Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-11 / 32. szám
6 -m 2013. augusztus ü. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus' Élet Jegyzetlapok (Napló, 2013) Veszendő élet. Nagy vizsga az életünk. Áldozathozatal. Minden napja türelem, kitartás, harc és sebesülés. Minden perce reménytelenség, de reménykedni kell, különben megkeseredik az ember. Nem szabad túlzottan optimistának lenni, mert váratlan fájdalmak halálra zúznak bennünket. Meg kell vizsgálni óráról órára a fényjeleket, a hívásokat. Honnan jönnek? Kik üzennek? Mit érnek, és van-e bennük morzsányi szeretet? Van, hogy naponta többször is sárba hull arcunk, de föl kell kelni és menni tovább! Nagy próba az életünk. Vezet a hajnali nap a pecsétek mögé, a rejtett titkokhoz. Ismeretlen dolgokhoz, ahogy a költő írja: „Vezet a szakadékok mentén, szüntelen a halál ajkain” (Nagy László). S közben figyelni, hogyan felel Isten a közeledésünkre. Legtöbbször némasággal, de ha türelmesek vagyunk, szóra bírjuk az éjszaka csendjében. Ehhez éberség kell, keménység, mások kérésének a fontossága minden időben. » * * Gábor Miklós: Napló. Az 1986-os évvel kezdődik, május első napjaival. A jeles művész, Hamlet legjobb magyar megformálója, természetesen a színházról töpreng legtöbbet, de személyes dolgaiból is fölvillant néhányat. „Egy ápolónő: »Vigyázzon magára, kevés ilyen nagy emberünk van.« És én majdnem könnyekig meghatódom. Mit látott vajon tőlem? Legfel.it- B Gábor Miklós a ’60-es években Hamletként a Madách Színházban jebb néhány archív filmet a tévében. »Nagyság« lettem, mindenki érezteti velem. De hány ember látott valójában játszani? Éva a telefonban: nemsokára meglátogat. Éva csupa aggodalom, apró gond, egy perc, ha marad arra is, hogy egymás szemébe nézzünk. Amikor lépteink távolodnak a kórház hosszú, világos folyosóján, már rohannánk vissza egymáshoz.” * # * Doroszló. A kis vajdasági falu hétköznapjai. Örömök és bánatok. Szorító gondok. Régi zarándokhely: évente egyszer sokan megfordulnak errefelé. De utána marad minden a régiben. A kisebbségek pusztulása megállíthatatlan. S mintha a Zöld Angyal mohósága sem szűnne: az erdő, a tüskés ágak, a sűrű gaz falja az üres házakat. A magyarok fogyása mára drámai méreteket öltött. Ebben az évben egyetlen gyerek ment az első osztályba! Legalább ketten lennének, egy kislány is, hogy egymás kezét fogva indulnának az életbe. De nem. Mindenütt a reménytelenség. Egyedül a kopott templom dacol az idővel, Isten háza az utolsó összetartó erő a perzselő nyárban. * * * Rácz Sándor halálára. Lassan elfogynak a forradalom harcosai, hiteles tanúi. Alig maradnak a bátrak közül, akiknek ifjan megőszült a haja a siralomházi várakozásban. Az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke, Rácz Sándor is kidőlt a sorból. 1933-ban született, 1947-től a Standard gyár (1950-től Beloiannisz Híradástechnikai Gyár) szerszámkészítőjeként dolgozott. 1956- ban megválasztották az üzemi munkástanács tagjának, onnan került elnöki pozícióba. 1958 márciusában életfogytiglani börtönre ítélték, 1963 őszén amnesztiával szabadult... Később sem szakadt el a forradalomtól, valahol mindig képviselte megalkuvást nem ismerő nézeteit. 1990-ben, a rendszerváltás utáni első szabad választásokon független jelöltként indult, de nem jutott be a parlamentbe. Sokan ezt és más kudarcait ellenzéki ármánykodásnak gondolták. Kivételesen ő maga is tehetett róla. A legradikálisabb férfi volt a forradalom és szabadságharc résztvevői között. Kompromisszumot nem ismerő, akinek csak egy számított: a haza! Magyarország sorsa és jövője. Közös szülővárosunk kapcsán sokat beszélgettem vele, s nem volt alkalom, hogy néhány embert ne ítélt volna el hazaárulásért. * * * Lukács evangéliuma. Késő éjjel, lámpaoltás előtt néhány korty az apámtól kapott öreg Bibliából. Előbb, mint mindig, elolvasom a hátsó üres lapokon a feljegyzéseket. Egy váratlan sor szíven üt: „Mert Istennek