Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)
2014-02-23 / 8. szám
XL „Megtisztelő lehetőség, hogy - ha némiképp rövidített, szerkesztett formában is, de - olvasóinkkal évről évre megoszthatjuk lapunk hasábjain a január végi Luther-konferenciákon elhangzó előadásokat” - írtuk egy évvel ezelőtti tudósításunkban. Bár a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban idén január 31. és február 2. között elhangzott előadásokat - anyagtorlódás miatt - ezúttal némi késéssel, jelen lapszámunkban tudjuk csak közreadni, továbbra is azt gondoljuk, hogy a Magyarországi Luther Szövetséggel közösen jegyzett szimpózium egyházunk egyik legrangosabb évenkénti rendezvénye. Az előadások szövegei lapunk 7-11. oldalán olvashatók A világot átfogó imádság Ifr- 2. oldal Angyal szállt le Kairóra W 4. oldal Átirat a teremtés történetéhez !► 5. oldal Monológ a száműzetésben ^ 6. oldal Interjú Kiss Jenő nyelvészprofesszorral !► 12. oldal „Mindenkinek meg kell bocsátani!” W 13. oldal Bálint-napi áldás a Deák téren ^ ír népdallal indult a Bálint-napi koncerttel egybekötött istentisztelet a Deák téri evangélikus templomban. Február 14-e ma már nemcsak az őshonos „valentinnapozó” országokban, így Angliában és Írországban ünnep, hanem hazánkban is. B. Pintér Márta, egyházunk női missziói szolgálatának lelkésze köszöntőjében hangsúlyozta: ezt a világi ünnepet is meg lehet tölteni szent tartalommal. A házasság hete keretében megrendezett zenés alkalmon férfi- és női kórus egyaránt szolgált. A fekete-piros színekben éneklő Boyzless Voice női kamaraegyüttes és az öltönyös Highs nem véletlenül választott könnyedebb dallamokat az estére. Bálint napján szerették volna megszólítani a fiatalokat, a nem egyháztagokat is. Deák László iskolalelkész, a Déli Evangélikus Egyházkerület missziói lelkésze 2Tim 1,12 alapján hirdetett igét: „...tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra’.’ A lelkész - akit felesége és egyik lánya is elkísért az alkalomra - a házasság értékéről beszélt. A másikban kincset kaptunk, de ahhoz, hogy társunkat szeretni tudjuk (jóbanrosszban), először Istent kell szeretnünk, illetve az ő szeretetére kell tudnunk igent mondani. A kincsért meg kell harcolni. A házasság maga is missziónak tekinthető, az evangéliumhirdetés eszköze is lehet - állította a missziói lelkész -, ha figyelni tudunk a másikra, mikor erre van szüksége, ha bocsánatot tudunk tőle kérni, amikor megbántottuk... Az istentisztelet áldásosztással zárult. Az evangélikus lelkészek mellett Szuhánszky T. Gábor metodista lelkészhez és a Biblia Szól Gyülekezethez kötődő Highs zenekar lelkész tagjához, Musztafa Zoltánhoz is lehetett áldásért járulni. Minden Deák térre látogató - páros és páratlan - kérhetett áldást életére, jelenlegi vagy eljövendő párkapcsolatára, házasságára. Elsőként a házasság hetének idei arcait, Keresztes Ilonát, a Kossuth rádió szerkesztő-műsorvezetőjét és Mohay Tamás néprajzkutatót, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Intézetének vezetőjét áldották meg a lelkészek. „Aki keres, azt megtalálják” - küldte el a házasság hetének idei jelmondata a rendhagyó Bálint-nap résztvevőit sikeres „misszióra”. ■ K. A. » A házasság hetéről összeállításunk az 5. oldalon ^ Egyháztörténeti jelentőségűnek nevezte dr. Seppo Häkkinen püspök azt az alkalmat, amelyen sor került a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület és a finn Mikkeli Egyházkerület közötti testvérkapcsolati szerződés aláírására. Az ünnepélyes aktusnak a győri Öregtemplom adott helyet február 16-án, hetvened vasárnapján. (£. Folytatás a 3. oldalon Az egyházjog igazi feladata ■ Dr. Boleratzky Lóránd Kapi Béla evangélikus püspök 1937- ben zsinatzáró beszédében azt mondta: „Az egyház jogi szervezete olyan, mint egy művészi díszítésű ámpolna, melyet a történet négyszázados acélkeze emel magasba. Örök értéke abban rejlik, hogy ezt az ámpolnát Krisztus élő testének sugárzó fénye tölti be. A jogi és történeti egyház örök tartalma és munkaprogramja: a lelki egyház." Német egyházjogászként Günther Britz közvetve ugyanezt fejezte ki, amikor azt írta, hogy „az egyházjog nem öncél” Ez a megállapítás azt jelenti, hogy ebben a világban az egyház élhet ugyan a jog eszközeivel, akár tökéletesítheti azt, de elsőrendű törekvésének mégis arra kell irányulnia, hogy az egyház lelki oldala épüljön. Ennek a feladatnak a legfőbb