Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-28 / 30. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 78. évfolyam, 30. szám ■ 2013. július 28. ■ Szentháromság ünnepe után 9. vasárnap Ára: 275 Ft „Bocsa és Tázlár újraélesztéséről folyt az izgalmas tanácskozás, a »konzílium«. Nem az a helyzet, hogy az említett két kis gyülekezet már a halálán lenne. Ellenkezőleg: éppen hogy élni szeretnének!” „Konzílium”a Puskin utcában !► 3. oldal „Mindannyian önként vállalták, hogy verőfényes nyári reggeleken, munka előtt vagy után bekapcsolódnak a hol franciául, hol németül vagy éppen örményül zajló zenei folyamatba." CEC-visszatekintés W 4-5. oldal „Néhány szemesztert valamelyik nagy egyetemen töltenek, majd visszatérnek, hogy itt készüljenek fel a nagy megmérettetésre, az egyházi záróvizsgára.” Főtitkári tanulmányút az EHE bajorországi partnerintézményében !► 7. oldal „Majd tíz éve olasz fiataloktól hallottam először az Útról. Jól emlékszem egyikük szavaira: amikor benned már megszületett a vágy, hogy valamikor eljuss Szent Jakab sírjához, már akkor elindultál, már akkor úton vagy.” Beszélgetés az El Caminóról l► 8-9. oldal Lesz tető a fejünk felett! Aki a napokban be akart hajtani az Üllői út 24.-be, az országos iroda épületének udvarára, rögtön észrevehette, hogy nagy a sürgés-forgás. A múlt hét második felében aztán kinőttek a földből az állványok, s megérkezett az e-mail az építési osztálytól: türelmet kérnek, kezdődik a tetőfelújítás. Az már eldőlt, hogy nem lesz tetőtér-beépítés, főként azért, mert egy ilyen átalakításhoz a falszerkezet teherbíró képessége nem megfelelő. Folytatás a 3. oldalon Egyházügyi törvény: újraszabályozva ^ Áder János köztársasági elnök átgondolásra visszaküldte az Országgyűlésnek az egyházügyi törvény módosítását - szóltak a hírek néhány héttel ezelőtt. A parlament ezután július 5-én újra elfogadta a törvénymódosítást - figyelembe véve az államfő kifogásait majd Áder János alá is írta a jogszabályt. De hányadik módosítást is fogadta el a törvényhozás? - tehetnénk fel a kérdést. Már több mint három éve, hogy választott képviselőink nekiláttak az új egyházügyi törvény megalkotásának. Úgy tudjuk, a törvény tartalmát kibontó, most készülő végrehajtási rendeletről az elmúlt hetekben is egyeztetések zajlottak. Minderre azért volt szükség, mert rendszerváltás után született törvény nagyvonalúságának következményeként már közel négyszáz egyházat tartottak nyilván az illetékes bíróságok. A kormánypárti érvelés szerint hazánk kuriózum lett az egy főre jutó egyházak száma tekintetében Európában. Egyszerűbb volt egyházat alapítani, elegendő volt száz személy megállapodása. Az anyagi kedvezmények pedig az egyházi státus elnyerésére ösztönözték a gazdasági szervezeteket. így kialakultak a „bizniszegyházak” ► Folytatás a 6. oldalon TÉMA: KRITIKUS ÉS KRITIKÁTLAN SZOLIDARITÁS A MAGYAR MÉDIÁBAN MEGHÍVÓ MÉDIAMŰHELYRE Protestáns médiaműhely - Mátraháza, szeptember 20-22. Aktív médiamunkásokat, továbbá a média belső, szakmai kérdései iránt érdeklődőket vár őszi konferenciájára a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A szeptember 20-22. között tartandó médiaműhely alapkérdése az, hogy az egyre felszínesebb és igénytelenebb tömegmédia korában miként lehet komoly, hiteles, minőségi munkát végezni akár az írott, akár az elektronikus sajtóban. Ezen a területen egyáltalán lehetséges-e ma Magyarországon