semmi nem lehetetlen.” Most is ebben reménykedem. A magam életére gondolva és a veszendő országra. Az imádság is ez: semmi ne legyen lehetetlen! * * * O 0 < cc 1 un < CC cc O W49B - A felvétel a Chandra röntgenobszervatórium adatait kék és zöld színnel, a Nemzeti Tudományos Alap VLA rádióteleszkóp-hálózatának adatait rózsaszínnel, míg a Caltech Palomar Obszervatóriumának infravörös adatait sárgával mutatja Csillagképek. Az antikváriumban régi, érdekes kötetre bukkanok. A Palomar Obszervatóriumban készült felvételek válogatása tudós magyarázatokkal. Az ötméteres átmérőjű tükörlencsével készült fotók végtelen birodalomról hoznak híradást. A millió fényévekről üzenő ködfoltok lebegő csillagtesteket mutatnak, sűrű galaxisokat. Mint ősz hajnali szőlőfürtök, úgy tapadnak össze a gyöngypárás világűrben. Mondják, mindegyik mögött milliárd naprendszer van, a mienkhez hasonló ködfüstragyogással. Olvasom és próbálom elképzelni az iszonyatos számokat, összefüggéseket. Mielőtt földereng a válasz, TÉMA: KRITIKUS ÉS KRITIKÁTLAN SZOLIDARITÁS A MAGYAR MÉDIÁBAN Aktív médiamunkásokat, továbbá a média belső, szakmai kérdései iránt érdeklődőket vár őszi konferenciájára a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A szeptember 20-22. között tartandó médiaműhely alapkérdése az, hogy az egyre felszínesebb és igénytelenebb tömegmédia korában miként lehet komoly, hiteles, minőségi munkát végezni akár az írott, akár az elektronikus sajtóban. Ezen a területen egyáltalán lehetséges-e ma Magyarországon politikai vagy/és gazdasági érdekektől, elvárásoktól függetlenül tevékenykedni, saját szakmai, erkölcsi, világnézeti elveket érvényesíteni? Másfelől: hogyan lehet kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző partneri viszonyt kialakítani és fenntartani a média és a politika, illetve az üzleti élet szereplői között? A mátraházi konferencián ezeket a kérdéseket készülünk több aspektusból megvilágítani tapasztalt kollégák és közéleti szereplők közreműködésével. Vendégeinkre tehát - hagyományainkhoz híven - nem csupán előadóként, hanem beszélgetőtársként is számít közösségünk. Akik már elfogadták meghívásunkat: Balázs Géza nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár • Prőhle Gergely külügyi helyettes államtitkár, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője • Szabó István református lelkész, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke • Szőnyi Szilárd újságíró, a Heti Válasz főszerkesztő-helyettese • Zsolt Péter médiaszociológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója. A részletes program - szeptember 1-jétől - a Prúsz honlapján lesz olvasható. A protestáns médiaműhely helyszíne: Ráday Konferencia-központ (Mátraháza, Üdülőtelep 1.). Időpontja: 2013. szeptember 20-22. Részvételi díj (péntek vacsorától vasárnap ebédig): 9500 Ft, Prúsz-tagoknak: 7500 Ft. Elhelyezés háromágyas szobákban, a jelentkezés sorrendjében. Jelentkezni szeptember 15-ig a prusz@lutheran.hu e-mail címen vagy a 20/824-9657-es mobilszámon lehet. mindig aggódó anyám szavai jutnak eszembe. Égbolttérképek fölé hajolva gyakran megjegyezte: „Megháborodsz, ha ezt nézegeted!” # * * Utcai zenész. A zajos, emberpiacos tér közepén áll a harmonikázó férfi. A székely himnuszt játssza, lelkesen, sok tévesztéssel és fals hangokkal. Nem baj, gondolom magamban, legalább csinál valamit. Fél óra múlva jövök visszafelé, s hallom, ugyanazt nyekegteti. Késő délután még több hibával. Este nyolc órakor pakol nagy bőröndjébe, de még búcsúzóul megismétli. Az emberek sietve mennek tovább, és az odadobott pénz is nagyon kevés. Úgy látszik, a rosszat, a kontár iparost nem díjazzák sehol. # # * Magyar nyelv. Édes anyanyelvem. Megállók egy percre most, hogy az idős erdélyi asszony ízes beszédét hallgatom. Milyen nagyszerű. Ez az egyetlen kincsem. Mindenem. Apám ritka panaszszava, pap testvérem Istent hívó mondata, Weöres Sándor fenséges, örök költőüzenete. És a