Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-22 / 51-52. szám
8 •« 2013. december 22-29. »PRESBITERI« Evangélikus Élet Hétköznapi ünnep Püspöki látogatás Györkönyben és környékén ► A Déli Egyházkerület lelkészi vezetője, Gáncs Péter december 11- én Györkönybe és körzetébe látogatott. Nem ünnepelni hívták a püspököt, hanem hogy bepillantást nyerjeft a hétköznapokba, hirdesse az adventi üzenetet, és találkozzon a gyülekezet tagjaival... A körút Pálfán kezdődött, ahol a régi lelkészlakás lehangoló látványa fogadta a látogatót. Az épületnek - mely az ingatlanrendezés utolsó napján került vissza egyházi tulajdonba - a teteje megroggyant, fala megsüllyedt. A remény mégis otthonra talált benne: egy nyertes pályázatnak köszönhetően a fal újra biztonsággal áll, tavaszra pedig - reménység szerint - a tető is megújul. Tíz kilométert autózva, Bikácson egészen más kép tárult a püspök szeme elé. Az egykori parókia, mely a gyülekezeti termen és a lelkészi hivatalon kívül ma otthont ad a Tolna-Baranyai Egyházmegye Levéltárának és a Bikácsi Közhasznú Nőegyletnek is, ez év októberére kívül-belül teljesen megújult a dél-mezőföldi régió bérlőként itt működő turisztikai központjának jóvoltából. Berendezését, felszereltségét tekintve, avagy az előtér Luther-rózsát formázó padlóburkolatát látva püspöki hivatalként is megállná a helyét az épület (képeinken). Újabb tíz kilométer megtétele után a lelkészi körzet központjába, Györkönybe érkezett az egyházkerület vezetője. A másfél hónapja telepített kis gyümölcsös mellett itt is szépülő parókiát láthatott: a tervezett külső felújítás háromdenegyrészt már megvalósult. A presbitériummal folytatott beszélgetés után kezdődött a szeretetvendégséggel egybekötött évzáró bibliaóra, melynek immár nyolc éve mindig neves egyházi személyiség a meghívott vendége. A püspöki igehirdetés a heti ige alapján egészséges lelki tartásra ösztönözte az összegyűlt híveket, és a Megtartó közelségének örömével töltötte el a nyitott szívű hallgatóságot. A testvéri találkozás terített asztalok mellett folytatódott, ahol a püspök - kérdésekre válaszolva - hivatásáról és családjáról is szólhatott. Kedves színfoltja volt a napnak, amikor püspök és lelkész kölcsönösen köszöntötték egymást jubileumi évük alkalmából. Gáncs Péter püspöki beiktatásának tizedik, dr. Zsednai Józsefné lelkészi szolgálatának huszonötödik éve zárult ezzel a testvéri légkörű alkalommal. A püspök meghívása nem befejezett felújítások ünnepi megáldására szólt. A hétköznapi összejövetelt, amelyen munkákról és gondokról is hallhatott az egyházkerület lelkészi vezetője, mégis ünneppé emelte az adventi evangélium, a szeretetteljes testvéri találkozás és a remény, hogy miközben a körzethez tartozó mindhárom parókia külső felújítása lezajlik, a Szentlélek Úristen töretlenül munkálkodik a lelkek megújításán. ■ - czka -■HOBBHI Adventi „felkiáltó” jelek ► A gyülekezeti terem megújulásáért adtak hálát december 15-én a rákoscsabai evangélikus templomban. A harmadik adventi vasárnapon Gáncs Péter elnök-püspök hirdetett igét, akinek személyes kötődése is van a gyülekezethez, pályája elején ugyanis négy évig szolgált Rákoscsabán. A liturgiában Kovács Áron másodlelkész és Nagyné Szekér Éva lelkész segédkezett. A lilába öltöztetett szószéken a püspök a heti igére - „Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Az Úr jön hatalommal” (Ézs 40,3.10) - építve az idei adventvasárnapi igéket vette sorra. Az igék felolvasása és magyarázata után egy-egy gyertyát gyújtott emlékeztetőül és előkészületképp. „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas” (Zak 9,9) - szólt advent első vasárnapjának üzenete. A püspök szerint ennek az üzenetnek a befogadása lehet az első lépcső az építőmunkában. „Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok’ (Lk 21,28) - szólított fel a második adventi vasárnap. A püspök ennek kapcsán az ember görnyedt valójára, gyakran lógó orrára hívta fel a figyelmet. A görnyedt ember leginkább egy kérdőjelhez hasonlít - mondta. A kérdőjel pedig a sátán betűje, aki folyton körülöttünk ólálkodik, „kígyózósziszegő” kérdéseket teremtve bennünk. Ha azonban az igére mutatva kiegyenesedünk, ha az örömhírt elfogadva tartást kapunk, magunk is „felkiáltó” jelek lehetünk - mondta. A negyedik gyertyát, mely az Eljövendő érkezését ünnepli, még nem gyújtotta meg a püspök. Helyette arra biztatta az ünnepi gyülekezetét, örüljenek a maguk kis oázisának, ahol lehetőség nyílik nemcsak Isten igéjével, hanem egymással is találkozni. A lógó mennyezet, a meleget nemigen adó olajkályha és a régi, kopott hajópadló már a múlté, takaros, meleg gyülekezeti terem és jól felszerelt teakonyha várja a híveket, ahol az oltári közösség után asztalközösségben találkozhatnak. A püspök által „ékszerdoboznak” nevezett térben a gyülekezet élete is új lendületet kaphat. Az ifjúsági, konfirmációt előkészítő órák, a gyermekbibliakör, az énekkari próbák és persze a jókedvű