Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-28 / 30. szám
6 « 2013. július 28. FÓKUSZ Evangélikus Élet Egyházügyi szabászat Az egyházügyi törvény újraszabályozása I*- Folytatás az 1. oldalról A kedvezmények (vám- és adókedvezmények, költségvetési támogatás, a személyi jövedelemadó i%-a) finanszírozása tetemes költséget jelent a költségvetés számára, ezekből a terhekből faragni kívántak. így hát a törvényhozó hozzáfogott a koncepcionális átalakításhoz. Három évvel ezelőtt, épp júliusban született meg az első eredménye a törvényhozás munkájának. Az új jogszabály alaposan leszűkítette az elismert egyházak körét, összesen tizennégy egyház kapta meg az egyházi státust. A katolikus, református, evangélikus, baptista és unitárius felekezeten kívül három zsidó, öt ortodox vallási közösség, valamint a Hit Gyülekezete lett bevett egyház. Az igen rövid felsorolás alapján kimondható: a jogalkotó drasztikusan szűkre szabta az elismert egyházak körét. Kimaradtak az egyházi jogállásból az újprotestáns egyházak is, mint például a metodista, az adventista és a pünkösdi felekezetek. A törvény, illetve a törvényalkotás szépségét más „szépséghibák” is elcsúfítják. A 2011 júliusában elfogadott egyházügyi törvényt közjogi érvénytelenség miatt még 2011 decemberében megsemmisítette az Alkotmánybíróság (AB). Az Országgyűlés még az AB- határozat hatálybalépését megelőzően hatályon kívül helyezte a jogszabályt. Elismert egyházak: bővült a kör A 2011 decemberében elfogadott új törvénnyel nem orvosolta a jogalkotó a hatályon kívül helyezett törvény tartalmi hiányosságát. Megerősítette korábbi döntését: továbbra is tizennégy egyházat ismert el, és a nyilvántartásba vételről való döntés jogát továbbra is magának tartotta fenn. Az utóbbi értelmében azok a vallási közösségek, melyek nem kaptak állami elismerést, a szakminiszternél kezdeményezhették jogállásuk fenntartását, így január í-jével nem veszítették el egyházi státusukat, arról február végéig kellett döntenie a parlamentnek. A többi, korábban egyházként működő, de újbóli nyilvántartásba vételét nem kezdeményező vallási közösség egyesületként működött tovább 2012 elejétől. Mivel egyesület a hatályos törvény szerint nem tulajdonolhat földet, az egyházügyi törvénybe belevették azt a rendelkezést, hogy az egyesületként tovább működő korábbi egyházak jogutódlással megszerezhették a jogelődeik tulajdonát képező termőföld tulajdonjogát. Mielőtt lejárt volna a törvényben megszabott határidő, az Országgyűlés döntött egyes vallási közösségeknek az egyházként való elismerést kezdeményező kérvényeiről. Februári határozatával kibővítette az elismert egyházak körét. Tizennyolc vallási közösségnek szavazott meg egyházi jogállást, míg hatvanhatnak a kérelmét elutasította. E döntéssel kapott egyházi elismerést többek között a metodista, az adventista és a pünkösdi felekezet. Az egyházak létszámán túl vitás, érzékeny, sebezhető pontot jelent az egyházügyi törvény az egyház elismeréséhez szükséges feltételek meghatározása és az elismerésre jogosult szerv tekintetében. Az egyházi jogállás elnyerésének kritériumai között szerepel a legalább százéves nemzetközi működés vagy a Magyarországon legalább húsz éve szervezett formában, egyesületként való működés. Módosított Alaptörvény: az egyházi státusról a parlament dönthet A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény nemzetközi és magyar viszonylatban is többször került górcső alá. A Velencei Bizottság - a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásán őrködő, az Európa Tanács égisze alatt működő, független alkotmányjogászokból álló testület - szakértői, az alapvető jogok országgyűlési biztosa, valamint az Alkotmánybíróság több kérdésben is hasonlóan foglalt állást. Mindhárom intézmény az egyházi státusról való döntés politikai jellegét, illetve az indokolásnak és a jogorvoslatnak a hiányát emelte ki a törvény gyengeségeként. Szabó Máté ombudsman alaptörvény-ellenesnek találta, hogy az Országgyűlés döntése egyedi és megfellebbezhetetlen az egyházi jogállás elismerését illetően; álláspontja szerint ez kikezdi a hatalmi ágak megosztásának alkotmányos alapelvét. Tavaly augusztusban közzétett állásfoglalása szerint törvényben kell szabályozni a mérlegelés szempontjait. Az ilyen elvek, rendelkezések hiányoznak a törvényből, ez a tény pedig a döntéshozatalt politikai alkuk tárgyává teheti. Az Alkotmánybíróság ez év februárjában visszamenőleges hatállyal megsemmisítette az egyházügyi törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek alapján a korábbi egyházak a jogállásukat elvesztették. Az alkotmánybírók szerint a jogi mérlegelést igénylő, egyedi ügyekben a döntéshozatalnak