Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-09 / 10. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2014. március 9. » 5 A semmi ágán ülők Asztali beszélgetés a szegénységről ► Sajnálatos módon nagyon aktuális téma, a „mélyszegénység” jelensége került terítékre február 17-én a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermének pódiumán az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány által szervezett dispután. A kérdést Ferge Zsuzsa Széchenyi-díjas szociológus és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke próbálta körüljárni Mit teszünk, és mit tehetnénk? A kérdést magunknak is feltehetnénk... Angyali segítség az Ótemplomból Véget ért a nagyszabású ételés ruhaadomány-osztási akció Szarvason ► Az Angyali segítség az Ótemplomból elnevezésű akcióval az Ótemplomi Evangélikus Egyházközség és az Ótemplomi Szeretetszolgálat a szarvasi szegények és rászorulók életén szeretett volna változtatni a vízkereszttől böjt kezdetéig (január 6. - február 28.) terjedő időszakban a civil lakosság és helyi vállalkozók segítségével. Nagyszabású ételés ruhaadomány-osztási akciót hirdettek, melynek célja több mint ötezer adag étel és legalább ezer kilogramm meleg ruha, cipő szétosztása volt a szarvasi rászorulók között. Ferge Zsuzsa aggasztónak, sőt egyenesen tragikusnak látja a mai helyzetet. A neves szociológus statisztikai adatokkal világított rá, hogy a magyarországi társadalmi berendezkedés tarthataüan. A szegénység arányának növekedésében mögöttünk csak Románia és Bulgária áll, de ott sem történt olyan drasztikus hanyatlás - főleg a gyermekpopuláció tekintetében mint nálunk 2007 és 2012 között. A Gáncs Péter által nem kedvelt, degradálónak ható „mélyszegénység” szó csak két-három éve jött divatba, ahogy erre Ferge Zsuzsa rámutatott. A beszélgetés alapján elmondható, mégis valamiképp kifejező ez a szó. Ferge Zsuzsa szerint most már fel kellene ismerni, hogy nagy a baj. A „mélyszegénységben élő” címkét ugyanis jelenleg másfél millió emberre ragaszthatjuk Magyarországon, s ez ijesztő szám. Nyolcszázezer munkahely hiányzik, folytatta a felsorolást a szociológus. Félmillió ember pedig teljes létbizonytalanságban él, „a semmi ágán ül”. Gáncs Péter hangsúlyozta, nem szakértője a témának, és készségesen fölvállalta: a diakóniai intézmények működtetése, az évenkénti ételosztások megszervezése, az Ökumenikus Segélyszervezet hívószámának éltetése ellenére egyházi oldalon is akadnak hiányosságok. Az alkotmány egyes passzusait idézte az elnök-püspök megnyugtatásképp, melyek tanúsága szerint „az állam törekszik” a szegényeket védő, a szegényekért felelősséget vállaló lépések megtételére. Ferge Zsuzsa abbéli véleményének adott hangot, hogy ha ez a felelősségvállalás jogi szövegben is csupán „törekvésként” szerepel, nem sok jót várhatunk. (A 2011 előtt hatályban lévő alkotmány kimondta, hogy a társadalombiztosítás kötelessége az államnak. Az új alaptörvénynek ez az enyhítő megfogalmazása ezért sok vitát kavart jogi körökben is. -K. A.) Gáncs Péter elméletibb, teológus módon közelített a kérdéshez. A püspök szerint az ember alapélménye a „hajléktalanságtól” való félelem. Amikor világra jövünk, akkor is egy biztos hajlékot hagyunk el, és amikor elmegyünk ebből a világból, akkor is azt reméljük, valahol majd újra befogadnak bennünket. Az Ószövetség is int: be kell fogadni a kint rekedteket. A pokol tulajdonképpen maga a be nem fogadottság, a kitaszítottság - magyarázta. És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy maga Isten fia „mélyszegénységben” hajléktalanstátusban, egy istállóban született meg. A téma történelmi-társadalmi vizsgálódásra késztette mind a szociológust, mind az egyházfőt. Ferge Zsuzsa a kapitalizmus hajnalától, a 17. századtól kezdte vizsgálni