Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-28 / 30. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2013. július 28. » 7 Evangélikus főiskola képez szociális szakembereket Darmstadti beszélgetés dr. Winfried Seelisch professzorral ► Nemrégiben a németországi Darmstadt városában jártam (Hessen tartományban), az ottani evangélikus főiskolán folyó munkával ismerkedhettem meg. A több évtizede működő intézmény egyházi felügyeletét külön kuratórium garantálja, melyben az egyházkerület püspöke is helyet foglal. Fő profilként szociális szakembereket, szociális munkásokat képez a főiskola, természetesen megfelelő háttérrel. Működéséről beszélgettem dr. Winfried Seelisch professzorral, aki több szakterületen - szociálpolitika, politológia, élménypedagógia, médiapoltika - oktatja a diákokat.- Professzor úr, mennyiben van jelen a főiskolai oktatásban a vallás?- Minden szakirány hallgatói részére kötelező az úgynevezett etikai modul: ez biztosítja a párbeszédet a teológiai és a szociális munka között. A keresztény vezérfonal nagyon nagy különbséget jelent az állami szociális főiskolákhoz képest. Ha valaki be akar hozzánk iratkozni, elfogadja ezt az elméleti és lelki alapot. Ugyanakkor az itt tanuló mintegy ezerhétszáz diák számára nem kötelező a vallásos életvitel vagy a gyülekezeti életben való részvétel. Csupán a keresztény értékrend és értelemszerűen az ezzel foglalkozó tantárgyak tanulása fontos - és persze adott esetben az ezekkel összefüggő vizsgák letétele. Ilyen témakör lehet a Biblia szociális üzenete, Jézus szegényekre, elesettekre és más rászorultakra vonatkozó példázatai, valamint a németországi egyházak szociális munkájának ismerete. A tanárok esetében viszont követelmény a gyülekezethez való tartozás, hiszen így mutatunk példát.- Németországban nem mindenki a keresztény kultúrkörben nőtt fel. Milyen esélyeik vannak Önöknél a más vallásúaknak? Dr. Winfried Seelisch főiskolai tanár- Örömmel várjuk őket! Ha például valaki mohamedán, semmi gond: az egyik szemináriumunkon éppen ezzel a vallással ismertetjük meg diákjainkat. Mindenképpen szükséges ez, hiszen Németország lakosságának török és arab rétege egyre jobban szélesedik. Ezzel együtt ők is megjelennek a szociálisan rászorultak, illetve fogyatékosok között. De gondolom, Magyarországon is oda kell figyelni, mivel - ahogy értesültem róla - a növekvő létszámú cigányság egészségügyi és mentális állapota az átlag alatt van... Ha pedig megnézzük tantárgyaink listáját, fontos helyet foglal el a nálunk élő idegenek, a bevándorlók és a menekültek problematikája. Mert ha valahol szükség van a szociális segítségre, akkor ezeknél az embereknél van leginkább.- Melyek azok a tényezők, melyek korunk kihívásaiként ugyancsak megjelennek a tanórákon?- Munka, szegénység, eladósodás, fiatalkori bűnözés, konfliktuskezelés... és nem csupán elméleti, dé gyakorlati síkon is. Ugyanis éppen Hessen tartományban található az az intézmény, melyben iskolánk kihelyezett tagozata is működik. Ez a Schwalmstadtban lévő Hephata (a magyar bibliafordítás szerint Effata) Otthon. Itt, illetve innen kiindulva több ezer szenvedélybeteget, mozgáskorlátozottat, valamint szellemi és testi fogyatékkal élőt gondoznak munkatársaink. Ez az intézmény sokrétű módszerekkel segíti például a volt alkoholisták és kábítószeresek visszatérését a társadalomba. Akiknek pedig ez már nem sikerül, azok belső vagy külső műhelyekben dolgozhatnak, és felügyelet mellett lakóotthonokban, illetve közösségi lakásokban élhetnek. A sokrétű szakmai gyakorlatra tehát megvan a megfelelő terep a hallgatók részére.