a bíróságnál lenne a helye, „az alapvetően politikai karakterű Országgyűléshez telepítése nem egyeztethető össze az Alaptörvénnyel”. (A törvény eredeti, KDNP által kidolgozott változatában egyébként még a bíróságé lett volna az egyházként való elismerés joga, de a Fidesz javaslatára az alkotmányügyi bizottság ezt az utolsó pillanatban, a zárószavazás előtt átírta.) A döntés értelmében a korábbi, az egyházként történő elismerés elutasításáról szóló országgyűlési határozathoz „joghatás nem fűződhet”, vagyis az elutasított egyházak a jogállásukat nem veszítették el, egyesületté történő átalakulásuk nem kényszeríthető ki. Az Alaptörvény negyedik módosításával a törvényhozó beemelte az alkotmányba a parlamentnek az egyházak elismeréséhez fűződő jogát is. Az AB többek között éppen emiatt találta alaptörvény-ellenesnek februárban az egyházi törvényt. Ugyanakkor az egyházak elismerésére vonatkozó sarkalatos törvényi rendelkezésekkel szemben alkotmányjogi panasznak helyet biztosít az alkotmány. Továbbá rögzítette a vallási szervezetek egyházként való elismerésének feltételeként a huzamosabb idejű működést, a társadalmi támogatottságot és a közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasságot. „Vallási tevékenységet végző szervezet” versus „bevett egyház” Az egyházügyi törvény újabb módosításának kezdeményezésére az Alaptörvény módosítását követően, az Alkotmánybíróság döntése következtében került sor. A parlament júniusban elfogadott módosítása értelmében vallási közösségek a Magyarországon vallási tevékenységet végző szervezetek és a bevett egyházak lehetnek. A jövőben a vallási tevékenységet végző szervezeteket a Fővárosi Törvényszék veszi nyilvántartásba, míg a bevett egyházak elismerésének joga az Alaptörvény felhatalmazása értelmében az Országgyűlést illeti. A parlamenti döntést - elutasítás esetén - indokolni kell, a jogorvoslat lehetősége is biztosítva van. Az Alkotmánybíróság az Országgyűlés egyházként történő elismerésre irányuló eljárásának törvényességét vizsgálja felül. Szimbolikus jelentőségű, hogy minden vallási közösség használhatja az egyház megnevezést, a törvény zárószavazása előtt pedig az is bekerült a szövegbe, hogy hivatalosan sem kell egyesületnek nevezniük magukat az elismerésből kimaradóknak. Továbbra is csak a bevett, a törvény által elismert egyház élvezi a különböző jogszabályokban biztosított kedvezményeket, támogatásokat. Ugyanakkor a kormány megállapodást köthet a jelentős társadalmi támogatottságú, történelmi és kulturális értékeket megőrző, nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységet önmaga vagy intézménye útján ellátó vallási közösséggel - működése biztosítása érdekében. A vallási közösségek tényleges társadalmi szerepét, tevékenységét figyelembe veheti az állam a vallási közösségek társadalmi szerepéhez kapcsolódó további jogszabályok megalkotásánál és a velük való kapcsolattartásnál. Politikai vétó és ultimátum A közösségi célok érdekében történő együttműködésre való alkalmasság - mint az elismerés szubjektív követelménye - tekintetében leszögezi a jogalkotó: az állami elismerést kérő egyháznak kell bizonyítania, hogy szándékában áll az együttműködés, és képes is hosszú távon fenntartani. Ezzel lényegében a törvényhozó az egyházak oldalára tolja át a felelősséget: ha elutasítanak egy közösséget, az nem a parlament hibája, csak nem bizonyították, amit a törvény előír. Az elismerési feltételeket megtoldották a taglétszámhoz kötött kritériummal, Magyarország lakosságának 0,1%-át elérő taglétszámmal kell bírnia a vallási közösségnek. A köztársasági elnök politikai vétója után az Országgyűlés újratárgyalta az egyházügyi törvényt. Áder János azért küldte vissza megfontolásra a június 26-án elfogadott jogszabályt, mert az egyházak nyilvántartásával kapcsolatos rendelkezések jogbizonytalanságot eredményezhettek volna. Az államfő kifogásának figyelembevételével elfogadott törvényt július 5-én jóváhagyta a törvényhozás. Miután a köztársasági elnök aláírta a politikai vétója után elfogadott, kifogásainak megfelelően módosított egyházügyi törvényt, az MSZP bejelentette: újabb alkotmánybírósági vizsgálatot szeretne, s ennek érdekében Szabó Máté ombudsmanhoz fordul. Bár tart még a „huzavona” a látszólag érthetetlen jogalkotási ellentmondások, kuszaságok és visszásságok ellenére a sokadszor átszabott egyházügyi törvénynek - úgy tűnik - sikerült elérnie a kitűzött célt, melyet a Velencei Bizottság is elismert: „az olyan, ártalmas célokra irányuló, illetve személyes nyerészkedést célzó tevékenységek megszüntetését, amelyek a vallási szerveződés lehetőségével élnek vissza”. ■ Bállá Mária ANDRZEJ OTRgBSKI FELVÉTELE
