Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-03-09 / 10. szám

Evangélikus Élet élő víz 2014. március 9. 11 A test ördögei (Egy influenzajárvány margójára) Az emberi test fantasztikus. Olyan sokrétegű, összetett, bonyolult szerke­zet, melyre újra és újra rá lehet cso­dálkozni. Az agyi funkciók ez idáig még fel nem tárt rejtelmei, az ideg­­rendszerfinommechanikája, az erek kacskaringós alagútjai. A szív egyen­letesen nyitódó-záródó rekeszei, a tüdőcserjék duzzadása-ernyedése, az izmok tökéletes, összehangolt együtt­működése. Mikroszkóp alá téve új vi­lág nyílik egy szőrtüszőt vagy egy hajszálat vizsgálva. Minden bi­zonnyal új világ nyílik azonban egy betegség kellemetlen tüneteinek átvé­szelése során is... Az ember trónol, kezében lavór. Látja kívülről is szenvedő magát, ki görnyed, kókad, időnként görcsbe merevedik. Két hullám között a sze­rencsétlen az emberi méltóságról gondolkozik. Érzi a helyzet komiku­mát, örül annak, hogy ezt egyedül vé­szeli át, de szükségszerűen eltöpreng a miérteken is. Ilyenkora testi lét nem más, mint kín. Semmi szép nincs benne. Csak az undokság árad. Eltor­zítva, legyengítve, kifordítva önmagá­ból az alanyt. Visszavánszorog vackába, aludni próbál. Ha szerencséje van, közeli hozzátartozói aggódva hívják, belenya­fog a telefonba, jólesik, hogy szánják. Lázat is mér, diadalmasan olvassa le a számértéket. A „szegény én” dagad. Csönd van. A zenét se viseli. A lég­zésérefigyel. Ennek kapcsán rájön, rit­kán figyel a légzésére. Megnyugtató ez az egyenletesség. így, nyugalmi álla­potban tulajdonképpen nincs semmi baja. Nyöszörög egy kicsit magának. Aztán kínjában röhög. Közben leszáll az este. A sötéttől, ha nem is úgy, mint kislány korában, de tart valamiképp. Ilyenkor meg­nyugtató a betonfalak oltalma, a szoba zöldje, a lámpa fénye. Holnap­ra kialussza a kórságot, érzi, de azért nem árt kérni. Aztán elszégyelli ma­gát, micsoda anyámasszony kato­nája - hát miféle szenvedéseket élnek át emberek szerte a világban, évekig viselnek rosszindulatú, pusztító beteg­ségeket, fegyelmezetten, méltóságtel­jesen várják az elkerülhetetlent... A testi lét nehézkességénél hatéko­nyabban kevés dolog taníthatja az embert alázatra. Egy-egy ilyen kisebb kórságból profitálhatunk. Egyrészt felfoghatjuk a betegség megélését egy­fajta megtisztulásélménynek. Egy ilyen kellemetlen hullámjelenségfel­­ér egy alapos ördögűzéssel. Másrészt a lábadozás után az életenergia, életkedv visszanyerése igazi aján­dékélmény. Amíg az emlék friss, a há­la is az. Ha halványodik, akkor im­munrendszerünk is gyöngül... ■ - KANYIKA -­S mi Jön regjei fplKeJuníí. jy feed'áldunk ÁHemuilí Versenyszellem és megbocsátás Korunk társadalmában az emberek naponta szembe találják magukat különböző versenyhelyzetekkel: be­osztásért való küzdelem a munkahe­lyen, felvétel elnyerése egy jó iskolá­ba vagy egyetemre, cégek közötti verseny piaci pozíciókért és megren­delésekért. A verseny sokszor olyan helyzetet eredményez, amikor már nem a saját előmenetelünk vagy po­zíciónk válik az elsődleges céllá, ha­nem a versenytárs - sokszor nem tisztességes eszközökkel való - hát­térbe szorítása, legyőzése. De feltét­lenül csak így lehet versenyezni? Amerikai egyetemeken végzett ku­tatások kimutatták, hogy azon diákok között, akikben nagy volt a hajlandó­ság a versengésre, alacsony volt a szándék a megbocsátásra. Kutatások ugyanakkor azt is bebizonyították, hogy a megbocsátás képessége és gya­korlása hosszú távon ösztönzőleg hat az ember egészséges lelki fejlődésére és fizikai egészségének