Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-09 / 10. szám
Evangélikus Élet élő víz 2014. március 9. 11 A test ördögei (Egy influenzajárvány margójára) Az emberi test fantasztikus. Olyan sokrétegű, összetett, bonyolult szerkezet, melyre újra és újra rá lehet csodálkozni. Az agyi funkciók ez idáig még fel nem tárt rejtelmei, az idegrendszerfinommechanikája, az erek kacskaringós alagútjai. A szív egyenletesen nyitódó-záródó rekeszei, a tüdőcserjék duzzadása-ernyedése, az izmok tökéletes, összehangolt együttműködése. Mikroszkóp alá téve új világ nyílik egy szőrtüszőt vagy egy hajszálat vizsgálva. Minden bizonnyal új világ nyílik azonban egy betegség kellemetlen tüneteinek átvészelése során is... Az ember trónol, kezében lavór. Látja kívülről is szenvedő magát, ki görnyed, kókad, időnként görcsbe merevedik. Két hullám között a szerencsétlen az emberi méltóságról gondolkozik. Érzi a helyzet komikumát, örül annak, hogy ezt egyedül vészeli át, de szükségszerűen eltöpreng a miérteken is. Ilyenkora testi lét nem más, mint kín. Semmi szép nincs benne. Csak az undokság árad. Eltorzítva, legyengítve, kifordítva önmagából az alanyt. Visszavánszorog vackába, aludni próbál. Ha szerencséje van, közeli hozzátartozói aggódva hívják, belenyafog a telefonba, jólesik, hogy szánják. Lázat is mér, diadalmasan olvassa le a számértéket. A „szegény én” dagad. Csönd van. A zenét se viseli. A légzésérefigyel. Ennek kapcsán rájön, ritkán figyel a légzésére. Megnyugtató ez az egyenletesség. így, nyugalmi állapotban tulajdonképpen nincs semmi baja. Nyöszörög egy kicsit magának. Aztán kínjában röhög. Közben leszáll az este. A sötéttől, ha nem is úgy, mint kislány korában, de tart valamiképp. Ilyenkor megnyugtató a betonfalak oltalma, a szoba zöldje, a lámpa fénye. Holnapra kialussza a kórságot, érzi, de azért nem árt kérni. Aztán elszégyelli magát, micsoda anyámasszony katonája - hát miféle szenvedéseket élnek át emberek szerte a világban, évekig viselnek rosszindulatú, pusztító betegségeket, fegyelmezetten, méltóságteljesen várják az elkerülhetetlent... A testi lét nehézkességénél hatékonyabban kevés dolog taníthatja az embert alázatra. Egy-egy ilyen kisebb kórságból profitálhatunk. Egyrészt felfoghatjuk a betegség megélését egyfajta megtisztulásélménynek. Egy ilyen kellemetlen hullámjelenségfelér egy alapos ördögűzéssel. Másrészt a lábadozás után az életenergia, életkedv visszanyerése igazi ajándékélmény. Amíg az emlék friss, a hála is az. Ha halványodik, akkor immunrendszerünk is gyöngül... ■ - KANYIKA -S mi Jön regjei fplKeJuníí. jy feed'áldunk ÁHemuilí Versenyszellem és megbocsátás Korunk társadalmában az emberek naponta szembe találják magukat különböző versenyhelyzetekkel: beosztásért való küzdelem a munkahelyen, felvétel elnyerése egy jó iskolába vagy egyetemre, cégek közötti verseny piaci pozíciókért és megrendelésekért. A verseny sokszor olyan helyzetet eredményez, amikor már nem a saját előmenetelünk vagy pozíciónk válik az elsődleges céllá, hanem a versenytárs - sokszor nem tisztességes eszközökkel való - háttérbe szorítása, legyőzése. De feltétlenül csak így lehet versenyezni? Amerikai egyetemeken végzett kutatások kimutatták, hogy azon diákok között, akikben nagy volt a hajlandóság a versengésre, alacsony volt a szándék a megbocsátásra. Kutatások ugyanakkor azt is bebizonyították, hogy a megbocsátás képessége és gyakorlása hosszú távon ösztönzőleg hat az ember egészséges lelki fejlődésére és fizikai egészségének megőrzésére. A megbocsátás felszabadító, a megbocsátó részére is megkönnyebbülést hozó élménye azonnali feszültségoldó hatása révén csökkenti a stressz által okozott betegségek kialakulásának lehetőségét, hiszen ilyenkor az emberben az Úrtól kapott szeretet munkálkodik, nem pedig az önrontó gyűlölet és harag. Szükséges-e, hogy a versenyszellem és a megbocsátás kizárják egymást? A versenyszellemnek lehet jó, ösztönző hatása is, amikor a cél nem a másik legyőzése, hanem saját képességeink jobbítása és fejlesztése. Az 1936-os berlini olimpián Luz Long német atléta a kvalifikáció során segített Jesse Owensnek (aki akkorra már több aranyérmet nyert) a távolugrás lépéseinek a kiszámításában, és ezzel az amerikai bejutott a döntőbe, majd meg is nyerte. Long nem úgy akart nyerni, hogy a másik technikai hiba miatt essen ki, hanem úgy, hogy mindketten egyforma eséllyel induljanak. Pál a Korinthusiaknak írott első levelében ezt mondja a versenyről: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek’.’ (9,24) Később így folytatja (ugyanitt a 26-27. versben): „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.” C. S. Lewis szerint a megbocsátás talán az egyik legnépszerűdenebb és legnehezebb keresztyén erény, hiszen ez az ellenségeinknek való megbocsátást is jelenti, amely emberi ésszel fölöttébb nehéz és ellentmondásos. Azonban nem akkor, ha Isten szeretete munkál bennünk. Lewis azt is javasolja, hogy ne a bűnöst ítéljük el - hiszen mi magunk is bűnösök vagyunk -, hanem a tettet, amelyet elkövetett. Gyakoroljuk a megbocsátás erényét először kisebb esetekben, mert ezek által növekedve válhatunk megbocsátó, embertársainkat bibliai értelemben szerető emberekké. Pál apostol erről így ír a kolosséiakhoz címzett levelében (3,12-13): „Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottal, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” ■ Dr. Szalai Zsolt Forrás: Monday Manna Invocavit vasárnapjára „Segítségül hív, és én meghallgatom, így szól az Úr.” (Zsolt 91,15) Korunk nagy vüágrengésében sokan kiáltanak segítségért, de az élet lármájában nem hallani meg hangjukat. Az is igaz, hogy magunk is bajban vagyunk, hogyan tudnánk másokon segíteni? Ebben a patthelyzetben halljuk meg a zsoltáros vallomását boldog tapasztalatáról, hogy az Úrtól segítséget kapott. Kiáltása nem veszett el a semmiben. Isten fogja a lélek S. O. S. jeleit. Nem érdemes máshoz fordulni. Csak Istennek van elég hatalma és szeretete ahhoz, hogy segítsen rajtunk. ■ Madocsai Miklós * # * Kedves Atyám! Magam sem tudom, hová sodortatom, és hol lelek nyugalmat, de mert már megpróbáltam, mi is a hit, ismét csak igédbe akarok kapaszkodni. Te már korábban is segítettél rajtam, segíts hát most is. Itt most ugyan én még nem látok semmit, fel sem fogom, mi történik velem. Te azonban bizonyos, hogy most is segíthetsz rajtam. Segíts hát, Uram! ■ Luther Márton (Dr. Hafenscher Károly fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa’.’ (tjn 3,8b) Böjt első hetében az Útmutató reggeli s heti igéiben az Úr Jézus a sátán legyőzőjeként áll elénk, hogy kísértéseinkben, próbatételeinkben bátorítson. Ő halálra adta magát, hogy el ne vesszünk, hanem elnyerjük az örök életet. „Jézus is megkísértetett és szenvedett, ezért segíthet azokon, akik megkísértetnek.” (Zsid 2,18: LK) Luther írja: „Mikor az ördög megkísért, szívemet azzal vigasztalom, hitemet azzal erősítem, hogy ismerem Krisztust, aki az ördögöt legyőzte értem, s aki nékem mindenkor segítség. Isten éppen azért ad hitet, hogy ezt tudjam.” Ő ígéri: Invocavit - „Ha kiált hozzám, meghallgatom..!’ (Zsolt 91,15) Megkeresztelkedése után „elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög”. Jézus negyven nap és negyven éjjel böjtölt. Majd a kísértő háromszor is próbálkozott: „Ha Isten Fia vagy...”Ám Jézus mindig igével válaszolt: „Meg van írva..!’ (Mt 4,1- 4) „Nemcsak a testi kenyérrel él az ember, de Istennek minden igéjével.” (GyLK 729) Mi is „járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid 4,16). „Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét” (íjn 3,10) - tanít János. Böjtben a kegyes Jób sorsa kerül elénk példaként. A sátán rágalmazta az Úr szolgáját, de ő a bajokban is istenfélő maradt. És amikor minden gyermekét s vagyonát elvesztette, leborult az Örökkévaló előtt, és így szólt: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve! ...és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen’.’ (Jób 1,21-22) A választott nép negyvenéves pusztai vándorlása legyen intő példa számunkra is: „Krisztust se kísértsük... ne is zúgolódjatok... Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és...elfoga készíteni a szabadulás útját is..'. ”(iKor 10,9-10.13) íme Jakab három böjti tanácsa: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közelednifog hozzátok. (...) Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és őfelmagasztal titeket!’ (Jak 4,7-8.10) A kereszten legyőzte az Úr Jézus a bűn, az ördög, a halál hatalmát; élete, halála s feltámadása egyetlen főpapi istentisztelet volt érettünk: „... mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért’.’ (Zsid 2,17) S János látta, hogy egy angyal „megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, levetette a mélységbe...” S a mártírok „életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig)’ (lásd 2Pt 3,8). „Ez az elsőfeltámadás.... ezeken nincs hatalma a második halálnak..!’ (Jel 20,2-6) Aki kétszer születik, testtől és Lélektől újonnan (lásd Jn 3,3-8), az csak egyszer hal meg. Kérjük: „Bár vívná harcát minden gyermeked / Oly híven, bátran, mint e győztesek, / És velük zengné majd az éneket: / Halleluja!” (EÉ 454,3) ■ Garai András Meghívó Tamás-misére Tamás-mise lesz március 9-én 18 órakor a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezetben (XI. kér., Magyar tudósok körútja 3.). Igehirdető: Rihay Szabolcs, liturgus: Joób Máté. Téma: „Mehetek hozzád?” Zarándokok vagyunk mindannyian, utazunk, vágyakozunk, keresünk. Keressük a boldogságot, az értelmet, a megnyugvást. Sok cél felé futunk, egyre gyorsabban, és ezen az úton, ebben a keresésben nem vesszük észre, hogy elveszítünk, elmulasztunk sok mindent, élményeket, találkozásokat, embereket. Kihez mehetnénk, amikor minden összeesküdött ellenünk, amikor semmi nem sikerül, vagy amikor minden sikerül, de túl gyorsan, túl nagy a pörgés, nincsen megállás, amikor hiányzik a csend és a pillanat varázsa? Böjt első vasárnapja lesz, megállni hívunk titeket és újra indulni. Közösségre hívunk és megújulni, letenni a terheket és megszabadulni. IXOYC
