Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-11 / 32. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2013. augusztus 11. !► 7 ÉRTÉKES VAGY! Köz-Ép-Pont Erdélyi lutheránus ifjúsági találkozó ^ Folytatás az 1. oldalról Interaktív igehirdetésében Fejér Olivér arra helyezte a hangsúlyt, hogy az ember értékességét isteni teremtettsége, egyedisége adja. Léleknyitó istentisztelet- Isten egyedivé teremtett, mi meg „sablonizáljuk” egymást. Értékessé tett minket, mi pedig sokszor leértékeljük magunkat vagy a másik embert. Ezek félelmet szülnek. Ezért figyelmeztet és bátorít az írás Isten ígéretére: Ne félj, megváltott vagy! Tudhatom: nem vagyok egyedül, számíthatok valakire életem minden percében. Van gazdám. Ő tesz értékessé - hangzott tisztán az evangélium rögtön a találkozó legelején. A Sepsiszentgyörgyre érkezett fiatalokat köszöntötték a Manócska Játszóház apróságai is. A helyi evangélikus gyülekezetben működő játszóházban fogyatékos gyerekekkel foglalkoznak. A kicsik rövid köszöntőjükben zörgőkkel, csörgőkkel, különféle ütőhangszerekkel, tapssal, kopogtatással szólaltattak meg dalokat Valádi Enikő és Paszjár Marianna irányításával és a szülők segítségével. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy az evangélikusoknak ma a „világ közepe” Sepsiszentgyörgy, majd a rendezvény nevének további értelmezéséről szólt. A középpont maga az élő Isten, induljunk el a szélekről Isten felé, találkozzunk a középpontban - buzdította a fiatalokat a püspök. Mint mondta: legyen kikapcsolódás, szórakozás, közösségépítés, buli - de legyen kibontakoztatása az Istentől kapott értékeknek is. Répás Zsuzsanna, Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára szerint egy ilyen találkozó kiváló alkalom, hogy jobban megismerjük egymást, hogy lebontsuk a falakat. Ilyen céllal is indította a magyar kormány külhoni tanulmányi kirándulási programjait. A helyettes államtitkár ugyanakkor arra intette a diákokat, hogy tűzön-vízen tartsanak ki anyanyelvűk és a szimbólumhasználat joga mellett, mert csak így maradhatnak meg. Ebben a küzdelemben számíthatnak a magyar állam támogatására. Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete arra hívta fel a figyelmet, hogy bármennyire különbözzünk is, abban egyezünk, hogy magyarok vagyunk.- Azt szeretnénk, hogy jó legyen Sepsiszentgyörgyön élni, mert akkor a vendégek is jól érzik magukat, és szeretettel térnek vissza hozzánk - hangsúlyozta köszöntőjében Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere. Mint mondta, Sepsiszentgyörgy kivívta a Székelyföld kulturális fővárosa címet, és - Székelyföld nevében - megpályázzák az Európa kulturális fővárosa címet is. Az alpolgármester a hit közösségmegtartó szerepét is méltatta. ■ T.E. Köszöntőjében Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy az erdélyi magyar evangélikusok többszörös kisebbségben élik életüket, élik meg hitüket. Egyben biztosította őket, hogy az anyaországban szintén kisebbségben lévő evangélikusság testvéri közösséget vállal velük, és a találkozó is ennek szellemében jöhetett létre. Délelőtti muníciók A csütörtök estétől vasárnap délig tartó rendezvény két teljes napjának délelőttjein - a reggeli áhítatok után - egy-egy előadás, fórum-, majd kiscsoportos beszélgetés járt körül egy-egy kiemelt témát. Ezekre a találkozó fő színhelyén, a Székely Mikó Kollégiumban került sor. Az első előadáson Kalóz János kolozsvári pszichológus, egykori drogbeteg vallott életéről és jelenlegi munkájáról, melyet a függőségben élők között végez. A Ne szúrd el a kari-ered című előadás és főként a folytatódó beszélgetések azt tudatosíthatták a tizenéves korosztályban, hogy életük főbb döntéseit - Isten iránymutatása alapján - maguknak kell meghozniuk, vállalva a döntés minden felelősségét. A Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Fiú- és Leánygimnázium neves tanáráról, Benedek Károlyról elnevezett konferenciateremben tartott előadás után egyházi és közéleti személyiségek osztották meg gondolataikat a hallgatósággal az élet értékességéről, utalva természetesen Kalóz János előadására is. Pángyánszky Ágnes pilisi lelkész elmondta, hogy sokszor volt olyan helyzetben, amikor Isten segítette át a nehézségeken - számára az érték az Istennel való kapcsolat. Koszta Enikő (református) lelkészként és édesanyaként is szólt a közönséghez: a szülők szemében a gyermek minden körülmények között értékes, de Isten szemében mindannyian értékesek vagyunk. Dr. Kovács Lehel István egyetemi tanár úgy vélte, hogy az élet önmagában is értékes azáltal, hogy megszülettünk. Ez már egy kezdeti érték, amelyhez hozzá kell adnunk további értékeket. Géczi Gellért négyfalusi alpolgármester szerint a siker mindenkiben egyénileg benne van, rajtunk áll, hogy munka, tanulás, felfedezés által beérik-e. Imecs-Magdó Levente színművész a kolozsvári Váróterem Projekt független színházi társulat alapító tagjaként a délutáni előadásukhoz kerített kedvet, hozzátéve, hogy ő nem ad tanácsot, de ha valakinek van egy jó tanácsa, szívesen meghallgatja... ■ T.E. A kiscsoportos beszélgetéseken tovább mélyített délelőtti témára rímelt a találkozó főszervezőjének, Koszta Istvánnak a péntek esti áhítaton tartott igehirdetése is.