Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-15 / 50. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2013. december 15. » 5 Egyetemes felelősség A Zelenka Pál Evangélikus Szolidaritási Alap névadójának portréja ^ 1890 méltán tekinthető új korszak kezdetének egyházunk életében. A négy egyházkerület közül háromnak elhunyt a püspöke, utódaik friss energiával láttak neki évtizedek óta húzódó kérdések lezárásának és új intézmények létrehozásának. A tiszai egyházkerület püspökévé Zelenka Pál miskolci lelkészt választották. Hosszú előkészületek után 1891-ben ült össze a zsinat, és hozta meg azokat a törvényeket, melyek majd fél évszázadon keresztül szabályozták a Magyarországi Evangélikus Egyház életét. Az igazi Mikulás ^ Szent Miklós püspök hasonmása járta Budapest belső kerületeinek utcáit december 6-án. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a Pestbudai Dalárda akciója az ünnep keresztény gyökerére és az adakozás fontosságára mutatott rá. ■ Kertész Botond A Zelenka család története erősíti azt a sokat vitatott feltevést, hogy a Felvidék sikeres reformációja és a huszitizmus között közvetlen összefüggés volt. A család őse Zizka cseh huszita vezér hadaival tört be az országba, de átállt Mátyás oldalára, ezért magyar nemességet és Nyitra megyében kisebb birtokot is kapott. Evangélikus lelkészeket már a 16. században is találunk a Zelenka családban. Zelenka Pál apja, Dániel vanyarci lelkész és nógrádi főesperes volt. Zelenka Pál 1839. augusztus 19- én született Cseh-Brezón (Ceské Brezovo, Szlovákia). Középiskoláit Aszódon, Selmecen és Pozsonyban végezte. Eredetileg a tanári pályára készült. 1859-ben a jénai egyetemen tanult, majd Szügyön lett nevelő a Szilassy családnál. Kiválóan zongorázott, ennek leginkább a társadalmi életben látta hasznát, pozsonyi teológus korában a polgárok estélyeinek kedvelt vendége volt. Neves zongoratanítványa volt a magyar nőnevelés megteremtőjének, Veress Pálnénak Szilárda nevű leánya, akinek szülei gondosan ügyeltek arra, hogy egyetlen gyermeküknek a legkiválóbb nevelést biztosítsák. Lelkészi pályáját Székács Józsefbányakerületi püspök segédlelkészeként Pesten kezdte meg 1862-ben. Két év múlva az irsai gyülekezet hívta meg lelkészének. 1866-ban Miskolcra választották meg, így került a bányai egyházkerületből a tiszaiba. A miskolci gyülekezetnek haláláig lelkésze volt, egyházi „karrierje" párhuzamosan haladt gyülekezete tekintélyének és anyagi erejének gyarapodásával. 1887- ben a hegyaljai egyházmegye főesperese lett, 1890-ben pedig nagy többséggel választották meg a tiszai egyházkerület püspökévé. Zelenka széles körű lelkészi és püspöki működésének legmaradandóbb alkotása az egyház „szociális hálójának” megerősítése volt. Már Székács József püspöki segédlelkészeként részt vett a principálisa által megalkotott és vezetett egyetemes gyámintézet munkájában. Az intézmény két szempontból is jelentős volt: egyrészt az anyagi nehézségekkel küzdő gyülekezeteknek nyújtott segítséget bel- és külföldi egyházi források felhasználásával, másrészt egyetemes, azaz országos hatáskörű volt, és így erősítette a 19. század második felében még igen gyenge alapokon nyugvó összetartozás érzését. Zelenka Pál részt vett az intézet alapszabályainak kidolgozásában, pénztárosa, titkára, majd 1886-ban elnöke lett. Közreműködött abban, hogy a németországi Gusztáv Adolfegylethez szorosan csatlakozzon a magyarországi intézet, amelynek 1885-ben a történetét is megírta. A gyámintézet egy nagyon fontos problémán, a nyugdíjas lelkészek, lelkészözvegyek és -árvák helyzetén nem sokat tudott segíteni. A lelkészekről való gondoskodás