Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-04 / 31. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2013. augusztus 4. !► 9 A R I Á C I Ó K Szerkesztette: Kinyik Anita Istendicséret a gyermektáborban Interjú Lipták Kata gyermekreferenssel, táboroztatóval A táborról összefoglalót láthatnak a Magyar Televízió í-es csatornáján, az Örömhír című műsorban augusztus 25-én. Negyvenhárom gyerek. Hét segítő. Hét élménydús nap. „Dicsérjétek az Urat!” felszólítással, illetve lelkesítő felkiáltással várta a táborozókat július 14-étől 20-áig a tizenhetedik országos gyermektábor, amelyet egyházunk gyermek- és ifjúsági osztálya (GYIO) szervezett. A piliscsabai Béthel missziói központ otthonos „hegyi bázisnak” bizonyult a hat-tizennégy éves korosztály számára. Lipták Katalin Gabriellát, a GYIO munkatársát és a tábor szervezőjét, egyben egyik vezetőjét kérdeztem az előmunkálatokról, illetve az utórezgésekről, no és az evangélikus ifjúság terelgetésével kapcsolatos további tervekről.- Hogyan került a táboroztatás és az ifjúsági osztály vonzáskörzetébe?- Tizenhat évesen kezdtem el táboroztatni a békéscsabai gyülekezet tagjaként. Az első táborom nagy hatással volt rám, utána tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Azóta is minden évben minimum két táborban veszek részt, de inkább egyre többen. A teológiai évek idején is voltam tábori segítőcsapat tagja - többek között - Telekgerendáson, a békéscsaba-erzsébethelyi napközis táborban, valamint Balatonszárszón is szereztem tapasztalatokat az ott nyaralók gyermekeinek foglalkoztatása közben.-Ez a tizenhetedik országos evangélikus gyerektábor, tehát mondhatjuk, hogy komoly hagyománya van. Mennyiben követik a korábbi évek gyakorlatát a szervezők, illetve mi az, ami az utóbbi években újításnak számít?- Én tavaly voltam először ebben az országos táborban segítőként. Bibliai foglalkozások, lelki tartalom, éneklés és sok kézműveskedés várja évről évre a táborozókat. Ezt a hármast mi is próbáltuk megőrizni. Minden olyan közösségi programot, amely formálja a gyerekeket, igyekszünk bevenni a repertoárba.- Mi volt az idei téma? Mi köré fűzték fel a táboroztatok a lelki alkalmakat?- A téma az országos táborokban mindig adott. Idén a „Minden lélek dicsérje az Urat!” (Zsolt 150,6) felszólítás köré szerveztük a bábfesztivált, az országos hittanversenyt is, és természetesen nyári gyermektáborunkat is. A hét során előkerült a naini ifjú feltámasztásának története, foglalkoztunk Dáviddal, aki a zene által gyógyította meg Saul királyt, vagy láthatták a gyerekek, hogy milyen utasításokat kapott a nép Jerikó falainak leomlasztására. Lipták Kata- Hogyan készültek a szervezők erre a hétre?- Jó kis vezetői csapat jött össze. Heten voltunk. Három lelkésznő: Chikán Katalin Dunakesziről, Zsugyel-Klenovics Katalin Bánkról és Lázárné Skorka Katalin Mezőberényből. Rajtuk kívül egy tapasztalt pedagógus Ivanicsné Hugyecz Mária személyében és egy férfi segítő, Petri Dávid, a dunakeszi gyülekezet kántora. Az ifjúsági osztályról Csizmadia Nóra Szélrózsakoordinátor volt a csapat oszlopos tagja, illetve magam is a táboroztatok között voltam. Még a tavasszal összeültünk, hogy megbeszéljük, milyen bibliai történeteket veszünk elő. Nagyjából összeállítottunk egy napirendet, szétosztottuk a feladatokat: ki tart áhítatot, ki esti programot, ki milyen energiákat tud mozgósítani erre az alkalomra.- Jól együtt tudtak működni?Mi ennek a titka?- A táborban érdekes volt, hogy mind a heten másféle egyéniségek vagyunk, és mindent másképp magyarázunk vagy élünk meg. Én például már az első napon előadtam a „mumust’,’ leszögeztem: nincs káromkodás, nincs mobiltelefonálás, de ezzel nem is volt bajunk. Kell, hogy legyenek szabályok, amelyek a gyerekek érdekeit szolgálják. Szerintem e nélkül a szeretetteljes szigor nélkül nem működik a dolog. Annak ellenére, hogy másfélék vagyunk, mégis úgy érzem, egy vonalon mozogtunk. Ez talán az egy héten át minden reggel hétkor hősiesen megtartott elcsendesedésnek is köszönhető. Egy-egy ilyen együttlét után már összekapcsolódva, egy csapatként, egy lendülettel ébresztettük a gyerekeket gitárpengetéssel, énekszóval, reggeli tornával. Mindegyikünket másképp szerettek meg a gyerekek, mindegyikünktől hazavittek valamit: egy gondolatot, egy mosolyt, egy dicséretet... És persze mi is jobban megismertük egymást. A tábor végére már barátságok is kialakultak.- Milyen arányban vannak az előre megtervezett és a spontán programok egy ilyen tábori hét során?- Mindenki tudja, aki tábort szervez, hogy a gyerekek a precízen megtervezett programokat rendszeresen és kíméletlenül átírják. (Nevet.) Az ő igényeiket is figyelembe kell venni. Ebben a táborban például kénytelenek voltunk eltérni kissé a tervezettől, mert már az első nap láttuk, a gyerekeknek a tervezettnél sokkal több mozgásra van szükségük. És persze ők a legfontosabbak. Minden ilyen típusú változás, változtatás csapatfüggő. Mert mindig másféle az összetétel, másfélék az igények, képességek.