akadályát az jelenti, hogy a jog csupán az e világi egyház viszonyait tudja eredményesen szabályozni, és csak közvetve alkalmas a „lelki” egyház építésére. Ebből az következik, hogy a jogalkotásnak a jog eredményessége érdekében csak olyan jogszabályt célszerű megalkotnia, amely a jog szempontjából reálisnak tekinthető, vagyis végre is hajtható. A gyakorlati életben mégis számtalan olyan eset fordul elő, amikor ius spiritualizatumról, vagyis a jogrend által nem érzékelhető jogszabályról van szó. Különösen a katolikus egyházban találunk erre példát, nyilván azért, mert ott az egyház fogalma egybeesik a hit fogalmával. A német evangélikus egyházban vannak törekvések, melyek arra irányulnak, hogy a „lelki élet irányelvei” a ius divinum címszó alatt az egyházban átültetésre kerüljenek. Egyházainkban az elmúlt időszakban jobbára az e világi egyház jogrendjének építésére irányult a jogalkotás, a láthatatlan egyház építésére még olyan mértékben sem, mint amennyire a jog alkalmas lenne. Ennek szomorú következményét már láthatjuk, hisz a közelmúlt megmutatta, hogy a láthatatlan egyház építésének elmulasztása az egyházak lélekszámúnak milyen óriási lemorzsolódását okozta. Segítségként igénybe vehetjük az egyház lelki oldalát erősítő jogot „önfenntartó jogként” Klaus Douglass német evangélikus lelkész több mint tíz éve megjelent kitűnő munkája egyházunkat emelkedő pályára segítheti. Az egyház nagyon beteg, nem képes elérni a ma emberét. Krízisben van. Új reformációra van szükség. Az egyház újfajta szervezeti átalakítása ebben nem segít, hanem meg kell keresni a gyógyulást az istentiszteleti és a kiscsoportokban, ami a missziói küldetés felismerését jelenti. „Az olyan egyház, amely csak gondoskodni, gyámolítani, megnyugtatni, segítséget nyújtani képes, de megtérésre és követésre nem, talán betölti a társadalomtól kapott megbízatását, de nem Jézusét, aki azzal bízta meg, hogy az embereket az ő követésére hívja” - írja Douglass Az új reformáció című könyvében (Kálvin Kiadó, Budapest, 2002, 37. o.). Az egyház irányában a spiritualitás felszabadítása elsősorban a lelkész meggyőző személyes hitén keresztül lehetséges; annak megmutatásával, mit jelentenek a krisztusi tanok a mindennapi valóságban. Ha a lelkekből kivész a hit, feleslegessé válik a jogi keret. Megállapíthatjuk, hogy a jog az egyházakat eszményi céljaik elérésében közvetlenül nem támogatja, csak közvetett támogatást tud nyújtani azzal, hogy jogi szervezetet ad nekik, amely jogi szervezet sokszor öncélúvá válik. A törekvéseknek helyesen arra kell irányulniuk, hogy az egyház a hívek hitéleti megnyilatkozásairól ne jogilag rendelkezzék, hanem magát a hitéletet fejlessze, mert ez a lényeg, ez a cél, melynek a jogi egyház csak jogi jellegű eszköze. A hitéletnek és a jogintézményi életnek egymástól elszakadnia nem szabad, mert akkor az egyház működése meddőnek bizonyulna. Ha hiányzik a hitélet, akkor hívőről aligha beszélhetünk, inkább csak egyháztagról. Az egyháznak abból kell kiindulnia, hogy az egyház a lelkekben él, és ha a lelkekből kivész a hit, feleslegessé válik a jogi keret. Az elvilágiasodás ellen a lelki birtokállomány visszaszerzése érdekében a jogi eszközökkel való védekezés negatív értékű; érdemlegesen védekezni nem lehet jogi eszközökkel. Az egyházi törvényhozásnak mégis arra kell törekednie, hogy az egyház a hívek hitéleti megnyilatkozásait ne csak jogilag rendezze, hanem magát a belső hitéletet fejlessze, így megteremtse a feltételeket az egyház igazi feladatainak a teljesítéséhez. Igaz ugyan, hogy a keresztyén ember magatartásának szabályai a Bibliában vannak, ez azonban nem teszi feleslegessé az egyház szervezetére vonatkozó jogi szabályozást. Ha az egyházat jogintézményként fogjuk fel, helyesen járunk el, jóllehet a jogintézményszerűség nem lényeges alkotóeleme az egyháznak. Az egyház a szentek gyülekezete teológiailag, „jogintézményszerűleg” pedig híveinek jogi szervezetben megjelenő összessége, jogilag szervezett társulása. A jog az egyház szempontjából Rudolf Sohm megállapítása szerint is ellentétben áll az egyház lényegével, jóllehet az egyházjog az egyház szempontjából mégis szükséges szabályozó erő. A szerző egyházjogász, nyugalmazott egyetemi magántanár Szálakból szövődött kötelék evangélikus nyelvrokonok között Testvérkapcsolati megállapodást kötött a Nyugati (Dunántúli) és a finn Mikkeli Egyházkerület
