Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-22 / 51-52. szám
20 -m 2013. december 22-29. PANORAMA Evangélikus Élet IFJÚSÁGI A D V E PALACKPOSTA „...meglátogat minket a felkelő fény a magasságból” (Lk 1,87b) Fény. Másodpercenként háromszázezer kilométert tesz meg. Egyszerre részecske és energia, nyugalmi állapotban súlytalan anyag és határozott frekvenciájú hullám. Ibolyától vörösig látható, azon túl láthatatlan. Káros, ha tűző napon sütkérezünk. Éltető, hiszen a növények fény segítségével alakítják át a szén-dioxidot oxigénné. Fény. Részecske. Rész. Isten dicsőségének része. Isten dicsőségének látható része. A glória az ikonokon, a festményeken. A tűzoszlop, mely Izráelt vezette a pusztában. A ragyogás, mely Mózes arcán látszott, melyet letakart, ha kijött a szent sátorból. A csillag, mely megállt az istálló előtt, ahol Krisztus megszületett. A megvilágosodás, amikor életünkbe bevilágít az Isten, megvilágítja egy-egy ige vagy élethelyzet értelmét. A feltámadás dicsfénye, annak a vasárnap reggelnek a ragyogása. Fény. Energia. Az Isten melege, az otthon melege, a karácsonyi istálló melege. Az Isten tüze, a lelkeket fellobbantó, szíveket lángra gyújtó eleven lendület. Az Isten tüzes nyila, mely megemészt, ha előtte állunk, „mert a mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 12,29). A Szentíélek tüzes nyelvei, melyek felindítanak és beindítanak bennünket a szolgálatra és a lankadatlan imádásra. Az adventi koszorú fényei, „a felkelőfény a magasságból” (Lk 1,78), mely felszabadítja bennünk a szorongásaink, félelmeink, bűneink által lekötött életerőnket a szabad és békességes életre, hogy „ráigazítsa lábunkat a békesség útjára” (Lk 1,79). Fény. Látható és láthatatlan. Látható a szentek életében, a Krisztusban hívők és élők életében. Látható ott, ahol Isten jelen van. Ahol Isten Úr lehet. Látható a lelki szemeinkkel, íátható a szív ráhangolódásával, hiszen ez is hullám. Mint a rádióhullám. De ezt csak a szív tudja fogni. Látható, de csak a szív tartományában. Se ész, se kéz nem tudja megfogni, mert láthatatlan, megfoghatatlan a számukra. Ahogy egy bölcs mondást vagy egy igehelyet is megért az ész, de megragadni, életté „fotoszintetizálni” csak a szív képes. Az a szív, melyben Isten formájú űr van. Mely vak és sötét, mely nem képes venni az adást, nem látja az Isten fényét, ha nincs ott az Isten. Fény. Káros. Káros annak, aki ellenáll az éltető fénynek. Aki a csillogást választja. Azt, ami csak gyenge visszatükröződése a fényforrásnak, amely hamis ábrándokat, fényjátékokat produkál. Amely becsap. Megteremti a karácsony hangulatát a karácsonyfaégő fénye, de odahozza-e a csillogás-villogás a fa alá és a szívekbe az Úr Jézus Krisztus fényét? Káros a fény, a hamis fény, mert elvakít, és láthatatlanná teszi a fénynek azt a tartományát, amely valóban éltet, nem csak díszíti életünket. Fény. Éltet. Életet visz oda, ahol fuldokolnak a levegőtlen, poshadt állagú lelki nyomorban. Ahol szenvednek a gyász sötétségében. Ahol keresik az élet értelmét. Ahol keresik az Istent. Ahol várják az Istent. Ahol velünk az Isten. „...meglátogat minket a felkelőfény a magasságból” (Lk 1,78b) ■ Farkas Sándor Névjegy: Farkas Sándor A Kiskőrösi Petőfi Sándor Evangélikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola iskolalelkésze vagyok. Szaloncukor Columbusban Elmondhatjuk magunkról, hogy házasságunk első éve igen különlegesen telt, hiszen a 2008/2009-es tanévet az Amerikai Egyesült Államokban, az Ohio állambeli - területre Budapest méretű - Columbusban töltöttük, a Trinity Lutheran Seminary ösztöndíjasaiként. A budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész és hittanár szakos hallgatói lévén volt lehetőségünk erre a két főre meghirdetett ösztöndíjra kijutni. Mondhatjuk, kilenc hónapig Amerikában éltünk - különösebb honvágy nélkül, hisz ott voltunk egymásnak, nem beszélve a minket hamar befogadó egyetemi közösségről. Dolgunk a tanulás, a kapcsolatépítés, élményszerzés és friss házasokként egymás alaposabb megismerése volt. így történt, hogy az igen aktív őszi, illetve a januári, gyakorlatias - lazább - köztes trimeszter között Amerikában ért minket az advent és a karácsony. Mondani sem kell, milyen fényáradatba öltözött Amerika az adventi időszakban: utcák, szupermarketek és magánházak kertjei egyaránt. Esti sétáink során tapasztaltuk, hogy napról napra nő a pompásan kivilágított porták száma. Hangulatos volt. Karácsonyhoz közeledve, mélyebb ráhangolódásra vágyva koncertekre és gyerekműsorokra is eljutottunk. A templomokban a piros masnis adventi koszorúk és a hatalmas karácsonyfák mellett megjelentek alternatív díszítőelemek is. így a szeminárium kápolnájában a - Johanna által is felvett - Spiritualitás és művészet nevű kurzuson alkotott munkákat is kiállították. Szenteste és karácsony első napja másképp telik, mint nálunk. 