Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-09 / 10. szám
12 * 2014- március 9. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet Déli kerületi próbarepülés !► Folytatás az 1. oldalról A párhuzamos programok folyamatosan telt ház előtt zajlottak. Bokros Andrea jelnyelvi tolmács olyan világba, a kommunikáció olyan sajátos módjába vezette be az érdeklődőket, amellyel talán kevesen és ritkán találkoznak. A siketek által használt jelnyelven megtanulták az Erős vár a mi Istenünk köszönésünket, illetve az ámen és a szeretlek szót is. Az itt jelen lévőket aztán egész nap jelelni láttuk az udvaron, az ebédlőben, a koncerteken... Aid szintén a kezével szeretett volna dolgozni, de nem kommunikálni akart, hanem alkotni, az ellátogathatott a kézműves-foglalkozásra, ahol Korcsog Erzsébet, a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola művészeti tanára és az idei Szélrózsa találkozó lógójának tervezője, grafikusa segített ékszereket és Szélrózsa-logós plaketteket készíteni, hogy egy kis emléket is hazavihessenek a találkozóról a fiatalok. A Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség Bárka csoportjának tagjai is jelen voltak: náluk bárki kipróbálhatta, milyen a kerekes székkel közlekedők élete. Az iskola tornatermében és az udvaron is próbálkozhattak a vállalkozó szelleműek. Akik pedig a hajléktalankérdés kapcsán vágytak beszélgetésre, eszmecserére, együtt gondolkodásra, azok Románná Bolha Márta evangélikus lelkész és Visnyei Emőke szociális munkás segítségével ezt is megtehették. Az egyórás foglalkozások után a nyári - „nagykorú” és jubiláló - találkozóra tekintett előre a jelen lévő nagy csapat: a 10-es számot élőképben jelenítette meg a sportpályán, hiszen az idén nyári találkozó immár a tizedik lesz egyházunk történetében. Ezt követően megtelt a soltvadkerti iskola ebédlője. A kiadós és finom ebéd után pedig szinte mindenki „kötelező jelleggel” átlátogatott a közeli Szent Korona cukrászdába, ahol már a látvánnyal sem tud betelni az ember. A süteményezésből és fagylaltozásból a sportcsarnokba visszatérők a zene jegyében tölthették a délutánt. Elsőként a több mint tíz éve működő Parafónia együttes komolyzenei koncertjét hallgathatták meg. A Fabényi Réka vezetésével működő együttes értelmileg akadályozott gyermekekhez, fiatalokhoz és felnőttekhez próbálja közelebb hozni a zenét. A zenekar tagjai hisznek a muzsika gyógyító erejében - ezt itt is megtapasztalhatta a közönség. A koncertet egy remek promóciós film követte amolyan kedvcsinálóként a soltvadkerti nyári nagy találkozóhoz, mely július 16-20. között lesz a Vadkerti-tó partján. A kisfilmhez kapcsolódóan a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, Gáncs Péter is összegyűjtötte „Szélrózsa Top 10” listáját, személyes élményeket, érzéseket megfogalmazva a nagykorú találkozóval kapcsolatban, és biztatott mindenkit hasonló érzések átélésére. A nap zárókoncertjén a résztvevők Takáts Eszter énekesnőt hallgathatták meg, aki a júliusi találkozón is jelen lesz zenekarával. A próbarepülést pedig a házigazdák, azaz a soltvadkerti fiatalok és lelkészük, Homoki Pál útra bocsátó és visszarepülésre buzdító áhítata zárta, melyben elhangzott egy nagyon fontos szám, a 138. Az előtalálkozótól ugyanis ennyi napot kell aludni ahhoz, hogy ismét felszállhassunk, és együtt szárnyalhassunk, hiszen „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok..