Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-28 / 30. szám
4 ◄« 2013. július 28. KERESZTUTAK Evangélikus Élet EURÓPAI EGYHÁZA ► Előző számunk címoldalán röviden beszámoltunk arról, hogy az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) július 3-8. között Budapesten ülésezett közgyűlése üzenettel fordult a tagegyházakhoz. Most közzétesszük az üzenet teljes szövegét. A CEC 14. nagygyűlésének üzenete minden tagegyházhoz 2013. július 3-8. között Budapesten gyűlt össze az Európai Egyházak Konferenciájának nagygyűlése. A Krisztusba vetett hit által összekapcsolt testvérek vezérigéje az Apostolok cselekedeteiről írott könyvből származott: „Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét" (ApCsel 22,16) Áldjuk az Urat ezért a lehetőségért, és köszönetét mondunk a magyar házigazda egyházaknak és a hivatalos szerveknek a vendégszeretetért és munkánk támogatásáért. A budapesti nagygyűlés fő feladata a CEC alkotmányának megújítása volt, kifejezve az ökumenikus párbeszéd elmélyítése iránti elkötelezettségünket és a látható egység munkálását Krisztusban, mely tanúságtétel Európa és az egész világ felé. A társadalmi és gazdasági válság hatásai minket sem kerültek el, de Isten kegyelméből és a CEC ötvenéves tapasztalatára építkezve a szervezet megújulása azt a bibliai felismerést tükrözi, hogy „az új bort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad” (Mt 9,17b) „Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének” (Préd 3,2) Az előző nagygyűlést 2009-ben tartottuk a franciaországi Lyonban: akkor ültettük el a CEC megújulásának reménységét. Az intenzív budapesti tanácskozást követően most alkotmányos megújulást ünnepelhetünk, mely megalapozza egy hatékony és korszerű ökumenikus szervezet jövőjét. Itt az idő, hogy missziói lendülettel szolgáljuk testvéreinket Európában és az egész világon, választ adva a körülöttünk élők spirituális igényeire. Európa lakói kétségbeesett és reménytelen helyzetekkel szembesülnek, és több millió fiatal keresi a helyét a társadalomban. Keresztény felelősségünk és alázatunk nyomán szeretnénk felemelni a szegényeket és elnyomottakat, megszólítva azokat, akik hiába várnak a szükségleteikre választ adó tettekre és egy szebb jövő reménységére. Felhívunk minden, európai országokban működő egyházat, hogy erősítse meg ökumenikus kapcsolatrendszerét a Krisztusban velünk összekapcsolt testvéreink iránti tisztelet és elfogadás jegyében. Az Európai Egyházak Konferenciája a jövőben is nyitott fórumöt kínál a kontinensen működő egyházak és partnerszervezetek együttműködése számára. Erősítsük meg a CEC küldetését: tanúskodjunk az evangéliumról, és gyakoroljuk a diakóniát az európai közösségben, amint azt már az Ökumenikus charta is kifejezte. A 2001-ben elfogadott európai ökumenikus irányelv szerint „azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, amit a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás jelentenek.” (7. cikkely, fordította dr. Békefy Lajos.) Változzatok meg értelmetek megújulásával..(Róm 12,2) Hívásunk arra szól, hogy „az evangéliumhoz hűen keressük az egyház küldetéséhez való közös hozzájárulásunk lehetőségét az emberi élet és az egész emberiség létének védelmében” (új CEC-alkotmány). Minden keresztény egyház tagjait hívjuk az ebben a küldetésben való részvételre az emberi méltóság tisztelete, a vallásszabadság, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti igazságosság szem előtt tartása mellett. Hisszük, hogy feladatunkat csak bűnbánattal és a Jézus Krisztusban való személyes belső átalakulás révén tudjuk betölteni. Az átalakulás szolidaritásra is hív. Megerősítjük keresztény elhívásunkat az idegenek befogadására, hogy vendégszeretetet és fedelet nyújtsunk az ínségben élőknek. Hangsúlyosabbá kívánjuk tenni a keresztény tanúságtételt a szekularizálódó Európában. Enyhítjük az