- Isten bízik bennünk, és feladatot bíz ránk. Felelősségünk van az ige terjedésében. Mindenki lehet hasznos eszköze az Úrnak. Ne legyünk hát fekete lyuk, amely elnyeli Jézus világosságát, hanem adjuk tovább, amit ránk bíztak. Aktívan részt vehetünk Isten munkájában, cselekvő társa lehetünk. Ez a gondolat a múlandó emberi világból, a görnyesztő gondok közül és meddő emberi kapcsolatokból felemel Istenhez, és az örök élet lehetőségét kínálja - hangsúlyozta a brassói lelkész. Közösségbe kovácsolódva A szombat délelőtti fő előadás Kifelé a sótartóból címmel a tizenéves generáció egyházi közösségekben elfoglalt helyét kutatta. Lázárné Skorka Katalin mezőberényi evangélikus lelkész kiemelte, hogy a tizenéves fiatalok erős teljesítménykényszer alatt élnek, és nagy bennük a megfelelési vágy. Nagyon szeretnének elfogadó közösségbe tartozni, ahol magukat adhatják, ahol ráismerhetnek értékeikre.- Egy tinédzser is lehet só, és lehet világosság úgy, ahogyan ezeket a fogalmakat a Biblia használja. A keresztény közösség szerencsés esetben jobb minőségű kapcsolatokat nyújt a korosztály tagjainak, akik maguk is szolgálatot vállalhatnak a sokszínű gyülekezetben, ahol figyelnek rájuk - mondta a lelkésznő. Az előadás után kamaszkori „sókristályos” élményeket osztottak meg lelkészek, közéleti személyiségek. Szemerei János, a magyarországi Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke elmesélte, szigorú, vallásos családban nőtt fel, lázadó kamaszként hosszú ideig tüntetőleg nem járt templomba, azonban egy középiskolás barátjának hatására elkezdte keresni a vallásos közösséget. Később egy evangélikus ifjúsági táborban mélyen megérintette a nyitottság, a szabadság, ahogy fogalmazott: a nem hivalkodó kegyesség, ezen a közösségen keresztül került szoros kapcsolatba az evangélikus egyházzal. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke elmondta: Erdélyben 1989 előtt épp az volt a lázadás, ha valaki templomba járt, akkoriban nem voltak ilyen ifjúsági egyházi táborok. Lázárné Skorka Katalin mezőberényi evangélikus lelkész elárulta: tizenhét évesen egyazon napon keresztelkedett meg és konfirmált. Másnap elment egy egyházi ifjúsági konferenciára, ahonnan két nap múlva haza akart menni, mert - ahogy szüleinek megírta - nem akart szentfazék lenni. De végül maradt, és ott értette meg, mennyire fontos, hogy az ember a szívébe zárja, amit megtanult. Fülöp Károly, a Brassói Egyházmegye felügyelője, volt Brassó megyei tanfelügyelő is a konfirmáláshoz kötődő élményét elevenítette fel. Akkori lelkészük arra buzdította a diákokat, hogy a konfirmálás előtt kérjenek bocsánatot hozzátartozóiktól csínytevéseikért. Ő a nagyapjától kért bocsánatot egy előző évi eset miatt, amikor egy nyári kaszáláskor megitta előle a vizet, majd ahelyett, hogy gyorsan vitt volna frisset, eljátszotta az időt. Egy évvel a bocsánatkérés után úgy érezte, mintha élete egyik legnagyobb terhét tette volna le - mesélte el Fülöp Károly. Kalóz János pszichológus katolikusként az első áldozáshoz fűződő emlékét idézte fel. Ő és a barátai inkább a templom háta mögött levő pályára jártak, mint hittanra, de jött egy fiatal pap, akinek híre ment a gyerekek körében, így ő is meghallgatta. „Nem az volt maradandó, amit mondott a »tiszti«, hanem az, ahogyan mondta, ahogyan a hitét átadta nekünk. Béke és nyugalom áradt el bennünk” - mondta el a pszichológus, hozzátéve, hogy „a közösség hite mindig feltölt energiával”. Magdó János, a Hétfalusi Magyar Ifjúsági Klub alapítója, négyfalusi helyi tanácsos otthonról két vallási örökséget kapott: édesanyja katolikus, édesapja evangélikus. Katolikus iskolába járt, cserkész is volt, majd magyarországi egyetemi éveiben került evangélikus közösségbe, amely aztán meghatározta következő éveit. A felszólalók meghatározták azokat az értékeket is, amelyeket a legfontosabbaknak tartanak: szeretet, őszinteség, megbocsátás, segítőkészség, bizalom, önismeret, szolgálatkészség, találékonyság, hűség, hit... ■ T.E. A csoportbeszélgetéseken a résztvevők (tizenöt kiscsoportban) azt gondolták tovább, hogy milyen szolgálatuk lehet a tizenéveseknek a tanítványi közösségekben, az egyház megújulásában. A témát Mesterházy Balázs lelkész, a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó egyik alapítója gondolta tovább az esti áhítaton. W- Folytatás a 8. oldalon „Önkéntelenfohász”-a találkozó önkénteseinek közös imádsága csütörtök kora reggel