- Nem problémás ennyiféle korcsoporttal együtt dolgozni?- Én ezt kifejezetten hasznosnak gondolom. A kicsi megtanul a nagyokhoz alkalmazkodni, a nagy megtanul tünk ezt az összeget a lehetséges minimumra csökkenteni, így tizennégyezer forintot kértünk gyerekenként. A többit támogatásokból, pályázati pénzből raktuk hozzá.- Napjaink gyerekei, az „Ygenerációs” gyerekek figyelmének lekötése bizonyára nem könnyűfeladat. Vagy ez csupán negatív sztereotípia?- Nem gondolom, hogy sztereotípia. Ezzel valóban nagyon komoly gondok vannak. Le kell kötnünk a gyerekeket, és ez nagyfokú kreativitást és rugalmasságot igényel. Például a mobiltelefonok ellen mindig szigorúan fellépünk, adott esetben el is kobozzuk őket. Egy idő után persze rájönnek a gyerekek, hogy nem is hiányzik nekik az a „kütyü” Egyébiránt azt vallom, hogy ugyanazokkal a dolgokkal ma is le lehet kötni a gyerekeket, amikkel annak idején bennünket, csak meg kell mutatnunk nekik a szépségüket. Ezek időtálló dolgok.- Mi Lipták Kata személyes hitvallása a jó táboroztatásról, a jó közösségről?- Azt gondolom, ahhoz, hogy egy táborban jól érezzék magukat a gyerekek, a gyerekközpontúság a legfontosabb, ezért a gyerekközpontú áhítatok vallói és gyakorlói voltunk. Be kell vonni a gyerekeket, hogy tudjanak kapcsolódni az adott kérdéshez, témához. Például nagyon tetszett nekik a nyitóáhítaton, hogy mindenféle stílusú mai zene közül válogathattak, és hallgathattak bele, így láthatták, mennyiféle módon lehetséges az Istent dicsőíteni. Ugyanilyen sikeres volt a tíz leprás meggyógyítása történetének feldolgozása, amit a szereplők életre keltésével és megszólaltatásával ért el Zsugyel-Klenovics Katalin. Én például „exleprás” szerepet kaptam... Hasonlóan lelkesen készítették csapatokban a szövetség ládáját: fúrtak, faragtak, színeztek - benne voltak, és ez által a tevékenység által ők is „szövetségbe” kerültek egymással. Úgy érzem, a tábor címéhez hűen valóban dicsőítettük az Urat ez alatt az egy hét alatt. Nemcsak imádsággal, hanem énekkel, tánccal egyaránt - merthogy számtalan módja van az örömhír megélésének, és legintenzívebben közösségben valósítható meg. A jó közösség ismérve a szeretetteljes együttlét, és ahol ez megvan, ott az Isten is jelen van. ■ Kinyik Anita vigyázni és odafigyelni a kisebbre, ezzel felelősségvállalásra szoktathatjuk őket. Persze a szervezésben, például a feladatok kiosztása során oda kell figyelni a korkülönbségre, hiszen nem adhatjuk ugyanazt a feladatot egy hatmeg egy tizennégy évesnek. A korcsoportos foglalkozások épp ezt a nagy „szakadékot” próbálják áthidalni. Kisebb csoportban egyébként is jobban lehet egymásra figyelni, könnyebb megnyilvánulni, összedolgozni.- Hogyan alakult a tábori napirend?- A reggeli után rendrakás, szobavizit volt, majd kilenctől áhítatot tartottak a lelkészek. Utána rögtön korcsoportos foglalkozás következett, mindegyiket egy-egy segítő vezette. Ebédig tehát nem volt idő az „elkanászodásra” A délutáni szabad időben gyakran átmentek a nagyobbak focizni a szemközti pályára egyetlen férfi segítőnk díszkíséretében. Igen népszerű volt továbbá a trambulin, ötperces turnusokban zajlott a móka, természetesen általunk felügyelve az extrém ugrálókat. Ezenkívül hoztunk egy csomó társasjátékot is a kevésbé sajtkukacoknak. Délután a különböző szervezett közösségi programok zajlottak, például kirándulás, kézműveskedés; festettünk fakeresztet, nemezeltünk virágot, labdát, mobiltokot, és hangszert is készítettünk, valamint volt még tánc- és énektanulás, strandolás. Az esték is közösségben zajlottak, mesenézés, sok éneklés, vetélkedő, Ki mit tud? színesítette a programot. Az esti áhítatok után a lámpaoltás tíz órakor volt, fél tizenegykor - elméletileg - már aludtak, mint a bunda.- Több táborról olvasható a GYIO honlapján, hogy „érdeklődés hiányában elmarad”. Vajon minek tudható be az érdeklődés hiánya?Hogyan akar ezen változtatni az ifjúsági osztály?- Talán nem az én feladatom ezt megválaszolni, hisz augusztus végéig van szerződésem az országos irodával, aztán hazaköltözöm, és hittant fogok tanítani... A nyugati kerületi konfirmandustábor már nem az első alkalommal marad el. Azt hiszem, azért nincs rá olyan nagy igény, mert azon a tájékon tartják mind az evangélikus kézműves-, mind a zenei tábort. És persze a családok általános anyagi helyzete is közrejátszik. Egy gyermek a mai anyagi lehetőségek mellett egy nyár alatt általában csak egy táborba tud elmenni, ennyit tudnak finanszírozni a szülők. Ha körbenézünk, azt láthatjuk, hogy egy átlagos, egyhetes tábor harminc-harmincötezer forintba kerül. Mi igyekez