továbbra is elsősorban a gyülekezetek feladata maradt. Ahol a gyülekezet anyagi ereje, illetve idős lelkészéhez való kötődése engedte, ott haláláig gondoskodott pásztoráról. Gazdagabb gyülekezetekben idősebb korára a lelkész gyűjthetett akkora vagyont, hogy ellátásáról maga is tudjon gondoskodni. Az is gyakran fordult elő, hogy az idős lelkész gyermekeihez költözött, akik több esetben maguk is papok vagy papnék voltak. A lelkészözvegyek és -árvák helyzete még kilátástalanabb volt. Legfeljebb ideig-óráig számíthattak ellátásra, és a szokásjog alapján a parókiát hat hónapon belül el kellett hagyniuk. A19. század közepétől először egyházmegyei önkéntes nyugdíjpénztárak alakultak, 1867 után a dunáninneni kivételével az egyházkerületek is megalkották saját nyugdíjpénztáraikat. Zelenka Pál az 1891-94-es zsinaton indítványozta egy országos nyugdíjintézet létrehozását. Esperesként, majd püspökként és gyámintézeti lelkészként pontosan látta, hogy milyen nagy szükség van a rászoruló egyházi alkalmazottakról való gondoskodásra. Székács Józsefhez hasonlóan ő is meg volt győződve arról, hogy a modernizációval jelentkező új problémákra egységes válaszokat kell adni. Püspöki székfoglalójában kifejtette: „Egyházunk, mint azt már elnevezése is mutatja, egy, mégpedig elválhatatlanul egy egyház. Egy evangélium, egy szellem, egységes törvény, egységes kormányzás, egységes rend a lelke annak." A nyugdíjintézeti törvényt előkészítő bizottság elnöki tisztét ő látta el a zsinaton. A javaslattal a gyülekezetek terheit akarta csökkenteni és a lelkészek, tanítók munkamorálját erősíteni. Úgy vélte, hogy ha a gyülekezetek munkatársai egzisztenciális biztonságban vannak, akkor jobban tudnak feladataikra koncentrálni. Az egyetemes nyugdíjintézet a „közszellemet” azaz az egyházi összetartozás érzését is megerősítheti: „Szegénységgel még megélhetünk, közszellem nélkül már nem!” A törvényt 1894-ben fogadta el a zsinat, egységes összegű nyugdíjat meghatározva az egészségügyi okok miatt munkaképtelenné vált vagy hetvenedik életévüket betöltött lelkészek, tanítók, kántorok (énekvezérek), illetve ezek özvegyei és árvái részére. Az ennek biztosításához szükséges járulékot a lelkészek és a gyülekezetek is kötelesek voltak fizetni. A törvény szerint a nyugdíjintézet 1897-ben kezdte meg működését. Az egyházunk zsinata által 2013-ban létrehozott Zelenka Pál Evangélikus Szolidaritási Alap a 21. században azt a szociális hálót biztosítja az egyházi alkalmazottak számára, amelyért Zelenka Pál a 19-20. század fordulóján gyámintézeti elnökként és a nyugdíjintézet előkészítőjeként oly sokat tett. Zelenka Pál neve arra is emlékeztethet minket, hogy a szociális biztonság nemcsak egyesek számára fontos anyagi kérdés, hanem egyházunk belső kohézióját erősítő fontos eszköz. A szerző történész, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa- Célunk fölhívni az emberek figyelmét arra, hogy a mikulásjárás évszázados Kárpát-medencei hagyományának központi alakja valójában a 3-4. században élt Szent Miklós mürai püspök, akinek legendássá vált történeti személye, különösen a rászorulók felé forduló gondoskodása ma is példa számunkra - hangsúlyozta Kéthelyi Mátyás, a kezdeményezés ötletgazdája. A fiatal tanár úgy véli, napjainkban sokan összekeverik a Mikulást a Télapóval. Szerinte ennek az az oka, hogy a kommunizmus évtizedeiben, amikor vallástalanítás folyt az élet minden területén, Szent Miklós ünnepének és a karácsonynak is igyekeztek kiszorítani az eredeti üzenetét, ezek helyett pedig a bár kedélyes és barátságos, de a magyar hagyománytól idegen Télapó kultuszát honosították meg.