Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-22 / 51-52. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2013. december 22-29. 21 N T I PANORÁMA így várják a karácsonyt a finnek Advent első vasárnapja kiemelt ünnep a finnek számára: ilyenkor minden templomban eléneklik a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető Hoosianna éneket. Fontos, hogy december 6. Finnországban nem a Mikulás, hanem a finn függetlenség napja (itsenäisyyspäivä). Ilyenkor két (lehetőleg kék-fehér) gyertyát teszünk az ablakba, és emlékezünk nemcsak az ország függetlenségének 1917-es kikiáltására, hanem mindazokra is, akik azóta (főleg az 1939-40-es téli háború és az 1941-es folytatólagos háború idején) életüket adták azért, hogy ma is szabad országban élhessünk. Az adventi szokások közül a legfontosabb az úgynevezett legszebb karácsonyi dalok (Kauneimmatjoululaulut) rendezvény, amelyet 2003 óta Magyarországon is megszervezünk az itt élő finnek számára. A Finn Missziói Társaság minden évben kiad egy jól ismert karácsonyi dalokból és néhány friss slágerből álló füzetet, amelyet ingyenesen eljuttat minden gyülekezetbe. Ezeket énekeljük végig - nem istentiszteleti keretben, hanem rövid átvezető szövegekkel, zeneszámokkal összekötve. Minden közösség megtartja a maga kiskarácsony-ünnepségét (pikkujoulu), amely - különösen a munkahelyeken - hagyományosan az önfeledt bulizás alkalma. Ilyenkor bőven fogy a forralt borhoz hasonlítható glögi, amelyet szörppel, borral vagy vodkával készítenek. Szenteste a legtöbben templomba mennek, és gyertyát gyújtanak a sírokon. A családokhoz ellátogat maga a Mikulás (Joulupukki), aki a lappföldi Korvatunturi vidékéről érkezik segítőivel, a karácsonyi manókkal (tonttu). Az asztalra sült sonka és rakott ételek kerülnek különféle savanyított halakkal, salátákkal. A fiatal felnőttek sokszor inkább egzotikus menüt állítanak össze, sőt ma már egyre többen étteremben töltik az estét. A jouluradio.fi oldalon sokféle karácsonyi zenét hallgathattok: a Joulu, illetve a fül csatorna hagyományosabb számokat kínál finnül és svédül (ez az ország másik hivatalos nyelve), az Xmas csatorna a poposabb vonalat, a Rouhea jouluablak a keményebb műfajt képviseli. ■ Pap Kinga Marjatta Egyszerű karácsonyi csillag (joulutorttu) Hozzávalók: A tésztához liszt, túró és margarin egyenlő arányban. Ha mindenből 25 dkg-ot veszünk, kb. 30 csillagunk lesz. (A sütemény mirelit leveles [rétes] tésztából is remekül elkészíthető.) Tölteléknek szilva- vagy egyéb lekvár. Tojás a kenéshez. Elkészítés: Sodrófával vékonyra nyújtjuk a tésztát, majd késsel vagy pizzavágóval négyzetekre osztjuk. (A négyzetek mérete tetszőleges, de a kisebb csillagok sarka könnyebben megég!) A négyzeteknek mind a négy sarkát bevágjuk úgy, hogy középen maradjon hely a lekvárnak. Minden négyzet közepére teszünk egy kis lekvárt, a kivágott sarkok közül minden másodikat összefogunk, és kicsit megcsavarva középen lenyomjuk. A sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezett csillagokat megkenjük nyers tojással, és 200 fokon aranybarnára sütjük. kozás és ünneplés sen tökmagolajos krumplival és salátával, de ez a mindennapok része is. A kötelező sütemény a potica. Volt szerencsém már többször is kóstolni, leginkább a mi bejglinkhez hasonlít. A tésztája egy kicsit más, de ugyanúgy dióval és mákkal töltik. Anyósom ilyenkor gibanicát is süt, ami pedig a Muravidék sajátos