Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-22 / 51-52. szám
2 • 2013. december 22. ÚT/TRR5%\ Egyed Emese Könyörgés a gyarlót aki újabb mérget forral a nemlevőket és az elmenőket a letarolt a kifosztott erdőket a sárkányoktól lankadó erőket az itt felejtett szikkadt nagyszülőket a templom fele vivő kis utcákat a szél bélelte aggó iskolákat az aprópénzen megvett kenyeret a kormosodó levegőeget az otthoni vizek legédesebbjét a kétségbeesettek örök keresztjét az elpusztult s születő könyveket az álmot amit lát a kisgyerek a hajót amely a zátony fele fut a félelmébe horgonyzott falut botló beszédünk sápadt reményünk a jót a rosszat amit meg kell érnünk áldd meg Isten karácsonyoddal AZ ÉLET KENYERE Közöttünk az Isten „íme, egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnek nevezik el. ” (Ézs 7,14) „Immánuél” azt jelenti: velünk az Isten - írja Máté evangélista, amikor idézi Jézus születésének bejelentése kapcsán a fenti ézsaiási próféciát. Immánuel Jézus egyik adventi neve tehát. Velünk van, azaz közöttünk van az Isten. Nem ismeretlen számára, mit jelent embernek lenni. Jézus több mint harminc évet élt valóságos emberként a földön, ezért nem kívülálló a teremtő Úr. Nem kívülről és felülről, de mint közülünk való belülről és a magunk szintjén vizsgálja kérdéseinket. Nincs jogom azt mondani: „Ne szólj bele, nem érthetsz hozzá!” S azt sem: „Lehetetlent követelsz tőlem, Uram!” Hiszen Jézus nagyon nehéz emberi sorsot vállalt: ártatlanul vádolták, és kegyetlenül megkínozták, népe kitagadta, és az idegen hatalomnak kiszolgáltatva feszítette keresztre. Cserélnénk-e sorsával? Mennyivel elviselhetőbb a magunké! Velünk van Isten Jézus Krisztus által, azaz bennünk, közöttünk és általunk egyházában, amely „testének” mai megjelenési formája. O az egyház feje, mi pedig tagjai vagyunk neki is, egymásnak is. Mindenki megtapasztalhatta már a Krisztus-test valóságát. Tartozunk valahová, Krisztus áldozata révén egy közös cél által összekovácsolt közösségbe. Sokfélék vagyunk, de abban egyek, hogy akaratából vagyunk a világon, s kegyelméből az örökkévalóság felé menetelünk. O pedig mindig itt van közöttünk. Terhet hordoztunk, s egyszer csak mellénk álltak ismerősök vagy ismeretlenek, segítettek. Mozdulatuk Krisztus mozdulata volt. Észrevették gondunkat-bánatunkat, megvigasztaltak: szavuk krisztusi szó volt. S csak az Úristen a megmondhatója, mennyi imádság szállt fel értünk a Krisztus-test tagjaitól a trónjához! Immánuél - Jézus Krisztusban velünk az Isten! Velünk, s rajtunk keresztül mindenki mással is. Legyen Isten népének egymást hordozni tudó életeljárjunk nyitott füllel, halljuk meg az emberek sírását, panaszát, s vigasztaljunk Jézus szavával! O maga ad kellő erőt ahhoz, hogy nevében felemeljük az elesettet, célhoz segítsük az eltévedtet. Id. Zászkaliczky Pál Az írás eredetileg A várakozás megszentelése című, a Harmat Kiadó gondozásában 2005-ben megjelent kötetben olvasható. Mi a neve? A Jézus születése körüli események számunkra most annyiban érdekesek, hogy a bennük előforduló személy- és tárgynevek jelentésének ismerete elmélyíti tudásunkat. Józseffel kell kezdenünk. Máté és Lukács evangéliumában kikerülhetetlen a neve: őt szólítja meg az angyal, és neki jelenti, hogy Mária „fiút fog szülni” (Mt 1,21). O indul útnak áldott állapotban levő jegyesével, hogy az Augustus rendelte