet természe­tesen maguk készítettek. Doncsev András államtitkár be­szédében szólt arról, hogy a kis­gyermekkori tapasztalatok, élmé­nyek az egész életre kihatnak. Ezt tar­totta szem előtt a kormány, amikor a jövő évtől hároméves korra szállí­totta le az óvodakötelezettség beve­zetését - hangsúlyozta az államtitkár. Dankó Béla, a térség országgyűlé­si képviselője szintén azokról a kor­mányintézkedésekről beszélt, me­lyek az ifjúság fejlődését és a családo­kat hivatottak segíteni. Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök a lelki út­­ravaló fontosságát emelte ki. A beszédek után Babák Mihály polgármester és Gáncs Péter is ellát­ta kézjegyével az óvoda egyházi fenn­tartásba történő átadásáról szóló dokumentumokat. ■ Lipták Judit Forrás: newjsag.hu ■ Vég helyi Antal Amióta az egyetemes kereszténység december 25-én Jézus születését ün­nepli, azóta ünnepli a kilenc hónappal korábbra, március 25-ére eső napon Jé­zus Szentlélektől való fogantatását. Mivel a római katolikus teológia a fogantatás evangéliumi elbeszélésében (Lk 1,26-38) nem Isten üdvtörténeti cselekvésére, hanem Mária „igenjé­re teszi a hangsúlyt, a római katolikus egyházban ez az ünnep igen korán Má­­ria-ünneppé alakult. Luther ennek el­lenére megtartotta, de - Mária szere­pét sem elhanyagolva - az ünnep üdvtörténeti jelentőségét emelte lei. Azt a titkot, amelyről zz Apostoli hitvallás szavaival minden vasár- és ünnepna­pi istentiszteleten így tanúskodunk: „Fogantatott Szentlélektől” Jézus fogantatásának titka hitünk nem elhanyagolható, központi je­lentőségű cikkelye, amelyben minde­nekelőtt a Mária méhében fogant gyermek isteni származását, azaz Isten voltát valljuk meg: Jézus Krisz­tus valóságos Isten. Ehhez a titokhoz teszi hozzá rögtön az Apostoli hitval­lás Jézus születésének titkát: „Szüle­tett Szűz Máriától’.’ Ezzel Jézus való­ságos Isten volta mellett valóságos ember voltáról tanúskodunk. A ket­tő nem választható el egymástól. Mária-ünnep március 25-e, amelyet római katolikus testvéreink Gyü­mölcsoltó Boldogasszony napjaként tartanak meg? Csak annyira, amennyi­re a karácsony az. Egyik sem Mária­­ünnep, bár Mária mindkettőnek el­­hagyhatatlan szereplője. (Luther el­képzelhetetlennek tartotta, hogy Má­ria említése nélkül prédikáljon kará­csonykor, és ezzel nem változtatta a karácsonyt a Megváltó születésének ünnepéből Mária-ünneppé.) A marcaltői Kmety György Evangéli­kus Általános Iskola diákjainak műso­ra nyitotta meg azt az ünnepséget, amelyet Ihász-pusztán tartottak már­cius idusának délelőttjén. A zenés irodalmi összeállítás megidézte a száz­hatvanhat esztendővel ezelőtti forra­dalmi időket. Idén a történelmi esemé­nyeken túl megemlékeztek a tavaly el-Az ellenreformáció viharait elke­rült észak-európai evangélikus egy­házakban ma is természetes, hogy március 25-én Jézus Szentlélektől való fogantatását, azaz Jézus istensé­gét ünnepük. Mivel ez az ünnep a böjti időre esik, amikor elsősorban a szenvedésére és halálára készülő Jé­zus emberi természetére - erőtlen­ségére, gyalázatára, kiszolgáltatott­ságára - összpontosítjuk figyelmün­ket, hasznos, ha odafigyelünk a fo­gantatás ünnepének üzenetére: az a Jézus, aki megalázva, kigúnyolva, leköpdösve, félholtra verve viszi há­tán a keresztet, hogy a Golgotán a leggyalázatosabb kínhalált szenved­je el, valóságos Isten. Az ő erőtlensé­ge Isten erőtlensége. Isten erőtlensé­ge pedig - miként Pál apostol vallja íKor 1,25-ben - „erősebb az emberek erejénél”. A kereszt pedig, ahol - Luther szavával - Isten függ Istentől elhagyatva, az értelem számára me­rő ostobaság. De miként Pál mond­ja: „Isten »bolondsága« bölcsebb az emberek bölcsességénél” (íKor 1,25). Március 25-ének ünnepe tehát arra készít fel, hogy nagypénteken ne csak szemléljük a keresztet és Krisz­tus szenvedését, hanem fel tudjuk is­merni benne Isten erőtlenségben megmutatkozó erejének, bolond­ságnak látszó bölcsességének diada­lát a mi bűneink fölött, illetve a sátán és a kárhozat fölött. Mária-ünnep március 25-e? Nem, hanem ezen a napon Máriával együtt - az ő „igenjéről is megemlékezve - ünnepelhetjük megváltásunk kezde­tét, amely majd a nagypénteki keresz­ten teljesül be, és a húsvéti üres sír fé­nyében lesz nyilvánvaló. A szerző evangélikus lelkész, lapunk A vasárnap igéje rovatának vezetője hunyt Katona Tamás történészről is, aki négy esztendővel ezelőtt maga is az ihászi csata obeliszkjénél ünnepelt. A neves történész-politikus emlékére a település vezetése, valamint Kerecsé­­nyi Zoltán lokálpatrióta és családja márványtáblát állított, s egy tölgyfát ül­tetett az ihászi csata emlékparkjában. ■ Csorba János felvétele ’48-as megemlékezés

Next

/
Thumbnails
Contents