finomsága. Nagyon sokféle kis keksz is készül karácsony idején. Én ezeket csak messziről nézem és kóstolom, de mentségemre szóljon, hogy még csak kezdő háziasszony vagyok. Mitja: A magyar karácsonyi ételek közül a franciasalátát, a kukoricasalátát és a majonézes krumplit nagyon megszerettem. Szeretem, hogy az asztalon mindig van mézeskalács is. A bejgli töltelékével sajnos sok helyen spórolnak, pedig szerintem a bejgli - csakúgy, mint a potica - akkor finom, ha több a töltelék, mint a tészta. Mindig nagy várakozással nézek az ünnepek elé, mert anyósom csinálja a legfinomabb töltött káposztát és madártejet. Utóbbit a neve miatt, őszintén bevallom, csak nehezen kóstoltam meg, és kinézetre sem volt biztató, de kellemes csalódás ért. Igazán finom az égetett karamellel a tetején; már alig várom, hogy utazzunk hozzájuk látogatóba. Zaharia Júlia Erdélyben született és nevelkedett, majd az Evangélikus Hittudományi Egyetem hallgatójaként Budapesten, illetve ösztöndíjasként Heidelbergben tanult. Párja, Hans Hardmeier Peruban töltötte a gyermekkorát, majd családjával Svájcba költözött. Jelenleg mindketten Magyarországon élnek. Juli: Nem nagyon, de azért mások a szokásaink Erdélyben. Az adventi koszorú például olyan szépsége ennek az időszaknak, ami kiskoromban, otthon nem volt egyértelműen kelléke az ünneplésnek. Emlékszem, legelőször a vasárnapi iskolában, egy németországi kifestőkönyvben láttam ilyet. Amikor hazamentem, megkértem anyukámat, hadd készítsünk mi is egyet. Azóta minden évben magam készítem, ha lehet. Később újdonságot jelentett számomra a sokfajta színkombináció is, nem beszélve a hozzájuk fűződő jelentéstartalmakról. Otthon a négy gyertya lila (bűnbánat), zöld (remény), piros (szeretet) és fehér (tisztaság). Karácsonykor nem a Jézuska - és nem is a Télapó - „hozza” az ajándékot, hanem az angyal jön. Gyermekkoromban elmentünk templomba, és mire hazaértünk, ő meghozta a fát, fel is díszítette, és az ajándékokat is gondosan a fa alá helyezte. Vacsorára pedig mindenféle, disznóhúsból készült ételt ettünk, töltött káposztát, kocsonyát, kolbászt, májast, boeufsalátát, illetve franciasalátát. Hans: Amikor először jártam disznóvágáson, nagyon meglepődtem azon, hogy mennyire szeretik az erdélyi lányok a disznóhúst. Kisebb traumát okozott számomra a disznófül és -bőr, amit a barátnőm úgy evett, mintha édesség lett volna... Juli: A svájci hagyományok között akadtak számomra újdonságok, de ezek annyira nem voltak meghökkentők. Ott ugyanis december í-jén díszítik fel a karácsonyfát, és 24-én este kerülnek alá az ajándékok. Ez a szokás azonnal a szívembe férkőzött: sokkal hosszabb ideig lehet örülni a fának, nem kell vele titkolózni, ha esetleg gyerekek is vannak a családban, és mindenki együtt díszítheti, anélkül hogy ez a varázsból elvenne. Természetesen a menü is teljesen más: töltött pulyka és egy különleges édesség, amelynek a neve paneton, és amelyet hagyományosan karácsony reggelén fogyasztanak kakaóval. Hans családjában sokkal inkább a perui, délamerikai szokások élnek, mint a svájciak. Például az is innen jön, hogy ők nem készítenek adventi koszorút. És a karácsonyfa sem feltétlenül fenyő, illetve ha az, akkor biztosan nem természetes. Hans: A ragaszkodást az élő fához egyáltalán nem tudom megérteni. Miért olyan fontos, hogy azt a fát, ami a természetben jól megvan, kivágjuk, és behozzuk a házba?! Ami nagyon más akár