Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-09 / 10. szám
8 -m 2014. március 9. MELLÉKLET Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMOK 6 „Látjátok, ettől az ütemtől kezdve háromszor bukkan fel az, hogy »Omnis terra«. Nos, ebben a pár ütemben szó szerint benne van az egész világ, benne mi, mindannyian. Az első Omnis terra Nyíregyháza és Bonyhád, a második Budapest, Békéscsaba és Mezőberény..., és itt, az 57. ütemben, itt érkeztünk meg mindannyian Sopronba. Itt válunk eggyé - ahogy a valóságban is. így énekeljétek!” E szavakkal biztatta Stargl Szilvia bonyhádi kórusvezető a kétszáz fős alkalmi kórust, amely az ország hat evangélikus gimnáziumából állt össze egy hétvégére. Miért? Hogy megmutassák magukat, meghallgassák egymást, és megnézzék, közösen mire is jutnak. Mert énekelni jó. Időpont: február 28. - március 2. Helyszín: Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Sopron; Hetvényi Lajos Evangélikus Líceumi Diákotthon, Sopron Résztvevők: Békécsaba, Bonyhád, Budapest (Deák tér), Mezőberény, Sopron evangélikus gimnáziuma, Nyíregyházi Luther Kollégium Védnökök: Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője; Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Ötletgazda és szervező: Nováky Andrea, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanára Az ötletet a szakmai kíváncsiság adta Interjú Nováky Andreával, a találkozó szervezőjével ► Az evangélikus gimnáziumok kórusainak találkozóját kétévente rendezik meg. A rendezvény ötletgazdája és szervezője Nováky Andrea, az evangélikus iskolák ének-tantárgygondozója, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium énektanára.- Kedves Andrea, mi adta az ötletet, hogy a gimnáziumi kórusoknak találkozót szervezz?- A szakmai kíváncsiság: amikor elkezdtem, már több éve fasori tanárként dolgoztam, és több énektanárral voltam kapcsolatban. A velük való beszélgetések fölkeltették a kíváncsiságomat; vajon ők hogyan és mit tanítanak a diákjaiknak, milyen problémákkal küzdenek, miben sikeresek? Adódott a találkozás ötlete, már csak meg kellett szervezni.- Az együttléten túl megvan az immár hagyományossá vált program, ez adja a találkozó gerincét.- Igen, a nyitóáhítatot - melyet idén Hafenscher Károly tartott - követően az első este mindig egy koncertet kapnak a fiatalok. Most az /tízes Tamás által vezetett Bohém Ragtime Band könnyed hangvételű, táncos előadása volt ez az ajándék. Ezt követi másnap az összkari próba, melynek a végére kell, hogy összeálljon a gondosan kiválasztott mű, hogy az aztán az esti koncert fénypontja lehessen. Az idei darabot, Tillai Aurélnak erre az alkalomra átírt, Cantate Domino című művét Stargl Szilvia, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium énektanára választotta és vezényli. Szombat este sor kerül a gálahangversenyre, meghallgatjuk, hogy ki mivel készült a találkozóra. Öröm látni, milyen sokszínű műsorral mutatkoznak be az együttesek: van, amelyik négyszólamú művel, van, amelyik saját zenekari kísérettel, más inkább kánonokkal, de akad olyan is, ahol a tanárok is énekelnek, vagy hangszeren játszanak. Vegyesen hallhatunk a könnyedebb műfajból és a komolyabb zenéből. De a közös produkció talán a legnagyobb öröm.- Milyen egyéb program szerepel a találkozón?- A délután folyamán kerül sor a gyorstanulási versenyre. Idén Kodály Zoltánnak a 126. genfi zsoltárra írt biciniuma volt a feladat. Ezt kell a kórusoknak közel egyetlen tanóra - negyven perc - alatt megtanulniuk. Az énekkarosok nagy lelkesedéssel hallgatják egymást, s közben észrevétlenül egyre jobban megtanulják a darabot. így a találkozó szakmai ajándékai közé tartozik az is, hogy két mű ismeretével gazdagabban térhetnek haza. Az idei verseny újdonsága, hogy helyezések helyett minősítést osztott a zsűri. így most három arany minősítés is születhetett. Idén Kendeh Gusztáv, egyházunk zenei bizottságának elnöke mellett dr. Arany János Kodály-szakértőt kértük fel.a zsűrizés nehéz feladatára.- Hogyan zárul a találkozó?- A helyi gyülekezetben való egyházzenei szolgálattal. A soproni evangélikus gyülekezet sajátossága, hogy egyaránt tartanak német és magyar nyelvű istentiszteletet, így kézenfekvőnek tűnt, hogy mindkettőn szolgáljunk. A Nyíregyházi Luther Kollégium kamarakórusa pedig a Sopronhoz közeli Harkára ment szolgálni, hogy az ottaniakkal már meglévő - bár távoli, de annál kedvesebb - kapcsolatukat erősítsék.