politikai vagy/és gazdasági érdekektől, elvárásoktól függetlenül tevékenykedni, saját szakmai, erkölcsi, világnézeti elveket érvényesíteni? Másfelől: hogyan lehet kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző partneri viszonyt kialakítani és fenntartani a média és a politika, illetve az üzleti élet szereplői között? A mátraházi konferencián ezeket a kérdéseket készülünk több aspektusból megvilágítani tapasztalt kollégák és közéleti szereplők közreműködésével. Vendégeinkre tehát - hagyományainkhoz híven - nem csupán előadóként, hanem beszélgetőtársként is számít közösségünk. Akik már elfogadták meghívásunkat: Balázs Géza nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár • Prőhle Gergely külügyi helyettes államtitkár, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője • Szabó István református lelkész, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke • Szőnyi Szilárd újságíró, a Heti Válasz főszerkesztő-helyettese • Zsolt Péter médiaszociológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója. A részletes program - szeptember i-jétől - a Prúsz honlapján lesz olvasható. A protestáns médiaműhely helyszíne: Ráday Konferencia-központ (Mátraháza, Üdülőtelep 1.). Időpontja: 2013. szeptember 20-22. Részvételi díj (péntek vacsorától vasárnap ebédig): 9500 Ft, Prúsz-tagoknak: 7500 Ft. Elhelyezés háromágyas szobákban, a jelentkezés sorrendjében. Jelentkezni szeptember 15-ig a prusz@lutheran.hu e-mail címen vagy a 20/824-9657-es mobilszámon lehet. Változatos életrajzok Prőhle Gergely Néhány hete egy szentföldi túrára induló ismerősöm feldúlt telefonhívásából értesültem arról, hogy a Tel- Avivba tartó repülőjáraton „olyan újságot osztogatnak, amiben Luther Mártont szidják”. Kisvártatva elektronikus postafiókomba is jutott néhány, olykor értetlenkedő, olykor háborgó levél a Lutherről szóló - mint azóta kiderült - cikksorozattal kapcsolatban, amely a Hetek című hetilap hasábjain és elektronikus változatában is megjelent. A terjedelmes írások a reformátornak a 20. század politikai eszméire gyakorolt hatásáról szólnak, amit akár üdvözölhetnénk is, ha az egész írásfolyam nem rögtön egy Adolf Hitler-idézettel nyitott volna. De elég pusztán a címekre vetni egy pillantást ahhoz, hogy kiderüljön: az idézett szakirodalom mennyisége és minősége ellenére az üzenet egyértelmű. Kedves olvasó, vedd tudomásul, hogy a náci gondolat alapvetése Luther írásaiban keresendő. A Hetek a Hit Gyülekezetének lapja, amely ugyanakkor - amúgy dicséretes egyházi igyekezet - a piacról is igyekszik megélni. A blikkfangos címválasztás - mint például Luther, a keresztényüldöző; Luther, az első modern antiszemita? vagy Luther, a német szellem harcosa - lehet egy furmányos üzletpolitika része, erősen megkérdőjelezhető ugyanakkor az a módszer, amely az évszázadokkal későbbi borzalmas történelmi események árnyékában mutatja be a reformátor gondolatainak akár csak egy részét. A Hit Gyülekezetének nagyjából negyedszázaddal ezelőtti indulása idején számos feszültség eredt abból, hogy evangélikus gyülekezeteinknek jó néhányan hátat fordítottak a karizmatikus közösség kedvéért. Mára csendesedtek az indulatok, valamelyest konszolidálódott a helyzet, éppen ezért igyekeztem a gyülekezet egyik vezetőjétől megtudni, hogy vajon változott-e valami közösségeink mostanra békésnek mondható viszonyában. Ő a tőle megszokott kedvességgel biztosított