Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-28 / 30. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. július 28. *■ 3 HÍRADÁS AZ ÜLLŐI ÚTRÓL Lesz tető a fejünk felett! Jövevény lettem... Malik Péter Károly beiktatása Lucfalván W Folytatás az 1. oldalról A tetőhéjazat cseréjéről lesz szó, merthogy a cserepek teljesen elhasználódtak, átengedik a nedvességet. Reménység szerint a mintegy százéves ácsolat, a fedélszék kis javítások árán épségben megmaradhat. Ehhez át kell vizsgálni a faszerkezetet, mert a beázások csúfos meglepetéseket okozhatnak. Ott, ahol az eredeti homokágyban nem érte víz a gerendákat, nagyobb problémák nem lehetnek, de még a kiváló minőségű faszerkezet is károsodik, ha tartósan víz éri. Ezeken a helyeken biztos javítani kell az ácsolatot. A cserepezésről régóta tudják, hogy nagyon beteg. Kétfajta cserép fedi a tetőt: az egyik szakaszon a cserepek nem illeszkednek a takarásoknál, itt folyamatos az ázás, a másik részen pedig szivacsossá váltak a cserepek. Biztosra vehető, hogy teljesen lecserélik a már kiszolgált, elhasználódott héjazatot. Szakaszosan dolgoznak majd a szakemberek, fóliákkal védik azt a részt, ahol esténként az épület felett a csillagos égbolt lesz látható. Nagyobb esők idején a csillárból is víz folyt a felső szinten, az ifjúsági osztályon évek óta lavórok között dolgoztak. Akkor fóliákat fektettek a padlóra, de ez nem jelentett komoly védelmet, hiszen a víz átfolyt az egyik helyről a másikra, semmi sem maradt szárazon. Közel tízéves probléma oldódik meg tehát a tetőfelújítással - remélhetőleg novemberig. Az Üllői úti szárny eredeti része 1870 körül épült Buzzi Bódog tervei alapján. 1904-ben jelentősen átépítették, jellemzően kollégiumi használatra. A Szentkirályi utcai épületrész 1905-1906-ban készült Francsek Imre tervei szerint a Magyarországi Evangélikus Egyház székházának. Az épület dísze az udvari kapubejárat boltíves kialakítása, valamint az Evangélikus Országos Könyvtár Podmaniczky-Degenfeld Könyvtárának gyönyörű belső tere, Podmaniczky Géza báró hagyatéka. Az Üllői úti épületrész utolsó, jelentősebb átalakítása a Magyar Szabványügyi Hivatal igényei szerint történt 1977-79-ben ifi. dr. Kotsis Iván építész és Bámer Imre statikus tervező irányításával. N EvÉlet-infó ► Lelkésziktatást tartottak július 21-én, vasárnap délután a Nógrád megyei Lucfalván. A három éve már itt szolgáló Malik Péter Károlyt iktatta be hivatalába az egyházmegye esperese, e sorok írója. A liturgiában - a stafétabotot mintegy átadva - Megyaszai László, a gyülekezet volt lelkésze, valamint Gyötfi Mihály, a beiktatott lelkész apósa szolgált. Az esperes a Prédikátor könyve, Salamon szavai (11,1-8) alapján két fontos üzenetet helyezett Malik Péter Károly szívére. Egyrészt azt, hogy Isten országában, a szolgálatban vállalni kell a kockázatot - úgy, ahogy a hajózó kereskedők vagy éppen a magot vető földművesek teszik. Olyan időket élünk, amikor a régiek mellett szükségesek a kockázatosnak tűnő, újszerű és szokatlan szolgálati formák. A lényeg azonban változatlan: a lelkészi szolgálat teljes embert, egész életet és szívet kíván. Másrészt azt, hogy nem a szélre és felhőkre kell figyelni, hanem a napra, Krisztusra kell tekintenie az Isten szolgájának. Ha a missziói munkát blokkoló áramlatok helyett arra tekintünk, aki elhívott minket az új életre és kiküldött a szolgálatra, ma is bőséges lesz az eredmény. Urunk hatalmas, mindent megtehet, ezt egy pillanatra sem szabad elfelejteniük azoknak, akik lelki szolgálatban állnak. Malik Péter Károly Ef 2,19 és Ef 5,8 alapján szólította meg a népes gyülekezetét. A mögötte álló három (szolgálati) év egy pillanat alatt elrepült. Nem sok idő, de Jézusnak éppen elegendő volt ugyanennyi, hogy tanítványait felkészítse a