Erdélyben, akár Magyarországon, de még Svájcban is, az az, hogy az emberek sokkal nyugodtab- 0 ban várják a karácsonyt, mint Peruban. Igaz, fel vannak díszítve az utcák, de az egész messze nem annyira csicsás, mint amilyen Limában lenne. Ott karácsonykor az utcák tele vannak emberekkel, akik általában be is öltöznek. Szokás továbbá az óceán partján ünnepelni, esetenként akár szörfözve is. Az egész egy nagy show. A családommal mindig próbáltuk „szűkebb” családi körben ünnepelni a karácsonyt. Nálunk egyébként a Télapó hozza az ajándékokat, és később a három király is hoz még valamit. Juli: Nagyon szeretem Hansék családi hagyományában, hogy szenteste nem mennek templomba, hanem otthon maradnak, és a családfő tart áhítatot, együtt imádkoznak, majd mindenki megragad egy hangszert, és hosszasan dicsőítenek, karácsonyi és nem karácsonyi dalokkal egyaránt. Ez nagy örömöt ad az ünnephez, és segít sokkal jobban ráhangolódni Isten ajándékára. ■ V. J. OSZTOZÓ Ajándékozz másképp! Kifogytál az ötletekből, nincs kézügyességed, és az idő is szorít... Saját készítésű apróságot már biztosan nem teszel a fa alá, és hiába spóroltál a zsebpénzedből/ösztöndíjadból, hiába őrizgetted a nagyi szülinapi borítékját: nem akarsz sokadik zoknit/pulcsit/nyakkendőt adni apunak, anyu is el van látva arckrémmel és tusfürdővel, más épkézláb dolog meg nagy hirtelen nem jut az eszedbe... Talán számodra sem ismeretlen a fent vázolt helyzet. Mert bármennyire egyetértesz is azzal, hogy nem a masnival átkötött csomagok teszik a karácsonyt karácsonnyá - hiszen az igazi ajándék kétezer évvel ezelőtt, azon a bizonyos betlehemi éjszakán lett testté -, valamivel azért mégiscsak szeretnél kedveskedni a szüleidnek, testvéreidnek. Gyakran hangoztatott jó tanács, hogy ne tárgyakat, hanem élményeket ajándékozz szeretteidnek: együtt töltött időt, közös programot, testi-lelki feltöltődést kínáló lehetőséget. Jó-jó, de mi legyen az? Évekkel ezelőtt egyszer uszodabérlettel leptem meg a szüléimét, de így télidőben egy össznépi korcsolyázás is jó móka lehet. A húgaimmal rendszeresen társasjátékot vagy puzzle-t adtunk/kaptunk, máskor színházjegy lapult a csomagolópapírban. Egy személyre szabott (értsd: az ajándékozott érdeklődési köréhez passzoló) kiállítás-, koncert- vagy mozibelépővel nem nagyon foghatsz mellé - főleg, ha az előadás idejére a kistesó/unokaöcsi felügyeletét is vállalod -, de egy általad szerkesztettösszeállított válogatásalbum is remek ajándék lehet. Egy tetszőleges időpontban beváltható cukrászdázással vagy vacsorameghívássai ugyancsak sikert arathatsz, különösen, ha a messze földön híres specialitásodat „harangozod be”. Ha forrás hiányában pillanatnyilag ezek sem kivitelezhetők, a nagy családi ebédet/uzsonnát/vacsorát követően még mindig tarthatsz „diavetítést” az év legmeghatóbb, legviccesebb, legmeghatározóbb pillanatait megörökítő fényképekből - kezdve mondjuk a tavaly karácsonykor elkattintott, de közszemlére azóta sem tett felvételekkel -, vagy akár egy rég látott, távolba szakadt, a vendégségbe eljönni nem tudó rokon vagy jó barát (video)üzenetével is meglepetést szerezhetsz. Készülhetsz az ünnep üzenetét megvilágító énekkel vagy prózával/verssel, és lehetsz te az, aki az angyalok csilingelése előtt mindenkit arra kérsz, elevenítse fel a legkedvesebb karácsonyi élményét, vagy mondja el, miért a leghálásabb az idén. ■ Judit Az oldalpárt szerkesztette: Vitális Judit