agapék, jóízű beszélgetések előtt nyílik meg a terem. A hála tárgya délután négytől várta először közös programra az érdeklődőket, a Rákoscsabán már hagyománynak tekinthető Ki mit tud? alkalmával. Mindenki megcsillogtathatta talentumait, legyen szó éneklésről, hangszeres tudásról vagy akár szavalásról. A hálaadó alkalom virággal és borral kísért presbiteri köszöntővel, az építkezés részleteit ismertető gondnoki beszámolóval és püspöki áldással zárult. ■ K. A. Megújult a gyülekezeti ház Kaposváron Ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát energetikai pályázat keretében felújított gyülekezeti házukért a kaposvári evangélikusok. A december 15-én, vasárnap délelőtt tartott alkalmon Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában a helyi lelkész házaspár, Pongrácz Máté és Pongráczné Győri Boglárka mellett Smidéliusz Zoltán somogy-zalai esperes működött közre. Énekkel az egyházközség kórusa szolgált. „Megújuló energiára van szüksége közösségeinknek, és személyes életünknek is” - hangsúlyozta Ézs 40,27-31 alapján tartott prédikációjában a püspök, majd hozzátette: „Amikor hálát adunk a megújult épületért, figyeljünk fel arra, hogy van számunkra egy másik, mindig megújuló erőforrás: Isten szeretete, amely fölemel minket, amikor saját erőnk végén járunk.” Az istentisztelet végén Pongrácz Máté röviden beszámolt a megvalósult fejlesztésekről. Elmondta, hogy a nyílászárók kicserélése és a lelkészi hivatal átalakítása mellett többek között napkollektorokat és napelemeket helyeztek el a parókia tetején. A munkák elvégzésében a gyülekezeti tagok is szíwel-lélekkel segédkeztek. „A jövő felélése helyett a jövő megalapozását végeztük el” - fogalmazott a lelkész. Az ünnepségen részt vett és köszöntőt mondott Szita Károly, Kaposvár polgármestere, valamint Gelencsér Attila, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke is. ■ AM Rendhagyó adventi istentisztelet a szlovák gyülekezetben Kétnyelvű istentiszteletet tartottunk advent első vasárnapján a budapesti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközségben. Az alkalmon megemlékeztünk idén elhunyt testvéreinkről: Busi Györgyről és Pálmayné Pápai Mártáról. Mindketten oszlopos tagjai voltak gyülekezetünknek. Elmenetelük - az örök hazába való menetelük - fájdalmas űrt hagyott kis közösségünkben. Mindkettejük életét gazdagon megáldotta az Úr. Pálmayné Pápai Márta tíz évig volt hűséges kántorunk. Személyében ének-zene tanárt és karnagyot is vesztettek közösségeink. Az Ozvena (Visszhang) nevű szlovák ökumenikus és a Pro Vocal kórus karnagya volt évekig: az Úr ezeket a közösségeket is áldotta, gazdagította testvérünk színvonalas munkájával. Évekig harcolt az őt felemésztő betegséggel hittel, türelemmel, erővel. Még voltak terveink. De az élet és halál Ura november 8-án hazahívta. Most már elmondhatja Pál apostollal: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nekem az igazság koronája..!’ (2Tim 4,7) Az Úr ötvenhét évet ajándékozott neki, mely tartalmas, sokakat gazdagító életút volt. Ezért adtunk hálát. Busi György testvérünket az Úr május 25-én szólította magához váratlanul. Gazdagon megáldott élete volt, sokirányú tehetséggel. Precízen, lelkiismeretesen dolgozott a csillagászati expedícióban, a Celladam-kutatás területén, az Aquincum Múzeumban és az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Műemlék-felügyeleti Igazgatóságának régészeként is. Szerette a természetet, a zenét, az énekeket. Az Ozvena kórus oszlopos tagja volt, és gyülekezetünk hűséges híve. Az ő életéért, hitéért, szeretetéért és hűségéért is hálát adtunk Urunknak advent első vasárnapján. Istentiszteletünkön az Ozvena kórus szolgált szép adventi énekekkel. Megható volt mindannyiunk számára az egykori karnagy egyik kedves énekét hallani: „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd...” A fájdalmas kettős veszteség mellet az Úr reménységgel teljes vigasztalását, gondviselésének jelét láthattuk az oltár előtt álló két új presbiterünk személyében: özv. Cserági Istvánné (szül. Bothár Mária) a pénztárosi és könyvelői tisztséget vállalta el gyülekezetünkben, Patayné Fábián Éva pedig a jegyzőkönyv-vezető feladatát. Mindketten már az előző években is sokat segítettek gyülekezetünk munkájában. Most hivatalosan is elhivattak, esküt tettek. Az ünnepélyes eskütétel előtt Mt 21,6-ról szólt a rövid igehirdetés: „A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik..!’ Jézus minket az ő aktív követésére, szolgálatára hív. Ehhez megadja az áldást, kegyelmet, és ad erőt is nekünk. A minket adventben is megszólító, követésére, szolgálatára indító Úr áldja meg gazdagon két testvérünk életét és szolgálatát kis közösségünkben. Istennek hála, hogy ő gondot visel népéről minden időben. Rendhagyó adventi kétnyelvű istentiszteletünk - asszonyaink finom süteményei mellett - kötetlen beszélgetésre, emlékezésre módot adó szerény szeretetvendégséggel zárult. ■ Gulácsiné Fabulya Hilda