szolgálatra. „Jövevény lettem, de az Úrban nem vagyok idegen” - vallotta a beiktatott lelkész. Hálát adott Istennek, megköszönve a lucfalviaknak, hogy részükről kezdettől fogva testvéri el- és befogadást tapasztalt, jövevény mivolta ellenére nem kell „jöttmentnek" éreznie magát. Közös útra hívta a gyülekezetét, ez pedig nem más, mint a Krisztus világosságának megélése a mindennapokban. Maga is a világosság gyermekeként szeretné a fényforrást, Krisztust hirdetni - mondta. Nem lehet részletezni, még csak felsorolni sem azt a sok köszöntést, amelyek a közgyűlésen elhangzottak. Hatalmas szeretet és várakozás veszi körül a bővülőiéiben lévő Malik családot (hamarosan megszületik második gyermekük). Kedves és megható pillanat volt a nyírszőlősi, görögszállási roma testvérek énekes köszöntése: „Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben, / Lángja lobogjon elevenebben!” A szeretetvendégség után ők a kultúrházban folytatták szolgálatukat, átadva a lncfalvaiaknak mindazt, amit Krisztusban ők is kaptak, hogy lobbanjon közöttük is a tűz... ■ Szabó András Malik Péter Károly 1983. szeptember 8-án született. Monoron, pedagóguscsaládban nőtt fel. Bekapcsolódott az evangélikus gyülekezet életébe, ott keresztelték meg, ott konfirmált, és elkezdte az EKE bibliaiskoláját. Az ELTE fizikus szakán tanult tovább, de úgy érezte, nem ez az ő útja. Jelentkezett az evangélikus teológiára, és párhuzamosan mindkét szakot elvégezte. Társával, Györfi Eszterrel 2009-ben kötötték össze életüket erre az igére építve: „Az Úr így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek?” (2MÓZ 33.14) Malik Péter Károlyt 2010-ben szentelte lelkésszé Monoron dr. Fabiny Tamás püspök, és Lucfalvára küldte ki, hogy Szabó András esperes felügyeletével, de lényegében önállóan végezze a szolgálatot. „Konzílium” a Puskin utcában Különleges munkaülésre került sor július 19-én a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában. Vajon miért találkozik a nyár közepén Lupták György esperes, Homoki Pál lelkész, Deák László egyházkerületi missziói lelkész, valamint László Lajos lelkészjelölt a püspökkel? Orvosi kifejezéssel élve: „életmentő beavatkozásról” két gyülekezet, Bocsa és Tázlár újraélesztéséről folyt az izgalmas tanácskozás, a „konzílium”. Nem az a helyzet, hogy az említett két kis gyülekezet már a halálán lenne. Ellenkezőleg: éppen hogy élni szeretnének! Ha lehet, újra önállóan, saját lelkészük által pásztorolva. Mindez nem rajongás, nem álmodozás, hiszen a feljegyzések szerint már 1949. szeptember 13-án felkereste hat bócsai presbiter - Erényi János, Font Mikós, Gáspár István, Hachbold Imre és János, illetve Meskó János - az akkori soltvadkerti esperest, Sikter Andrást a gyülekezet önállósulási szándékával. Ennek nyomán 1950- ben Bocsa és Tázlár levált Soltvadkertről, és önálló lelkészt választott Mezősi György személyében (aki jóval később az Evangélikus Élet szerkesztőjeként is működött). A Bócsán lakó utolsó lelkész Széli Bulcsú volt, aki 1975 tavaszáig szolgált a két faluban. Ezután a súlyos lelkészhiány miatt Bocsa visszakerült Soltvadkerthez, Tázlárt pedig Kiskunhalashoz csatol-' ták. így nem maradt ugyan pásztor nélkül a két település mintegy százszáz főnyi evangélikus népessége, de megritkultak a szolgálatok: jelenleg Bócsán havonta kétszer, Tázláron pedig egyszer van istentisztelet. Tudom, hogy ez is valami - a lelki éhhaláltól talán megment, de a növekedéshez biztosan kevés... Már hosszabb ideje melengettük a tervet, hogy jó lenne kísérletet tenni az „újraélesztésre” hiszen két életképes faluról van szó, ahol ma is adottak a feltételek a gyülekezetépítéshez. Van istentiszteleti helyünk, felújítható lelkészlakás, működő óvoda és iskola. De vajon mit akarnak a helyiek? Sajnos, sokszor sok helyütt