Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-12-08 / 49. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2013. december 8. 5 Öt év után újra fogadja látogatóit az ökumenikus kápolna a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. A november 28-i „kápolnaszentelőn” egyházunkat Gáncs Péter elnökpüspök képviselte. A kifutópályán egyre nagyobb sebességgel száguld, majd hajtóművét megfeszítve az égbe rugaszkodik, és emelkedikemelkedik, hasítja az eget. A szárnyas monstrumban ülő szárnyatlan alak tátott szájjalfigyeli a közvetlen közelében úszó felhőket, az oszló-foszló, kaleidoszkópszerűen változó levegőeget, és alig meri hinni: repül. Fölülről minden parányi, minden tetszetős-takaros, színe, formája van. Fölülről nézve rend van. A gépbe kötött ember kezdetben kifelékémlel, aztán elálmosítja ez a földtől elemelkedett, életlen, tompított világ és bensőbb tájakra tereli Flallja még a gépezet egyenletes robogását, testében érez valami nyomást, de aztán beleolvad az ülésbe. Nincs is már körülötte a Égi test gépmadár. Már csak azt érzékeli érzékei veszik az adást. Keresi az adóvevőt, keresi, kihez szólhat így, több ezer méter magasan, ki az, ki meghallja jelentéktelen, reszketeg nyöszörgését, ki az, ki meglátja pontszerű létezését. Szeretné elfeledni magát de benne - bárhol legyen is - mindig rezdül valami. FIol itt, hol ott ütifel a fejét egy jelzés. Szervei az égben sem hagynak neki nyugtot. Fliába hágott fel ily magasba, lefelé húzza korgó gyomra, fájó ízületei rendetlenkedő forgója. Végül belenyugszik magábazártságába, és próbálja szeretetteljes elfogadással tudomásul venni a nem szűnő jelzéseket. Nagy levegőt vesz, mélyet sóhajt, és - nem is tudja, miért - rákezd a Miatyánkra. Lassan mormolja a szavakat. Egész másképp hangoznak idefönn. Úgy megnagyobbodnak. Talán mert az ember az égi ülésben rendre összemegy. Félig hunyt szemhéja mögül látja még jobbra a véget nem érő, dús vattacukorpamacsokat gondolatbanfelpattan az egyikre, és már azon utazik. Nincs célja, nem kíván sehová sem eljutni. Szélnek ereszti minden akarását vágyását hisz „ország hatalom, dicsőség” nem őt illeti - megkönnyebbedik ettől. Most már légies alak. Léte a felhőn járva felhőtlen. Lelógatja lábait, tölcsért csinál kezeiből, és lekiált a földi világ akarnokainak: „Gyertekföööl!” ■ - KANYI -A megváltás titka Teológiai konferencia a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán ► Hitünk központi titka: a megváltás címmel egész napos konferenciát rendezett november 16-án, a Sapientia-nap keretében a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola. Biblikus téma lévén, a szíves meghívást elfogadva Evangélikus Hittudományi Egyetemünket e sorok írója képviselte a rendezvényen. Belépve a belvárosi Piarista közben, a főváros sétálóövezetében álló, pazarul felújított épület nagy előadótermébe, nem lehetett nem észrevenni a rendi viseletek szürkéje, barnája, feketéje mögött az arcokon és a szívekben ragyogó mosolyt és derűt. A százfős hallgatóság számára az előadások komolyságát és magvas, tartalmas voltát ez a sajátosan kedves szerzetesi kiegyensúlyozottság színesítette. ■ Bácskai Károly Bevezető szavaiban Várnai Jakab ferences egyetemi tanár, az intézmény rektora szerény méltósággal, keresetlen természetességgel úgy jellemezte a tanácskozás célját, mint szellemi leborulást a megváltó Jézus Krisztus és a megváltás titka előtt. Ezzel adta át a szót Udvardy Györgynek. A pécsi megyés püspök megnyitóbeszédében követte a rektor szívet és értelmet egyaránt megmozgató mondatait. Folytatásként Bemard Sesboüé jezsuita professzor