arról, hogy semmilyen központi rossz szándékról nincs szó - a cikksorozat persze, mintha mi sem történt volna, folytatódott. De hagyjuk is most az ügy „egyházdiplomáciai” vonatkozását, a leegyszerűsítő címekért számoljon el tudományos és keresztyéni lelküsmeretével a szerző, szerkesztő, gyülekezeti elöljáró! Az viszont tagadhataüan, hogy érdemes foglalkozni Luther Márton antiszemita írásaival is. Az sem kétséges, hogy a reformátor terjedelmes életművéből mindig és mindenkor ki-ki politikai szándékainak megfelelően válogathatott. Emlékezhetünk, megtette ezt az ideológiailag oly „szigorú” Német Demokratikus Köztársaság is - akkor éppen Luther szociáletikai gondolataira helyezve a súlyt. A nagy és változatos életműveknek - de a jóval kisebb hatású személyes életutaknak, hagyatékoknak is - gyakran az a sorsuk, hogy csak azt idézzük belőlük, amit szeretünk, amire büszkék lehetünk, vagy ami éppen szükséges aktuális érvelésünkhöz. A politikai iránytű ilyenkor a lehető legrosszabb segédeszköz, hisz a leegyszerűsítő kommunikáció világa nem tűr meg semmiféle differenciált okoskodást. A tudományban, oktatásban viszont annál inkább el kell mondani, hogy bizony nagyon sok minden belefér egy életbe, életműbe. Friss élményem ebből a szempontból a tavaly felújítva megnyílt József Attila-emlékház Balatonszárszón, amely már nem csak a korábban sulykolt „proletár költőre” emlékezik. De gondolhatunk a Nyirő Józseffel vagy akár a Horthy Miklóssal kapcsolatos vitákra is: olvashatjuk-e az Uz Bencét, ha a szerzője politikailag végzeteset tévedett, vagy becsülhetjük-e a kormányzónak a Trianon utáni konszolidációban nyújtott teljesítményét, miközben tudjuk, hogy hamis nézetei, tévedései nagyon sok emberéletet követeltek? Vagy gondoljunk csak az egyházunkon belüli, a szocializmus időszakára vonatkozó tényfeltárásra, különös tekintettel az ősszel megjelenő újabb Háló kötetre! Hány kiváló lelkész, egyházi ember vált a rezsim áldozatává és/vagy tettestársává! De még a saját családomban is találok köztiszteletben álló templomépítő lelkészt, akinek politikai nézetei legalábbis zavarosnak mondhatók - s ez a tapasztalat aligha egyedülálló. Differenciáltan, a részletekre is odafigyelve tekinteni egy életműre vagy akár kortársaink teljesítményére sokkal több erőfeszítést követel, így aligha bízhatunk e törekvés általános sikerében. A reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára készülve ugyanakkor egyre szaporodnak azok a publikációk, amelyek a legújabb kutatási eredmények ismeretében elemzik Luther Márton írásait, gondolatait, beleértve a zsidósággal kapcsolatosakat is. A német sajtóban élénk eszmecsere folyik arról, hogyan is lehet majd négy év múlva okosan ünnepelni. A Luther Kiadó viszont már közel tíz éve kiadta - a mai elnök-püspök ajánlásával - Csepregi Zoltán Zsidómisszió, vérvád, hebraisztika című könyvét, melynek bevezető tanulmánya nem engedi, hogy az Ószövetség-fordító Luther portréja elhalványodjon antiszemita írásainak tükrében. S bár se képek, se blikkfangos címek nincsenek benne, ezzel az olvasmánnyal mindenki közelebb kerülhet az igazi Lutherhez, nem is beszélve a kerek évfordulóra készülő új szöveggyűjteményről. Igaz, a Luther Kiadó könyveit - egyelőre legalábbis - nem osztogatják ingyen a Szentföldre tartó repülőgépek fedélzetén. A szerző egyházunk országos felügyelője, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára
