Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-03-09 / 10. szám
„Tudtuk-e Mesterünket hitelesen képviselni azok előtt, akikhez küldettünk? Kérdések, amelyekre böjtben különösen is választ kell adnunk.” A vasárnap igéje !► 2. oldal „A pokol tulajdonképpen maga a be nem fogadottság, a kitaszítottság - magyarázta a püspök. - És arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy maga Isten fia »mélyszegénységben«, hajléktalanstátusban, egy istállóban született meg.” A semmi ágán ülők !► 5. oldal ....azon diákok között, akikben nagy volt a hajlandóság a versengésre, alacsony volt a szándék a megbocsátásra. (...) a megbocsátás képessége és gyakorlása hosszú távon ugyanakkor ösztönzőleg hat az ember egészséges lelki fejlődésére és fizikai egészségének megőrzésére.” Versenyszellem és megbocsátás !► 11. oldal Imádság és böjt ► 2. oldal Könyörgés Ukrajnáért W 3. oldal Elárvult versek W- 6. oldal A test ördögei 11. oldal Melléklet: evangélikus gimnáziumok 6. országos kórustalálkozója !► 8-9. oldal Sietős történetek ■ Koczor Tamás A kamion mintegy kilométerrel járt előbb, mint én. Nagyon siettem. Előttem közvetlenül három-négy autó totyogott. A kamion előtt messze semmi. Csak utol kellene érnem, és rohanhatnék. Az úton előzők Murphytörvényei szerint azonban a szembejövők mindig akkor jöttek, amikor nem lehetett előzni. Néhány, mások halálát megvető bátorsággal végrehajtott manőver után azonban már a kamion mögött toporogtam. Az autót kölcsönkaptam. Az enyém - szegény húszéves, öreg hölgy - szervizben volt éppen. A kölcsönautó úgy gyorsult, úgy száguldott, ahogy az enyém sohasem. Élveztem ezt a szabadságot. A kamion mögött hirtelen érdekes érzés száll meg. Ha a saját autómban ülnék, nem lehetnék itt. Az én helyem valójában három-négy autóval mögöttem lenne. Legalább. Ez a pillanat nem a jelenem, hanem a jövőm. Aztán eszembe jut, hogy milyen gyakran teszem ezt. Megpróbálom elérni a metrót, hogy előbbre járjak az időben. Összevonok két megbeszélést, hogy hamarabb végezzünk. Lemondok egy nem annyira fontos találkozást a fontosabbnak tűnő kedvéért. Legnagyobb ellenségem az óra, az órák. A szobám is, az életem is olyan, hogy bárhol vagyok, mindig lássak belőle legalább egyet. Nem veszíthetem szem elől az ellenséget. így előzöm meg folyton önmagamat. Lopott időben járok, talán már évekkel magam előtt. Mondhatnám, jól kihasználtam az életet, amely adatott. Igaz is lenne ez, ha nem lenne mögöttem az elhagyott idő számtalan vesztesége. A létre nem jött találkozások, az elmaradt - csendbe burkolódzó - csillagnézések, a nyugodtan el nem olvasott könyvek, a végig nem gondolt gondolatok órái. A kamion jobbra indexel már egy ideje. Észbe kapok, nekem jelez, hogy rohanhatok tovább. Gondolataimat hátrahagyva előzök. Oda kell érnem időre. * * # Húsz perce a Rottenbiller utcában kellene lennem. A Blaha Lujza térig nem érdekel, hogy csúcsforgalom van, mert a körúton olyan széles a járda, hogy biciklivel nyugodtan lehet menni, akár gyorsan is. Esik az eső, kerülgetem a tócsákat. Aztán a Rákóczi útnál le kell mennem az úttestre. Én is beolvadok a csúcsforgalom idegességébe, türelmetlenségébe. A Dohány utcánál kis ívben kell jobbra fordulnom. Az autók állnak ugyan a sávban, de a kerékpárosok úttest szélén levő pár centijén jól lehet előzni. A befordulásnál azonban elakadok. Egy kis fehér autó úgy fordul, hogy elállja az utamat. Valójában nem is fordul, csak áll a sarki járdához simulva, várva, hogy a gyalogosok engedjenek neki egy szűk rést, ahol továbbmehet. Nekem kisebb rés kell, mennék már, ha lenne helyem. Leteszem a lábam, és némi rosszallással átcsúszom a járda és a fehér autó közötti szoroson. A fehér autó rám dudál. Ez az időszak a megállás ideje. Meg kell találnunk az úton a helyünket, amely nekünk adatott. Elönt a méreg. Nem elég, hogy elállta az utamat, hogy nem gondolt arra, hogy kerékpárosok is vannak a világon, még dudál is! Sem időm, sem kedvem nincs megállni, csak dühösen visszanézek. Az autó kiszabadult a kanyarodás fogságából, de ahelyett, hogy menne, lelassít mellettem, és a szemem sarkából látom, hogy leereszti a felém levő ablakát. Tudom, mi jön. Most ki fog szólni száraz biztonságából valami durvaságot. A zuhogó eső, a kerékpáros alárendeltsége, igazam biztos tudata és legfőképpen a dudálás iránt érzett mély ellenszenvem végképp a fejembe száll. Én kiáltok elsőnek:- Miért kell dudálnia? Az autóból vidám hang válaszol:- §zia, Tamás! Régi jó barátunk, gyülekezeti segítőnk, munkatársunk, Kati az. Ő azok közé tartozik, akikkel az ember szinte ott tudja felvenni a beszélgetés fonalát, ahol akár hetekkel azelőtt abbahagyta. Legutóbb pár hónapja, a bátyám halálakor beszélgettünk. Akkori gondolatai maradandóan világítottak