elnyomottak szenvedéseit, törekszünk az igazságra, építjük a megbékélést, és ápoljuk a békét. Most különösen is imádkozunk a Közel-Keleten élő testvéreinkért. „Kelj fel...” (ApCsel 22,16) A „Most tehát miért késlekedsz?” kérdésre azonnal választ kapunk az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben: „Kelj fel (..) segítségül híván az Úr nevét” A határozott felszólítás arra hív, hogy ne várjunk, hanem menjünk, és teremjük a Szentlélek gyümölcseit - itt és most. Most, amikor felkelünk, és elindulunk Budapestről, magunk mögött hagyjuk a reménytelenség és a döntésképtelenség érzéseit. Az átalakulás lelkét visszük magunkkal, reménységgel tekintünk spirituális életünk megújulására, a közös ökumenikus úton járásra, a látható egység felé való törekvésünkre, etikai és politikai szerepvállalásunkra és az egész teremtett világra. Mindezt nem a magunk erejéből tesszük, hanem a Krisztus lelke által, aki azt mondja: „íme, újjáteremtek mindent” (Jel 21,5) Zajlik a munka a konferencián Beszélgetés Fazekas Lászlóval, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökével- Püspök úr szerint mi volt a konferencia általános célja, hogyan tud a szervezet válaszolni a változó világ növekvő kihívásaira?- Első alkalommal vettem részt az Európai Egyházak Konferenciájának nagygyűlésén. Természetesen igyekeztünk bekapcsolódni a munkába, tájékozódni minden fontos fejleményről. 2009-ben a lyoni konferencián nagy vitát váltott ki, hogy mi tekinthető a szervezet fő céljának, és tulajdonképpen mi a társulás értelme. Hogyan lehet meghatározni a fő irányvonalat, amely mentén a konferencia tovább élhet, továbbléphet. Ekkor regionális csoportokat alakítottak ki, amelyek az alkotmánymódosítást előterjesztették, kidolgozták. A vita most Budapesten alkotmánymódosítással zárult. A konferencia szerepet akar vállalni a legsürgetőbb európai kérdésekben. Nekem az a meglátásom, hogy vissza kell térni azokhoz a bibliai alapokhoz, amelyek a keresztény egyházak életének töltetét, lényegét adják.- A konferencia mottója idézet a Bibliából: „Most tehát miért késlekedsz?” A szervezők miért gondolták úgy, hogy a konferencia a feladatok teljesítését illetően késésben van?- Nehéz kérdés. Én nem látom át teljes mértékben a szervezet működését. Azok a munkacsoportok, amelyek eddig dolgoztak, talán nem tudtak megfelelő válaszokat adni bizonyos kérdésekre, talán ebből fakad az említett „megkésettség” lemaradás. Az európai keresztény egyházaknak szorgalmazniuk kell, hogy a kereszténység jelen legyen a világban, és a maga missziójával segítse az emberek munkáját, életét. A missziónak nyilvánvalóvá kell válnia.- Milyen az Ön egyháza, milyen erő van mögötte, hány híve van?Hogyan jellemezné az Önök lelki irányvonalát?- A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház kilenc egyházmegyéből áll. Két szlovák egyházmegyéje van, ahol szlovák nyelven folyik az igehirdetés: az egyik Kassán, a másik attól keletre. A többi hét pedig magyar ajkú. Vannak vegyes gyülekezetek is, ahol szlovákul és magyarul egyaránt szól az ige, ezekben a közösségekben mindig a lelkész és a presbitérium feladata, hogy biztosítsa mindenki számára a megfelelő igehallgatást, lelki épülést és pasztorációt. Egyházunkban kétszáztizenegy anyaegyházközség és száznégy leányegyházközség működik. Az elmúlt időszakban zsinatunk fontos törvényt hozott az egyházközség jogállásáról, illetve társulásáról. Érezhető Európában a gyülekezetek taglétszámának csökkenése, ezzel párhuzamosan a lelkészi állások fenntartásának veszélyeztetett helyzete. Mi ezért lehetőséget kívántunk adni több - pillanatnyilag kettő - gyülekezetnek, hogy két anyaegyházközség létrehozhasson, illetve könnyebben fenntarthasson egy lelkészi állást. A 2001-es statisztika alapján egyháztagjaink száma száztízezer fő volt, a legutóbbi népszámlálási adatok szerint ez