- Ön afőiskola külkapcsolatainak ápolásában is nagy szerepet játszik: Kelet-Közép-Európa az illetékességi területe. Ez ugyan - mint megtudtam - főleg Oroszországot érinti, de Magyarországra is gyakran jár. Milyennek látja a magyarországi egyházak és oktatási intézményeik helyzetét?- Két partnerintézményünk van Magyarországon: Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kara, illetve a Debreceni Egyetem. Én minden országban szükségesnek tartanám, hogy az egyes egyházak, melyek karitatív, avagy diakóniai munkát végeznek - márpedig mindegyik végez -, megfelelő szociális szakembereket képezzenek a maguk számára. Emellett ezen országoknak számos olyan szociális munkásra volna szükségük, akiket keresztény etika vezérel, akár egy világi munkahelyen is. A diakónia minden keresztény egyháznak olyan szent feladata, amelyre a jóléti társadalomban éppolyan nagy szükség van, mint a szegényebb országokban. ■ Ifj. Káposzta Lajos Effata: arám szó, jelentése „nyílj meg”. Jézus ezt mondta a dadogó süket meggyógyításakor (Mk 7,32-35): „Ekkor egy dadogó süketet vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrevonta őt egymagában a sokaságból, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjúra köpve megérintette a nyelvét; azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: »Effata, azaz: nyílj meg!« És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy hibátlanul beszélt!’ A Darmstadti Evangélikus Főiskola főépülete Erdei (fő) iskola Főtitkári tanulmányút az EHE bajorországi partnerintézményében ► Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) és a neuendettelsaui Augustana Hochschule (Augustana Főiskola) a bajor-magyar egyházi partnerség keretében már az 1990-es évek eleje óta rendszeres kapcsolatban van egymással, az elmúlt mintegy húsz évben számos egyéni és csoportos találkozásra is sor került a két intézmény oktatói és hallgatói között. A Tempus/Erasmus programba való bekapcsolódás pedig újabb lehetőségeket nyitott: a megélénkült hallgatói és oktatói mobilitás mellett az idén először adódott alkalom arra, hogy az úgynevezett személyzeti képzés keretében az EHE főtitkára - e sorok írója - is személyes tapasztalatokra tegyen szert. Az előzetesen benyújtott tanulmányi terv alapján a fogadó intézmény részéről dr. Markus Mülke docens a legnagyobb körültekintéssel készítette elő az egyhetes programot, ennek köszönhetően a főiskola vezetőivel, oktatóival, lelkészével és hallgatóival való személyes beszélgetések mellett ízelítőt kaphattam a főiskola mindennapi életéből is. Jurtakápolna a főiskola parkjában Az első benyomás, majd a négyszemközt, illetve szélesebb körben folytatott beszélgetések egyre több hasonlóságról győztek meg: a két intézmény hallgatói és oktatói létszáma nemcsak nagyságrendileg, de szám szerint is azonosnak mondható. A szervezeti felépítés, a campus szigetszerű elhelyezkedése, a napi időbeosztás, a családias hangulat, a bentlakó és a menzán étkező hallgatók közvetlensége, a „mindenki mindenkit ismer” jelenség az otthonosság érzetét keltette. Beszélgetőpartnereimmel hol meglepődve, hol evidenciaként állapítottuk meg: „ez nálunk sincs másképp”, „ezt mi is ismerjük”, „mi is küzdünk ezzel a problémával”. A ma mintegy hétezer lakosú Neuendettelsau fejlődésében meghatározó szerepet játszott a Wilhelm Löhe által a 19. században alapított evangélikus diakóniai központ. Ennek szomszédságában jött létre 1947- ben az