összeíráson részt vegyen (Lk 2,3). József Neve eredetileg Józéf Jozefél, ez azt jelenti: „Isten gyarapítson” vagy „Isten adjon hozzá” (tudniillik még egy fiút). Ezért nevezte Ráhel is a gyermekét Józsefnek, mert riválisa, Lea irigykedése ellenére ő is anya lett, és Isten elvette róla a gyermektelenség gyalázatát (iMóz 30,22-24). Máté igaz embernek nevezte Józsefet (1,19), aki a Dávid házából és nemzetségéből származott (Lk 2,4). O volt az első, akinek Isten angyala meghirdette a fiú születését. Názáretből való volt, és ott kézművesként élt. „Hát nem az ács fia ez?” - hangzott a hitetlen kérdés, amikor Jézus kíséretével egyszer visszatért a városba, ahol felnevelkedett (Mt 13,55). Furcsállhatjuk, hogyjózsef neve Márk evangéliumában elő sem fordul. Apokrif (a Bibliában nem szereplő) iratok korosabbnak tartják, aki Jézus szenvedése és megfeszítése idején már nem is élt. Kétségtelen, hogy a születéstörténeten kívül a továbbiakban már nincs szerepe. Mária Jézus anyja sokkal inkább a középpontban áll, főleg Lukácsnál. Neki - és nem Józsefnek - jelenti be az angyal, hogy „kegyelmet talált az Istennél”, mert megszüli a „Magasságos Fiát” (Lk 1,30-33). Mária neve a héber Mirjam görögösített formája. Jelentése: „keserű”, „ellenálló”. Mirjam az Ószövetség egyik ismert személyisége, Mózes és Áron nővére. Prófétának tekintették, és Istent dicsőítő énekét - az Ószövetség legrégibb himnuszát (2MÓZ 15,20 kk.) - szívesen énekelték. Ám leprával büntette meg Isten, mert Áronnal együtt megfeddte Mózest, amiért egy kúsi lánnyal kötött házasságot (4MÓZ12). Máriát „kegyelemmel teljesnek” nevezi az angyal, akire Isten „rátekintett (szolgálólányáraj”, mert világra hozhatja a Megváltót. Mária végigkíséri fia útját, figyeli munkáját, szomorú, mert sejti fia rossz végét, aggódik miatta, és ott áll mint„ö fájdalmak anyja” fia keresztfája alatt is. Nem mint ellenálló, hanem mint akiről a fia még a keresztfán csüngve is gondoskodott (Jn 19,25-27). Lukácstól tudjuk meg, hogy fia mennybemenetele után a tanítványok Máriával együtt vettek részt az imádkozásban - esetleg az ő jeruzsálemi házában (ApCsel 1,12-14). Gábriel Őt küldte el Isten, hogy teljesítse megbízatását: már Dánielnek, Zakariás főpapnak és most Máriának is hűen közvetítette Isten üzenetét. Nevének jelentése: „Isten embere” vagy „Isten erős”. Mikáéllel együtt a főangyalok között tudták őt a zsidók. Erzsébet Miután eltávozott az örömhírt hozó angyal, Mária sietve kereste fel rokonát, Zakariás főpap feleségét, Erzsébetet a júdeai hegyekben (Lk 1,39). A héber Elisábeth vagy Eliseba név azt jelenti: „Istenem, a teljesség” vagy „Istennek szentelt”. Erzsébet időskorban szülte meg fiát, Keresztelő Jánost, Jézus útkészítőjét, akit Istennek szentelt. Erzsébetnek köszönhetjük a már szinte szállóigévé lett mondatot, amellyel a betoppanó Máriát üdvözölte: „Áldott vagy te az asszonyok között...” Pásztorok A gyermek születésének legelső tanúi a betlehemi pásztorok voltak. Nevük héber megfelelője roé vagy sómér. Nem állattenyésztőkről van itt szó (arra a héber nyelvnek más kifejezése van), hanem kimondottan mások által rájuk bízott állatok őrzőiről. Ez pedig bizalom kérdése volt, elannyira, hogy a zsidók ezt a „rangot” még az Istenre is átvitték: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.” (Zsolt 23,1) Már Ezékiel prófétánál olvashatjuk, hogy Isten nem volt megelégedve népe pásztorainak munkájával. Ezért üzente ezt: „Egyetlen pásztort rendelek féléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. ...