megőrzésére. A megbocsátás felszabadító, a megbocsátó részére is megkönnyeb­bülést hozó élménye azonnali fe­szültségoldó hatása révén csökkenti a stressz által okozott betegségek ki­alakulásának lehetőségét, hiszen ilyenkor az emberben az Úrtól kapott szeretet munkálkodik, nem pedig az önrontó gyűlölet és harag. Szük­séges-e, hogy a versenyszellem és a megbocsátás kizárják egymást? A versenyszellemnek lehet jó, ösz­tönző hatása is, amikor a cél nem a másik legyőzése, hanem saját ké­pességeink jobbítása és fejlesztése. Az 1936-os berlini olimpián Luz Long né­met atléta a kvalifikáció során segí­tett Jesse Owensnek (aki akkorra már több aranyérmet nyert) a távolugrás lépéseinek a kiszámításában, és ez­zel az amerikai bejutott a döntőbe, majd meg is nyerte. Long nem úgy akart nyerni, hogy a másik technikai hiba miatt essen ki, hanem úgy, hogy mindketten egyfor­ma eséllyel induljanak. Pál a Ko­­rinthusiaknak írott első levelében ezt mondja a versenyről: „Nem tud­­játok-e, hogy akik versenypályán fut­nak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek’.’ (9,24) Ké­sőbb így folytatja (ugyanitt a 26-27. versben): „Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg mások­nak prédikálok, magam ne legyek al­kalmatlanná a küzdelemre.” C. S. Lewis szerint a megbocsátás ta­lán az egyik legnépszerűdenebb és leg­nehezebb keresztyén erény, hiszen ez az ellenségeinknek való megbocsátást is jelenti, amely emberi ésszel fölöttébb nehéz és ellentmondásos. Azonban nem akkor, ha Isten szeretete munkál bennünk. Lewis azt is javasolja, hogy ne a bűnöst ítéljük el - hiszen mi ma­gunk is bűnösök vagyunk -, hanem a tettet, amelyet elkövetett. Gyakoroljuk a megbocsátás eré­nyét először kisebb esetekben, mert ezek által növekedve válhatunk meg­bocsátó, embertársainkat bibliai ér­telemben szerető emberekké. Pál apostol erről így ír a kolosséiakhoz címzett levelében (3,12-13): „Öltsetek tehát magatokra - mint Isten válasz­tottal, szentek és szeretettek - könyö­rületes szívet, jóságot, alázatot, sze­lídséget, türelmet. Viseljétek el egy­mást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki el­len: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” ■ Dr. Szalai Zsolt Forrás: Monday Manna Invocavit vasárnapjára „Segítségül hív, és én meghallgatom, így szól az Úr.” (Zsolt 91,15) Korunk nagy vüágrengésében sokan kiáltanak segítségért, de az élet lármájában nem hallani meg hangjukat. Az is igaz, hogy magunk is bajban vagyunk, hogyan tudnánk másokon segíteni? Ebben a patthelyzetben halljuk meg a zsoltáros vallomását boldog tapasz­talatáról, hogy az Úrtól segítséget kapott. Kiáltása nem veszett el a sem­miben. Isten fogja a lélek S. O. S. jeleit. Nem érdemes máshoz fordulni. Csak Istennek van elég hatalma és szeretete ahhoz, hogy segítsen rajtunk. ■ Madocsai Miklós * # * Kedves Atyám! Magam sem tudom, hová sodortatom, és hol lelek nyugalmat, de mert már megpróbáltam, mi is a hit, ismét csak igédbe akarok kapaszkodni. Te már korábban is segítettél rajtam, segíts hát most is. Itt most ugyan én még nem látok semmit, fel sem fogom, mi történik velem. Te azon­ban bizonyos, hogy most is segíthetsz rajtam. Segíts hát, Uram! ■ Luther Márton (Dr. Hafenscher Károly fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa’.’ (tjn 3,8b) Böjt első hetében az Útmutató reggeli s heti igéiben az Úr Jézus a sátán le­­győzőjeként áll elénk, hogy kísértése­inkben, próbatételeinkben bátorít­son. Ő halálra adta magát, hogy el ne vesszünk, hanem elnyerjük az örök életet. „Jézus is megkísértetett és szenve­dett, ezért segíthet azokon, akik megkísértetnek.” (Zsid 2,18: LK) Luther írja: „Mikor az ördög megkísért, szívemet azzal vigasztalom, hitemet azzal erősí­tem, hogy ismerem Krisztust, aki az ördögöt legyőzte értem, s aki nékem min­denkor segítség. Isten éppen azért ad hitet, hogy ezt tudjam.” Ő ígéri: Invo­cavit - „Ha kiált hozzám, meghallgatom..!’ (Zsolt 91,15) Megkeresztelkedése után „elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög”. Jézus negy­ven nap és negyven éjjel böjtölt. Majd a kísértő háromszor is próbálkozott: „Ha Isten Fia vagy...”Ám Jézus mindig igével válaszolt: „Meg van írva..!’ (Mt 4,1- 4) „Nemcsak a testi kenyérrel él az ember, de Istennek minden igéjével.” (GyLK 729) Mi is „járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid 4,16). „Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cse­­lekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét” (íjn 3,10) - tanít János. Böjtben a kegyes Jób sorsa kerül elénk példaként. A sátán rágalmazta az Úr szolgáját, de ő a bajokban is istenfélő maradt. És ami­kor minden gyermekét s vagyonát elvesztette, leborult az Örökkévaló előtt, és így szólt: „Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve! ...és nem kö­vetett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen’.’ (Jób 1,21-22) A választott nép negyvenéves pusztai vándorlása legyen intő példa számunkra is: „Krisztust se kísértsük... ne is zúgolódjatok... Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és...elfoga készíteni a szabadulás útját is..'. ”(iKor 10,9-10.13) íme Jakab három böjti tanácsa: „Engedelmeskedjetek azért az Is­tennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közelednifog hozzátok. (...) Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és őfel­magasztal titeket!’ (Jak 4,7-8.10) A kereszten legyőzte az Úr Jézus a bűn, az ördög, a halál hatalmát; élete, halála s feltámadása egyetlen főpapi istentisz­telet volt érettünk: „... mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést sze­rezzen a nép bűneiért’.’ (Zsid 2,17) S János látta, hogy egy angyal „megragad­ta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer eszten­dőre, levetette a mélységbe...” S a mártírok „életre keltek, és uralkodtak a Krisz­tussal ezer esztendeig)’ (lásd 2Pt 3,8). „Ez az elsőfeltámadás.... ezeken nincs ha­talma a második halálnak..!’ (Jel 20,2-6) Aki kétszer születik, testtől és Lé­lektől újonnan (lásd Jn 3,3-8), az csak egyszer hal meg. Kérjük: „Bár vívná har­cát minden gyermeked / Oly híven, bátran, mint e győztesek, / És velük zeng­né majd az éneket: / Halleluja!” (EÉ 454,3) ■ Garai András Meghívó Tamás-misére Tamás-mise lesz március 9-én 18 órakor a Budapesti Evangélikus Egye­temi Gyülekezetben (XI. kér., Magyar tudósok körútja 3.). Igehirdető: Ri­­hay Szabolcs, liturgus: Joób Máté. Téma: „Mehetek hozzád?” Zarándokok vagyunk mindannyian, utazunk, vágyakozunk, keresünk. Keres­sük a boldogságot, az értelmet, a meg­nyugvást. Sok cél felé futunk, egyre gyorsabban, és ezen az úton, ebben a ke­resésben nem vesszük észre, hogy elve­szítünk, elmulasztunk sok mindent, él­ményeket, találkozásokat, embereket. Kihez mehetnénk, amikor minden összeesküdött ellenünk, amikor semmi nem sikerül, vagy amikor minden sike­rül, de túl gyorsan, túl nagy a pörgés, nin­csen megállás, amikor hiányzik a csend és a pillanat varázsa? Böjt első vasárnapja lesz, megállni hívunk titeket és újra indulni. Kö­zösségre hívunk és megújulni, letenni a terheket és megszabadulni. IXOYC

Next

/
Thumbnails
Contents