előadását hallgatták meg a résztvevők, a Sapientia főiskola történetében először on-line, videokonferencia keretében. A tudós egyetemi tanár ugyanis betegsége miatt nem vállalkozhatott az útra Párizsból Budapestre, ám a technikának hála, ha képernyőről is, de élőben üdvözölhette őt a hallgatóság. E sorok írója - protestáns biblikus teológus - számára meglepő volt, hogy Sesboüé atya előadásában a rendszeres teológia irányából, és nem szűk értelemben véve bibliai alapon közelített a témához. A megváltást mint tant vizsgálta. Mit írtak róla a teológusok? - ez volt a kérdés, nem pedig az, hogy mi van róla megírva a Bibliában. A jezsuita tudós tanulmányában a krisztológia és a megváltástan szorosan összekapcsolódott: a megváltást úgy mutatta be, mint Isten folyamatos cselevését. Vajon az isteni harag lecsillapításának eszköze vagy az isteni szeretet különleges megnyilvánulása-e a megváltás? Elégtétel-e vagy engesztelés? A római katolikus „új teológia” köréhez tartozó, a II. vatikáni zsinat előfutárának tekinthető, bizonyos hagyományos (skolasztikus) teológiai tételeket újraértelmező és ezért később betiltott Yves de Montcheuil (1900- 1944) jezsuita páter tanításának felelevenítésével ezeket a kérdéseket feszegette Sesboüé professzor, olyan neves katolikus gondolkodók megidézésével, mint Henri de Lubac, Louis Richard, René Girard és Walter Kasper. Az előadás végkövetkeztetése szerint a megváltás Istennek az emberek felé megnyilvánuló szeretete, Isten ingyenes és „leszálló” kezdeményezésének cselekedete. A megváltás oka nem az emberben keresendő: Isten a bűnt nem szeretheti, de a bűnöst igen. A legméltóbb Istenben éppen a megbocsátás készsége és képessége. Kérdés, hogy Istennek feltételt kell-e szabnia a saját bocsánatának. Ez a feltétel nem lehet előzetes, hanem csakis a megbocsátás következménye. Igaz, hogy a bocsánat megtérést és megtisztulást kér az embertől, de mivel az ember nem tud meggyógyulni a saját erejéből, szükséges, hogy maga Isten gyógyítsa meg a kegyelem kezdeményezésével, s hogy Isten legyen az, aki megbocsát, és aki megteszi az első lépést; de mindezt azért, hogy az emberben szabad szeretetet ébresszen. A déli hosszabb szünetet két előadás keretezte, az angliai Durhamből érkezett Karen Kilby filozófusé és Kruppa Tamás nyíregyházi görögkatolikus professzoré. Mindketten a 20. század egyik legjelentősebb katolikus teológusának tartott svájci Hans Urs von Balthasar (1905-1988) megváltásról alkotott gondolatait vizsgálták. Délután a biblikusokon volt a sor. Őket Szabó Xavér Ferenc-rendi és Tőzsér Endre piarista egyetemi oktató képviselte. A Zsid 11 magyarázata során a ferences exegéta rákérdezett a fejezet egyik sokat vitatott részletére: Ki valójában Zsid 11,11 mondatának alanya? Sára vagy Ábrahám? Ez a kiemelés azonban csak illusztrációja volt az előadás címében megfogalmazott üdvtörténeti seregszemlének: Őseink bizonysága: a hit hősei a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében. Ábel, Énók, Nóé, Ábrahám, Izsák, Jákob, Ézsau, Sára, József és minden fia, Mózes, Ráháb, Gedeon, Bárák, Sámson, Jefte, Dávid és Sámuel a hitük miatt kerültek az Újszövetségbe és azért, hogy azzal közvetve Krisztusról tanúskodjanak. Ekkorra a hallgatóság számára egyértelmű lett, hogy a Sapientia-nap megváltásról szóló előadásainak középpontjában maga a Megváltó áll. Az emberek között életre váltandó Krisztushit jegyében idézte előadásában Szabó Xavér a korábbi Buenos Aires-i érsek, Jorge Mario Bergoglio, ma Ferenc pápa Nyitott ész, hívő szív című könyvének vonatkozó sorait. A hitről és a hit fogalmáról való elmélkedést