24-én az esti és az éjféli - meghitt, gyertyafényes - istentiszteleten kellemes élményként ért, hogy a középpontban Jézus születése, nem a csillogás és az ajándékozás van. A liturgia ünnepélyessége, jó értelemben vett vidámsága itt még inkább érezhető volt. Talán a templomok kevésbé - Magyarországon megszokott - fagyos klímája, illetve a pax még hosszabban tartó kézszorításai, ölelései is hozzájárultak a családias légkör és karácsony üzenetének megéléséhez. A két istentisztelet között egy kedves házaspár barátunkhoz is átugrottunk. Első közös karácsonyesti vacsoránkat magyaros módra ültük meg. Még szaloncukor is lógott a fán, hisz rokonainknak időben kiadtuk a feladatot: „Küldjétek papírt!” Skype segítségével pedig a még a kora délutáni szervezés lázában égő rokonok is megnyugodhattak: mindenki jó helyen van. Másnap a családok otthon maradnak. Nincs ünnepi istentisztelet. Mindenki pihen. Lehet koncentrálni az ajándékozásra. Mivel november végén, a hálaadás (Thanksgiving) alkalmával már megtörténtek a nagy családi találkozások, az utcák is csendesebbek, nincs miért kimozdulni. Hogy volt-e hiányérzetünk? Nem különösebben. Ha arra koncentrálunk, nem láthatjuk meg az újat és a szokatlant. Karácsony lényege ott is ugyanaz volt számunkra: megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. ■ Adámi Johanna és Horváth-Hegyi Áron ► A karácsony középpontjában mindannyiuk számára egyértelműen a Megváltó születése áll, de a hagyományok, amelyekkel mindezt várják és ünnepük, kisebb-nagyobb mértékben különböznek egymástól. Két fiatal párt - egy anyaországi lányt és szlovén férjét, valamint egy erdélyi magyar lányt és egy svájci-perui fiút - kérdeztünk arról, hogy barátjuk-házastársuk révén milyen új, akár merőben furcsa szokásokkal ismerkedtek meg, és volt-e ezek között olyan, amelyikbe elsőre „beleszerettek” és úgy érzik, gazdagodott általa a készülődésük és az ünnepük. Györfi Judit az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ismerkedett meg a szlovén Mitja Andrejekkel, aki néhány évvel később feleségül is vette őt, és magával vitte Szlovéniába. Mindketten ott fognak később szolgálni, a szlovénmagyar kétnyelvű gyülekezetekben. Ez lesz a második közös karácsonyuk. Judit: Családi és lelkészi szemmel is nagy izgalommal figyelem az itteni ünnepi szokásokat. Persze számunkra a lényegen nem változtat, hogy hol mit szokás, mondjuk, sütni. Az csak a ráadás. Nagyon szeretem, hogy az advent itt mindig nagyon aktív, főleg az Evangélikus Női Társasággal. Idén is készítettünk százhúsz adventi koszorút, melyet az első vasárnapon adtunk el a gyülekezetekben. Az így befolyt összeget mindig jótékonysági célra ajánljuk fel. Ilyenkor adventben mindig kirándulunk is együtt, és Miklós napján ingyenpalacsintát sütünk a helyi vásárban. Ami számomra szokatlan, hogy december 6- án Szent Miklós látogat el a gyerekekhez, és a Mikulás karácsonyeste hozza az ajándékot, a Télapó pedig újévkor. Gyerekkoromban a karácsonyok mindig nagyon intim családi ünnepek voltak, közös Kétszer kétféle vá] énekléssel, közös istentisztelettel, közös ajándékozással, itt pedig inkább vendéglátás és „átjáróház” a karácsony. Mi azért törekszünk arra, hogy megmaradjon ez a személyes légkör, de az még kérdés, hogy ha gyermekeink lesznek, akkor hogyan oldjuk meg. Mitja: A kedvenc magyar szokásom az ajándékozás. Nálunk ugyebár a Mikulás hozza karácsonykor az ajándékot. Sokkal személyesebbnek tartom, hogy Magyarországon inkább az emberek egymásnak szereznek örömet. tunk előző évben, ami szintén rendszerességet vitt a mindennapokba, ahogyan nyitogattuk az ablakokat, és együtt olvastuk az igét. Judit: A szlovén ünnepi liturgia menete nem tér el az evangélikus tradícióktól. A mi gyülekezetünkben mindig két istentisztelet van. A családos istentiszteleten a születéstörténetet különleges formában dolgozzuk fel. Sokat éneklünk: gyülekezeti éneket, gospelt, és a családokat is bevonjuk a liturgiába. Az esti istentisztelet meghittebb jellegű, a végén pedig Azon először teljesen megdöbbentem, hogy a magyarok között mennyire népszerű az adventi naptár. Korábban senkit nem ismertem a környezetemben, aki valaha használt ilyet. Örültem, amikor a feleségem meglepett az első közös adventünkkor egy ilyen naptárral, amely minden napra rejtett egy kis meglepetést. így követhettem napról napra az idő haladását a karácsony felé. Idén már én is kivettem a részem belőle. És egy igés verziót is kapközösen, hangszeres kísérettel énekeljük a Sveta nocot, azaz a Csendes éjt. Mitja: Nálunk talán több a betlehemezés, de a magyarok többet énekelnek. A betlehem nagyon fontos szimbólum a szlovénok számára, minden háznak, minden templomnak van sajátja. Judit: Szenteste a szlovének hagyományosan halat esznek vagy töltött káposztát, karácsony napján pedig disznót készítenek, természete-
