Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-03-09 / 10. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2014. március 9. » 5 A semmi ágán ülők Asztali beszélgetés a szegénységről ► Sajnálatos módon nagyon aktuális téma, a „mélyszegénység” jelensége ke­rült terítékre február 17-én a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermének pó­diumán az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány által szervezett dis­pután. A kérdést Ferge Zsuzsa Széchenyi-díjas szociológus és Gáncs Pé­ter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke próbálta körül­járni Mit teszünk, és mit tehetnénk? A kérdést magunknak is feltehetnénk... Angyali segítség az Ótemplomból Véget ért a nagyszabású étel­és ruhaadomány-osztási akció Szarvason ► Az Angyali segítség az Ótemplomból elnevezésű akcióval az Ótemp­lomi Evangélikus Egyházközség és az Ótemplomi Szeretetszolgálat a szarvasi szegények és rászorulók életén szeretett volna változtatni a vízkereszttől böjt kezdetéig (január 6. - február 28.) terjedő időszak­ban a civil lakosság és helyi vállalkozók segítségével. Nagyszabású étel­és ruhaadomány-osztási akciót hirdettek, melynek célja több mint öt­ezer adag étel és legalább ezer kilogramm meleg ruha, cipő szétosz­tása volt a szarvasi rászorulók között. Ferge Zsuzsa aggasztónak, sőt egye­nesen tragikusnak látja a mai helyze­tet. A neves szociológus statisztikai adatokkal világított rá, hogy a magyar­­országi társadalmi berendezkedés tarthataüan. A szegénység arányának növekedésében mögöttünk csak Ro­mánia és Bulgária áll, de ott sem tör­tént olyan drasztikus hanyatlás - fő­leg a gyermekpopuláció tekinteté­ben mint nálunk 2007 és 2012 kö­zött. A Gáncs Péter által nem kedvelt, degradálónak ható „mélyszegénység” szó csak két-három éve jött divatba, ahogy erre Ferge Zsuzsa rámutatott. A beszélgetés alapján elmondható, mégis valamiképp kifejező ez a szó. Ferge Zsuzsa szerint most már fel kellene ismerni, hogy nagy a baj. A „mélyszegénységben élő” címkét ugyanis jelenleg másfél millió ember­re ragaszthatjuk Magyarországon, s ez ijesztő szám. Nyolcszázezer mun­kahely hiányzik, folytatta a felsoro­lást a szociológus. Félmillió ember pedig teljes létbizonytalanságban él, „a semmi ágán ül”. Gáncs Péter hangsúlyozta, nem szakértője a témának, és készségesen fölvállalta: a diakóniai intézmények működtetése, az évenkénti ételosztá­sok megszervezése, az Ökumenikus Segélyszervezet hívószámának élteté­se ellenére egyházi oldalon is akadnak hiányosságok. Az alkotmány egyes passzusait idézte az elnök-püspök megnyugtatásképp, melyek tanúsága szerint „az állam törekszik” a szegé­nyeket védő, a szegényekért felelőssé­get vállaló lépések megtételére. Ferge Zsuzsa abbéli véleményének adott hangot, hogy ha ez a felelősségválla­lás jogi szövegben is csupán „törekvés­ként” szerepel, nem sok jót várhatunk. (A 2011 előtt hatályban lévő alkotmány kimondta, hogy a társadalombiztosí­tás kötelessége az államnak. Az új alaptörvénynek ez az enyhítő megfo­galmazása ezért sok vitát kavart jogi körökben is. -K. A.) Gáncs Péter elméletibb, teológus módon közelített a kérdéshez. A püs­pök szerint az ember alapélménye a „hajléktalanságtól” való félelem. Ami­kor világra jövünk, akkor is egy biz­tos hajlékot hagyunk el, és amikor el­megyünk ebből a világból, akkor is azt reméljük, valahol majd újra befogad­nak bennünket. Az Ószövetség is int: be kell fogadni a kint rekedteket. A po­kol tulajdonképpen maga a be nem fo­gadottság, a kitaszítottság - magya­rázta. És arról sem szabad megfeled­keznünk, hogy maga Isten fia „mély­szegénységben” hajléktalanstátusban, egy istállóban született meg. A téma történelmi-társadalmi vizs­gálódásra késztette mind a szocioló­gust, mind az egyházfőt. Ferge Zsu­zsa a kapitalizmus hajnalától, a 17. szá­zadtól kezdte vizsgálni az állam és a