- Végül hadd kérdezzem meg: milyen érzésekkel és további tervekkel zártad a hétvégét? És mi lesz két év múlva?- Egy ilyen találkozó megszervezése és végigkísérése rendkívüli öröm, de egyben embert próbáló feladat is. Hihetetlenül boldogító érzés a sok lelkes fiatalt látni mind a színpadon, mind Sopron utcáin sétálva, beszélgetve, nevetgélve, vidáman. A terv az egyre nehezebb gazdasági és oktatási helyzetben a meglévő eredmények megtartása és azoknak az iskoláknak a bevonása, amelyek eddig vonakodtak részt venni, vagy valamiért elmaradtak. ■ Ittzés Szilvia „Csak énekelj!” Személyes élmények a találkozóra Az óvó nénim vitt el felvételizni. Azt mondta:- Csak énekelj! „Na, ez könnyű lesz...” - gondoltam. Négy-öt ember ült egy óriási teremben, ahol lépcsők voltak. Énekeltem.- Este van már, csillag van az égen, Varga Julcsa mezítláb a réten... Persze Varga Mártát énekeltem, ahogyan az édesanyám tanította. Ő is óvó néni volt. Sokat énekeltünk vele és a bátyámmal. Otthon, utazás közben, Karád felé menet: „A karádi faluvégén, sej-haj...” Iregszemcsén: „Az ürögi faluvégen. ..” Siófoknál: „Ó, mely sok hal terem a nagy Balatonban...” és így tovább. Nyáron nyári, télen téli dalokat, esőset, karácsonyit, erdőt, mezőt, pántlikát, mindent el tudtunk énekelni. A meghallgatás után ott, a lépcsős teremben nagyon megdicsértek. Pedig csak énekeltem. Felvettek a Magyar Rádió gyermekkórusába. Nem szerettem. Sokat kellett állni, várni, a furulyától izzadt a kezem, csúszkáltak rajta az ujjaim, lerágtam róla a festéket. Rengeteg óra volt: kiskórus, nagykórus, hangszer, fellépések. Ki nem mondott küzdelem folyt a bent maradásért, az utazásokért külföldre. Állandó versenyhelyzet, megmérettetés. Egyedül éreztem magamat. Tíz-tizenegy éves koromra sikerült megtalálnom az összefüggést az éneklés, a kórus és a Varga Julcsa (Márta) között. Mindent bepótoltam. Nem tudom már, hogy az összetartozás megtapasztalásával kezdődött-e, vagy a sok közös éneklés erősítette meg az együttlét fontosságát. Jött újra a nyár, a tél, az ünnepek, az öröm és a szomorúság, és mi mindent énekeltünk. Bárhol, bármikor, akár több szólamban, franciául, olaszul, latinul és persze sokszor oroszul. A versengést felváltotta az együttműködés, a közös versenyzés pedig sikerélményt hozott. Ezért örülök, hogy az evangélikus gimnáziumok országos kórustalálkozója nem verseny, és nem a méricskélés helye. Hanem: lehetőség. Lehetőség az ismerkedésre, az egymástól tanulásra, a feltöltődésre. 2012-ben egyik intézményünkből valóban találkozni indultak Sopronba. Hat diák és egy tanár. A koncerten a többi iskolából érkezett felnőttek álltak be énekelni a maroknyi csapathoz. Azóta is többen emlegetik ezt az előadást. Pedig csak énekeltek. Hiszen énekelni jöttek, hogy aztán az élményektől megerősödve kórust építhessenek az iskolájukban. Akkor így írt erről az iskolaújságban Molnár Henriett tizedik osztályos tanuló: „Reményeink szerint a következő két évben csatlakoznak még mások is az énekkarhoz. így ők is megtapasztalhatják, amit mi már megtapasztalhattunk.” Kedves Henriett! Kedves Balázs Tanár Úr! Bízom benne, hogy a kórus megnőtt, megtapasztalták az összetartozás, a közös éneklés örömét. Bízom abban, hogy már mindent tudnak énekelni: erdőt, mezőt, pántlikát, örömet, szomorúságot, Istenhez embertől szóló énekeket, „nagyosan” több szólamban. Kedves Diákok, Tanárok, Szervezők! Köszönöm a szervezők munkáját. Elsősorban Nováky Andreának, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanárnőjének vagyok hálás. Kívánom mindannyiuknak, találjanak közösségre, barátokra, gyűjtsenek erőt az otthoni kórusépítéshez, és énekeljenek, csak énekeljenek! ■ Varga Márta, az országos iroda nevelési . és oktatási osztályának vezetője Nyitóahítat Összkar Miért jó kórusba járr „Mert örömöt szerez, mert igazi kikapcsolódás a stresszből, a gondokból. Amolyan mentsvár. Nincs ennél jobb.” * * * „Mert a zene és az ének a helyes arányokról szól. A harmóniáról és a feloldott disszonanciáról. Nekem ez a fontos benne.” * # * „Mert jó a próbákon a hangulat, ez a legfontosabb! És szeretjük önállósítani magunkat: ha egyszer megtanultunk egy művet, már alakítjuk is át. Lesz belőle cigánynóta, rapszám vagy bármi! És persze a karvezetőnk kell mindehhez! Nélküle nem lenne jó!"