ő lesz a pásztoruk. ” (Ez 34,23) Ennek megfelelően Jézus sem átallotta magát „jó pásztornak” nevezni (Jn 10,11). Korai hívei pedig az ő személyében látták beteljesedni az ezékieli próféciát. Ez annál jelentősebb, mert az ő korában a pásztorokba vetett bizalom már igencsak megingott, és a pásztorságot a legmegvetettebb foglalkozások közé sorolták. Betlehem Betlehemben született meg Jézus. A város neve két szóból tevődik össze: béth „házat”, lehem pedig „kenyeret” jelent. Betlehem tehát a „kenyér háza”. Ezt az eredetileg jelentéktelen települést Dávid tette ismertté. Betlehem közelében van Ráhel sírja. Már a Kr. u. 2. században egy ott található barlangot tartottak Jézus születése helyének, majd a 4. században ide építették a Nagy Konstantin-féle öthajós bazilikát. Valószínűleg a város nevére célozhatott Jézus, amikor magáról azt mondta: „Én vagyok az élet kenyere...”Qn 6,35) Augustus A kutatók nem nagyon tudnak mit kezdeni a népszámlálással, amelyet Augustus római császár rendelt volna el. Viszont az evangéliumi tudósítások olyan összeírásról beszélnek, amelynek az volt az értelme, hogy adóbehajtás céljából vegyék fel a házak, földek, ipari vállalkozások tulajdonosait a kataszterbe. Ha tehát Józsefnek Betlehembe ezért kellett elmennie, akkor ott ingóságai lehettek. Nem áll tehát, hogy a „szent család” szegény lett volna. A császár nevének jelentése: „magasztos”, „dicsőséges”. Augustus hosszú uralkodása alatt béke uralkodott: pax Augusta. Voltak tartományok, melyek hálából ezért a császárt még „istennek”, sőt „evangéliumnak” is titulálták. Dávid Jézus a Dávid nemzetségéből származott. Dávid nevének jelentése: „szeretett”, „főúr”. Ez Izráel legnagyobb királyának neve, aki Isai fiaként Betlehemben született. Élete igen nyugtalan, sok-sok hullámzást mutat. Dávidot népe máig tiszteli. Isten azonban mégsem engedte meg, hogy neki templomot építsen. Jézus szemében is nagyon fontos volt Dávidtól való származása. Simeon és Anna Az ő nevüket már csak azért is meg kell említenünk, mert ott voltak Jézus bemutatásánál. Simeon neve „meghallgatást” jelent. Anna a héber Hanná név megfelelője, jelentése „áldott”. Mindketten várták az üdvösséget, s amikor a gyermeket kézbe vették, áldották Istent, hogy ígéreteit ebben a gyermekben beváltotta. Hosszú századokon át maradtak meg Simeon utolsó, boldog szavai, sőt az egyház liturgiájában máig is előkelő helyet foglalnak el: „Most bocsátód el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet... ” (Lk 2,29) A napkeleti bölcsek A gyermek - általunk „napkeleti bölcseknek” vagy „királyoknak” nevezett - első látogatói valószínűleg a csillagok járásával foglalkozó tudós emberek voltak. A görög Újszövetség mágusokról szól (a mágus nem tévesztendő össze a varázslókkal, asztrológusokkal, akiket a Biblia elítél). Hogy aranyat, tömjént, mirhát hoztak az újszülöttnek ajándékul, azt Máté evangélistától tudjuk. De a Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevet csupán a későbbi, kegyes korok aggatták rájuk. Gémes István Rejtvény - kiről van szó ? Valaki, aki „zavartalanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek”. A válasz Dániel próféta könyvében található. BETLEHEM - GURGÍN BAKIRCtOGLU FELVÉTELE