Augustana Hochschule, amely egy korábbi fegyverraktár területét és épületeit kapta meg - erre az ősparkban álló felújított épületek láttán ma már senki se gondolna. Az épületegyüttes az 1970-es években két új elemmel, a kör alaprajzú, jurtára emlékeztető kápolnával és az arra rímelő könyvtárral egészült ki, amelyek elhelyezkedésük és funkciójuk tekintetében is a campus központját képezik. * * * Az intézmény fenntartója a bajor tartományi egyház, de az oktatási, kutatási feladatok ellátása során eleget kell tennie minden, a felsőoktatással szemben támasztott tartományi, illetve országos állami előírásnak is. Németországban a teológiai képzés jellemzően az állami egyetemeken működő teológiai fakultásokon folyik, az Augustanához hasonló, egyházi fenntartású főiskolák száma igen alacsony. A németországi lelkészképzés hagyományaihoz hozzátartozik továbbá, hogy a hallgatók - az egykori céhlegényekhez hasonlóan - „vándorolnak” egyik fakultásról a másikra, egyik tartományból a másikba vagy akár külföldre is, annak érdekében, hogy minél többféle szemlélettel, ismeretanyaggal találkozzanak, minél több tapasztalatra, minél szélesebb látókörre tegyenek szert. így van ez az Augustana Főiskolán is: sokan vannak, akik a nyelvi modul (héber, görög, latin intenzív kurzus), a bibliaismereti alapozó modul, valamint az ó- és újszövetségi, egyház- és dogmatörténeti, rendszeres teológiai, gyakorlati teológiai és interdiszciplináris bázismodul elvégzése után néhány szemesztert valamelyik nagy egyetemen töltenek, majd visszatérnek, hogy itt készüljenek fel a nagy megmérettetésre, az egyházi záróvizsgára. Ez a több napig tartó, írásbeli és szóbeli részeket tartalmazó, a teljes ismeretanyagot felölelő vizsga, amelyet egyházi vezetőkből és meghívott professzorokból álló bizottság előtt egy erre kijelölt vizsgaközpontban kell letenni, több szemeszterig, olykor több évig tartó felkészülést igényel. Ehhez a felkészüléshez ideális színteret kínál a százötvenezer kötetes, rendkívül gazdag és jól felszerelt könyvtár, a neves professzorok által vezetett kurzusok, valamint a teljes ellátást nyújtó kollégium, ahol a hatalmas parkban elszórtan elhelyezkedő házakban, lakóközösségekbe szerveződve élnek a hallgatók. A főiskolának joga van a doktoráltatáshoz is. Nem csoda, hogy sokan választják ezt az elmélyült munkára kiválóan alkalmas helyet a disszertáció megírására, illetve a doktori vizsga letételére. # * * A sok hasonlóság mellett természetesen vannak nyilvánvaló különbségek is. Ilyen a fent említett vizsgarendszer, a nagyobb mobilitás vagy az a tény, hogy Bajorország - a német szövetségi tartományok között utolsóként - ez év szeptemberétől megszünteti a felsőoktatási tandíjat, amelyet eddig infrastruktúra-fejlesztésre használhattak fel az intézmények. És hiába a felsőoktatás globalizálódása és az ezzel járó változások, a csökkenő hallgatólétszám vagy a fajlagos ráfordítások nagysága, a főiskola - miközben részesül a törvényes állami juttatásokból (ezek az intézmény éves költségvetésének mintegy egyharmadát teszik ki) - maga mögött tudhatja a bajor tartományi egyház teljes szellemi és anyagi támogatását is. Ez a biztonságérzet lehet az egyik oka annak a kiegyensúlyozottságnak, amelyet egyformán tapasztaltam az oktatókkal, hallgatókkal és alkalmazottakkal folytatott beszélgetések során, és alighanem ez az, ami a jól tervezett és szervezett, tehát hatékony munkát lehetővé teszi. Főtitkári szemmel nézve ez volt a tanulmányút legfőbb tanulsága. ■ Szűcsné Prőhle Lívia