szegények viszonyát, és jutott el pél­dául Bogár László közgazdász azon közelmúltbéli megnyilatkozásáig, mely szerint „le kell mondanunk” er­ről a majd kétmillió emberről. Ferge Zsuzsa ezt egyszerű manipulációnak tartja. Elmondása szerint hat-nyolc éve indult el az az ideológiai hullám, amely a szegényeket magukat teszi fe­lelőssé helyzetükért, sőt egyenesen bű­nözőknek kiáltja ki őket. Tovább fo­kozza az etikai állásfoglalás hamissá­gát a kérdés etnicizálása. A legfőbb baj pedig, hogy a kormányzatnak egyál­talán nincs hajléktalanpolitikája. Tizenegyezer üres lakás van Buda­pesten, osztott meg Ferge Zsuzsa egy újabb megdöbbentő adatot. És ezek­kel nem történik semmi, mennek tönkre. Gáncs Péter a palotanegyed­beli személyes találkozásairól be­szélt. Ferge Zsuzsa szerint mostan­ság nemigen fog találkozni a püspök a Puskin utca és a Deák tér közötti úton hajléktalannal, ugyanis már életbe lépett a pénzbírság, illetve az elszállítás törvénye. A civil szféra sokat tehet a szegé­nyekért, állapították meg az eszmecse­rét folytatók. Ferge Zsuzsa szerint A Város Mindenkié mozgalom működé­se mondható eddig a legsikeresebb­nek. Az egyház feladata pedig a nyo­másgyakorlás lenne. Gáncs Péter ki­emelte a józsefvárosi lelkésznő, a be­szélgetésen is jelen levő Románné Bolha Márta tevékenységét, aki épp az említett mozgalomhoz csatlakozott, továbbá a paksi ügyben felszólaló dr. Béres Tamásnak, az Evangélikus Hit­­tudományi Egyetem Rendszeres Teo­lógiai Tanszéke vezetőjének példáját. Bolba Márta a beszélgetés végén azt a kérdést intézte Gáncs Péterhez, miért nem lép az egyház testületileg a hajléktalanság ügyében, mitől fél­nek. Az elnök-püspök ironikusan azt felelte, a múlt rendszer viszontag­ságai után az egyházak talán már megszokták a félelmet. Ami a temp­lomból kihallatszik, félő, be is hallat­szik oda, fogalmazott. Az egyházvezetők, ha nem is oszto­gatnak telefonkártyákat a hajléktala­noknak, ahogy Ferenc pápa, azért mégis kilépésre szólíthatják gyülekeze­teiket, ahogy az elnök-püspök is em­lítette: „A rendszerváltást megelőző időszakban nem végezhettünk ilyen­fajta tevékenységet, és ehhez sajnála­tosan hozzászoktunk. Az egyháznak az a feladata, hogy most már ne az épü­leteinek állagával, hanem a temploma­iból való kilépéssel foglalkozzon.” Ferge Zsuzsa egy aktuális angliai példát említett a „kilépésre” Néhány hete történt, hogy az anglikán bíbo­ros küldött egy számon kérő levelet az egyik miniszternek a szegények ügyében, amelyre rendkívül durva hangú, elutasító válasz érkezett. Ezen fölháborodva az egyházfő megszer­vezte, hogy végül huszonhét anglikán püspök együtt követelte a változta­tásokat a kormánytól. Nemcsak Anglia, hanem az észa­ki országok, így Norvégia, Svédország példája is előkerült a beszélgetés so­rán. Ferge Zsuzsa szerint azokban az országokban tudtak ellenállni a bün­tető állam „kísértésének” a leghaté­konyabban, ahol alulról építették föl a jóléti rendszert. A disputa koordinátora, Galambos Ádám a nehéz sorsú egyének ellen­állásának jelenségét mint a segít­ségnyújtásban nehezítő körülményt vetette közbe, azt a kérdést intézve a beszélgető felekhez, hogy mit lehet ilyenkor tenni. Gáncs Péter a „Segíts magadon, Is­ten is megsegít” közmondást idézte, és az egyház nevelő-tudatformáló szere­pét hangsúlyozta. Ferge Zsuzsa szerint azonban számolnunk kell azzal, hogy pszichésen is megterhelő a mélysze­génység. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a tartós nyomor gyengíti az agyműkö­dést. Elérkezhet az a pont, ahol külső segítség nélkül már nem megy, fogal­mazott, és ilyenkor az alany dacosan inkább azt mondja: „Hadd lám, Uram Isten, mire megyünk mi ketten!” A püspök egy barátja szellemes javaslatát osztotta meg a közönséggel: az igazán humánus segítség az volna, ha mindenkinek lenne egy saját haj­léktalanja. Ha mindenki személy sze­rint „örökbe fogadna” egy szegénység­gel küzdő személyt. Ha ezt nem is fo­gadta meg mindenki a jelenlevők kö­zül, sokan gazdagodva távoztak a szegényekről szóló disputáról, és ta­lán holnap, holnapután meg is állnak nem csupán egy pénzérme dobásának erejéig, hanem egy jó szóra is a „ké­­regetők” mellett... ■ Kinyik Anita Az Ó templom történetének eddigi leg­nagyobb adományosztási akciójához számos civil csatlakozott, ami mutat­ja az evangélikus gyökerű szeretetszol­gálatba vetett bizalmat, illetve a téma létjogosultságát. Az akció lebonyolí­tásában harminc önkéntes segített, kö­zel száz munkaórában. Az önkéntes feladatok elvégzésében civilek, vállal­kozók és az Ótemplomi Szeretetszol­gálat munkatársai is részt vettek. Az akciónak három fő területe volt: 1. vá­rosi szintű ételosztás; 2. ételosztás a szenvedélybetegklubban; 3. ruhaado­­mány-osztás a város lakosságának. Városi szintű ételosztás Az Ótemplomi Szeretetszolgálat épü­lete előtti parkolóban az akció ideje alatt öt nagyszabású ételosztást szer­veztek, amelyekről az Evangélikus.hu is tudósított. Gulyáságyúban főtt a babgulyás és a székelykáposzta helyi vállalkozók szponzorálásával. Alkal­manként nyolcszáz adag ételt készí­tettek, tehát összesen négyezer adag­nyit osztottak ki. Az ételosztásokra minden álkalommal rengeteg rászo­ruló érkezett nemcsak a városból, hanem a tanyákról, külterületekről is. Ételosztás a szenvedélybetegklubban Az akció negyven munkanapja alatt a szenvedélybeteg-ellátásokat igénybe vevők részére ezerhatszáz adag ételt osztottak ki az Ótemplomi Szeretetszol­gálat Tessedik Sámuel utca 24. alatti te­lephelyén. Mindennap tizennyolc-húsz fő helyben fogyasztotta a Korona étte­remtől kapott ételt, ezenfelül húsz­­huszonkét fő vitte haza ételhordóban. Mindenkinek nagyon jólesett nem­csak a meleg vacsora, hanem a törődés is, amelyet ez az egy tál étel jelentett. Mivel a szenvedélybeteg-ellátá­sok igénybe vevői többségükben egyedülálló, nagyon rossz szociális körülmények között élő, jövedelem­mel nem rendelkező emberek, hatal­mas igény mutatkozott az ételosztás iránt. Éppen ezért a szeretetszolgá­latnál azt tervezik, hogy szponzorok segítségével továbbra is biztosítják ezt a lehetőséget a rászorulóknak. Ruhaadomány-osztás a város lakosságának Hatalmas mennyiségű ruhaadomány - télikabát, cipő, meleg ruha, takaró, pléd - érkezett a téli napokban a sze­retetszolgálathoz, ezeken kívül pedig kaptak további felajánlásokat is ágy, he­verő, számítógép, gyerekruha és külön­böző-használati tárgyak formájában. A beérkezett ruhaneműket a szét­válogatást követően önkéntesek segít­ségével osztották ki a rászorulóknak. A ruhaadományokból az intézmény különböző ellátásait igénybe vevőkön kívül sok szarvasi rászoruló is részesült, akik újságból, tévéből, sőt az internet­ről értesültek a lehetőségről. A hideg téli hónapok alatt ezek a meleg ruhák sok esetben a túlélést jelentették egy­­egy ember számára. * * * Összességében elmondható, hogy az akció sikeresnek bizonyult, hiszen a terveket túlteljesítve legalább ötezer­­hatszáz adag ételt és több mint ezer ki­logramm ruhát osztottak ki a rászoru­lóknak. Említésre méltó továbbá, hogy az ökumenikus imahéten legalább negyven kilogramm tartós élelmiszer (tészta, rizs, konzerv) gyűlt össze. A mindennapokban a szeretet­szolgálat munkatársai azt tapasztal­ják, hogy a hasonló kezdeményezé­sekre hatalmas igény van. Hiába működik kiválóan a város szociális el­látórendszere, hiába végzik a munká­jukat önzetlenül, akár szabad idejü­ket is feláldozva a szociális szférában dolgozók, a civil lakosság, önkénte­sek és helyi vállalkozók segítségére továbbra is hatalmas szükség van. Jö­vőbeli terveik között ezért továbbra is szerepel hasonló nagyszabású ak­ciók szervezése, lebonyolítása. ■ Szöveg és fotó: Brachna Bernadett Evangélikus.hu

Next

/
Thumbnails
Contents