világ bánata, mert nem tudják, nem fogják soha megismerni ezt a zengő verskatedrálist! Mindennapi kenyerem: magyar nyelv. Fájdalmam és boldogságom. „Százhúszezer magyar szóval mondhatom el - írja Márai -, hogy élek. Magyar nyelv: szerelmem, ítélőbírám, kegyetlenségem. Élek benned, amint a sejt a vérben. Ha meghalok, az utolsó pillanatban magyarul gondolom majd: De furcsa, éltem.” * * # Templom a Balaton partján. Véletlenül tévedtem erre, épp egy idős férfi szorgoskodott odabent. Jó volt hallgatni, bölcs szavain elgondolkodni. Leültetett az utolsó padba, s közben a legnagyobb tisztelettel beszélt: „Szeretni lehet a köveket, az oltárt. De nem ez a fontos, hanem az, hogy Isten megtartotta a gyülekezetét.” Felépült nagy áldozattal a templom, és jönnek, és jól érzik magukat az emberek. Elcsendesülnek, megtelik a szívük békességgel. Sok a fiatal, vasárnap délfelé játszadozó gyerekek boldog örömétől hangos a kert. # # Lev Tolsztoj portréja Olcsó könyvek. Az antikvárium utcai dobozában meglepve fedezem föl Lev Tolsztoj műveinek tizedik kötetét. Rongyos, piszkos borítóval, de ahogy leveszem, tiszta a kék vászonkötés. A Helikon Kiadó válogatása csodálatos olvasmány. A nagy orosz író levelezése és naplója napok óta fogva tart, ceruzával aláhúzok sorokat, papírlapokkal jelölök meg oldalakat. „1893. május 5. Tegnap Moszkvából visszaérkeztünk Jasznajába, itt töltöttem megszakításokkal az egész telet. A megfeszített munka folytán (azt hiszem, egyetlen napot sem hagytam ki) fizikai életemben mintha eltespedtem volna; lustább voltam a fizikai munkában. Sok más tekintetben viszont, főként abban a követelményben, hogy nem szabad részt venni a világ gonoszságában, megszilárdultam. Ezalatt, munka közben, sok minden tisztázódott bennem: az akarat szabadságának kérdése... a szellemiben az ember szabad, abban a szférában tehát, amely fizikai életét irányítja.” * * * Suhanó idő. Ijesztő, milyen gyorsan eltelik egy nap. Elrepül egy hét. Nyomtalanul ellobban a hónap. Egy pillanat az élet. Emlékszem, mintha tegnap lett volna, hogy apám a jeges téli éjben betakart, mert megint lerúgtam a takarómat. Mintha egy órája történt volna, pedig már hatvan éve. Mindig megdöbbent a felismerés, ahogyan József Attila írja töredék két sorában: „És ámulok, / hogy elmúlok.” ■ Fenyvesi Félix Lajos Előadások az egészségről és az egészségnevelésről A Magyarországi Evangélikus Egyház Gondolatok az egészségről és egészségnevelésről című háromrészes sorozatának harmadik alkalmára szeptember 3-4-én délután kerül sor. Helyszín: Evangélikus Hittudományi Egyetem (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.), 10-es előadó. Maximális csoportlétszám: 50 fő. Az előadásokat az Eduvital Nonprofit Egészségnevelési Társaság tagjai tartják. Program Szeptember 3. (kedd), 16 óra Epigenetika és életmód - dr. Falus András egyetemi tanár ♦ Gyerekbetegségek, amelyeket egy gyerekközösség vezetőjének ismernie kell - dr. MadarasiAnna PhD, főorvos ♦ Egészségtudat és kemizáció - dr. Tompa Anna egyetemi tanár • Le lehet-e szokni a dohányzásról? - dr. Vajer Péter PhD Szeptember 4. (szerda), 16 óra Hit és lelki egészség - dr. Surányi Zsuzsanna egyetemi tanársegéd • Testneveléssel az egészségért - dr. Vass Zoltán PhD, strátégiaimunkacsoportvezető ♦ Evés- és testképzavarok - dr. Babusa Bernadett egyetemi tanársegéd ♦ Internetfüggőség: a technikai forradalom kihívásai - dr. Hoyer Mária főiskolai docens ♦ Öröklött és szerzett egészség - dr. Falus András egyetemi tanár A képzés célja, hogy komplex, átfogó és a gyakorlati munkában, tanácsadásban jól használható, felelősségteljes információkat adjunk a korszerű öröklésbiológiai alapismeretektől a környezettudatosság, a táplálkozás, a mozgáskultúra és a szenvedélybetegségek kérdésein át az egészséges öregedés, a család és a bioetika legfőbb kérdéseiig. A jelentkezést a felnottkepzes@lutheran.hu címre kérjük küldeni. Jelentkezési határidő: augusztus 29.