folytatta a konferenciát záró előadásában Tőzsér Endre. Jézus hite vagy a Jézusban való hit lenne a keresztény világnézet meghatározó alapja? A kérdés egyidős a kereszténységgel, és amíg az utóbbiról könyvtárnyi irodalmat olvashatunk, az előbbi homályban marad. Egyáltalán: volt-e Jézusban hit? Ha Jézus tökéletes Isten, nem lehet benne hit, hiszen Isten nem hihet önmagában. A skolasztikát idéző okfejtés logikus, ám hiányzik belőle Jézus valóságos ember volta - hangsúlyozta a piarista teológus. Jézus az Atyához szólt, állhatatosan rá hagyatkozott, hozzá imádkozott. Az imádság pedig nem más, mint - Otto Pesch szavaival - beszélő hit (sprachende Glaube). A megtestesülés kizárja azt, hogy Jézus ne fordulhatott volna hittel az Atyához. Míg azonban az átlaghívő hite „csak” hit, addig Jézus hite tudás. Ugyanakkor az ember hite ebben a viszonylatban nem fogyatékos tudás, hanem éppen ellenkezőleg: a hit kapcsolata Istennel az emberségünk kiteljesedésének távlatos lehetősége. Mai fogalmaink szerint éppen Jézus a par excellence hívő, ő az Istenbe vetett feltétlen bizalom megtestesítője. Ezt támasztotta alá a tanulmányt záró gondolat is: Mk 9,23 bibliaolvasók előtt ismert mondatában - „Minden lehetséges annak, aki hisz” - Jézus nem az elé vitt epilepsziás fiú, sem pedig a fiú apja, hanem a saját maga hitére utal! A szegénységi fogadalmat vállaló szerzetesek sok hallgatót meggazdagítottak ezen a szombaton. E sorok írása közben újra felcsillan egy-egy értékes szó, gondolat, gesztus, és jóleső emlék a vendéglátás szervezettsége, harmóniája. Az pedig nem egyszerűen a hittudománynak vagy egy jeles évforduló összekötő erejének, de a mindenkori keresztény ökumenénak külön ajándéka, hogy Várnai Jakab rektort alig néhány nappal e konferencia után, a hivatalos európai kereszténységet megalapozó milánói ediktum születésének ezerhétszázadik évfordulójára emlékezve láttam viszont a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában. A szerző az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének vezetője, egyetemi adjunktus Új óvoda alapkőletétele Soltvadkerten Gáncs Péter, Homoki Pál, Lakatosné Hachbold Éva és Péczka Ferenc ► Közel tízéves álom válhat valóra a soltvadkerti evangélikus gyülekezetben azzal, hogy megkezdődik az új óvoda építése. Advent első vasárnapján, december í-jén jött el a várva várt pillanat: az ünnepi istentiszteletet követően Gáncs Péter elnök-püspök letette az épület alapkövét. Ahogyan Homoki Pál lelkész fogalmazott: igaz, hogy várhatóan ez a szép célból végzett munka lesz a gyülekezet háromszáz éves történetében a templomépítést követően a második legnagyobb beruházás, de ezáltal Bács- Kiskun megye legújabb és legmodernebb óvodája épülhet meg, ahol minden a gyermeknevelést szolgálja majd. A Káposzta Lajos nyugalmazott esperes idejében alapított és jelenleg is Lakatosné Hachbold Éva által vezetett, huszonhárom éve igen jól működő óvoda koros épülete eredetileg nem e célból készült, ezért már régóta tervezi a gyülekezet egy újnak a megépítését. Hosszú idő után erre nyílik most lehetőség. A bruttó '272 millió forintos beruházás forrása - az önerő mellett - jelentős pályázati, állami és közegyházi támogatás. A kétfordulós, nyílt közbeszerzési eljárás keretében indult tizennégy cég közül a soltvadkerti Fido-Helyi Kft. építheti fel a templom közvetlen szomszédságában lévő intézményt, amely száz gyermek vidámságát és lelki épülését szolgálja majd. Igehirdetésében Gáncs Péter úgy fogalmazott, hogy az igazi alapkő Jézus Krisztus, így az építkezés egyszerre zajlik kívül, valamint belül, a lelkekben is. ■ Lehoczki Ferenc