emlékezetemben. Csak remélni tudom, hogy az előző durva kiáltásomat nem hallotta meg. Egymás mellett haladunk. Ő évődő jókedvvel kezdi bizonygatni közlekedésbéli igazát, jelezve, hogy nagyon is hallotta azt, amit én mondtam. Vidámsága rám is átragad. Beszélnénk még, de mögöttünk gyűlik a sor. így végül csak intünk. Vígan hajtok tovább, már az eső sem zavar. Aztán arra gondolok, hogy az úton - és itt most nem is csak a kőrútról van szó - hányszor kiáltunk ostobaságokat, mielőtt belenéznénk a másik arcába. Autóként, tárgyként látjuk egymást olykor, megfeledkezve arról, hogy találkozásokra teremtettünk. Még hogy Isten ne lenne hétköznapi módon a közelünkben? * * * * * Ez az időszak a megállás ideje. Meg kell találnunk az úton a helyünket, amely nekünk adatott. Nem lemaradva és nem előresietve, hanem ott, ahol éppen vagyunk. És hálásnak kell lenni ezért a helyért. Ez az időszak a mondatok óvatosságra intésének ideje. Az egymásra ismerés és a magunkra ismerés ideje. Az Istenre ismerés ideje. Nem sok. Negyven nap. A szerző a Ferencvárosi Evangélikus Egyházközség lelkésze Esztergomi templomablak !► Az evangélikus gyülekezet alapító lelkészéről írásunk a 14. oldalon Déli kerületi próbarepülés > Az egyházunk országos irodájának gyermek- és ifjúsági osztálya által 2012- ben útjára indított kerületi ifjúsági napok programsorozat és a szélrózsás években már megszokott előtalálkozó idén egymásra talált. Soltvadkert városában március í-jén, szombaton körülbelül háromszáz fiatal gyűlt össze a meghirdetett programokra és a találkozásra. A déli kerületi ifjúsági nap igei mottója „Láss, ne csak nézz” (Mt i3»44) volt. Ehhez kapcsolódott a Szélrózsa-előtalálkozó Próbarepülés vezérfonala. Az alkalom a Szélrózsa Band által vezetett közös énekléssel és az együttes szolgálatával indult, majd Krámer György esperes, pilisi lelkész áhítata állított mindenkit irányba a kifutópályán. Innen kezdhettek el szárnyalni a résztvevők a nyári fesztivál sokszínűsége felé, hiszen mindenki érdeklődésének megfelelően választhatott a workshopok közül. H» Folytatás a 12. oldalon Három lutheri hitvallás Magyarországon kiadott hitvallások és az azokat értelmező tanulmányok példamutató együttműködésről tettek tanúságot az eperjesi és a magyarországi egyetemek között” A püspök kiemelte, hogy Csepregi Zoltán és Peter Kónya munkája nemcsak egyháztörténetileg fontos feldolgozást tár az olvasó elé, hanem rámutat arra is, hogy a közös munka lehetőséget nyújt hiánypótló kötetek megjelentetésére. Dr. Reuss András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusa ismertetésében hangsúlyozta, hogy a kötetben közölt három hitvallás - Ötvárosi hitvallás (Confessio pentapolitana), Hétvárosi hitvallás (Confessio heptapolitana), Szepességi hitvallás (Confessio Scepusiana) - tömörsége, rövidsége és egyértelműsége előnyükre vált a szövegeknek. „Olyan vitairatokat olvashatunk újra, melyek mentesek a támadó éltől. Ezekkel a hitvallásokkal a felső-magyarországi evangélikusok igazhitűségüket kívánták igazolni” - mondta a professzor. Reuss András felhívta a figyelmet, hogy a három hitvallás teológiai tartalma szembeötlő rokonságot mutat az Ágostai hitvallás első részével, viszont annak második részét, a római egyháznak, az eretnekségnek stb. az elmarasztalását nem veszi át. Folytatás a 3. oldalon ► Az Evangélikus Országos Múzeumban a szlovák-magyar történelmi közösség kifejezéseként tartottak könyvbemutatót február 26-án. A Három lutheri hitvallás Magyarországon címet viselő, háromnyelvű - szlovák, magyar, német - kiadványban a hitvallások szövegei mellett kísérő tanulmányokat is olvashatunk. Az Eperjesi Egyetem kiadásában megjelent munka mindenképpen hiánypótló, hiszen két magyarországi evangélikus hitvallásunk ezáltal vált magyar nyelven is hozzáférhetővé. „A reformáció magyarországi elterjedésének kezdetén állt az a három hitvallás, amely egyszerre töltött be több jelentős szerepet: az állami hatalomhoz, a régi egyházi hierarchiához, de főleg az új, lutheri egyházi egységek belső szervezetéhez és teológiai rendszeréhez való viszonyulásban. így e hitvallások nélkülözhetetlen helyet foglalnak el a lutheri tanítás elfogadásában és további terjedésében az ország területén” - olvashatjuk a kötet előszavában dr Csepregi Zoltán professzornak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyháztörténeti Tanszéke vezetőjének és dr. Peter Kónya egyháztörténésznek, az Eperjesi Egyetem tudományos rektorhelyettesének tollából. A kötetbemutatón az Evangélikus Országos Múzeum részéről dr. Harmati Béla László igazgató köszöntötte az egybegyűlteket. Dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök, egyházunk reformációi emlékbizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy „a három nyelven