tapasztalom a lelki leépülés tüneteit, a sivár igénytelenséget: „Nekünk ennyi is elég, nincs erőnk többre...” Pedig nyilvánvaló, hogy éppen azért fogy el az erőnk, és fogynak el gyülekezeteink, mert nem élünk rendszeresen és bőségesen az életadó lelki kenyérből, Isten élő és ható igéjéből. Amint erről lapunk április 7-i számában is beszámoltunk, húsvétvasárnap Bócsán szolgáltam, hogy felmérjem a gyülekezet élni akarását. Jó volt megtapasztalni éppen a feltámadás ünnepén, hogy a bócsai evangélikusok - Vida György felügyelőtől Szőke-Tóth Mihály polgármesterig - bíznak az újrakezdés, az önállósulás esélyében. Természetesen ennek' egyik' leg-' fontosabb emberi előfeltétele, hogy találjunk valakit, aki kész felvállalni a két gyülekezet újraplántálásának nem könnyű feladatát. S itt lép a képbe ifjú szolgatársunk, László Lajos, akinek ordinációja éppen lapunk hivatalos megjelenési napján, július 28-án, vasárnap délután lesz a pestszentlőrinci templomban. Jogosan vetődik fel a kérdés: vajon nem felelőtlenség-e pályakezdő fiatalt ilyen mély vízbe dobni? Nem vitás, hogy kockázatos a döntés, amelyre azonban egyrészt maga Lajos is kimondta az igent, másrészt pedig igyekszünk minden lehetséges emberi támogatást megadni, hogy ne érezze magát egyedül ebben az igazi missziói helyzetben. Ezért ült össze a „konzílium” hogy a szükséges lelki, szellemi és anyagi segítséget minden szintről idejében biztosítani tudjuk. A legfontosabb, hogy legyen a közelben olyan tapasztaltabb szolgatárs, akinek helyismerete is segíthet. így Lajos beosztott lelkészként a Bocsát eddig ellátó soltvadkerti lelkész, Homoki Pál mellé kerül. A következő szint az egyházmegye támogatása. Lupták György esperesnek, aki egyben az országos evangélizációs és missziói bizottság elnöke, kifejezetten szívügye, hogy Bács- Kiskunban ne csökkenjen, hanem növekedjen az evangélikus gyülekezetek száma. Ennek érdekében az egyházmegye komoly anyagi segítséget nyújt a bócsai lelkészlakás felújításához, hogy közel négy évtizedes kényszerszünet után újra megfelelő körülményeket tudjanak biztosítani az odaköltöző lelkésznek. A tatarozás költségéhez természetesen hozzájárul az egyházkerület is. De az anyagiak mellett igyekszünk folyamatos lelki, szakmai támogatást is biztosítani a gyülekezetépítéshez. Itt lép be a történetbe az egyházkerület missziói lelkésze, Deák László, aki kvázi mentorként szeretné segíteni Lajos gyülekezetépítő munkáját. Melyek a legsürgősebb és legfontosabb feladatok? Az imaközösséggel záruló „konzüium” a következő lépéseket vázolta fel: A folyamatos lelkigondozói, látogatói pásztorolás mellett mindkét faluban lehetőleg már szeptembertől el kell indítani a minden vasárnap délelőtti istentiszteleti életet és a rendszeres hétköznapi igei alkalmakat. Fontos a személyes lelkipásztori megjelenés az óvodák és iskolák életében. Első perctől kezdve figyelni kell az ökumenikus együttműködésre, különösen is református testvéreinkkel, akikkel mindkét helyen közösen használjuk a templomot. Konkrét terveket készítettünk, hogy havonta legyenek olyan nyitott, vonzó missziói alkalmak, amelyekre nem csak az evangélikusokat lehet meghívni... ÉGTÁJOLÓ (+) Deo volente, a tervek szerint augusztus 18-án kerülhet sor az ünnepélyes nyitányra. Ezen a vasárnapon szeretnénk megköszönni Tázláron Hon ti Irén kiskunhalasi lelkész szolgálatát, aki eddig gondozta a gyülekezetét. Bócsán pedig püspöki áldással örülhetünk majd a felújított lelkészlakásnak és a két kis gyülekezet éledő feltámadási reményeinek. De természetesen egy pillanatra sem feledjük a konzílium alatt is többször idézett apostoli figyelmeztetést: miénk az ültetés, az öntözés lehetősége és felelőssége, de a növekedést Isten adja! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