kilencvennyolcezer-néhányszázra csökkent. Én úgy gondolom, nincs olyan nagy veszély. Több mint hétszázezren nem adták le nyilatkozatukat, ezért ezekből az adatokból nem lehet mélyreható következtetéseket levonni... ■ Kinyik Anita Koláré vagy okuláré? ► Habár tudvalevő, hogy nem a ruha teszi az embert, az egyházi protokollban korántsem mindegy, hogy koláré vagy okuláré. Miseruha vagy kabát. Stóla vagy palást. Az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) tizennegyedik, budapesti nagygyűlése nem csupán alkotmányozó ülés volt. A résztvevők feladata nem csupán a tolmácsoló alkalmatosságokkal ellátott bársonyszékek elfoglalása és a voksolás volt, hanem hazájuk, felekezetűk - kívül-belül - méltó képviselete is. Mondhatjuk, protokolláris, mégis testvéries alkalom volt a CEC- nagygyűlés. Magas egyházi méltóságok köszönthették egymást, és tudakozódhattak testvéregyházuk képviselőinek hogylétéről, terveiről, véleményéről - és persze szokásairól: süvegemeléséről, stólaredőzéséről és így tovább. A helyszíni szemlén nem meglepő módon elsősorban az ortodox egyház képviselőit lehetett beazonosítani - minthogy a katolikusok ebben a szervezetben is csak megfigyelőként vannak jelen -, akik civilben is liturgikusnak mutatkoztak. Az ortodoxoknál a liturgikus ruházatok sokaságának szimbolikus, lelki jelentése van. A ruhák felöltése a mennyei testbe való beöltözést szimbolizálja. A ruházat árulkodik a szolgálatot végzők eltérő funkciójáról. A papság minden tagja viselheti a hosszú, földig érő, inghez hasonlító alsóruhát, a szticháriont. A nagy papi felsőruha, a felónion felvétele az igazságosság ruhájára utal, amelybe a szenteket öltöztetik. A diakónusok a sztichárion fölött csak egy hosszú, keskeny, földig érő szalagot (orárion) viselnek a bal vállukon. A püspökök a sztichárion fölött a szakkoszt viselik, egy szűkebb felsőruhát, és mindkét vállukon a nyugati palliumnak megfelelő omofóriont (keresztekkel vagy szentképekkel díszített széles szalagot). A püspökök nyakában jól látható görög kereszt lóg, fejükön fejfedő, a korona alakú mitra látható. (Forrás: Bevezetés az ortodoxia világába. Szerk. Reinhard Thöle. Kálvin Kiadó, Budapest, 2001, 59-60. o.) Nálunk, evangélikusoknál a reformátori időkben sok port kavart wittenbergi professzori talár - amelyben Luther kezdett egykor prédikálni - vált lelkészi öltözékké. Maga a reformátor nem csak ezt használta: 1524. október 24-étől „doktori talárban prédikált, de az általa bevezetett »Deutsche Messe« alkalmával egészen haláláig miseruhát öltött” - írta Keveházi László lapunk 2005. évi 19. számában (A Luther-kabát története hazánkban, 3. o.). Ma a Lutherkabát (vagy - például Észak-Amerikában jellemzően - az alba, amelyet a 2005-ös püspöki körlevél óta a mi lelkészeink is bátran és „legálisan” viselhetnek) csak liturgikus szolgálat végzése során használatos. Püspökeink privilégiuma a nyakban hordott aranykereszt, a többi felszentelt lelkész - a kabáton - a két mózesi táblát jelképező kétágú, fehér gallért viseli. Civilben lelkészeinket „papi ingen” kaphatjuk, ezt a fekete, szürke vagy fehér inget (illetve püspököknél lila színűt) úgynevezett kőtáréval, körgallérral hordják. Lehetséges, hogy kálvinista testvéreink „nyakas” jelzőjüket - következetes hitvalló attitűdjük mellett - viseletűknek is köszönhetik, hisz magas mellénnyel vagy más, ezt imitáló, nyakba kötött ruhadarabbal jelzik református identitásukat. Hasonlóságot mutatnak a lutheránusokkal annyiban, hogy civilben fekete ingen klerikális gallér viseletével jelzik „egyháziasságukat". A primer lelkészi szolgálat során fekete palástot viselnek a szolgálattevők, amely elsősorban nem az egyházi méltóságot, hanem a szolgálatra való felkészültséget jelzi, illetve - a lutheránus viselethez hasonlóan - egyfajta „akadémikusságot” tudományban való jártasságot is kifejez. ■ - KANYIKA -