(Ézs 40,31). Ezzel a reménységgel és biztatással vár mindenkit a soltvadkerti evangélikus gyülekezet, a város, a Szélrózsa Tízek és a szervezők csapata 2014 júliusában! (További információk: www.szelrozsatalalkozo.hu) m LKG Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit Takáts Eszter A Szélrózsa Band PALACKPOSTA T * r r 1 jöjj es áss! Soltvadkert, Szélrózsa-előtalálkozó, nyitóáhítat: Mt 13,44 Bocsánat! Tudna nekem segíteni valaki? Meg tudná mondani valaki, hogy hová akarok eljutni? Igen! Komolyan kérdezem! Tudna-e valaki segíteni abban, hogy hová is akarok én eljutni? Irigylem azokat, akik tudják! Azokat, akik tudják, merre tartanak, és elkötelezetten, lelkesen haladnak egy irányba. A sportcsarnok ajtajában összefutottam egy fiatal párral. Látszott rajtuk, hogy szerelmesek. Látszott rajtuk, mennyire örülnek annak, hogy egy napot megint együtt lehetnek. Találkoztam az előbb egy régi barátommal, aki versenyszerűen atletizál. Keményen edz mindennap. Egyre többet és hosszabban fiit azért, hogy elérje majd a célját: hogy győzni tudjon. Irigylem őket. Irigylem azt, amikor valaki tudja, hová tart, elkötelezett, és ezért tenni is képes. A mai igehirdetési igénkben is egy ilyen emberről van szó: „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet" (Mt 13,44) Szóval a szerencsén múlik minden! Az elkötelezettséghez ekkora szerencse kell. Kincset kell találni ahhoz, hogy tudjam, merre tartok, hogy tudjak tenni is érte. Pedig én nem vagyok szerencsés ember. Soha nem nyertem a lottón, soha nincs szerencsém a tombolán sem. Persze néha nyertem egy fali díszt vagy valami értéktelen dolgot, de a főnyeremény sohasem lett az enyém. Vagy Jézus mégsem a szerencséről beszél? Hiszen ez az ember csak a napi munkáját végzi. Dolgozik kinn a földeken. Jézus inkább arra utal, hogy a kincs ott hever a lába előtt. Szinte belebotlik, beleakad. Magam elé tudom képzelni, ahogyan az ásója koppan a kincsesládán. Ha akarna, sem tudna csak úgy továbbmenni, hiszen belebotlott, beleakadt a kincsbe. A kincs ott van a lábunk előtt. A kincs! Itt lesz fontos ennek a mondatnyi példázatnak az első két szava. Hasonló a mennyek országa a kincshez. A mennyek országa hever itt, a lábunk előtt. Isten valóságos, tapasztalható jelenléte ebben a világban. A lehetőség, hogy nekem kapcsolatom legyen vele, hogy a teremtő Isten formálhatja, alakíthatja az életemet. A mennyek országára találhatunk rá. És akkor ment, eladta mindenét, amije volt, és megvette azt a szántóföldet. Hogyan lesz valaki ilyen áldozatkész? Hogyan tud valaki így lemondani mindenről? Hogyan jut el oda az ember, hogy ennyire elkötelezett lesz? Azt gondolom, a személyes találkozásban van a válasz. Akivel Jézus találkozik, az elkötelezett lesz. Zákeus lejön a fáról, és szétosztja a vagyonát a szegények között. Péter otthagyja a halászhajót, a hálót, az otthonát, és követi Jézust. A bűnös asszony drága olajat vesz, valószínűleg minden pénzéből, és Jézus lábára önti. Mert a találkozás, a Jézussal való találkozás megváltoztat mindent. Ma erre van lehetőségetek! Az énekekben, az imádságokban, az igére figyelésben, a csoportos beszélgetésekben. A kincs, a találkozás lehetősége ott hever előttetek. Ha nem akarnátok, akkor is bele fogtok botlani, akkor is beleakad az életetek. Csak egy kérdésem maradt. Van-e rajtam kívül más is, aki szeretné tudni, hogy hová akar eljutni? Van-e közöttetek olyan, aki szeretne ilyen elkötelezett lenni, mint a példázatbeli ember? Van-e más is, aki szeretne kincset találni? Ha igen, akkor gyertek! Akkor jöjj és áss! Akkor jöjj és láss! ■ Krámer György lelkész Krämer György nyitóáhítatot tart