- A rendszerváltozás után sem javult a helyzet. A globalizációs kultúrinvázió, a fogyasztói társadalom világa már nem politikai, hanem üzleti érdekből terjeszti a magyar és közép-európai hagyománytól teljesen idegen, amerikai és észak-európai mintájú Télapó-kultuszt - szögezte le a kezdeményezést útjára indító fiatalember, aki társaival azt szeretné elérni, hogy hazánkban az eredeti formájában éledjen újjá és terjedjen el a mikulásjárás régi hagyománya. Belvárosi körútja során a piros püspöki süvegbe és palástba öltözött, püspöki pásztorbotot tartó Mikulás kíséretével - segítőjével és a busóálarcos ördöggel - a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium több osztályába is ellátogatott (alsó képünkön). A diákok énekszóval és Szent Miklós legendáinak felidézésével fogadták vendégüket, aki szaloncukrot osztogatott közöttük, és búcsúzóul arra kérte őket, hogy ne az ördögről vegyenek példát, hanem a jót, az erényt válasszák életük zsinórmértékéül. ■ K.S. Ünnepélyes keretek között került sor a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégium új természettudományos laboratóriumi helyiségeinek megáldására december 5-én, csütörtökön. A szeptember óta már használatban lévő három tanterem az Öveges program keretében készülhetett el. A pályázati támogatás lehetővé tette ezenfelül a teljes épületszárny felújítását is. A hivatalos átadáson köszöntőt mondott Firtl Mátyás, a térség országgyűlési képviselője, valamint dr. Albert Levente egyetemi tanár. A projektet Lolli Balázs igazgató és Horváth Lucia kémia szakos tanár, laborvezető, a projekt szakmai vezetője ismertette a megjelentekkel. Az átadást követő rövid istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke Róm 1,19-20 alapján hirdette Isten igéjét, majd áldást mondott az új helyiségekre. A liturgiában közreműködött dr. Lackner Pál, a Magyarországi Evangélikus Egyház programkoordinátora. A fizikai, kémiai, biológiai és földrajzi ismeretek bővítésére szolgáló tantermek a líceum egykori diákjainak, Gombocz Endrének, illetve Vermes Miklósnak és Mikola Sándornak a nevét viselik. ■ Adámi Mária felvétele Laborshow a líceumban ^ Az evangélikus iskolákban természettudományos tantárgyakat oktató nevelők gyakran találkoznak és osztják meg tapasztalataikat. így történt ez december 4- én, szerdán is a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium, Szakképző Iskola és Kollégiumban. A helyszín választása nem Volt véletlen, hiszen a líceum azon szerencsés iskolák közé tartozik, amelyek - egy uniós pályázatnak köszönhetően - jelentős összeget nyertek a természettudományos tantárgyak korszerű és gyakorlati alapokon nyugvó tanításához. Lolli Balázs igazgató megnyitója után Horváth Lucia laborvezető mutatta be a résztvevőknek A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium és partneriskolái természettudományos oktatásánakfejlesztése című projektet, a benne dolgozó pedagógusokat és az új laboratóriumot. Egy rövid, érdekes kísérleteket felvonultató „laborshow” után az érdeklődők bepillanthattak a 8. osztályosok biológia-, a 12. osztályosok fizika-, a 9. osztályosok földrajz-, valamint a 11. osztályosok kémia-laboróráinak folyamatába. A biológia-bemutatóórát Baráth Mónika, a fizikát dr. Zsuppán Sándor, a földrajzot Nagy Róza, a kémiát Győré Henriette tartotta. A rendezvényre érkezett hatvan pedagógus betekintést nyerhetett az intézményben folyó, kísérletezésen alapuló természettudományos oktató-nevelő munkába. Sok szép és látványos kísérletet láthattunk az okos diákok és a rendkívül felkészült pedagógusok közösségében. ■ Győryné Tímár Henriette természettudományi tantárgygondozó