az állam és a szegények viszonyát, és jutott el például Bogár László közgazdász azon közelmúltbéli megnyilatkozásáig, mely szerint „le kell mondanunk” erről a majd kétmillió emberről. Ferge Zsuzsa ezt egyszerű manipulációnak tartja. Elmondása szerint hat-nyolc éve indult el az az ideológiai hullám, amely a szegényeket magukat teszi felelőssé helyzetükért, sőt egyenesen bűnözőknek kiáltja ki őket. Tovább fokozza az etikai állásfoglalás hamisságát a kérdés etnicizálása. A legfőbb baj pedig, hogy a kormányzatnak egyáltalán nincs hajléktalanpolitikája. Tizenegyezer üres lakás van Budapesten, osztott meg Ferge Zsuzsa egy újabb megdöbbentő adatot. És ezekkel nem történik semmi, mennek tönkre. Gáncs Péter a palotanegyedbeli személyes találkozásairól beszélt. Ferge Zsuzsa szerint mostanság nemigen fog találkozni a püspök a Puskin utca és a Deák tér közötti úton hajléktalannal, ugyanis már életbe lépett a pénzbírság, illetve az elszállítás törvénye. A civil szféra sokat tehet a szegényekért, állapították meg az eszmecserét folytatók. Ferge Zsuzsa szerint A Város Mindenkié mozgalom működése mondható eddig a legsikeresebbnek. Az egyház feladata pedig a nyomásgyakorlás lenne. Gáncs Péter kiemelte a józsefvárosi lelkésznő, a beszélgetésen is jelen levő Románné Bolha Márta tevékenységét, aki épp az említett mozgalomhoz csatlakozott, továbbá a paksi ügyben felszólaló dr. Béres Tamásnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszéke vezetőjének példáját. Bolba Márta a beszélgetés végén azt a kérdést intézte Gáncs Péterhez, miért nem lép az egyház testületileg a hajléktalanság ügyében, mitől félnek. Az elnök-püspök ironikusan azt felelte, a múlt rendszer viszontagságai után az egyházak talán már megszokták a félelmet. Ami a templomból kihallatszik, félő, be is hallatszik oda, fogalmazott. Az egyházvezetők, ha nem is osztogatnak telefonkártyákat a hajléktalanoknak, ahogy Ferenc pápa, azért mégis kilépésre szólíthatják gyülekezeteiket, ahogy az elnök-püspök is említette: „A rendszerváltást megelőző időszakban nem végezhettünk ilyenfajta tevékenységet, és ehhez sajnálatosan hozzászoktunk. Az egyháznak az a feladata, hogy most már ne az épületeinek állagával, hanem a templomaiból való kilépéssel foglalkozzon.” Ferge Zsuzsa egy aktuális angliai példát említett a „kilépésre” Néhány hete történt, hogy az anglikán bíboros küldött egy számon kérő levelet az egyik miniszternek a szegények ügyében, amelyre rendkívül durva hangú, elutasító válasz érkezett. Ezen fölháborodva az egyházfő megszervezte, hogy végül huszonhét anglikán püspök együtt követelte a változtatásokat a kormánytól. Nemcsak Anglia, hanem az északi országok, így Norvégia, Svédország példája is előkerült a beszélgetés során. Ferge Zsuzsa szerint azokban az országokban tudtak ellenállni a büntető állam „kísértésének” a leghatékonyabban, ahol alulról építették föl a jóléti rendszert. A disputa koordinátora, Galambos Ádám a nehéz sorsú egyének ellenállásának jelenségét mint a segítségnyújtásban nehezítő körülményt vetette közbe, azt a kérdést intézve a beszélgető felekhez, hogy mit lehet ilyenkor tenni. Gáncs Péter a „Segíts magadon, Isten is megsegít” közmondást idézte, és az egyház nevelő-tudatformáló szerepét hangsúlyozta. Ferge Zsuzsa szerint azonban számolnunk kell azzal, hogy pszichésen is megterhelő a mélyszegénység. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a tartós nyomor gyengíti az agyműködést. Elérkezhet az a pont, ahol külső segítség nélkül már nem megy, fogalmazott, és ilyenkor az alany dacosan inkább azt mondja: „Hadd lám, Uram Isten, mire megyünk mi ketten!” A püspök egy barátja szellemes javaslatát osztotta meg a közönséggel: az igazán humánus segítség az volna, ha mindenkinek lenne egy saját hajléktalanja. Ha mindenki személy szerint „örökbe fogadna” egy szegénységgel küzdő személyt. Ha ezt nem is fogadta meg mindenki a jelenlevők közül, sokan gazdagodva távoztak a szegényekről szóló disputáról, és talán holnap, holnapután meg is állnak nem csupán egy pénzérme dobásának erejéig, hanem egy jó szóra is a „kéregetők” mellett... ■ Kinyik Anita Az Ó templom történetének eddigi legnagyobb adományosztási akciójához számos civil csatlakozott, ami mutatja az evangélikus gyökerű szeretetszolgálatba vetett bizalmat, illetve a téma létjogosultságát. Az akció lebonyolításában harminc önkéntes segített, közel száz munkaórában. Az önkéntes feladatok elvégzésében civilek, vállalkozók és az Ótemplomi Szeretetszolgálat munkatársai is részt vettek. Az akciónak három fő területe volt: 1. városi szintű ételosztás; 2. ételosztás a szenvedélybetegklubban; 3. ruhaadomány-osztás a város lakosságának. Városi szintű ételosztás Az Ótemplomi Szeretetszolgálat épülete előtti parkolóban az akció ideje alatt öt nagyszabású ételosztást szerveztek, amelyekről az Evangélikus.hu is tudósított. Gulyáságyúban főtt a babgulyás és a székelykáposzta helyi vállalkozók szponzorálásával. Alkalmanként nyolcszáz adag ételt készítettek, tehát összesen négyezer adagnyit osztottak ki. Az ételosztásokra minden álkalommal rengeteg rászoruló érkezett nemcsak a városból, hanem a tanyákról, külterületekről is. Ételosztás a szenvedélybetegklubban Az akció negyven munkanapja alatt a szenvedélybeteg-ellátásokat igénybe vevők részére ezerhatszáz adag ételt osztottak ki az Ótemplomi Szeretetszolgálat Tessedik Sámuel utca 24. alatti telephelyén. Mindennap tizennyolc-húsz fő helyben fogyasztotta a Korona étteremtől kapott ételt, ezenfelül húszhuszonkét fő vitte haza ételhordóban. Mindenkinek nagyon jólesett nemcsak a meleg vacsora, hanem a törődés is, amelyet ez az egy tál étel jelentett. Mivel a szenvedélybeteg-ellátások igénybe vevői többségükben egyedülálló, nagyon rossz szociális körülmények között élő, jövedelemmel nem rendelkező emberek, hatalmas igény mutatkozott az ételosztás iránt. Éppen ezért a szeretetszolgálatnál azt tervezik, hogy szponzorok segítségével továbbra is biztosítják ezt a lehetőséget a rászorulóknak. Ruhaadomány-osztás a város lakosságának Hatalmas mennyiségű ruhaadomány - télikabát, cipő, meleg ruha, takaró, pléd - érkezett a téli napokban a szeretetszolgálathoz, ezeken kívül pedig kaptak további felajánlásokat is ágy, heverő, számítógép, gyerekruha és különböző-használati tárgyak formájában. A beérkezett ruhaneműket a szétválogatást követően önkéntesek segítségével osztották ki a rászorulóknak. A ruhaadományokból az intézmény különböző ellátásait igénybe vevőkön kívül sok szarvasi rászoruló is részesült, akik újságból, tévéből, sőt az internetről értesültek a lehetőségről. A hideg téli hónapok alatt ezek a meleg ruhák sok esetben a túlélést jelentették egyegy ember számára. * * * Összességében elmondható, hogy az akció sikeresnek bizonyult, hiszen a terveket túlteljesítve legalább ötezerhatszáz adag ételt és több mint ezer kilogramm ruhát osztottak ki a rászorulóknak. Említésre méltó továbbá, hogy az ökumenikus imahéten legalább negyven kilogramm tartós élelmiszer (tészta, rizs, konzerv) gyűlt össze. A mindennapokban a szeretetszolgálat munkatársai azt tapasztalják, hogy a hasonló kezdeményezésekre hatalmas igény van. Hiába működik kiválóan a város szociális ellátórendszere, hiába végzik a munkájukat önzetlenül, akár szabad idejüket is feláldozva a szociális szférában dolgozók, a civil lakosság, önkéntesek és helyi vállalkozók segítségére továbbra is hatalmas szükség van. Jövőbeli terveik között ezért továbbra is szerepel hasonló nagyszabású akciók szervezése, lebonyolítása. ■ Szöveg és fotó: Brachna Bernadett Evangélikus.hu
